Munjeeth

(növ.), 1. Festőnövények.

Munk

Hermann, német fiziologus, szül. Posenben 1839. Berlinben és Göttingában tanult, 1862. habilitáltatta magát Berlinben, melynek egyetemén azóta tanít is; 1880. beválasztották a berlini kir. tudományos akadémiába. Főleg az agyvelő fiziologiája terén szerzett érdemeket; irta: Untersuchungen über das Wessen der Nevenerregung (Lipcse 1868); Die elektrischen und Bewegungs-erscheinungen am Blatte der Dionaea muscipula (u. o. 1876); Über die Funktionen der Grosshirnrinde (Berlin 1890) stb.

Munka

mekanikai értelemben valamely tömegnek bármely erő által bizonyos ellenállások (nehézség, súrlódás, ellenálló közeg, elekromos vonzás v. taszítás stb.) ellenében eszközölt helyzetváltozása. A M. nagyságát a PXS szorzat fejezi ki, melyben P a M. véghezvitelére szükséges erő nagyságát és S a mozgatott tömeg által az erő irányában végzett utat jelenti. A P és S mennyiségeknek mérésére használt különböző mértékegységek szerint a M.-egység is különböző. A gyakorlatban használt méterkilogramm-egység az a M., mely végeztetik, hogyha egy kg. súly a föld felszinén egy m.-nyi magasságra emeltetik; ezen mérték szerint mérve p. 5 kg.-nak 10 m.-nyi magasságra való emelésénél 5×10=50 méterkg.-nyi M. szükséges. A centgr. sec. abszolut mértékrendszerben a M.-egység az ergon, mely egy méterkg.-nak egy 98 milliomod része. Valamely élő lény, v. valamely gép által bizonyos idő alatt végezhető M. nagyságának megitélésére annak működésének tartama alatt - nem számítva működési képességének tartamát - szolgál az időegység (másodperc) alatt végzett M. nagysága, mely M.-sikernek (effectus) neveztetik. A M.-siker használatos egységei: ergon másodpercenként, méterkg. mp.-ként, lóerő, watt stb. Viszonyuk a következő: 1 méterkg. mp.-ként egyenlő 98×106 ergon mp.-ként és egyenlő 9,8 watt; egy lóerő pedig egyenlő 75 méterkg. mp.-ként, v. egyenlő 735 watt.

A munka, mint közgazdasági fogalom az a tudatos emberi tevékenység, melynek célja gazdaságilag hasznosat, értékeset termeteni. A M.-nak azonkivül, hogy fontos termelési tényező, az emberi művelődésre nézve óriási jelentősége van. Abból, amit a természet fáradság nélkül nyujt, a legkezdetlegesebb emberi lény sem létezhet. Csakis számos nemzedék folytonos és haladó, munkája emelheti az embert a művelődés magasabb fokára. A M. a testi jólétre is kedvező hatást gyakorol, mig a munkanélküli folytonos élvezet unottsághoz, elzsibbadáshoz vezet. A M.-nak erkölcsi jelentősége is van egyrészt azáltal, hogy az ember hivatásszerü tevékenységévé s mint ilyen az erkölcsi életcélok eszközévé válik, másrészt azáltal is, hogy az emberekre nemesítőleg és nevelőleg hat.

Fajtái. A M. termelékeny vagy meddő, aszerint, vajjon tényleg gazdasági értéket létesít, vagy sem, szabad vagy nem szabad, aszerint, vajjon, az erőkifejtés tekintetében a dolgozó embernek jogilag megvan-e akaratelhatározása, vagy nem (L. Rabszolgaság, Jobbágyság.) Némelyek megkülönböztetnek még testi és szellemi M.-t, előbbi alatt az izomerő fizikai nyilvánulását, utóbbi alatt a szellemi erő nyilvánulását értve, de e megkülönböztetés nem abszulut, mert egyrészt minden, bármily csekély testi M. bizonyos szellemi tevékenységgel is jár, másrészt minden szellemi M. egyúttal testi erőkifejtéssel van összekötve. Megkülönböztethetünk tanult és nem tanult (közönséges) munkát, aszerint, vajjon annak elvégzésére különös kiképzés szükséges, vagy sem. A M.-k eloszlanak felfedezésekre, a természet adományainak elfoglalására, a nyers anyagok feldolgozására, átalakítására és forgalomba hozatalára, valamint a személyes szolgálatok és a szellemi javak előállítására fordított munkákra. Földes megkülönbözteti a munkát végző egyénre való tekintettel a férfi-, nő- és gyermek-M.-t, melyet bizonyos egyén adott körülmények között teljesíteni képes. Normális M. pedig az a M., mely rendes körülmények között állandóan teljesíthető; tulmunka az a M., mely a normális mértéket meghaladja. A M. mennyiségét és hatályosságát befolyásolják: 1. Természeti körülmények, amilyenek a különböző népfajok gazdasági jellege szorgalom, kitartás, leleményesség, amelyek közöt ismét testi, szellemi vagy erkölcsi tulajdonságok különböztethetők meg. Itt figyelembe veendők a nemi viszonyok, a kor, az egészség, az értelmiség, az erkölcsiség foka. 3. Általános gazdasági viszonyok: a pénz-, hitel- és forgalmi ügy állása. 4. A társadalmi tényezők, amilyenek a népesség száma és sűrüsége, a M. tiszteletben tartása. 5. A M. szervezése (1. Munkamegosztás). 6. A jogi viszonyok (1. Rabszolgaság, Jobbágyság, Munkabér). 7. A politikai viszonyok: amennyiben szabad politikai intézmények buzdítólag hatnak a gazdasági törekvésekre, mig a szabadság megszorítása bénítólag hat a munkakedvre. Miután a M. termelési tényező, társadalomgazdasági szempontból vele szemben is követelni kell, hogy a gazdaságosság elve megvalósíttassék és a meglevő termelési erő kihasználtassék, de erkölcsi vonatkozásai következtében a munkatermelés elveinek megállapításánál figyelembe kell venni a munkaszervezet és a munkajog ésszerű szabályozását.

Munkaadó

az az önálló iparos vagy kereskedő, aki segédszemélyzetet tart, aki a nála alkalmazásban lévő személyzetért fennálló adótörvényeink, az iparosok betegsegélyezéséről szóló törvény értelmében anyagi felelősségel tartozik.

Munkabér

tágabb értelemben a nemzeti jövedelemnek az a része, mely a termelésnél közreműködő munka jutalmazását teszi. A M. szorosabb értelemben a más számára szolgáltatott munka jutalma. A munka szerződésen alapszik, melyet a munkás a munkabéradóval köt s amelyben a két szerződő fél megállapítja a munkafeltételeket s a munka árát. Az utóbbinak képződése a mai jogrendben szabad, amennyiben a munkaszerződés szabadsága a munkabér tekintetében az összes kulturállamok törvényhozásai által el van ismerve. Mint a többi ár, a munkabér is a kereslet és kinálat szabad versenyének eredménye, minél nagyobb a kereslet, annál magasabb a M., minél kisebb a kinálat, annál drágább a munka. A szolgáltatott munka különféleségéhez képest a munka ára különböző elnevezések alatt fordul elő, igy M., fizetés, tiszteletdíj, zsold, illeték stb. Földes megkülönbözteti még: természetbeni és pénzbeli M.-t, amott a bérkülönböző javaknak van kifejezve, emitt pénzben; normális és piaci M.-t, amaz az a bér, mely a munka értékének fő tényezőitől függ, emez a kereslet és kinálat változó befolyása alatt alakuló munkabér; nyilt és lappangó M.-t, azaz a bérszerződés által meállapított bér, ezem a vállalkozó saját munkajövedelme; egyszerü és összetett M.-t, az előbbi egy szolgáltatásból áll, az utóbbi több szolgáltatásból. Megkülöböztetnek még idő, mennyiség és éték szerinti bért. A M. vagy idő szerint, vagy a végzett munka mennyisége szerint állapíttatik meg. Az első az időbér-, az utóbbi a darabbér-rendszer. A kettőnek kombinálása az az eljáás, midőn a bér idő szerint állapíttatik meg, de kimondatik, hogy a munkásnak ez idő alatt egy bizonyos minimális eredményt kell felmutatni. Az újabban, főleg Angliában elterjedő bérskála-rendszer mellett a bér bizonyos fokozatokban emelkedik a munkások által előállított jószág árának emelkedésével s csökken annak csökkenésével. Ricardo szerint a munka természetes ára az az ár, mely szükséges, hogy a munkások együttvéve képesek legyenek élni és fajukat fentartani, minden szaporodás és minden csökkenés nélkül. A M. paici árának magasságára nézve a közgazdaságtanban hosszu időn át megingathatatlan törvénynek tekintetet a M. alapelmélet, mely azon feltételezésen alapul, hogy bizonyos időpontban bizonyos része a nemzeti vagyonnak feltétlenül munkabérek fizetésére fordíttatik s hogy ennél többet a bérből élő osztályok között kiosztani nem lehet. Minthogy tehát a szétosztandó összeg meg van állapítva, mindegyiknek bére csak az osztótól függ, azaz a munkások számától. Ezen elméleten, melyet Ricardo nyomán főleg Mill hirdetett, alapszik Lassalle «ércszilárdságu munkabér-törvénye», mely szerint a mai viszonyok között az átlagos M. mindig a szükségszeü életfentartási költségekre szorítkozik s tartósan nem emelkedhetik tul az életfentartási eszközök szükségszerü mértékén, mert különben a munkások jobb helyzete következtében a munkásosztály gyorsabban szaporodnék, minek következtében azután a M. ismét leszállana. Másrészt a M. nem sülyedhet tartósan az életfentartásra okvetlenül szükséges költségek szinvonalán alul, mert akkor (kivándorlás, a gyermekek nemzésének korlátolása és nyomor következtében) a munkások száma csökken, mi a M. emelkedését okozza. A szocialisztikus munkabérelméletek minden étéket a munkára vezetvén vissza, a társadalmat olyképen akarják újjászevezni, hogy a munkás az állítólag csak általa előállított összes értéket birtokában maradjon és minden a vagyonból származó jövedelem meszünjön.

A tényleges M. igen különböző a foglalkozások, vidékek és korszakok szerint, valamint a munkások neme, kora, munkaképessége szerint. A M. alakulására befolyással vannak: a munka nehézsége, a foglalkozással járó veszély, a tisztelet és kellemesség, mely a foglalkozással össze van kötve, a foglalkozás állandósága, a foglalkozás bizalmas természete. Általában véve a M. nagy állandóságot mutat, néha éveken át megmarad a piac változó viszonyai dacára, sőt még az élelmi szerek árváltozásaival szemben sem eléggé érzékeny. A jelen században a M.-ek jelentékenyen emelkedtek. Foville szerint egy francia mezőgazdasági munkáscsalád jövedelme tett 1788. 200, 1872-ben 800 frankot. Levasseur szerint a M. tett 1701-50. 5,30, 1751-1800, 5,90, 1890. 12,50 liter búzát. Földes számításai szerint hazánkban egy métermázsa búza és tengeri megvételére 1850. 15 napszám volt szükséges, 1880. mintegy 9. A tényleges M. emelkedését leginkább előmozdítják: a munka termelékenységének emelkedése, az egész termelés termelékenységének emelkedése, a munkások szükségleteinek szaporodása, a jövedelemelosztás módosulása, mely utóbbi tényező a trade uniónak fellépésére vezetendő vissza (1. Munkás-szakegyesületek.)

A hazai mezőgazdasági munkabérek megyénként és évszakonként igen különbözik. A férfinapszámnál 1893. az országos főátlag volt tavaszkor ellátással 39 kr., ellátás nélkül 56 kr.; nyáron ellátással 64 kr., ellátás nélkül 88 kr.; ősszel 43 illetve 64 kr.; télen 30 illetve 45 kr. A női napszám tavaszkor 27 illetve 40 kr.; nyáron 41 illetve 58 kr.; őszkor 31 illetve 45 kr; télen 23, illetve 33 k. A gyermek-napszám tavaszkor ellátással 17, ellátás nélkül 27 kr.; nyáron 26 illetve 38 kr.; ősszel 20 illetve 31 kr.; télen 14 illetve 23 kr. A hazai gyárakban fizetett M.-ek az aradi iparkamara kerületében férfiaknál 80 krtól 1 frt 20 krig, nőknél átlag 50 kr., a brassói kerületben férfiaknál 30 krtól 1 frt 50 krig, nőknél 30-50 krig, a budapesti kerületben férfiaknál 90 krtól 2 frt 80 krig, nőknél 50-60 krig, a debreceni kerületben férfiaknál 40 krtól 2 frt 10 krig, nőknél 25-90 krig, a fiumei kerületben férfiaknál 1 frttól 2 frt 50 krig, nőknél 30-70 krig, a kassai kerületben férfiaknál 50 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 30 krtól 1 frtig, a kolozsvári kerületben férifaknál 50 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 30-50 krig, a miskolci kerületben férifaknál 50 krtól 2 frt 60 krig, nőknél 25 krtól 1 frtig, a pécsi kerületben férfiaknál 60 krtól 2 frtig, a nőknél 25-90 krig, a pozsonyi kerületben férfiaknál 50 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 20 krtól 1 frtig, a temesvári kerületben férfiaknál 80 krtól 2 frt 30 krig, nőknél 40-50 krig, a soproni kerületben férfiaknál 40 krtól 2 frt 50 krig, nőknél 30 krtól 1 frtig. A fiatalkori munkásoknál a M.-ek 10 krtól 80 krig váltakoznak.

Munkabérszerződés

1. Munkabér.

Munkabeszüntetés

1. Sztrájk.

Munkabiróságok

1. Iparbiróságok és Békéltető bizottságok.

Munkács

rendezett tanácsu város Bereg vármegyében, a Latorca folyó balpartján; a város kies vidékén, a síkság szélén s a hegyek tövében 122 m. magasságban csinosan fekszik, de rendezetlen utcáival, közelről tekintve, kevésbbé kedvező benyomást gyakorol. M. egy gör. kat. püspöknek, az ilyen nevü járás szolgabirói hivatalának, kir. járásbiróságnak és adóhivatalnak, kir. közjegyzőségnek, pénzügyőrbiztosi állomásnak, a 65. hadkiegészítő kerületnek s a 11. honvéd gyalogezrednek székhelye; van állami főgimnáziuma, iparos-iskolája, ipatestülete, több ipartársulata, takarékpénztára és népbankja, többféle egyesülete, két fürészgyársa s két szeszgyára. Az osztr.-magyar bank itt mellékhelyet tart fenn. Van továbbá vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelennek meg a Munkács (XII. évf.) és a Munkács és Vidéke (V. évf.) c. hetilapok. Lakóinek száma 1850. csak 6005 volt, 1870. már 8602 és 1891. 10 531. Lakói közt van 5737 magyar, 3009 német, 1632 rutén; hitfelekezet szerint 1976 róm. kat., 2456 gör. kat., 91 ág. evang., 956 hely, és 5049 zsidó. A lakók élénk kereskedeést űznek Galicia felé fával, marhával, gabonával és ásványos vizekkel. Némi ipar is áll itt fenn. A város házainak száma 1314, határa 6107 ha. M.-től Ny-ra 2 km.-nyire, a síksából egész magányosan kiemelkedő 188 m. magas meredek hegyen M. régi vára fekszik, mely azonban közigazgatásilag nem M.-hoz, hanem a várhegy tövében fekvő Várpalánka községhez tartozik; a vár ma állami fegyintézetül szolgál s 385 fegyencet fogadhat be. Ezen várnak egyik bástyáján, mely Zrinyi Ilona terme előtt terül el, épül a hazánk ezeréves fennállását jelképező emlékoszlop, mely várszerü kiképzésü magas talapzaton 24 m. magas piramist mutat, tetején hatalma turulmadárral. A vár II. József óta állami fegyházujl szolgál s ott volt elzárva Kazinczy Ferenc, valamint 1821-23. Ypsilanti Sándor is. 1834. a vár leégett. Bástyájáról gyönyörü kilátás nyilik ugy a síkságra, mint a hegyekre.

[ÁBRA] Munkács vára a XVI. század végén.

Története. «Akkor a hét fejedelmi személyek... a Havas erdőn átkelve, megindulának Pannonia földjére... s miután oda érkezének, azon helyet, melyet legelsőbben elfoglaltak, Munkás-nak nevezték», irja Béla király névtelen jegyzője. Ősi hagyomány tehát M.-ot a legelső magyar települ jelöli ki hazánkban. Váráról nem szól a krónika, de annál többet történetünk legnevezetesebb lapjai. A mohácsi vész után mint királyi vár szerepel, majd Csák Máté hatalmának keleti határpontját jelöli. A rozgonyi csata után újra királyi kézre kerül, amikor I. Károly 1339. a hozzá tartozott uradalommal együtt Koriatovics orosz hercegnek adományozza, aki az uradalmat oroszaival népesíti be. Koriatovics halála után ismét koronabirtok, amig Zsigmond király Brankovics Györgynek nem adományozta. 1445-93. a Hunyadiak: János, Mátyás, Korvin János kezén találjuk. A Korvin János részére 1484. kelt adománylevélben a várhoz tartozó birtokul 30 község van felsorolva, Később a jagellóké az 1514. VII. 3. és az 1518. II. 14. t.-c. alapján. A mohácsi vészt követő pártviszályokkal kezdődik M. kiválóbb szerepe. Mint északkeleti Magyarország kulcsát az ellenkirályok és az erdélyi fejedelmek igyekeznek egymás kezéről elkeríteni. Szapolyai János hivének, Báthory Istvánnak adja, I. Ferdinánd elfoglalja, de csakhamar visszaveszi azt a Szapolyai-párt hive, Petrovics, majd ismét Miksa király, aki azt 1573. Mágocsi Gáspárnak 42 ezer frtért elzálogosította. Rákóczi Zsigmond nőül vévén Mágócsi András özvegyét, Alaghy Judithot, 1588. birtokába veszi M. várát és uradalmát is. Bocskay István 1606-iki rövid birtoklása után a vár a Mágócsi-család zálogjogán Esterházy Miklósra és fiára Istvánra száll. 1625. II. Ferdinánd Bethlen Gábornak és nejének, Brandenburgi Katalinnak zálogosította el 300 ezer magyar frtért. Az 1633-iki eperjesi egyezség értelmében Rákóczi György 200 ezer frt lefizetése mellett férfiágon örökbirtokul kapta a várat a hozzá tartozott uradalommal. II. Rákóczi Györgynek szerencsétlen lengyelországi hadjárata alkalmával Lubomirsky hadai rendkivüli pusztítást vittek végbe a fejedelem birtokain, de a várat nem foglalták el. A Wesselényi-féle összeesküvésben részes I. Rákóczi Ferenc M.-ot, ahol aztán menedéket is talált, fejváltságát előtermetendő, egyéb birtokaival együtt anyjának, Báthory Zsófiának adta zálogba, kitól azonban azt örökölvén, halála után fiára, II. Ferencre hagyta. Özvegye, Zrinyi Ilona, második férjének, Thököly Imrének ügyét itt védelmezte hősi önfeláldozással, mindaddig, amig árulás következtében nem kényszerült a várat átadni II. Rákóczi Ferenc más birtokaival együtt M.-ot is visszakapja a «munkácsi és makovicai udvarral kitudódván, javai újra elkoboztattak. 1703. M. városában lepék meg és szórták szét hadait, de a fejedelem a várat 1704. a németektől visszafoglalta és kapitányai: Vay Ádám, majd Sennyei István azt a szatmári békekötésig megtartották. Ekkor a várat és uradalmát a fiskus elkobozta. 1728. III. Károly király Schönborn Lothar Ferenc gróf mainzi, majd 1731-ben Schönborn-Bucheim Frigyes Károly bambergi érseknek adományozta, ennek révén szállott át az uradalom a Schönborn-családra, mely abban az 1791. VII. t.-c. által megerősíttetvén, azt maig birja 1821. M. várába zárták Ypsilantit, a görög szabadsághőst. A vár 1849. a magyar hadak kezébe került, Mezőssy Pál honvéd őrnagy 1849 aug. 26. adta át az oroszoknak.

Munkácsi

1. Bernát, jeles összehasonlító nyelvész, szül. Nagyváradon 1860. Középiskolai tanulmányait a premontrei rend ottani gimnáziumában végezte. Héber tanulmányai mellett már ekkor nagy szeretet tanusított a keleti nyelvek s a régi irók iránt és tanulta a török nyelvet is. A budapesti egyetemen kiválóan az összehasonlító nyelvészettel foglalkozott s nagy buzgalommal hallgatta Budenz finn-ugor, Simonyi magyar és Vámbéry török előadásait. 1879. kezdte meg irodalmi működését a Magyar Nyelvőrben. 1880. M. Kunossal egy hónapig utazgatott a moldvai csángók közt s ott értékes nyelvészeti kincsekre akadt. Ez utazás mintegy első próbájául szolgált a mindig szeme előtt lebegő nagy keleti tanulmányútjának. A moldvai csűngók nyelvjárása címü tanulmányát az akadémia a Sámuel-díjjal tüntette ki. Ugyane díjat még a két ízben nyerte el: Török kölcsönszók 1882) és Votják nyelvtanulmányok (1884) címü dolgozataival. 1882. megszerezte a tanári és bölcsészetdoktori oklevelet, de hivatalt nem vállalt s teljesen tudományos munkáinak élt. 1885. évben végre elindulhatott keleti útjára azzal az 1000 frtos utazási díjjal, melyet az akadémia juttatott neki Budenz közbenjárása folytán. Az egész nyarat a votjákok s csuvasok közt töltötte s ez utazásának eredményei a Votják nyelv szótára (egy vaskos kötet négy füzetben, befejezve 1896.); a Votják népköltészeti hagyományok (1887); a Votják nyelvtanulmányok; Votják nyelvmutatványok. Még nagyobb sikerrel utazott Szibériába a vogulok közt; 1888. indult útnak Pápai Károly etnográfus kiséretében, a magyar tudományos akadémia költségén, egy évnél tovább kutatta a nyelvkincseket a szibériai nyomorult falvakban, elhagyott pusztákon. Ez út eredményei: a vogul nyelvjárásokról szóló terjedelmes tanulmányai (az akadémiai Nyelvtudományi Közleményekben s a Magyar Nyelvőrben), részint az Ethnographiában jelentek meg. Munkásságának és önfeláldozó utazásainak elismeréséül a magyar tudományos akadémia 1890. levelező tagjává választá, 1891. a helsingforsi finn-ugor társaság iktatta őt tagjai közé, 1892. pedig a magyarországi néprajzi társaság alelnöke lett. 1890. a pesti zsidó hitközség tanfelügyelőjévé választotta meg, s e hivatalában épp oly lelkesen működik, mint a nyelvészet terén. Példa rá az a nagy reformtervezet, melyet ő készített el a pesti zsidó népiskolák és a középiskolai hitoktatás számára. Az említetteken kivül fontosabb értekezéseit a m. ud. akadémia 1891. almanachja és a Nyelvtud. Közlemények 25. köt. tárgymutatója sorolja elő.

2. M. Flóra, 1. Feleki.


Kezdőlap

˙