Neoplatonikusok

egyike a későbbi görög filozofia (l. Filozofia és Görög irodalom) iskoláinak; tanuk a platói bölcseletnek a keleti vallások eszméivel, különösen az emanációval (l. o.) való keveredéséből származott. Bölcseleti szereplésük Kr. u. a III-VI. sz.-ig tart. Tanításuk célja bölcseleti és vallásos újjászületés egy időben, amit legitsztábban Plotinos műveiben találunk kifejezve. Az ő tana föltétlen idealizmus, mely annyira megy, hogy szerinte és hivei szerint csakis az ideális világnak van igazi létezése. Mindennek központja az istenség, először mint legfőbb jó, másodszor mint szellem, mely önnönmagát mint ideális világot gondolja, harmadszor mint lélek, mely az értelem ideái szerint alakít egyedi tárgyakat az anyagban. Minden ami érzéki, a gonosztól ered, amitől nem ment meg más mint az extázis, melyben a világtól elszakadt Én az Istennel egynek tudja magát és meglátja az Istent. Az istenség látása a legfőbb cél, melynek elérésére tiszta élet, folytonos öntökéletesítés, valamint az ős-jónak benső tisztelete képesítik az embert.

Ezen rendszer alapítójául Ammonios Sakkas tekinthető (Kr. u. 175-250), kinek nyomdokain három bölcseleti iskola támadt: a) az alexandriai-római, ennek feje maga Ammonios, főbb hivei Longinos az esztetikus, Origenes az egyházatya, Plotinos és ennek tanítványa Porphyrios; b) a rajongó szirus, mestere Jamblichos, főbb tagjai Sopater, Eustathios, Julianus Apostata, Jambliczhos az ifjabb; c) az athéni, mely ismét visszatért Platónak eredeti tanához, mestere Plutarchos, hivei Syrianos és Proklos, Damascius (az athéni iskola utolsó mestere), s a tragikus véget ért Boëtius. A N. eszméinek utóvirága a XV. sz. olasz neoplatonizmusa, kiváló embere Marslius Ficinus.

Neoptalemos

v. Pyrrhos, Achilleus (l. o.) fia. Megtudván a görögök, hogy N. és Philoktetes nélkül Tróját be nem vehetik, N.-t Skyros szigetéről magukkal vitték és a város feldúlása után a zsákmányból Andromachét adták neki, ezután N. Epirusban telepedett meg, hol dinasztiát alapított, s ebből sarjadt később a hires Pyrrhus király is. Más monda szerint N. a trójai háboru után Tesszáliába ment, hol Andromache neki Molossost szülte, aki Epirusban a Molossusok törzsapja lőn, noha hermione, magtalan volt. N. Delfiben halt meg, midőn Apollont atyja haláláért felelősségre akarta vonni; mások szerint, Hermione miatt, Orestes maga gyiklolta v. gyilkoltatta meg. N.-t gyakran ábrázolták Trója pusztulásánál, amint Astyanaxot, Hektor fiát, az agg Priamos szeme láttára a vár fokáról a mélységbe hajítja.

Neopythagoreusok

egyikét alkották azoknak a bölcseleti iskoláknak, melyek a görög filozofiának (l. Filozofia) a keleti vallásokkal való egyesüléséből származtak. A N. Pythagoras (l. o.) régi tanát akarták feléleszteni, iskolájuk Alexandriában, Kr. e. az I. sz.-ban keletkezett s egyrészt metafizikus spekulációt gyakorolt a számok misztikus magyarázatának segítségével (a jó és rossz elvének képviselője az egyes és kettes szám), másrészt nagy gondot fordított a vallásos érzületre, az élet tisztaságára. E két felfogás lassankint két külön iskolát teremtett a N. között. A metafizikus irány hivei: a két Sextius (apa és fiu), alexandriai Sotion, gadesi Moderatus, gerasai Nikomachos, mig a másik iskola alapítója és lelke a bűbájos tianai Apollonios (l. o.). Az iskola egyes tagjai kapcsot alkotnak a N. és neopatonikusok közt (l. o.), ilyenek: alexandriai Eudoros (Kr. e. 25 kör.), Thrasydos (megh. Kr. u. 36.), szmirnai Theon (Kr. u. II. sz.), Numenios viszont (Kr. u. II. sz.) a görög bölcselet keleti forrásokra vezette vissza.

Neoráma

(gör.), megkülönböztetésül a diorámától (l. o.) és panorámától (l. o.) az oly körkép, mely valamely épület belsejét tünteti fel.

Neoterizmus

(gör.), újításvágy, különösen az államügyekben, újítási ösztön; neoterikus, újító, újítani vágyó.

Neovulkanikus kőzet

l. Kőzet.

Nép

tágabb értelemben az emberiségnek származás, faj, nyelv, erkölcs s művletség szerint összetartozó része. Államjogi értelemben az államterületen lakó s az államtagok összességét alkotó egyéneknek egysége. Előbbi értelemben nép a. m. nemzetiség; utóbbi értelemben nép a. m. nemzet. A történelmi fejlődés szerint az állam nem mindig egy a nemzetiség értelmében vett népnek állama, és a nép mint nemzet több népből, nemzetiségből áll. A nép az államnak alanyi ereje, eleme és tényezője, miként a terület annak tárgyi ereje, eleme, tényezője. Terület nép nélkül, nép terület nélkül nem állam. Az állam fogalma e két tényezőnek egybekapcsolt, együttes létezését tételezi fel. Más értelemben népen a polgári társadalomnak többi rétegeit ellentétben az arisztokráciával szokás érteni. Minden népben annak több rétegeit lehet megkülönböztetni, amelyeknek benső alapja az életmód, erkölcsök, szokások, politikai és társadalmi érdek azonossága. Az ókorban a szabadok és a nem szabadok két nagy rétegét különböztethetjük meg, a közékorban a népnek rendek szerint osztályozását, melyeknek helyébe az újkorban a rendi szervezet eltörlésével a néposztályok léptek. A rendi osztályozás négy rendet ismert: a papi, a nemesi, a polgári és a paraszt-rendet. Jellemző ismérve: az elzárkozottság, a rendi érdeknek tulsúlya a közérdek fölött, a népegység eszméjének el nem ismerése. Mihelyt azért a népek tudatára ébredtek annak, hogy a haza közös érdeke a nép összes rétegeinek vállvetett közreműködését tételezi fel, s az államéletben nem a magánjellegü ellentétes rendi érdekek, hanem a haza közös érdeke lehet csak irányadó, a rendi szervezetnek eltünnie kellett. Az újkori néposztályozás alapjául leginkább az egyes rétegeknek politikai jellegét, az egyes olsztályoknak a nép- és államegészhez való viszonyát fogadják el, s ebből a szempontból 4 osztályt szokás megkülönböztetni: az uralkodó osztályt, az arisztokráciát, az u. n. harmadik és az u. n. negyedik rendet. Az uralkodó osztály az, melynek kezében az álamvezénylet és kormányzat összpontosul. Az arisztokráciának történelmi fejlődés szerint zöme a főnemesség; a harmadik rendben a főnmességhez nem tartozó ingatlan vagyon, a tőke, és a szellemi munka (tehát a nem arisztokrata földbirtokosok, a tőketulajdonosok, gyárosok, kereskedők, nagyiparosok, hivatalnokok, lelkészek, tanítók, orvosok, ügyvédek, gyógyszerészek, magasabb technikusok, tudósok, irók, művészek) talál elhelyezést; mig a negyedik rend osztályosait az anyagi munka szolgáltatja (kis polgár, paraszt, munkás). Az egyes osztályok elemeinek szemügyre vétele kétségtelenné teszi, hogy a harmadik rend, jelentékeny anyagi gazdaság mellett, a nép szellemi gazdagságának első és fő letéteményese, s ez megmagyarázza kiváló a szerepet, melyet a harmadik rend az államügyek vezetésében magának tényleg kivívott, de jogcímet is ad a harmadik rendnek arra, hogy az államélet az ő szellemében vezettessék. S ez az állam helyesen felfogott érdekeinek, a korszellem igényeinek annyival inkább felel meg, minthogy a harmadik rend természetes letéteményese a korunkat mozgató nagy eszméknek, amelyeknek szimbolikus szentháromságát: a szabadság, egyenlőség, tesvériség jelszavakkal szokás jelezni. A nép súlypontját napjainkban a harmadik rendben kell keresni. Az arisztokráciának mint a történelmi jogok képvisleőjének fontosságát félreismerni természetesen nem lehet és nem szabad. Amily szükséges a mozdonyon a dörzsfék, épp oly szükséges az államéletben a harmadik rend mellett az arisztokrácia. Komoly rázkódtatásokra csak az vezethet, ha az arisztokrácia, félreismerve magasztos hivatását, nem a történelmi jogoknak a változott viszonyokhoz idomításában, hanem a már eltemetett halottaknak feltámasztásában keresné feladatát, v. az elfogadott műkifejezésekkel élve, a józan s nélkülözhetetlen konzervativizmus helyett a reakció terére lépne. Ámbár bizonyos másrészt, hogy a szükséges és kivánatos összhang megzavarásában a harmadik rend is válhatik bűnössé. A politikai bölcseség és tapintat különben ezt a két osztályt annyira összehozta s egymáshoz szoktatta, hogy ellentétes irányzatok csak kivételesen s csak átmenetileg fordulnak elő, a közérdeknek nem csekély előnyére. Nem egészen ugy áll a dolog a negyedik renddel szemben, s nem tagadhatni, hogy ennek a kérdésnek közmegelégedésre megodása még hátra van. Két szempontnak szem előtt tartása a békés megoldást minden estre nagyban előmozdítaná. Egy részről annak felismerése, hogy az államéletnek vezetése két kelléket tételez fel, függetlenséget és szellemi képességet s hogy a negyedik rend elemeinél és viszonyainál fogva e két kelléknek a szükséges mérvben birokában alig lehet. Másrészről felismerése annak, hogy az életnek asztalához az élőknek egyaránt van joguk, s hogy azért az élet sztalát egyik osztály sem foglalhatja le a maga kizárólagos számára, ugy hogy a többieknek hely ne jusson. A nép politikai osztályzatán kivül más osztályzatokat is ismernek, amelyeknek alapja a műveltségben, a birtokban, a vagyon- és gazdászati viszonyokban s a politikai pártirányzatokban van.

Nepal

(Nepaul, Nipal, Nepala), független királyság a Himálajában Tibet, Szikkim és Brit-India közt, az É. sz. 26° 25' és 30° 17', a K. h. 80° 6' és 88° 14' között. Körülbelül 157,000 km2 területtel és 2 millio lak. Mig D-i része a mocsáros Tarai vagy Terai nevü síkságot foglalja magában, középső és É-i részeit a Himálaja (l. o.) láncai és rajtuk a többi közt annak legmagasabb csúcsai, a Gauriszankar és Kancsindsinga takarják. Folyóvizei számosak; a legnagyobbak: a Gogra, amely fölveszi a Szvetit, a Behrit és a Raptit; a Gandak, amely 7 forrásfolyóból (Berigar, Naraiani, Szeti, Marszaiandgi, Daramdi, Gandi és Trisszul) keletkezik és a Koszi, amelynek szintén 7 forrásfolyója van. N.-nek több völgye egykoron nagy tavaknak volt feneke, most az országban csak kis tavak találhatók. Az éghajlat a magas részeiben zord, lejebb eső részeiben mérsékelt és a Taraiban forró. Az ércek közül legtöbb a rézérc. Az éghajlat különböző volta miatt a flóra is csaknem minden völgyben más; a melegebb részeken óriási bambuszsűrüségek, dsönglök és rizsföldek, a középső részeken citrom- és narancsligetek, meg a gabonafélék és a magasabb részeken hatalmas fenyőerdőségek gyönyörködtetik a szemet. A lakosság fő foglalkozása a földmivelés, a fő termékek rizs, búza, árpa, kukorica, pamut, cukornád, gyömbér és különböző gyümölcsök. Az alacsony vidékeken a fauna még indiai; a legmagasabb részeken már tibeti. A tenyésztett állatok közt leggyakoribb a juh. Az uralkodó néptörzs a gurkha vagyis kha, a legrégibb a nevar; rajtuk kivül vannak bhotiák, magarok, gurungok, tamarok, padhik, jakhak stb. Az áruforgalom majdnem kizárólag India felé irányul, mert Tibet felé rendkivül nehezen járhatók az utak. Az Indiába kivitt áruk értéke (1892-93) 14.189,724, az Indiából behozott áruké pedig 12.052,658 rupia. A kivitel fő cikkei: rizs, olajos magvak, vaj, ponyk, gyömbér, muszkátdió és borax; a beviteli cikkek: nyers pamut és pamutkelmék, tea és só. A jelenlegi uralkodó, vagyis maharadsa csak névleges ura az országnak; a tettleges hatalmat annak első minisztere gyakorolja. A főváros Katmandu, ahol lakik az angol rezidens is csekély szipoj kiséretével, de ennek a várost elhagynia nem szabad és az ország belügyeibe avatkoznia sem szabad. A rendes hadsereg 17,000 emberből áll, akik nagyobbrészt a fővárosban vagy a körül vannak elhelyezve; a fölkelő sereg számát 25,000-re becsülik. A mult század vége felé a régi dinasztiát a gurkhák elűzték és magukat tették N. uraivá. 1792. a ghurkhák Tibetbe is betörtek, de visszaverettek. 1815. és 1816. az angolokkal is viseltek háborut; ennek az volt a következménye, hogy kénytelenek voltak országuknak a Gogrától Ny-ra fekvő részéről lemondani, ami által a britek a Gangesz forrásainak birtokába jutottak. 1846. Dsang-Bahadur tette magát első miniszterré és a hatalom birtokosává; mint ilyen 1857. a briteket fölkelő alattvalóik ellen segélyezte és Tibettel is kötött kereskedelmi szerződést. 1885. egy palota-forradalom Ranodvip Szinget, az akkori első minisztert hivatalától és életétől megfosztotta és Bir Samser Dsangot tette a hatalom birtokosává, azóta N. kezdi elhagyni elszigetelt helyzetét.

Nepalin

a. m. aconitin (l. o.).

Nép átka

a hunn-szkítha népeknél büntetési nem, melynek több fokozata volt, vagyonvesztés; a nemzetiségi jogoknak, sőt a személyes szabadságnak is elvesztése, rabszolgaság.


Kezdőlap

˙