Mölk

1. Melk.

Möller

Henrik Herman, német szobrász, szül. altonában 1835 aug. 20. Eleinte a müncheni akadémián tanult, azután Drezdában Schillingnek lett tanítványa. Olaszországi útja után Drezdában telepedett le. Művei többnyire klasszikus tárgyuak, humorosak. Ilyenek: A zenélő faun; Női faun szatirfiuval; Pan föltalálja a tilinkót stb. Ő készítette a rendsburgi Bornsen-szobrot és az altonai harcosemlék-szobrot.

Möllhausen

Balduin, német iró, szül. Bonnban 1825 jan. 27. Három ízben járt Amerikában tudományos célból; visszatérve, IV. Frigyes Vilmos király 1854. kinevezte potsdami könyvtárának igazgatójává. M. rengeteg könyvet irt, melyek közül legérdekesebbek úti rajzai és úti élményein alapuló elbeszélései. Főbbek: Der Halbindianer (1861); Der Flüchtling (1862); Der Mayordomo (1863); Palmblätter und Schneefiocken (1863, 2 köt., novellák); Das Mormonenmädchen (1864); Reliquien (1865, 3 köt., rajzok); Nord und Süd (1867, 2 köt.); Westliche Fahrten (1873, 2 köt.); Die Hyänen des Kapitals (1876); Die Tochter des Konsuls (1880); Wildes Blut (1886); Das Loggbuch des Kapitäns (1887, 3 köt); Kaptein Meerrose und ihre Kinder (1893); Der Talisman (1894); stb. Első műve útirajz: Tagebuch einer Reise vom Mississippi nach den Küsten der Südsee (1858).

Mölln

város Schleswig porosz kerületben, 30 km-nyire Lauenburgtól, a M.-i-tó partján, vasút mellett, (1890) 3834 lak., ásványvizforrással. 1225. itt egy dán hadsereg szenvedett vereséget és Orlamunde Albert dán kormányzó fogságba esett. A templom mellett Till Eulenspiegel sírkövet mutatják.

Möllthal

hegyi völgy Spittal karintiai kerületi kapitányságban. A Gross-Glockner Pasterze nevü glecserénél kezdődik és Sachsenburgnál a Dráva völgyébe torkollik. Különösen szép a felső része Heiligenbluttal.

Mönch

a Berni-Alpokban levő Finsteraarhorn-csoport két hegycsúcsa. A Fehér M. Bern és Wallishatárán, a Jungfrau és Eiger közt 4105 m.-nyire, a Fekete M. attól Ny-ra 5 km.-nyire Lauterbrunnen és Trümletenthal közt 2654 m.-nyire emelkedik. Az elsőre először 1857. Porges bécsi turista jutott föl. Az 1894. engedélyezett, a Jungfrau csúcsára tervezett hegyi vasút a M.-et is fogja érinteni.

Mön-ce

(Meng-csu), Jünnan khinai tartomány Lin-ngan-fu nevü kerületének fővárosa, francia konzul székhelye, terjedelmes, magas fensíkon, 50 km.-nyire bőven termő cinnbányáktól, 15-20 000 lak. Az 1889-iki francia-khinai békekötés értelmében az idegen kereskedelemnek is nyitva áll. A bevitel fő cikkei: indiai pamutfonal és dohány, a kivitelé: cinn. A forgalom útja Tong-King felé, amellyel telegráf is összeköti, a Hoti-kiang.

Mönkgut

v. Mönchgut, 1. Rügen.

Mörike

Eduárd, német költő, szül. Ludwigsburgban 1804 szept. 8., megh. Stuttgartban 1875 jun. 4. Tübingában teoloiát végzett, azután több württembergi helységben segédlelkész volt; 1834. kleversulzbachi lelkész lett, végre Stuttgartban a Katalin-intézeten a német irodalom tanára. M. az Uhland-utáni sváb lira legjelesebb képviselője. Költészetében a népdal éled fel a maga teljes üdeségében és közvetlenségében; a Gedichte c. egyetlen versgyüjteményének (1838) egyes darabjai mintaképei a műköltészetnek. Dalaival közel rokonok idilljei és regéi, minden érzelgősségtől ment és jóízű humorral fűszerezett képek a sváb népéletből, melyek egyikének-másikának azonban kissé laza a szerkezete. Prózai munkái közül ismeretes fantasztikus művészregénye: Maler Nolten (1832); novellái közül talán legbecsesebb a Mozart auf der Reise nach Prag c. gyönyörü elbeszélése mély lélektani rajzával, előadásának melegével és kerekdedségével (magyar ford. Olcsó könyvtár 1896). Lefordította még Theokritost és Anakreont (1853 illetve 1864), 1836. pedig kiadta a Jahrbuch schwäbischer Dichter und Novellisten c. évkönyvet. Összes művei 1878., újabban 1890. jelentek meg. V. ö. Notter, Eduadr M. (1875); Klaiber, Eduard M. (1876); Fischer, Eduard M. (1881); Baechtold, Briefwechsel zwischen H. Kurz und M. (1885); u. a., Briefweclisel zwischen M. von Schwind und M. (1890); u. a., Briefwechsel zwischen Storm und M. (1891); Krauss R., M. als Gelegenheitsdichter. Mit ungedruckten Gedichten M.-s (Stuttgart 1895).

Mörikofer

János Gáspár, svájci irodalomtörténetiró, szül. Frauenfeldben 1799 okt. 11., megh. Zürichben 1877 okt. 17. Tanító és lelkész volt, utoljára Zürichben. Művei: Die schweizerische Mundartim Verhältniss zur hochdeutschen Schriftsprache (1838); Landammann Anderwert nach seinem Leben und Wirken (1842); Klopstock in Zürich (1851); Die schweizerische Litteratur des XVIII. Jahrhunderts (1861); Bilder aus dem kichlichen Leben der Schweiz (1864); Ulrich Zwinli, nach den urkundlichen Quellen (1867-69); J. J. Breitinger und Zürich (1874); Geschichte der evangelischen Flüchtlinge in der Schweiz (1876). Önéletrajza a Thurgauische Beiträge 25. füzetében jelent meg (1885). Alapos kutató, kinek műveit vonzó előadás és helyes itélet is jellemzik.


Kezdőlap

˙