Metatézis

(görög nyelvtani műszó), a. m. hangátvetés (l. o.).

Metauro

(Metaurus), 110 km. hosszu folyó Pesaro e Urbino olasz tartományban. Az Apennin K-i lejtőjén eredő Meta és Auro összefolyásából keletkezik és Fanótól 4 km.-nyire az Adriai-tengerbe ömlik. Nagyobb mellékvize a Candigliano. Kr. e. 207. melletteszenvedett vereséget Hasdrubal.

Métaux forgés

l. Mokumé.

Metayage

l. Feles bérlet.

Metazoa

(gör.Ö v. szövetekből összetett állatok mindazok, amelyeknek teste több, még pedig szövetekké csoportosult és módosult sejtekből áll. E. csoportba soroljuk az ürbelüeket (Coelenterata), tüskésbőrűeket (Echinodermata), férgeket (Vermes), ízeltlábúakat (Arthropoda), molluszkoidekát, lágytestűeket (Mollusca), zsákállatokat (Tunicata) és gerinceseket (Vertebrata). Ezzel ellentétben azokat az állatokat, amelyeknek teste egész életen át csupán egy sejtből vagy legfölebb egynemű sejtek csoportjából áll, Protozoa vagy véglényeknek nevezzük.

Metelino

Leszbosz olasz neve, l. Mitilene.

Metellus

-család, híres ókori nemzetség Rómában, mely a Caeciliusok genséhez tartozott. Jelesebb tagjai a következők:

1. Lucius Caecilius M., a nemzetség fényének és hírnevének alapvetője, Kr. e. 251. konzul 250. mint prokonzul megverte a karthagói Hasdrubalt Panormos mellett Sziciliában. 247. másodízben konzul, 243 óta pontifex maximus, mely állásában 241. a Kaptolium égzése alkalmával hősies magatartást tanusított és szemevilága árán megmentette a veszélyeztetett palladiumot. Megh. 221. Fia Quintus 206. konzul, a következő évben diktátor. Ennek fia

2. Quintus Caecelius M. Macedonius, Kr. e. 148. prétor, mint ilyen leverte Andriscust, a makedóniai trónkövetelőt; majd az achájokat verte meg kétszer (Skarphaea és Chaeronaea mellett), s a következő évben triumfust tartott Makeonia felett. 143-142. mint konzul és prokonzul dicsőségesen harcolt Hispániában Viriathus ellen; 134. cenzor (első eset, hogy plebejust erre a méltóságra emeltek). Megh. 115.

3. Quintus Caecelius M. Numidicius, Kr. e. 109. konzul lévén, ismételten Jugurthát, de a népnek kivánságára kénytelen volt a hadműveletek vezetését Mariusnak (l. o.) átadni. 102. cenzorrá választották, de két évvel később száműzték, mert Saturninus telektörvényére a hivatalos esküt letenni vonakodott. Száműzetése idejét Szmirnában töltötte, később visszahívták, de 91. meghalt, közhiedelem szerint mérgezés következtében.

4. Quintus Caecelius M., azelőbbinek fia, melléknevén Pius, amiért hogy atyjának visszahívása mellett buzgólkodott. Kr. e. 89. prétor, később hadvezér a szövetségesek ellen való háborúban, melynek végeztével Sulla pártjára állott és Marius híveit ismételten megverte. 80. konzul Sullával együtt, aki azután a Sertorius ellen való háborút bízta reája. Ebben nem nagy szerencsével működött, mindazonáltal 74. megkapta a szokásos triumfust. Megh. 64. v. 63.

5. Quintus Caecelius M. Creticus, Kr. e. 69. konzul, 68-66. prokonzul, és mint ilyen Kréta szigetének meghódítója. Ezen győzelme után a szenátus Catilina párthívei ellen küldötte őt, kiket Apuliában metört és 62. triumfust is tartott felettük.

6. Quintus Caecelius M. Celer, a Mithridates elleni háborúban mint legatus harcolt Pompejus oldala mellett; Kr. e. 63. prétor, mint ilyen elzárta Catilinát az Alpesek szorosaitól. Később Gallia Cisalpina helytartója, 60. konzul. Kikelt Caesar telektörvénye ellen. Megh. 58., állítólag méreg folytán, melyet neje, Clodia adott be neki.

7. Quintus Caecelius M. Nepos, az előbbinek testvére, Kr. e. 67-63. Pompejus legátusa a kalózháborúban és a Mithriadates ellen háborúban. 62. néptribun, mint ilyen inditványozta, hogy Cicero helyeztessék vád alá, amiért Catilina párthíveit kivégeztette. 57. konzul volt.

8. Quintus Caecelius M. Pius Scipio, Scipio Nasica fia volt és csakis azáltal jutott a M.-családba, hogy Quintus M. Pius örökbe fogadta. Nyilvános pályáját azon kezdte, hogy segítségére volt Cicerónak Catilina és társainak leleplezésében; Kr. e. 60. tribun lett, majd az 52.év második felében Pompejusszal együtt konzul. Mint az utóbbinak hive és rokona (leánya, Cornelia, Pompejusnak felesége volt), nagy része volt amaz emlékezetes határozatban (Kr. e. 49.), mely Caesart a köztársaság ellenségének nyilvánította, s amely tulajdonképen az egész polgárháborunak külső okául tekintendő. A nagy mérkőzés kezdetén őt küldötték Sziriába, hol az ottani csapatok élére állott és azokat hevenyészett toborzásokkal kiegészítette. Ezt a feladatot megoldván, tevékeny része volt a polgárháboru két döntő csatájában: Pharsalusnál a középső csatarendet, Thapsusnál éppenséggel az egész haderőt vezette. Az utóbbi csata után 12 hajóval Hispaniába akart menekülni, de útközben Caesar hiveinek kezébe került és életét vesztette.

Metélt

rövid és keskeny szalagokban felvagdalt gyúrott tészta, mely épp ugy szolgál önálló eledelül, mint szegélyzés gyanánt, különösen mártásos pecsenyék körül. Mint önálló eledel vajazva vagy zsírozva, sóval, turóval, dióval vagy mákkal meghintve kerül az asztalra. A vékonyra nyujtott és keskenyre vagdalt, tojással gyúrt tészta a húsleves egyik kedvelt tölteléke.

Mételyek

(állat, Digenea, Distomeae), a laposférgek osztályának szívóférgek rendjében a második alrend, melynek fajai mindannyian belső élősködők és legfölebb csak két szívókorongjuk van. Fejlődésük nemzedékváltozással történik. Testük általában lapított, levélforma.Szájnyilásuk rendesen a test mellő részén fekvő szívókorongba nyilik. Második szívókorongjuk a hasoldal mellső harmadában vagy középen fekszik. Kifejlődött állapotukban szemük nincs. petéikból csillangós kis lárvák fejlődnek ki, amelyek egy ideig a vizben szabadon úszkálnak, majd betolakodnak a vizi csigák és kagylók májába. Itt levetik csillangó köntösüket és vagy alaktalan tömlőkké, u. n. sporocystákká, vagy pedig szájnyilással, béllel és farkkal biró rediákká változnak, melyeknek belsejében belső sarjadzás útján az u. n. cerkariák fejlődnek ki. A cerkariák egy idő múltán elhagyják a gazda-csiga vagy kagyló máját, a vizbe vándorolnak ki s itt farkuk segélyévelvígan úszkálnak. A szabad életet azonban ezek is megunják és gazdát keresnek. Befurakodnak csigákba vagy kagylókba, illetőleg ezeknek májába, de farkukat kivül hagyják. Itt aztán betokozódnak és ivaréretten distomákká válnak, de hogy teljesen kifejlődhessenek, a csigákkal együtt juhokba kell bevándorolniok, ez pedig akkor történik meg, mikor a kis csigát a juh megissza. A belében a kis distoma elhagyja tokját, a vérpályákon vándorútra kél s igy a májba jut, hol ivaréretté lesz. A szívókorongok száma alapján Distomidae vagy két- és Monostomidae vagy egyszívókorongosok családjába osztatnak. Az első családba tartozik a májmétely (l. o.), a másodikba a Monostomum-fajok, melyek kifejlett állapotban a vizi madarak élősködői.

Mételyfű

(növ., négyelke Brass, Marsilia L., marsili füve Baumgartennál, marsiglifű, Marsigli v. Marsili Alajos Nándor nevéből), a vizi páfrányok többnyári kúszótörzsü füve (l. az ábrát). Levele hosszunyelü, négyes, fiatalon spirálisan kunkorodott, a vizen úszó nagyobb. 51 faja az egész földkerekségén él, de Európában csak kettő, hazánkban csak egy faja (M. quadrifolia L., vizi lóhere) terem. (V. ö. Borbás, A. M. búza között, Földmiv. Érdek. 1880.) A tó kiszáradása után egy ideig a vetésben is él. Az ausztráliai M. fajaiból (M. Nardu A. Br., Drummondii A. Br. és salvatrix Hanst.) a benszülöttek a kenyérsütő mardoo lisztet gyüjtik. Ez a keményhéju spóratermésnek keményítős és nyálkás tartalma (makrospóra). A Burke-féle expediciónak szerencsétlen emberei Ausztrália belsejében több héten át ezzel tengették magukat. V. ö. Hanstein, Die Befruchtung und Entwickeling der Gattung Marsilia (Pringsheim Jahrbücher, 4. köt.); Braun, Über die Marsiliaceengatteungen M. und Pilularia(Monatsberichte der Berliner Akademie 1863-72).

[ÁBRA] Mételyfű.


Kezdőlap

˙