Mexikói régiségek

Nagyobbszerü építmény csak kevés maradt; a teotihuacani, cholulai és xochicalcói gúla-templomok a legnagyobbak, s ezek közt az utolsó a legnevezetesebb; óriási trachit-sziklákból épült, melyeknek külső falazata egészen tele van domborművekkel. Emlékoszlop kőből igen sok, s köztük több művészi kivitelü volt Mexiko fővárosában; hires a Tizoc király Napköve meg az u. n. Kalendáriumkő; a mexikói Museo Nacionalban egy nagy dombormű alak maradványait őrzik a texcocói templomból, mig az óriási kariatidok Tulából valók. Szobrokat, kőképeket és bálványokat még ma is nagy mennyiségben találnak; domborművek, falakon, kőedényeken és sziklákon is, szintén elég gyakran fordulnak elő. Az agyagedények kétfélék; Cholulában fényesre csiszolt és tarkára festett (alapszin a narancs-sárga) agyagedényeket találnak; Mexiko völgyében pedig csiszolatlan (néha csiszolt is) sárgás-vörös alapon fekete arabeszkekkel díszített, sőt domborművü szegéllyel ékített edényeket is lelnek. Az edények lábai gyakran üresek, alakjuk az állatokét, néha az emberi arcot utánozza; másokon egy-egy isten arca v. egész alakja látszik. Az apróbb, agyagból készült arcokat, bálványokat és egyéb alakokat valószinüleg formában sajtolták; ezeknek kivitele igen szép és élénk. A kőtárgyak közt, az apróbb gyöngyökön kivül, főleg az obszidiánból készült tárgyak érdemelnek figyelmet; a Museo Nacionalban van egy egyetlen darab obszidiánból metszett és csiszolt edény, mely majmot ábrázol; feldolgozták a hegyi kristályt is. Az ércből készült tárgyak közt csak az ékszerek érdemelnek említést, mert a mexikóiak a vasat nem ismerték, a rezet és a bronzot pedig kevéssé használták; az arany és ezüst ékszereket a spanyolok kapzsiságból beolvasztották. Számos mozaik készítmény van az európai muzeumokban; türkizből és más kövekből meg kagylókból és érclemezkékből készítették ezeket. Szövetekből ellenben alig maradt valami; a hires toll munkákból a legszebb darab, valószinüleg lobogó, melyet az ambrasi gyüjteményben fedeztek föl, most a bécsi muzeum tulajdona.

Mey.

v. C. A. Mey., lat. növénynév után Meyer Károly Antal nevének rövidítése; l. F. et M.

Meyer

1. Eduárd, német történetiró, szül. Hamburgban 1855 jan. 25. Lipcsében végezte tanulmányait és 1879. az ókori történet magántanára lett a lipcsei egyetemen. Onnan mint rendes tanár Boroszlóba és (1889) Halléba került. Több becses kézikönyvet irt az ókori történet köréből; ilyen a Geschichte des Altertums (mostanig 2 köt., Stuttgart); Geschichte des alten Ägyptens (az Oncken-féle Geschichte in Einzelndarstellungen egy része, 1888); Forschungen zur alten Geschichte (I. 1892, Adalékok a régi görög történethez); Die wirthschaftliche Entwicklung des Alterthums c. fontos elaődását a német történetirók 1895-iki kongresszusán tartotta (Jena 1895).

2. M. Gusztáv, német nyelvész, szül. Gross-Strelitzben (Porosz-Szilézia) 1850 nov. 25. Tanulmányait Boroszlóban végezte, gothai gimnáziumi tanár, majd prágai, utóbb grazi egyetemi tanár lett, hol jelenleg is működik. Különösen a görög és az albán nyelvvel foglalkozik; nyelvészeti és népismei tanulmányok céljából többszörösen beutazta Európa DK-i részeit. Művei: De nominibus graecis compositis (1871); Die mit Nasalen gebildeten Praesensstämme (1873); Zur Geschichte der indogermanischen Stammbildung und Declination (1875); Griechische Grammatik (1880); Albanesische Studien (1883); Essays und Studien zur Sprachgeschichte und Volkskunde (1885); Reiseskizzen aus Griechenland und Italien (1886); Albanesische Grammatik mit Lesestücken und Glossar (1888); Etymologisches Wörterbuch der alban. Sprache (1891); Griechische Volkslieder in deutscher Nachbildung (1890); Türkische Studien (1893); Neugriechische Studien (1894). Igen sokoldalu, alapos tudós, aki a népszerü előadásnak is mestere.

3. M. György, német jogtudós, szül. Detmoldban 1841 febr. 21. Jenában, Heidelbergában, Göttingában és Berlinben tanult, marburgban (1867) habilitáltatta magát s aztán Jenában, majd Heidelbergában tanárkodott. 1881-90. a Reichstag tagja volt s a nemzeti liberális párthoz csatlakozott; most a heidelbergai egyetemet képviseli az első badeni kamarában. Irta: Grundzüge des Norddeutschen Bundesrechts (Lipcse 1868); Lehrbuch des deutschen Staatsrechts (3. kiad. u. o. 1891); Lehrbuch des deutschen Verwaltungsrechts (2. kiad. u. o. 1893, s köv.); Die staatsrechtliche Stellung der deutschen Schutzgebiete (u. o. 1888).

4. M. Hans, német utazó, szül. Hildburghausenben 1858 márc. 22. Természet- és államtudományokat tanult Lipcsében, Berlinben és Strassburgban, aztán 1884. a család könyvkiadó intézetébe (Bibliographisches Institut) lépett. De csakhamar utazni ment, s miután előbb K.-Ázsiát, É.-Amerikát és D.-Afrikát bejárta, 1887. a Kilima-Ndsaro átkutatására indult; de ugy első, mint második kisérlete, melyben Baumann kisérte, nem sikerült s ekkor Busiri fogságába esett. Csak harmadszor (889 okt. 6.) ért föl a Kibokráter szélére (6130 m.), melyet Vilmos császár-csúcsnak nevezett el. Irta: Eine Weltreise (Lipcse 1885); Zum Schneedom des Kilima-Ndscharo (Berlin 1888); Ostafrikanische Gletscherfahrten (Lipcse 1890); Die Insel Tenerife (u. o. 1896).

5. M. Hans Henrik, német archeologus, szül. Zürichben 1760 márc. 16., megh. Weimarban 1832 okt. 14. A festészetre adta magát s 1784-88. Olaszországban tartózkodott, hol Goethe barátja lett. Visszatérve Svájcban élt 1792-ig, amikor Goethe meghivására Weimarba ment s az ottani festőakadémián tanári állást kapott. 1795. ismét Olaszországba utazott, de a franciák bevonulása miatt kénytelen volt Svájcba visszatérni; innét újra Weimarba ment s 1807. a festő-akadémia igazgatója lett. Végrendeletében 33 000 tallért hagyományozott a weimari szegény-alapnak s ezt nejéről (megh. 1825 ápr. 21.) M. Amália-alapítványnak nevezte. Legfontosabb műve: Geschichte der bildenden Künste bei den Griechen und Römern (Drezda 1824-36), melyet Reimer fejezett be. Sokat irt Schiller Horen és Goethe Propyläen meg Kunst und Alterthum c. folyóirataiba is; Kleine Schriften zur Kunst c. dolgozatait legutóbb (1886) Heilbronnban adták ki.

6. M. Hermann Julius, német könyvkiadó, szül. Gothában 1826 ápr. 4. Gimnáziumi tanulmányait elvégezve, atyja M. József (l. o.) üzletébe lépett s mivel az 1848-iki mozgalmakban részt vett, 1849. kivándorolt Amerikába, hol atyja üzletének new-yorki fiókját vezette. 1856. visszatérve, átvette a Bibliographisches Institut igazgatását, melyet 1874. Hildburghausenből Lipcsébe helyezett át; 1885. az üzlet vezetésétől visszavonult s 1888. az Olcsó lakásokat építő szövetkezetet alapította 2 millió márka tőkével, melyből (1894) 39 lakóház összesen 400 családi lakással épült; e telepen van közkönyvtár, fürdő, gyermekkert, iskola, lacikonyha, fogyasztási egyesület stb. és a modern igényeknek teljesen megfelel; a befektetett tőke 3%-ot jövedelmez, melyet a törzsvagyon növelésére a tőkéhez csatolnak.

7. M. János György (M. von Bremen), német festő, szül. Brémában 1813 okt. 28-án, megh. Berlinben 1886 dec. 4. Düsseldorfban Sohnnak és Schadownak volt tanítványa; 1853. Berlinbe költözött. Eleinte bibliai tárgyu képeket festett (Illés próféta a pusztában; Krisztus megjósolja Jeruzsálem pusztulását; Ábrahám és Sára; Mózes halála), később a népéletből merítette festményeinek tárgyait (Hesseni plébános jubileuma; Karácsonyest; Szembekötősdi; A harcos hazatérése; Árviz; A bűnbánó leány). Később többnyire gyermekképeket festett, amilyenek: Mesélő leány; Pataknál pihenő gyermekek; Nagyatya és unoka; A legkisebb öccs; Az árva; Imádkozó gyermek; A kis torkos; Az ellenséges szomszédok; A kis mama (berlini nemzeti képtár); A modell pihenője, melyek tetszetős, sima modoruk és kedélyes tartalmuknál fogva nem kevésbbé népszerüek, mint szentimentális leányképei: A várakozás; Szerelmi vallomás; Titkos levelezés; A szerelmeslevél stb.

8. M. József, német iparos és könyvkiadó, a Bibliographisches Institut megalapítója, született Gothában 1796 máj. 9., megh. 1856 jun. 27. Kezdetben egy gyarmatáru-kereskedésben inaskodott, majd felszabadulván, előbb hazament s atyja cipőüzletének kereskedelmi ágát kezelte, később pedig (1816) Londonba ment, de szerencsétlen spekulációi nemcsak a saját, hanem atyja vagyonát is teljesen fölemésztették. Atyja halála után Gothába tért vissza, hol a Korrespondenzblatt für Kaufleute-t adta ki, mely csakhamar nagyon elterjedt s mintegy alapját vetette meg M. könyvkiadói működésének. 1825. a Meyer's British Chronicle szépirodalmi folyóiratot indította meg s üzletét a még akkor ismeretlen előfizetési és aláirási alapra fektetve, Bibliographisches Institut címen megnagyobbította. 1830 kiadta a Der volksfreund c. politikai lapot is, melyet azonban szabadelvü iránya miatt csakhamar be kellett szüntetnie; ugyanekkor indította meg az Universum c. tudományos gyüjteményt is, melynek a 30-as években több mint 80 000 előfizetője volt s egy ideig 12 nyelven jelent meg (magyarul: Meyer Universuma, vagy leirása és ábrázolása minden látásra és emlékezetre méltó dolgoknak stb., Pest 1835). Számos kiadványai mellett ekkor indította meg a Grosse Konversations-Lexikont is, melynek ötödik kiadása most (1893. s köv.) jelenik meg. M. sokat foglalkozott Németország vasúthálózatának fejlesztésével is, de 1848. a forradalom számos vállalkozását meghiusította; gazdag kőszén-, vas-, ezüst-, réz- stb. bányatelepeket fedezett föl a türingiai erdőben. Nagy kiterjedésü kiadó-üzletét fia, M. Hermann Julius, 1874. Lipcsébe helyezte át.

9. M. Jürgen Bona, német filozofiai iró, szül. Hamburgban 1829 okt. 25. Most a bonni egyetemen a filozofia tanára. Néhány becses művet irt Aristoteles természettudományi dolgozatairól, továbbá Kantról és Schopenhauerról és pedagogiai problemákról, egyetemi és középiskolai tanításról. Újabban: Probleme der Lebensweisheit (Berlin 1887).

10. M. Klára, német szinésznő, szül. Lipcsében 1851 okt. 4. Korán az ottani balletiskolába került s 1867. lépett föl Düsseldorfban. Ekkor rögtön Dessauba szerződött s 1871. a berlini udvari szinházhoz került, melynek 1891 óta tiszteletbeli tagja. Sokáig a közönség kedvence volt ugy a szomoru-, mint a vígjátékokban.

11. M. Kolozs, német festő, szül. Lindenben, Hannover mellett 1856 nov. 20. A nürnbergi akadémián tanult, azután a müncheni akadémián Wagner Sándornak és Löfftznek volt tanítványa. Főleg Pieter de Hoogh és Jan Vermeer van Delft nagy hollandi interieurfestők műveit tanulmányozta és rendkivül finom festői érzékkel képes az ablakokon át beszűrődő, megtört, ezüstös fény hatását ábrázolni. Legkitünőbb képei: Hollandi szoba (1882); A zárdai növendékek; A kannaöntők; Zenélő apácák; Dohányzók; A kockajáték (1886, berlini nemzeti képtár); a Dohányzó, de főleg a Varróiskola az apácazárdában (1883).

12. M. Konrád Ferdinánd, német költő, szül. Zürichben 1825 okt. 12. Irodalmi és történelmi tanulmányait szülővárosában végezte, az 1857-1858. években beutazta Francia- és Olaszországot, 1875 óta állandóan Zürich melletti birtokán él. M. a legnagyobb német elbeszélő költők egyike. Der Heilige c. novellája, melynek Becket Tamás a hőse (magyar fordításban is megjelent), egyike az újabb német elbeszélő irodalom legszebb termékeinek. Első irodalmi kisérlete Balladái voltak (1867), ezeket követték Romanzen und Bilder (1871), Gedichte (1882). Elbeszélő művei: Huttens letzte Tage (1872, epikus költemény); Jürg Jenatsch, egy XVII. sz.-beli mozgalmas történet (1876, magyar fordításban is Budapest 1892); továbbá Das Amulet, Der Schuss von der Kanzel, Plautus im Nonnenkloster, Gustav Adolfs Page, Die Leiden eines Knaben, Die Hochzeit des Münchs, Die Richterin, Die Versuchung des Pescara, Angela Borgia történeti elbeszélések. V. ö. Reitter, K. F. M. (1885).

13. M. Leo, német nyelvész, szül. Bledelnben (Hannovera) 1830 jul. 3. Göttingában magántanár, majd dorpati egyetemi tanár lett, hol az indogermán összehasonlító nyelvészetet adja elő, melynek különösen graeco-italiai ága körül szerzett nagy érdemeket, de a germán nyelvészeti irodalmat is becses művekkel gazdagította. Művei: Der Infinitiv der Homerischen Sprache, ein Beitrag zu seiner Geschichte (1856); Bemerkungen zur ältesten Geschichte d. griechischen Mythologie (1856); a Gedrängte Vergleichung der griech. und lat. Declination (1862); két kötetes alapvető munkája: Vergleichende Grammatik der griechischen und lateinischen Sprache (1861-65); Griechische Aoriste (1879); An im Griechischen, Lateinischen und Gotischen (1880); Über die Flexion der Adjective im Deutschen (1863); Die gotische Sprache, ihre Lautgestaltung, insbes. im Verhältniss zum Altindischen, Griechischen und Lateinischen (1869); Livländische Reimchronik (1876); továbbá Über Glauben und Wissen (1876); Über den Untergang der Welt und das jüngste Gericht (1889) stb.

14. M. Lothár, német kémikus, született Varelben (Oldenburg) 1830 aug. 19-én. Eleinte az orvosi tudományokkal foglalkozott, később akadémiai tanár lett Boroszlóban, hol kémiát és fizikát tanított; majd Neustadt-Eberswaldeba, innen Karlsruheba hivták meg. 1876 óta a kémia tanára a tübingai egyetemen. Kezdetben inkább a fiziologiai kémia körébe tartozó kérdések megoldásával foglalkozott, nemsokára azonban főleg fizikai kémiára fordította idejét, melynek egyik igen kiváló művelője. Mendelejevvel együtt az elemek periodusos rendszerének a felfedezője. Seubert Károllyal kijavította az elemek atomsúlyait, mely Die Atomgewichte der Elemente (1883) c. munkában jelent meg. Önálló műve: Die modernen Theorien der Chemie, melynek 6. kiad. 1896 jelent meg.

15. M. Mária Lujza, operaénekes, l. Dustmann.

16. M. Pál, francia irodalomtörténetiró, szül. Párisban 1840 jan. 17. Előbb a College de France tanára volt, 1876 óta az École des Chartes intézetben a neolatin filologia tanára, 1882 óta igazgató u. o.; 1883. az Académie des inscriptions et belles lettres tagja. Paris Gastonnal (1872) a Romania folyóiratot alapította, melyet együtt adnak ki. M. különösen a délfrancia irodalom terén tett nevezetes kutatásokat; főbb művei: Recherches sur l'épopée française (1867); Le salut d'amour dans les littératures provençales (1867) stb. Számos ó-francia irodalmi emléket adott ki: Flumenca (1865); Les derniers troubadours de la Provence (1871); Girart de Roussillon (1884); Guillaume le Maréchal (1891-94); Recueil d'anciens textes bas-latins, provençaux et français (1874-77); Alexandre le Grand dans la littér. franç. du moyen-age (Páris 1886 s köv.).

17. M. Sándor, német publicista, szül. Berlinben 1832 febr. 22. Jogi tanulmányait bevégezvén, mint hirlapiró működött. 1866-71. a boroszlói kereskedelmi kamata titkára, majd a Schlesische Presse c. boroszlói lapnak főszerkesztője. 1876 óta a porosz képviselőháznak, 1881-90. a birodalmi gyülésnek tagja, s mint olyan a nemzeti szabadelvü párthoz csatlakozott. A szabadkereskedelmi irány legbuzgóbb képviselői közé tartozik.

18. M. Viktor, német kémikus, szül. Berlinben 1848 szept. 8. Először a stuttgarti, később a zürichi, 1885. a göttingai egyetemen a kémia professzora. A nagyhirü Bunsen nyugalomba vonulása után 1889. a heidelbergai katedrára hivták meg. Igen sok kiváló dolgozata jelent meg, igy a zsírsav-sorozat nitrovegyületeiről, a primer, szekunder és tercier nitrovegyületekről, a tiofen szinteziséről stb. Ezenkivül egy új módszert dolgozott ki a gőzök sűrüségének meghatározására, mely nagyon el van terjedve és több szárító meg hevítő készüléket szerkesztett. Önálló műve: Chemische Probleme der Gegenwart (1890).

19. M. Vilmos, német csillagász, szül. Braunschweigban 1853 febr. 15. A kezdetben választott könyvkereskedői pályát elhagyva, több egyetemet látogatott s 1876. már Zürichben docens, 1877. a genfi csillagdán obszervátor volt. 1888. Berlinben a népszerü természettudományokat terjesztő Urania társaság igazgatója lett s e minőségben kitünő sikerrel működik s szerkeszti a társaság Himmel und Erde címü folyóiratát. Számos, már előbbi években is irt népszerü csillagászati műve nálunk is kedves olvasmány. Ilyenek p.: Die Königin des Tages und ihre Familie (Bécs 1885); Die Entstehung der Erde und des Irsichen (Berlin 1888) s hasonlók.

Meyerbeer

Jakab, német zeneszerző (eredetileg Beer, a Meyer nevet egy rokonának végrendelete alapján, dús örökség fejébne, vette fel), szül. Berlinben 1791 szept. 5., megh. Párisban 1864 máj. 2. Bankár atyja a már 1800-ban fellépett zongorázó fiuút Clementinek előbb egy tanítványával, majd magával Clementivel, Zelterrel, Weber Bernát Anzelmmel s (1810-12. Darmstadtban) magával Vogler apáttal taníttatta; ennél Weber K. M. és Gänsbacher J. voltak zeneelméletet tanuló társai. Isten és a természet c. kantátéját első operája követte: Jefta fogadalma (1813. Münchenben siker nélkül került szinre); Abimelek v. a két khalifa (Házigazda és vendég) c. operáját szintén sikertelenül hozták szinre több felé s M.-t csak mint zongoravirtuózt bámulták. Salieri tanácsára Olaszországba ment, hogy a helyszinén tanulmányozza: hogyan ir Rossini és az olasz iskola énekre; 1815. Velencébe utazott s átengedve magát az olasz dallamok varázsának, a következő években hat dalművet is szerzett olasz szövegre és olasz modorban, mindegyiket más város szintársulata számára; legtöbb hatást tett, még Párisban is, A keresztes vitéz Egyiptomban (Il crociato al Egitto) c. (Velence 1824). 1826-42. Párisban élt, megnősült s az itteni nagy operában szinre hozatta a Scribe és Delavigne szövegére irt Ördög Róbertet 1831. Ennek egymást érő hatásos részletei, kevert stilja meglepték és meghódították M. számára a világot. A hugenották (Scribe és Deschamps szöv., 1836) még nagyobb és máig tartó sikert ért el. Vallási háttere miatt Bécsben új szöveget hevenyésztek rá A ghibelleinek Pisában címen. 1842. Spontini a berlini operától eltávozott s IV. Frigyes Vilmos M.-t nevezte ki porosz királyi fő zeneigazgatójává; erre irta M. (Rellstab szöv.) Vjelka vagy Táborozás Sziléziában c. dalművét, amelynek címszerepében Lind Jenny alapította meg hirnevét. (1854. Scribe új szöveget irt a jórészt változatlanul maradt zenéhez.) Az 1838. Scribe szövegére irt Afrikai nő előadását (Páris 1865) már nem érte meg; A próféta (u. o. 1849, Scribe szöv.); Dinorah v. a eploërmeli búcsu (Carré és Barbier szöv., víg opera, u. o. 1859) voltak utolsó megélt sikerei. Öccsének, Beer Mihálynak Struensee c. történeti szomorujátékához (Berlin 1846); Aeschylos Eumenidákjához stb. is irt zenét; indulót Schiller születésének 100. évfordulójára 1859., kantátékat, mintegy 50 francia románcot stb. M. nagy tehetségét egyenesen a hatás keresésére, kiaknázására fordította. A nagyközönségnek a patetikus stilban ma is ő a legünnepeltebb operaszerzője; hangszerelésének gazdagsága, teltsége, gyakran lármája, az együtteseknek kiszámított, ellentétekkel ható kidolgozása, a dallamfolyásnak hol olaszos áradozása, hol franciás bája és a német stiltől tanult sűrü modulációkkal, átmenetekkel megterhelése, mindez tartalmat, de csillogást is ad műveinek, melyekből gyakran igaz szenvedély beszél. Könyvet irt M.-ről franciául: de Lassalle (1864); Pougin Arthur (1864); Blaze de Bury (1865); németül: Mendel Hermann (1868); Schucht (1869). V. ö. Vasárnapi Újság (1864. évf. 193; 1891. évf. 617).

Meyerheim

1. Frigyes Ede, német festő, szül. Danzigban 1808 jan. 7., megh. Berlinben 1879 jan. 18. A berlini akadémián Schadow befolyása alatt tanult. Nagy érdeme, hogy miután több tájképi és építészeti litográfiát kiadott és néhány, a düsseldorfi iskola modorában készült romantikus genreképet festett, a parasztélet ábrázolására adta magát. E tekintetben úttörő Németországban. Tanulmányokat a Harz-hegységbe, Hessenbe; Türingiába, Altenburgba, Vesztfáliába tett kirándulásain gyüjtött. Legelső ilynemü képe a Lövészünnep (1836, berlini nemzeti képtár); ezt követték: Templomból jövő altenburgiak; Altenburgiak a szántóföldön; A gödölye; A játszópajtások; A kis hős; Hálótársak; A kosztos; Galambok; Harzi nő gyermekével; Várakozás; Nagyapa kedvence; Mesemondás (berlini nemzeti képtár); Pihenő; Családi boldogság; Templomba menés; Csemege (berlini nemzeti képtár); Veszélyeztetett reggeli; Kötés-lecke; Vasárnap reggel; Az öreg a házban; Atyai intelem; A kis háziasszony stb., Németországban valamennyi számos reprodukcióban elterjedve. A parasztság jellegét nem fogta föl realisztikus módon, hanem szépítve, ünnepi hangulatban mutatja be. Szinezése nagyon gondos, csinos. V. ö. M. önéletirását, bevezetés Auerbach B.-től, kiad. Pietsch (Berlin 1880).

2. M. Ferenc, német festő, az előbbinek fia, szül. Berlinben 1838 okt. 10., megh. Marburgban 1880 ápr. 5. Először atyjánál, azután a berlini akadémián és Düsseldorfban tanult, utazásokat tett Tirolba, Belgiumba, Svájcba és Olaszországba. Legsikerültebb képei: A fegyvertisztító; Gyermekek és macska; Anyai szeretet; A szerelem betege; A fiatal anya; Hófehérke; Csipkerózsika; Trio.

3. M. Pál, német festő, az előbbinek öccse, szül. Berlinben 1842 jul. 13., atyjának és a berlini akadémiának tanítványa, Belgiumban, Hollandiában és Párisban is tartózkodott. Főleg állatképeket festett, amellett genreképeket, csöndéleteket, dekorativ festményeket. Sikerült művei: A gőzmozdony története 7 képben; Amsterdami ódondász; Állatsereglet; A négy évszak a madarak életében (berlini nemzeti képtár); Piroska; Hamupipőke; Birkanyirás; Bódé vademberekkel; atyjának és Chodowieckinek képmásai (danzigi muzeum).

Meyer von Bremen

festő, l. Meyer (7).

Meyer von Knonau

1. Gerold, svájci iró, szül. 1804 márc. 2., megh. Zürichben 1858 nov. 1-én. Berlinben államszámviteltant és történelmet tanult s 1837. átvette a zürichi állami levéltár igazgatóságát. Főmunkái: a vezetése alatt megjelent Histor.-geogr.-statist. Gemälde der Schweiz (St. Gallen és Bern 1835) és Erdkunde d. schweiz. Eidgenossenschaft (Zürich 1838-39).

2. M. Gerold, svájci történetiró, szül. 1843 aug. 5. Zürichben habilitáltatta magát s u. o. 1872 óta az egyetemes történelem rendes tanára. 1871 óta a zürichi régészeti társulat elnöke. 1868. befejezte Vögelinnek már atyjától is folytatott Histor.-geogr. Atlas der Schweiz c. művét; irta még: St. Gallische Geschichtsquellen (St. Gallen 1870-81); Aus mittlern u. neuern Jahrhunderten (Zürich 1876); Eckehardts IV. Casus Sancti Galli (Lipcse 1891); Aus einer Zürcherischen Familienchronik (Frauenfeld 1884); Jahrb. des Deutschen Reichs unter Heinrich IV. u. Heinrich V. (Lipcse 1890-1894).

3. M. Lajos, svájci történetiró, szül. Zürichben 1769 szept. 12., megh. 1841 szept. 21. Halléban tanult s 1805-39. a zürichi kis tanács tagja volt, 1829. beválasztották az államtanácsba, 1830. Zürich kantont képviselte a szövetségi gyülésen. Fő munkája: Handbuch der Gesch. der schweiz. Eidgenossenschaft (Zürich 1826-29).

Meytens

(Mytens) Márton van, svéd festő, szül. Stockholmban 1699., megh. Bécsben 1770. Hollandiában, Francia- és Angolországban képezte ki magát. 1726 óta állandóan Bécsben tartózkodott, ahol 1759. az akadémia igazgatója lett. Művei közül különösen említésre méltók képmásai, és pedig XV. Lajos, francia király; az orleansi herceg; Nagy Péter cár; VI. Károly és I. Ferenc császár és Mária Terézia képmásai.

Meyvar

indobrit állam, l. Udaipur.

Méz

vizben nem kristályosodó (balrasarkító gyümölcs- és nyálkacukor) és kristályosodó cukorfélék keveréke, melyekhez illó olajok, aromatikus nedvek s hangyasav nyomok járulnak. A nem kristályosodó gyümölcscukor adja meg a méznek édesebb ízét, változó zamatját pedig az illó olajparányok, melyeket a méhek által felkeresett virágok nektárjai tartalmaznák. Igy legzamatosabb az a méz, melyet ajakas virágok gazdag rétje nyujt. Az ókorban hires attikai méz legjavát a Himettosz déli lejtője szolgáltatta, mely igen gazdag volt ajakas virágokban, miket a régi irók thymus, serapillum, origanum, thymbra néven említettek. A Sziciliában a Hibla hegyén gyüjtött «mel Hybleum» jóságát szintén az ajakasoknak köszönheti, valamint az annyira kedvelt chamonix-völgyi és narbonnei méz is főleg rozmarin, kakukfű, zsálya és méhfű terméke, mig a gatinaisi mézet főleg az ánizs- és baltacimvirág szolgáltatja. Igen jó minőségü a gyümölcsvirágméz is. A fák közül a legjobb és legtömegesebb mézet szolgáltatja a hársfa, melynek java a fehérszinü, enyhe ízü lengyel «lipic» méz; délmagyarországi ákácmézünk pedig a külföldön is jó hirnek örvend. A legcsekélyebb minőségü méz a piros-barna hangavirág és a sötétpiros pohánka, valamint a mézharmat (levelész) és fenyőméz. A méhek a méznek csak nyers anyagát gyüjtik, mely nyálmirigyeik és mézgyomruk nedveinek befolyása alatt már átalakul, utóbb pedig, mikor azt a sejtekbe kiürítik, aztán újra áthordják és befödik, a kiválasztott hangyasav hatása alatt megint átalakul, mit az is bizonyít, hogy a még befödetlen sejtekből kipergetett méznél nincsen meg az érett méznek sem jósága, sem tartóssága. Téves nézet, mintha a méhfajta határozná a méz jóságát, mert arra első sorban a virág, illetve az egyes jobban mézelő növények nektárjának minősége s a mézszüret ideje és mikéntje határozó. Némely méz, mint a hársfáé, sok ideig marad cseppfolyós állapotban s Cayenneből egy mézféle jut kereskedésbe, mely állítólag sohasem kristályosodik, ellenben a keresztes virágokról nyert méz sokszor már a sejtekben megkeményedik és némely a svájci havasokon gyüjtött, mint a wallisi, idővel oly kemény lesz, hogy zsákban árulják. A kereskedésben a kaptárokból lépestől forgalomba hozott sonkolyos méz, továbbá az ebből csepegtetés által nyert szin méz és végül a pergetett méz fordul elő. A mézélvezetet nagyon megszorította a cukor olcsósága, azonban újabban ismét jobban méltányolják az egészségre kedvező különleges hatásait, minek következtében élvezetét aggoknak és gyenge gyermekeknek ajánlják. V. ö. Gatter C., Der Honig u. seine Wunderkraft (Bécs 1870).

Ny.-Európában igen gyakori, de nálunk sem ismeretlen már a méz hamisítása. Leginkább keményítővel, cukorral, dextrinnel, oleomargarinnal és glicerinnel hamisítják. Bisquitméz néven p. Németalföldön mézül oly gyártmányt árusítanak, melynek 30%-a oleomargarin, 29%-a nádcukor, 7%-a dextrin, 4%-a vizmentes szőllőcukor, 1%-a nátronkarbonát, 29%-a viz, azonfelül van még benne homok stb. A műmézet felismerhetjük, ha vizes oldatát borszesszel kezeljük, mely esetben az oldat homályosodik, felhős lesz s végül üledéket képez, mely górcsövileg megvizsgáltatván, benne a keményítőszemcsék, virágpor, liszt stb. felismerhető. E célból 1 r. műmézet 2 r. viz s 4 r. borszesszel jól összerázva 24 óráig ülepedni hagyjuk. A dextrin meleg vizben feloldódván, az oldatból borszesszel lecsapható. A szőllőcukorral gyakori hamisítás felismerhető, ha a műméznek 10%-os vizes oldatát állati szénnel eszközölt szintelenítése után polárizáljuk. Tiszta méz (melynek fajsúlya 1,415-1,440 közt változik) csekély mértékben (-1°-ig) balrasarkít, mig a jobbrasarkítás szőllőcukor jelenlétére mutat. A nádcukrot a Fehling-féle oldattal való titrálás mutatja ki. Tiszta méz 70% cukrot tartalmazván, a mézben levő és invertált cukor közti különbözet sohasem haladja meg a 8%-ot, a nádcukorral hamisított műméznél ellenben 45%-ot tesz. Ásványi hamisítások a hamuvizsgálatból tünnek ki. Pótszerek csak szirup néven, a származás megjelölése mellett hozhatók forgalomba, s az ily termékek büntetlenül csak az esetben árusíthatók, ha valódi nevük jól látható módon kifüggesztetik az elárusító helyiségben. Hamisítás ellen most már a lépesméz sem biztosít, mert mesterségesen készült lépekben melasszeszörpöt, glicerinkeveréket stb. is árusítanak lépesméz gyanánt.


Kezdőlap

˙