Móricföld

(Moritzfeld), nagyközség Temes vármegye dettai j.-ban, (1891) 2527 német lak., takarékpénztárral, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Mórichida

(Nagy-), kisközség Győr vármegye sokoróaljai j.-ban, (1891) 1154 magyar lak.

Móricpálma

(növ.), l. Mauritia.

Móricz

-család (mórichidai és medgyesi), a Poknemből ágazott ki. A győrvármegyei Mórichida, a kőrösvármegyei Zdernc vár és a szatmárvármegyei Medgyes voltak fő birtokai. Nevezetes tagjai: Anna, IV. M. leánya, a somlyai Báthory-család ősanyja. Vele kapták a Báthoryak Szilágy-Somlyót. Simon, M. fia a Pok-nemből. 1351-54. pozsonyi és bakonyi főispán, 1355. a győrit is viseli az előbbiek mellett. 1352. a litvai hadjáratban Belc vára osrománál félholtan hagyta oda a harctért. 1361. hadnagy volt abban a magyar seregben, melyet Lajos királyunk VI. Ince pápa segítségére küldött. 1369. és 1374. tengermelléki (Horvát- és Dalmátország) bán volt. I. János, Simon bán fia (1375-1425). 1380. Durazzói Károly nápolyi trónkövetelő seregébe állt. Megh. 1437 előtt. Felesége Nagymartoni Janka volt, kitől Simon és Miklós nevü fiai származtak. I. Miklós, 1280 körül erdélyi vajda, 1319. máramarosi főispán. Neje volt Majs nádornak leánya Erzsébet, ki királyleánytól származott. Ezzel kapta Medgyest. V. ö. Pór, Lajos kir. 271., 342. Anjou-k. Okm. I. 505.; Fejér, Cod. Dipl. IX. 2, 47, 311, 3, 35, 241. 4, 180, 563. 1885 okt. 7.; Katona, Hist. Crit. X. 437. Anjou-k. Okm. V. 260.

Móricz

Pál, volt országos képviselő, szül. Taracközön (Máramaros) 1826. Pozsonyban (hol az apja mint Máramaros követe 1832-36 tartózkodott), később M.-Szigeten tanult; 1846. ügyvéd és vmegyéje alügyésze lett s emellett szorgalmasan irogatott Csengery Pesti Hirlapjában. Megnősülvén, Berettyó-Újfaluba költözött s gazdálkodással foglalkozott; 1860. sárréti szolgabiró, 1867. Bihar vármegye főjegyzője volt, 1869-től kezdve több ízben volt országos képviselő; kezdetben a balközéphez, de a fuzió után is mindig a Tisza Kálmán hiveihez tartozott s a szabadelvü párt klubjának igazgatója volt 1891. 1870. a debreceni egyházmegye segédgondnokává választotta. M. minden állásáról lemondott s a politikától visszavonult, midőn vagyoni viszonyai miatt 1891. csődöt kért, de a másfél millió aktivából a hitelezőit kielégítvén, ezek mind beleegyeztek 1895., hogy a csőeljárás szüntettessék meg.

Morin

a sárgafa (Morus tinctoria) festőanyaga.

Morinell-lile

(állat), l. Lilefélék.

Móring

a. m. nászajándék; az esküvő után való napon a férj által nejének adott ajándék. Angliában «Morgangiva» (valószinüleg a német Morgengabe szóból) a neve, s ott régibb időben: egy pár együvé fogott ökörben, egy felnyergelt lóban, egy pajzsban, egy dárdában és egy kardban állott, jelképéül annak, hogy a nő ezentul férje jó- és balsorsának elválaszthatatlan osztályrészese. L. még Házasság.

Moringa

Gaertn. (növ.), a káprifélék fája. Levele 2-3-szor szárnyalt, virága fehér v. piros, termése meglehetősen hosszu, becőforma, magva sok, mogyorónagyságu. Három faja Afrika É-i részén, Ny-i Ázsia melegebb vidékén és Kelet-Indiában erem. A M. pterygosperma Gaertn. (M. oleifera Lam., Hyperanthera M. Vahl) K.-Indiában, Martiniqueon és Guadeloupeon termesztett fa. Barnás hüvelye 2,5-4 cm. hosszu, ujjnyi vastagságu, magva (behen-dió) zászlós, belőle sajtolják a Behen-olajat. Gyökere kérge erős szagu és csípős ízü, mint a torma, azért orvosságnak, valamint ételhez is használják. Levelét, virágját, meg a zöld hüvelyét a nép főzelékül eszi. A M. aptera Gaertn. magva a zászlótlan, Arábiában és Egyiptomban terem, a régiek egyiptomi makk (balanos aigyptios) néven ismerték; nuces behen néven ma is officinális, leginkább jó illatu kenőcsbe és olajba adják. Törzséből pirosbarna egész barnafekete tragan-féle mézga folyik.

Morinok

belga népség az ókori Galliában; a nerviektől és menapiaktól Ny-ra; a Schelde és Lys folyamok között. Országuk tele volt rengeteg erdőkkel, de városaik is voltak, köztül első sorban Tarvenna (most Therouanne). Caesar elkeseredett ellentállás után mégis meghódoltatta őket.


Kezdőlap

˙