Nősszüzek

(növ., Syngenesia frustanea), Linné rendszere XIX. seregének 3. rendje. Belső virágjok csöves, pároséltü (himes-nős) és termékeny; a szélsők nagyobbak, szebbek, de a magrejtőjük satnyás v. általában meddők, tehát magtalanok s mintegy hiábavalók. Ilyen a búzavirág vagy a napraforgó.

Nős virág

l. Pároséltü virág.

Nőszdüh

l. Nimfománia.

Nőszirom

(növ., Iris L., kardliliom, gyakran egyszerüen liliom), a róla nevezett család csinos virága, majdnem 100 faja (hazánkban 16) az óvilágban s É.-Amerikában terem. Leple hat metszetü, aktinomorf, a külső három metszet hátragörbül, már ez is megkülönbözteti a liliomtól, melynek hat külön szirma harang módjára hajlik össze. Himje három, termője külső (a liliomé belső), bibéje (a neve szerint nő) sziromnemü, erről nevezték Diószegiék N.-nak. Levele kardforma v. pázsitféle, hüvelyes és áthüvelyező, vagyis a külsőbb levél a belső átelleneset a szélével átfoglalja (folia equitativa). Valamennyi faja csinos kerti v. mezei virág. Több faja, nevezetesen az I. pseudacorus L. (sárga v. vizi liliom, sásliliom) és I. Sibirica L., tőkéjében meghajló és hánytató anyag van, ezért a mérges növények közé számítják, az I. cathartica Mart. Braziliában ma is hánytató orvosság. A radix pseudacori-val az állatorvos gyógyít, de összehúzó erejénél fogva cserzésre is használható. Az I. florentina L. (olasz liliom) gumóforma tőkéje a violla- v. ibolyagyökér (l. o.), de az I. Germanica L. (kék liliom) és I. pallida Lam. tőkéje is kellemes illatu, radix ireos (iridis) Florentinae néven fogpornak, mellfájás ellen teának, az orvosi pilula hintőporául használatos, a gyermekek pedig, midőn a foga jön, szájába adják, hogy az íny közé szorítva, a fog a foghúson könnyebben áttörhessen. Toscanában termesztik, olvasót, apróbb dísztárgyat, hajport, szappanport, régebben pestis ellen amuletet is alakítottak belőle, különféle dohányfajt fűszereznek vele. Keleten a porrá tört tőke arcpirosító, mert a benne levő sóskasavas mész tűje dörzsöléskor a bőrt felizgatja és megpirosítja. A legtöbb faj kertben is díszlik; az apró N. (I. pumila L., leányka-liliom, apró liliom) virágágy körülfoglalására alkalmatos. Az I. foetidissima L. erdei fű, sajátságos szaga van, azért büdös liliomnak, csimazfűnek v. parackféregfűnek is nevezik. N. faj terméke valószínüleg a datolyagumó (hermodactylus, hermodatolya) is. Némelyek szerint a Keleten honos, különben ismeretlen kikiricsfajnak (Colchicum Illyricum?) a levélrészektől megtisztított hagymagumója, mások szerint az egyiptomi Iris tuberosa Vahl. tőkéje. Lapos domboru, széles tojásdad, akkora mint a szelid gesztenye, rövid csúcsa van, kivül halaványbarna, belül fehér, édeses-nyálkás ízü, végre kissé csípős, orvosságnak használatos.

Nősziromfélék

(növ., iridaceae, irideae), az egysziküek liliomvirágainak rendje, többnyáréltü füvek, legtöbbnyire gumóalaku vagy megnyult és tagolt tőkével v. hagymagumóval, szálas vagy kardalaku, a tövön hüvelyes, kétsoros áthüvelyező, épszélü levelekkel. A nagy, legtöbbnyire szépszinü, csillagszerü v. kétoldalas virág hármas tagu; virágburok takarja. A lepel 6 szirmu, szabad v. a tövön hosszabb-rövidebb csővé nő. A három him a külső lepellevéllel szemközt áll s a tövére v. a lepelcsőbe illesztve; a porfejtő hosszukás v. nyilalaku s a külső oldalán hosszában reped föl. A magrejtő háromrekeszü, a bibe gyakran sziromnemü, a tok fölrepedése oldaltörő. Számos megvának tülöknemü vagy húsos magbele van. Mintegy 65 génuszának csaknem 700 faja kiválóan a mérsékelt földöv melegebb vidékein terem, az igazi forró vidéken kevés nő közüle. A fajoknak legnagyobb száma és a legcsudálatosabb formája Fokföldön terem, különösen a Gladiolus Tourn., ezenkivül egész sereg sajátságos génusz. Tőkéjükben és gumójukban a nyálkán kivül sok keményitő van, a Crocus bibéje az ételfűszerező sáfrány. Sok faj kedvelt kerti virág v. orvosság. Az Irosnek meg az Iridiumnak (Heer) néhány ásatag faja a geologia harmadkorából ismeretes. V. ö. Klatt, Revisio Iridearum (Linnaea 1863-66); Baker J., Systema Iridacearum (Journal of Linnean Society, 16 köt.); Borbás, De Iridibus nonnullis, praecipue Hungaricis (Botanische Zeitung 1877 és Österr. Bot. Zeitschrift 1888, 324. old.); Spach, Revisio generis Iris (Annal. d. sc. nat. 3. sér., Botanique 1846).

Nőszőfű

(növ.), a kosborfű, különösen az Orchis Moria L., továbbá az evetkefű (l. o.)

Nősztehetetlenség

Az 1893. XXXI. t.-c. 54. §-a szerint N. miatt a házasság tévedés címén megtámadható, ha az egyik házasfél már a házasság kötésekor állandóan képtelen volt a házassági tartozás teljesítésére és a másik fél ezt nem tudta, sem a körülményekből nem következtethette. A megtámadásra csak a tévedő házastárs van jogosítva, s csak a tévedés felismerésének napjától számított egy év alatt. Az egyházjogban a megelőző és örökös N. bontó akadály.

Nőtlen-özvegyek

(növ., Syngenesia necessaria), Linné rendszere XIX. seregének 4. rendje. Belső virágjuknak csak himjük van (tulajdonképen elnyomorodott nősek), a szélsőknek csak termőjük van, ennélfogva a gyümölcsképzésre mindketten szükségesek. Ilyen a körmice.

Nőtlenség

l. Celibatus. Az 1893. XXXI. t.-c. 25. §-a szerint csak tiltó akadály: tilos levén az egyházi felsőbbség engedélye nélkül házasságot kötni annak, aki azon egyház szabályai szerint, melyhez tartozik, egyházi rend v. fogadalom okából házasságot nem köthet. Az egyházjogban az egyházi felsőbb rendből vagy ünnepélyes fogadalomból folyó nőtlenség miatt érvényes házasság nem köthető.

Nőuralom

l. Ginekokrácia és Matriarkátus.


Kezdőlap

˙