Olpe

kancsóalaku régi görög agyagedény, melyben a test megkenésére szolgáló olajat tartották. (L. az ábrát.)

[ÁBRA] Olpe.

Olsa

az Odera jobb oldali, 93 km. hosszu mellékvize osztrák Sziléziában; a Beszkidekben, a Visztula-forrás közelében ered és Oderberg alatt torkollik.

Olshausen

1. Hermann, német protestáns hittudós., szül. Oldesloeban 1796 augusztus 21., megh. Erlangenben 1839 szept. 4. Tanult 1814. a kieli, 1816. a berlini egyetemen, különös kedvvel Neandert és Schleermachert hallgatta. Melachton's Charakteristik, aus seinen Briefen dargestellt cimü pályaművével repetensi állást szerzett 1818. a berlini egyetem teologiai flakultásán. 1820. Königsbergben magán, 1821. rendkivüli s végre 1827. rendes teolgiai tanár lett, honnan 1834. Erlangenbe hivatott. Fő műve egy - Ehrard és Wiesinger által folytatott - kommentár az újszövetség összes könyveiről (Königsberg 1830 s köv., 4 kötetben). Bibliamagyarázati elveit Ein Wort über tieferen Schriftsinn (u. o. 1824) és Die biblische Schriftauslegung etc. (Hamburg 1825) címü műveiben fejtette ki. Ugy ezen munkáiban, mint Die Aechtheit der vier canonischen Evangelein címü művében teljesen a régi ortodox irásmagyarázat s az ó-konzervativ bibliai kritika alapjára helyezkedett.

2. O. Justus, német orientalista, szül Hohenfekdében (Holstein) 1800 máj. 9., megh. Berlinben 1882 dec. 22. 1853. főkönyvtáros és a keleti nyelvek tanára lett a königsbergi egyetemen; 1858. mint eladó-tanácsost a porosz kultuszminisztáriumba osztották be. Főleg az iráni nyelvekkel s az ó-szövetséggel foglalkozott; számos művei közül nevezetesebbek: Die Pehlewi-Legenden auf den Münzen der letzten Sassaniden (Kopenhága 1843); Emendationen zum alten Testament (Kiel 1825); Erklärung der Psalmen (Lipcse 1853); Lehrbuch d. hebr. Sprache (Braunsch weig 1861); Pfrüfung des Charakters der in den assyr. Keilinschriften enthaltenen semit. Sprache (Berlin 1865) stb. Sokat irt a berlini akadémia Monatsberichtenjébe is (Parthava u. Pahlav, Mada und Mah, 1876; Pers. Würdenamen im Arsacidenreich, 1880; Die Pahlavischrift, 1880; Die Pahlavi-Glossare, 1882. stb.) és 1860 óta tagja volt a berlini tudományos akadémiának.

3. O. Justus Fülöp, német jogtudós, az előbbinek fia, szül. Kielben 1844 ápr. 10. Berlinben, Heidelbergában és Göttingában tanult, majd porosz állami szolgálatba lépett s 1879. részt vett a bűnügyi perrendtartás újjászervezésének kidolgozásában; 1880. tartományi biró Berlinben, 1887. kamara-tövényszéki tanácsos u.o., 1880-90. az eberswaldei erdészeti akadémián tanár, 1890 óta birodalmi törvényszéki tanácsos Lipcsében. Irta: Die Einsprüche dritter Personen in der Exekutionsinstanz (Berlin 1874); Der Einfluss von Vorbestrafungen auf später zur Aburteilung kommende Strafthaten (u. o. 1876); Kommentar zum Strafgesetzbuch für das Deutsche Reich (4. kiad., 1892): Beiträge zur Reform des Strafprozesses (Berlin 1885) stb.)

4. O. Róbert, német női orvos, szül. Kielben 1835 jul.3. Szülővárosában és Königsberben tanult, 1859-61. Martin asszisztenese volt a berlini egyetem ginekologiai klinikáján, 1864. rendes tanár és női klinika igazgatója lett; innen 1887. hasonló minőségben Berlinbe hivták. O. a legkiválóbb ginekologusok egyike; mint sebész nevezetes műtéteket végzett a petefészek és a méhanya kiirtásában; számos apróbb dolgozatain kivül irta: Die Krankheiten der Ovarien (2. kiad. 1885): Veittel együtt lényegesen átdolgozta és újra kiadta Schröder könyvét: Lehrbuch der Geburtshilfe, mely már 12 kiadást ért (Bonn 1893.

Olsztyn

porosz város., l. Allenstein.

Olt

(Aluta), a Duna egyik legjelentékenyebb baloldali mellékfolyója, két forráspatakból ered Csik vármegyében, a csiki hegycsoportban. Fő forrása, a Nagy-Olt, Gyergyó-Szent-Miklóstól K-re, a Siposkő (1571 m.) E-i tövében fakad, eleintén keskeny, regényes völgyben, a Nagy-Hagymás (1793 m.) hegy tövében DK-re folyik, Balánbányánál D-i irányt vesz fel s Csik-Szent-Domonkosnál egyesül a Feketerez (1543 m.) D-i tövében fakadó, jóval kisebb Kis-Olttal. Itt a völgy tágulván, a folyó kilép Felcsík termékeny lapalyára, ahol mellékei helyenként kissé mocsarasak, majd Csik-Szeredánál ismét DK-re fordulva, az Alcsik rónáján folyik keresztül. A Hermányi-havasok és a Bodoki-hegység képezte tusnádi szoroson áttörvén, keskenyebb völgyben siet D-felé, de Sepsi-Szt.-Györgynél a termékeny Szépmezőre lép ki. Innen kezdve iránya egészen megváltozik. Al-Dobolyon alul ugyan hirtelen Ny-felé fordul, majd Ény-ra fordulva, igyen kacskaringós folyással körülfolyja a Hermányi-hegység D-i ágazatait, mig D-felől a Barcaság kies rónája tekint reá. Köpecnél újra irányt változtat; hirtelen Ny-ra fordulva, keskeny völgyben áttöri a Persányi-hegységet s igy a fogarasi lapályra jut, melyet eleintén DNy-i, majd Ny-i irányban keresztülszel, jobb felől (É-felől) a hortobány-melléki hegysor végző nyulványaitól kisérve. Feleknél Dny-ra fordul s Boicánál, ahol egyenesen D-i irányt vesz fel, eléri a vöröstoronyi szorost, melyen keresztülfolyik s a szebeni hegycsoportot a fogarasi havasoktól választva el, Románia földjére lép át. Itt is tulnyomóan D-i irányt követ, majd DK-felé veszi útját s végül Turnánál, Nikápollyal szemben a Dunába ömlik.

Az Olt egész hossza mintegy 530 km., miből hazánkra 300 km. esik. Forrásának torkolatától való távolsága 350 km. Szélessége Sepsi-Szent-Györgynél 23, Fogarasnál 75, Feleknél 95 m. Mélysége 1-6 m. közt ingadozik. Egész esése Balánbányától az országhatárig 611 m., tehát kilométerenkint átlag 2,14 m; de esése nagyon egyenlőtlenül oszlik el egyes szakaszai között; legfelsőbb szakaszában rendkivül nagy, utóbb folyton csökken, de az áttörésekben rendesen jóval nagyobb, mint a lapályon. Általában véve az Olt esése igen nagy s azért folyása is igen sebes, rohamos, nagy vizálláskor vad és vészt hozó. Hajózásra nem alkalmas, de tutajok járnak rajta. Vizkörnyéke mindössze 20.000 km2, miből Magyarországra 12.500 km2 esik. Jelentékenyebb mellékvizei jobbfelöl: a Baróti-viz (Köpec mellett), a Homoród (Ugránál), a Szeben (Talmácson alul) s a Lotriora (a vöröstoronyi veszteglőnél); balfelől a Szépviz (Csicsón alul), Fisáng (Csatószeg mellett), Feketeügy (Kőkösön alul), Vidombák (Botfalunál), Barca és Homoród (Földvár mellett), a Sinka, Sebes, Ucsu és Kerc (mind a fogarasi lapályon). Romániában a Lotra és Oltez ömlik beléje. Az Archiv és a Korrespondenzblatt des Vereins für siebenbürgische Landeskunde évfolyamaiban több czikk jelent meg az O. folyón való hajózás történetéhez.

Oltár

(a lat. alta ara-ból), az áldozatok bemutatására való, földből, kövekből v. fából készült emelkedettebb hely. A pogány népek O.-ai vallásuk szelleméből és műveltségükből kifolyólag v. egyszerüek és durvák v. művészeiesek voltak s nemcsak templomaikban, hanem köztereken, a folyóvizek partjain, ligetekben s bérceken állították fel őket s gyakran óriási arányuak voltak. A Mózes-féle törvény tulajdonkép csak a szövetség-sátora előtt, később pedig a Moria hegyen épült salamoni templomban engedte meg az O. felállítását, de számkivetetésig mégis megmaradt azon szokás, hogy az ország több pontján is állítottak fel O.-okat. A zsidó nép O.-a terjedelemre nézve nagy volt, lépcsőkön lehetett hozzá feljutni, négy sarkára szarvak voltak alkalmazva, amelyeket az áldozati állatok vérével szokás bekenni. A jóillatu áldozatok O.-a a szentélyben állott, kisebb méretü volt, arany lemezekkel bevonva s ezen kizárólag illatszereket égettek. A keresztények az első időkben, ugy mint Jézus az utolsó vacsorát, egyszerü asztalokon ünnepelték meg az áldozatot, az üldöztetés korszakában pedig a föld alatti katakombákban a vértanuk sírjainak lapos tetején. Innen van, hogy a kat. egyház O.-ai koporsóalakuak s hogy azokban vértanuk és szentek ereklyéi vannak elhehelyzve. Kezdetben a templomokban csak egy O. volt a szentélyben (apszis), kelet felé fordítva s csak később lett szokássá több O.-t, az u. n. mellék O.-okat emelni. Az O.-nak a hivek felé eső oldalára művészi kivitelü éretáblákat v. drága függönyöket, az u. n. antipendiumokat szolták alkalmazni. Az építési stilok formáit természetesen az O.-ra is alkalmazták s igy minden templomnak megfelelő stilü az O.-a is, főkép ama kiemelkedő háttest, amelyre az O. asztala (mensa) támaszkodik. A gót stil alkotta meg a kinyitható és becsukható szárnyas O.-t, amelynek szárnyain a főképet kiegészitő kisebb képek vannak. E mellékképek nagy szerepet játszanak a németalföldi festészet történelmében és ők adták meg az egymást kiegészitő párdarabok (pendant) keletkezését. Ha a O. a templom falához van hozzáépítve, akkor a fölötte levő falra szokták alkalmazni az O.-képet. Ezek között az O-képek között vannak az egyházi festészet világra szóló remekei s majdnem kivétel nélkül ama címet ábrázolják, amelyről a templom el van nevezve. A képek helyett nem ritkán szobrok v. domborművek vannak alkalmazva. III. Honorius rendelete szerint minden O.-on egy keresztnek és legalább két gyertyának kell állnia s három gyolcslepellel (oltárterítő) letakarva lennie. Az O. leglényegesebb része ama márványlap, amely az O. asztalába van elhelyezve s amely az ereklyéket tartalmazza. Használat előtt az O.-t felszentelik. A templomon kivül használják a hordozható O.-t (l. o.)

Oltardianum Album

történelmi napló, Erdély XVI. és XVII. századi történetének egyik érdekes forrásműve. Eredeti kézirata Kemény József gróf gerendi gyüjteményével együtt az erdélyi muzeumba került; ebből adta ki az egész naplót Trauschenfels Jenő a Deutsche Fundgruben zur Geschichte Siebenbürgens új folyamában, 1860. A naplót 1526. kezdi Scherer, máskép Nyírő v. Rasoris András szebeni polgár, az Oltardok őse, ki kora nagy mozgalmaiban maga is teljes lélekkel részt vett, buzgó hive a reformációnak, s Szapolyaival szemben inkább Ferdinándhoz szit. 1552-76. rövid s kevésbbé érdekes följegyzésekben folytatta a naplót az előbbinek fia, Oltardus Scherer Pál, a szebeni pénzverde főnöke. Ennek fia Oltardus Márton medgyesi pap 1576-91. vezette a naplót, kinek halála után az Oltardus család közös megegyezéséből az elhunyt egyik fiára, Oltardus János nagyekemezei papra szállott az album folytatásának joga és kötelessége. Ő egyébként egy másik évkönyvet, a Fuchs-féle történelmet is folytatta, melyet «Chronicon Fuchsio-Lupino-Oltardinum» cím alatt Brassóban 1847-48. adott ki Trausch József. Van egy terjedelmes egyháztörténelmi munkája is, a következő cimmel: Joh. Oltardi decani Cibiniensis historia progressus christiantatis et reformationis in Transylvania. Ő az O.-nak 1591-1629. terjedő részét erős történelmi érzékkel, a korjellemző vonások kiemelésével irta meg. A naplót az előbbeninek fia, Oltardus András szebeni lelkipásztor, rövid, kevéssé érdekes jegyzetekkel folytatta 1630-59. Ezzel a kézirat megszakad. Az Oltard-család történetét Seivert irta meg a Nachrichten v. Siebenb. Gelehrten cimü gyüjteményes művében, a nélkül, hogy az O.-t ismerte volna.

Oltáregyesület

a kat. egyházban az az egyesület, melynek tagja magukat az oltári szentség imádására kötelezik és évi csekély tagdíjjal szegény templomokat egyházi szerekkel látnak el. Alapitották Brüsszelben 1840-ben. A római pápa helybenhagyta és számos búcsut engedélyezett számára. Hazánban 1859 okt 28. alapították meg budapesti központtal.

Oltárhűbér

hűbérjogban azok a javak, melyeknek jövedelme bizonyos meghatározott oltár fentartására szolgált.

Oltári szentség

a kat. hit legfönségesebb titka s az istenitisztelet legmagasztosabb tárgya, amely szerint Jézus Krisztus a kenyér és bor szine alatt mint Isten és ember valósággal és lényegileg jelen van. Az O. valóságos áldozat, a keresztfán végbevitt áldozat megújítása és folytatása. Az O. anyaga búzakenyér s szőllőtőről nyert bor; vajjon kovászos vagy kovászatlan legyen-e a kenyér s a bor tiszta vagy kevert, nem lényeges; hogy Jázus kovásztalant használt, valószinü, mert a kovásztalanok első napján költé el a husvéti bárányt. Az O. kiszolgáltatói az áldozó papok. L. még Eulogia.


Kezdőlap

˙