Nagyasszony

l. Boldogasszony.

Nagy-Atlasz

az Atlasz (l. o.) hegységnek D-i és magasabb része, amelyen a legmagasabb csúcsok ülnek s amely a Gir-foknál végződik. Az elnevezés Ptolemaiostól ered.

Nagy-avantur-szerződés

l. Hajókölcsön.

Nagy-Bánkai

Mátyás, prot. versszerző a XVI. sz.-ban. Ugy látszik, hogy mint kora többi protestáns papja és tanítója, N. is sokat szenvedett, mert tömlöcszenvedését, nyomoruságát sokszor emlegeti énekeiben. Versszerző pályája 35 évet foglal magában. E hosszu időszakból csak négy énekét ismerjük; valószinü, hogy több szerzeménye is volt, de nem maradt reánk. Mély vallásosság, erős nemzeti érzés nyilatkozik A nyomoruságokban való vigasztalásról címü énekében (1540), hasonlókép többi verseiben is: Józsefről (1556), hasonlókép többi verseiben is: Józsefről (1556) s Hunyadi Jánosról (1560) szóló históriáiban. N. épp ugy irja históriáit, mint kortársai, szigoruan ragaszkodik a forrásokhoz; ő sem alakít. utolsó ránk maradt éneke: Könyörgés (1575); a sokat szenvedett s hitéhez ragaszkodó öregnek megható búcsuéneke ez, melyet talán utolsó betegségében készített a 71-ik zsoltár alapján. Mind e vallásos és históriás énekei Heltai Gáspár Cancionaléjába, illetőleg Bornemisza Péter Énekeskönyvébe is belekerültek (1574-82). Újabb kiadásunk, N.-ról is szóló jegyzetekkel együtt, Szilády Á.-tól a Régi magyar költők tára, IV. köt., 1883.

Nagybánya

rendezett tanácsu város szabad királyi város címmel Szatmár vármegyében, a Ferezelyi-patak tág völgyében s az Avas-hegység tövében. A szép fekvésü és megnyerő külsejü város a kincstári bányaigazgatóság és bányakapitányság, járásbiróság és telekkönyv, adóhivatal, királyi közjegyzőség, királyi fémbeváltó és vegyelemző hivatal székhelye; van állami főgimnáziuma, minorita kolostora, városi és bányakórháza, többféle jótékony intézete és egyesülete és vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. Itt jelenik meg a Nagybánya és Vidéke címü hetilap (XXII. évfolyam). Bányászata ősidők óta nevezetes; jelenleg van itt két magyar királyi arany-, ezüst- és ólombánya (Veresviz és Kereszthegy, utóbbi 1490. a Fugger-család birtokában volt), mely évenkint átlag 100 kg. aranyat, 2-500 kg. ezüstöt és 14 q ólmot termel, összesen 250 000 frt értékben; a munkások száma 450. Ezen kivül van itt számos társulati és magán arany-, ezüst- és ólombánya, mindössze mintegy 500 munkással, továbbá elektrolitikus rézkiejtő mű. Jelentékeny továbbá a város agyag-, bőr- és háza ipara, nevezetesen a kosárkötés és virágkészítés, melyet a nőegyesület vezetése alatt álló u. n. munkaház fejleszt. Nevezetes iparvállalata a kapszula-gyár. A lakosság fő foglalkozása egyébiránt a bányászat, kohászat, szőllő- és gyümölcstermelés (nevezetesen gesztenye). Lakóinak száma 1850-ben 6414 volt, 1870-ben 9082 és 1890-ben 9838. A lakosok közt van 7596 magyar, 109 német, 52 tót, 1941 oláh és 49 rután; hitfelekezet szerint 3796 római kat., 3601 görög kat., 125 ág. evang., 1601 helvét és 701 zsidó. A házak száma 1547. határa 20 869 ha., erdőkben bővelkedik. N.-t 1142. népesítette be II. Géza király szászokkal, kiknek Nagy Lajos 1347. már jelentékeny bányászati szabadalmakat adott. Ez időben Asszonypataka volt a neve. 1411-ben Brankovics György szerb despota kapta cserében Belgrádért, 1459. vára volt, melyet Korvin Mátyásnak anyja birt volt. Később a város Mátyás kezére kerülvén, az a bányákat 13 000 arany forintért adta bérbe. 1468. már saját pénzverő intézete volt. 1490. Albert herceg prédálta fel lengyel katonáival. 1530 után Szapolyai János Zsigmond kezére került a város, 1560. pedig Felsőbányával együtt Balassa Menyhért kapta meg. 1567. Szapolyai János Zsigmond a várat csak kemény ostormmal tudta a császáriaktól elfoglalni, mely 1624. Bethlen Gábornak, a linzi békében pedig (1645) Rákóczi Györgynek jutott. 1667. Vesselényi István kezére került, 20 évvel később azonban iskolái már az erőszakos ellenreformáció áldozatává lettek, amennyiben a jezsuiták kezeibe kerültek. V. ö. Palmer Kálmán, Nagybánya és környéke (Nagybánya 1894); Szellemy, Die Erzlagerstätten von Nagy-B. in Ungarn (Zeitschrift für praktische Geologie, 1894-95); Schönherr Gy., N.-B.-i címeres levelek (Turul, 1890-92) és N.-B. régi pecsétjei (u. o. 1886).

Nagybirtok

alatt általában oly birtok értendő, melynek jövedelméből annak tulajdonosa úri módon megélhet, a nélkül hogy birtoka kezelésénél, akár csak szellemileg is, részt venni kényszerülne. Tehát nem a birtok területe, hanem annak jövedelmezősége határoz a felett, hogy az N.-nak tekinthető-e vagy sem, minthogy hasonló területü birtokok jövedelmezősége különböző viszonyok között nagyon eltérő lehet. Innét van, hogy mig viszonyaink között csak az 1000 kataszt. holdat (570 hektárt) meghaladó birtokot tekintik N.-nak, addig a Ny-i kulturállamokban s intenzivebb viszonyok között már a 200 hektárt meghaladót is annak tekintik. A N.-nak szemben a kisbirtokkal (l. o.) az a kiváló jelentősége, hogy a mezőgazdasági termelés terén felmerülő vívmányok itt jobban értékesíthetők, a N. tehát szakszerübben kezelhető s igy a mezőgazdasági haladásnak egy fontos tényezője; hogy továbbá a N.-os szükségletei beszerzésénél s terményei értékesítésénél is előnyben van, tehát ezen okból is a birtok jövedelme kedvezőbbé alakítható s végül hogy a N. a műveltség magasabb fokán álló független polgárokat biztosít az államnak. Ezen okokból kivánatos, hogy a N. a többi birtokkategoriákkal megfelelő arányban legyen meg. Azonban a N.-nak megvannak a maga árnyoldalai is, melyek abban nyilvánulnak, hogy a vidék közgazdasági emelkedésére, a népesség szaporodására, az ipar fejlődésére néha gátlólag hathatnak, hogy azonkivül a jövedelem aránytalan megoszlását, a tőkének egyesek kezén való felhalmozódását vonhatják maguk után, minélfogva közgazdasági szempontból a N. tultengése veszélyes. Hazánkban a N. az ország területének mintegy 46%-át foglalja el, Németországban csak 24 és Franciaországban 20%-át, ellenben Nagy-Britanniában 80%-át.

Nagyboldogasszony ünnepe

l. Boldogasszony.

Nagy-Bolgárország

Nagy-Magyarországtól Ny-ra, K-en a Káma és Csuszovája, Ny-on a Volga és Oka közt feküdt; É-on a cseremiszek és osztjákok földével, D-en Kazárországgal volt határos. Kotrag bolgár király utódai a IX. században, Kuvrát nagy bolgár birodalmának szétbomlása után szállták meg s ekkor alapították Bolgari városát, az orosz krónikákban emlegetett Veliki Gorodot. Ibn Roszteh és Ibn Fozlan X. sz.-beli arab irók szerint az ország mocsaras és erdős. Majdnem közepütt metszette a sok folyóval gyarapodott Volga, melynek jobbpartja sziklás. Az ország DK-i részén az Obcsej-Szirt dombjai területek el. Magáról a bolgár népről l. Bolgárok. Az ország É-i részén lakó s újtörök szójárást beszélő bolgárokat csuvasoknak nevezték, az ország DNy-i részében a mordvák v. mordvinok laktak. N. 1246. omlott össze a tatárok csapásai alatt.

Nagybotu Lőrinc

népies neve Mészáros Lőrincnek, a medgyaszai (zemplénvármegyei) származásu ceglédi papnak, az 1514. Dósa-forradalom egyik legkiválóbb emberének. Természetes eszü, félműveltségü ember. Dósának, kit régebben ismert, kezdettől fogva egyik legbizalmasabb tanácsosa, ki Ceglédről s vidékéről 2000-nél több parasztot vezetett táborba. Kétségkivül igen jó népszónok volt, mert a tömeg jóformán az ő szaván indult. Dósát ő buzdította leginkább a nemesek kiirtására. Az ő plébániáján, Cegléden szervezkedett a forradalom s N. részt vett annak minden főbb mozzanatában és csatájában. A temesvári döntő csatából megmenekült s Bács vmegyében még egyszer a nép élére állt. Az Apatin táján vívott csatában vágást kapott fejére, mire a nép megfutott, de ő is megmenekült Bánfy Jakab hadai elől. Bihar mezővárosnál Tomory ellenében ismét csatát vezetett. Némelyek szerint fogságba esett és Szapolyai János nyárson süttette meg; mások szerint Zilahon húzódott meg, de a lakosok, hogy kegyelmet nyerjenek, kiadták az erdélyi vajdának, ki Kolozsvárt máglyatűzön égettette meg. V. ö. Márki, Dósa György és forradalma (73-204. old.).

Nagybőgő

v. gordon (ol. violon, ném. contrabass), a legnagyobb alaku s a legmélyebb hangokat adó vonós hangszer. Keletkezési ideje bizonytalan, de valószinüleg a gordonka (l. o.) után jött használatba, melynél kétszerte terjedelmesebb. Alakja, beosztása s a húrok számára nézve is megegyezik a másfaju vonós hangszerekkel, csakhogy nagyobb dimenzióban. A zenekarokban nélkülözhetetlen hangszer. Manapság kétféle N. van használatban, három- és négyhúros, a háromhúros ötödközre van hangolva., u. m. [ÁBRA] a négyhúros pedig negyedközre, u. m.: [ÁBRA] Mind a kettőnek a hangjegyei basszus kulcsban jegyeztetnek s egy nyolcaddal lejebb hangzanak, mint ahogy irva vannak. Zöngterjedelmük a zenekarokban két és fél nyolcad rendesen, de a háromhúros a mélységben két zöngével kevesebbel rendelkezik. A négyhúros N. a leghasználtabb, de néha öt húrral is előfordul. Kezelése eltérő a többi vonós hangszertől, amennyiben a játszó állva s rövid vastag szőrözetü vonóval kezeli s nem függőleges, hanem vizszintes tartással. Húrjai a legvastagabb sodrásu bélhúrok, melyek nem az egyes ujjak, hanem a négy ujj együttes lenyomásával hozatnak hangzásba. A húrok hangolása régebben épp ugy történt rajta, mint a hegedün, a brácsán v. a gordonkán, de ez nagy nehézség és kényelmetlenséggel járván, 1778. oly acélsrófok jöttek divatba rovátkás kerekekre támaszkodva, melyek segítségével e nagyméretü s vastag húrozatu hangszert pillanat alatt meg lehet hangolni.


Kezdőlap

˙