Nemzeti szinház

l. Budapest (III. köt. 784-785. old).

Nemzeti tornaegylet

neve a testi nevelés fejlesztése céljából már 1861. Bakody Tivadar dr. által kezdeményezett, de csak 1865 dec. 20. megalakult egyesületnek. Bakody az Orvosi Hetilap 1861-iki 15. számában Országos tesgyakorlat címen egy teljesen szakszerüen tartott, a mellett azonban valódi hazafiui lelkesedéssel irott cikkben a rendszeres testgyakorlásra hivta fel a közönség figyelmét. A felhivásnak lett is azonnal sikere, amennyiben maga Bakody Clair Ignáccal, a pesti testgyakorló intézetnek igazgatójával szövetkezvén, a művelt rendü fiatalság több tagját megnyerte céljának s a rendszeres testgyakorlás 1861-63-ig már oly lendületet vett, hogy 1863. már szükségét érezték annak, hogy az akkori helytartó tanácsnál egyesületté alakulásukat kérelmezzék, ami azonban csak 1865 végén sikerült, amikor is Pesti tornaegylet címet vett fel. Első elnöke Széchenyi Ödön gróf, második Szentkirályi Móric s a harmadik Matolay Elek volt. 1867. felvette magába a pesti testgyakorló intézetet s 1868. az önkéntes tűzoltóságot, amikor is torna- és tűzoltó-egylet lett belőle. 1868 óta egyúttal megkezdte a tornatanítóképző tanfolyamot is, amelyért évenként 5000 frt államsegélyt húz. Az egyesület célja nevelési tornászáz ápolása és fejlesztése, e végből felnőtteket, mint egyleti tagokat, továbbá közép- és elemi iskolai tanulókat osztályonként vagy csoportonként mint növendékeket (leányokat is) oktat a testgyakorlásban. Az egylet ügyeit a közgyülés, a tiszti kar és a 40 tagból álló igazgató választmány látja el. Az egyesület tagjai tiszteletbliek, rendesek és pártolók; az egyleti tagok száma az 1895-iki kimutatás szerint volt 558, a tiszta vagyon 90,979 frt. Az egyesület csarnoka, amelyet csak a lipcsei hires tornacsarnok halad tul nagyságra, Budapesten, a VIII. ker. Szentkirályi-utcában van.

Nemzeti Újság

1. politikai hirlap volt, a Hazai s Külföldi tudósításokból alakult át 1840 jan. 1., midőn a fő cimét vette fel, ekkor Nagy Pál szerkesztette a lapot, melynek 4-rét alakját is ívrétre változtatta át; a konzervativ párt közlönye volt; 1842 jun. 8-tól Kovacsóczy Mihály szerkesztette; 1844 II. félévben Majláth János gróffal együtt és 1845-től Lipthay Sándor vezetése mellett szerkesztette Illucz Oláh János; 1848 máj. 2. címét Nemzeti Politikai Hirlapra változtatta s dec. 31. megszünt. Kiadta Kulcsár István özvegye. Megjelent előbb kétszer, 1842-től négyszer hetenkint, Hasznos Mulatságok címü melléklappal, kis 4-rét félíven, hetenkint kétszer; ez azonban időközben (1842 dec. 31.) megszünt. - 2. N., politikai s vegyes tartalmu hetilap, szerkesztő s laptulajdonos volt Kulcsár Ernő, 1880. jelent meg belőle 31 szám. - 3. N., politikai képes napilap, 1883-ban jelent meg 270 száma s 11 mutatványszáma; szerkesztői voltak: Polónyi Géza, jul. 25-től Déri Gyula és Somogyi Ede, kiadótulajdonos a »Corvina». - 4. N., politikai napilap, a Nemzeti párt organuma, szerkesztette 1894 jun. 17. óta (midőn keletkezett) Günther Antal. 1896 óta felelős szerkesztő Korbuly József.

Nemzeti viselet

l. Kosztüm és Magyar viselet.

Nemzeti vívóintézet

címén Pesten 1825-ben alakult egy magánegyesület, amely később a nemzeti lovarda-egyesületbe olvadt bele s ez utóbbi az átvett alaptőkét a vívóterem építésénél használta fel, amely teremben rendszeres vívás folyik.

Nemzeti zene

a zenének oly elágazása, amelynek alkotó elemei csak bizonyos nemzet érzelmi, vérmérsékleti s kedélyi sajátsági feltüntetésére támaszkodnak. Hogy a N. sajátsága legkiválóbban a népdalokban és tánc-ritmusban nyilaktozik: ez a dolog természetéből folyik, mert minden nemzet lelki világába ezek engednek meg legitsztább betekintést s mert ezek tükrözik legélesebben vissza a különböző nemzetek érzelmi elhajlásait. Innen van, hogy egészen más dallami s ritmikai sajátságokban nyilatkoznak meg a szláv néptörzsek népdalai és tánc-zenéje, mint a román vagy germán népfajokéi. Viszont ezektől is egészen más elemekre támaszkodnak a keleti népfajokéi, melyek a nélkül is egészen különböző hangsor, harmonia és ritmikára támaszkodnak. A N.-k sajátságaira nagy befolyással voltak mindig az illető nemzetek életviszonyai, politikai s társadalmi fejlődése, küzdelmei, vallási szertartásai, sőt még az éghajlat, kormányforma is, mely alatt keletkeztek s fejlődtek. A déli nemzetek N.-jében, minők az olaszok, franciák, spanyolok, azért találunk több lágyságot, derüt s dallami bájosságot, mint a zordabb éghajlatu északi népekéiben, melyben tulnyomóbb a komolyabb szin s a fájdalmas melankolia. Az is lényegesen befolyásolta a N.-k fejlődését, hogy egyik vagy másik az általános zenének minő fejlődési stádiumában fejlesztette a maga N.-jét. Igy p. a német s általában a germán N. már a nyugateurópai zenerendszerre támaszkodhatott, mig a román népfajoké a régi görög s utóbb az erre támaszkodott ős keresztény zene ingatag elemeiből fejlődött ki. A kevésbbé művelt s a civilizáció áldásaiban sokkal későbben részesült népfajok N.-je azért viseli magán a kevésbbé leszűrődött plasztikát és sokkal több őseredetiségi jelleget tüntet fel, mint a műveltségben korábban részesült népfajoké. A magyar N.-t l. Magyar zene.

Nemzetközi áruforgalom

l. Kereskedelmi statisztika.

Nemzetközi büntetőjogi egyesület

(Internationale kriminalistische Vereinigung; Union internationale de droit pénal), van Hamel G. A. amsterdami, Liszt Ferenc marburgi, később hallei, s Poins Adolf brüsszeli egyetemi tanárok kezdeményezésére alakult. Alapelve az a meggyőződés, hogy a büntettet s a büntetést nemcsak jogi, hanem társadalmi (szociologiai) szempontból is kell méltányolni. A N. irányát a következő tételek jellemzik: 1. a büntetés feladata küzdelem a bűntett mint társadalmi tünemény ellen; 2. a büntetőjogtudomány és törvényhozás az antropologiai és a szociologiai kutatásoknak eredményeit tartozik tekintetbe venni; 3. a büntetés a leghatályosabb, de nem az egyedüli eszköz a bűntettnek leküzdésére; azért összefüggésben áll a bűntettek megakadályozására szolgáló egyéb preventiv eszközökkel; 4. az alkalmi és a szokásos bűntettesek között fenforgó különbség alapvető jelentőséggel bir; 5. a büntető igazságszolgáltatásnak és a büntetés végrehajtásának a mai büntetőjogot jellemző különválasztása helytelen; 6. a rövid tartalmu szabadságvesztésbüntetések helytelenek és károsak, azoknak helyettesítése más hason hatályu büntetésekkel azért kivánatos, de lehetséges is; 7. hosszu tatamu szabadságvesztésbüntetéseknél a büntetés tartamát nemcsak a bűnvádi eljárásnak, hanem a büntetés végrehajtásának eredményétől is kell függővé tenni; 8. javíthatatlan bűntettesek lehetőleg hosszú időre ártalmatlanokká teendők és pedig akkor is, ha csekély jelentőségü vétség gyakori ismétléséről van szó. A figyelmet csak a három utolsó tétel köti le különösen, mert a többi részint csak elméleti értékü kijelentés, részint - az 5. alattinak kivételével - kisebb-nagyobb mértékben általánosan elismert igazságokat tartalmaz, amelyek azért egy új iskola alapítását nem indokolhatják, s új irány nevére igényt nem tarthatnak, már csak azért sem, mert alapvető jelentőséggel nem birnak. Az utolsó három tétel azonban a leghatározottabb ellenmondással találkozik és méltán. A rövid tartamu szabadságveszésbüntetéseknek kiküszöbölése az összes eddigi tapasztalatokkal ellenkezik, a büntető hatalmat a kis bűnösség ellen felhasználható leghatályosabb büntetési eszköztől fosztja meg. A baj nem a büntetésben, hanem annak végrehajtási módjában van, s ez igen is igényel reformot, de a N. tétele azoknak az eljárásához hasonlít, akik a fürdővizzel a gyereket is kiöntik. Az észszerü reformirány jelszava azért nem a rövid tartamu szabadságvesztésbüntetés eltörlése, hanem annak szigoruan a magánelzárás elve alapján végrehajtása. A 7. alatti tétel, amely azt jelenti, hogy az, aki p. 10 évi börtönbüntetését kitöltötte, tovább tartandó a börtönben, ha a börtönigazgatóság az találja, hogy kellően még meg nem javult, amint hogy p. a kenyeret is csak akkor veszik ki a kemencéből, ha kellően megsült (a közelebbi eljárás iránt a rendszer hivei még maguk sincsenek tisztában), az egyéni szabadság oly komoly veszélyeztetésével jár, mely azt elfogadhatatlanná teszi akkor is, ha más hiányai nem is volnának. A 8. tétel végre ágyukkal lő verebekre. A kis bűnösség, mely ellen ez a tétel irányul (a nagy bűnösség ellen most is meglehetősen igy járunk el), kényelmetlen ugyan épp ugy, mint p. a férgek, de nem több. A férgeket, igaz, kiirtjuk, mert nekünk kényelmetlenek; de emberekkel igy elbánni nem lehet, mert az emberek - nem férgek. Az egyes tulzások dacára a N. tagjai mindinkább szaporodnak; a N. nagy tevékenységet fejt ki. Eddig hat küzgyülést tartott: Brüsszelben (1889), Bernben (1890), Kristianiában (1891), Párisban (1893), Antwerpenben (1894), Linzben (1896).

Nemzetközi egyezmény

köttetett a vasúti árufuvarozásra nézve Bernben 1890 okt. 14. Célja, hogy a több országon átfutó vasúti árufuvarozást egyöntetü s mindenütt egyformán kötelező törvényes intézkedés szabályozza, valamint a feladó, átvevő és a vasutak között fennálló jogviszonyt megállapítssa. Ez egyezmény ma már kötelező Ausztria, Belgium, Francia-, Német-, Olasz- és Oroszország, továbbá Németalföld, Magyaroroszág, Svájc stb. összes vasútjaira nézve. Nálunk az egyezmény az 1892. XXV. t.-cikkel lett beiktatva. Az egyezmény végrehajtásának könnyítésére és biztosítására a nemzetközi forgalom számára egy központi hivatalt állítottak fel Bernben. E hivatal közli a bejelentett változásokat, indítványokat; a felek kérelmére dönt a vasutak között fölmerülő vitás kérdésekben, végre a fuvarozási szolgálattal kapcsolatos hátralékos követelések behajtását közvetíti; kiad egy folyóiratot német és francia nyelven stb. A hivatal kiadásai évente a 100,000 frankot nem haladhatják meg.

Nemzetközi folyam

igy nevezik a nemzetközi jogban mindazon hajózható folyamot, mely egynél több államot átszel v. határol, s melynek hajózhatására vonatkozólag az 1815-iki bécsi kongresszuson e tekintetben megállapított elvekkel megegyező szabályok közelhatározással létesültek.


Kezdőlap

˙