Opus

(lat.) a. m. mű, munka. Az építészetben a falazatot, téglakötést hivták e néven. - O. acu pictum, tűvel festett munka, azaz himzés. - O. Alexandrinum, nagyobb márványlapokból egybe állított mozaik, valószinüleg Alexandria várostól nyerte e nevet. - O. anglicanum, olyan mű, melyen takács és ötvös együtt dolgozott. - O. anglicum, láncöltésekkel készült s emberi alakokat ábrázoló középkori angol himzés, melyet az emberi alak mezítelen testrészével a középen kezdettek meg és a munkát csigavonalban folytatták mindaddig, mig az egész fölszint elborította a himzés. A ruházatot és a mellékrészleteket a formák szerint egyenes és ferde irányu öltésekkel himezték. Mikor a himzés kész volt, meleg vassal itt-ott benyomkodták és igy a domboruság látszatát idézték elő. - O. asarotum, olyan mű (mozaik), mely a söpretlen szobát ábrázolja. L. Mozaik. - O. barbarum, a barbár, jelesül északi népek módjára készült munka. - O. ductile, fémlemezből vert, trébelt munka. - O. fusile, öntött munka, öntvény. - O. gallicum vagy gallicanum, darabos kőből épített fal. - O. gravatum, faragott, vésett munka. - O. incartum, törmelék kőből és habarcsból épített római fal. - O. indlusorium, drága kövekkel kirakott ötvösmű. - O. italicum, kőépítmény. - O. latericium, téglaépítmény. - O. marmoratum, márvány-harabccsal készített fal. - O. mixtum, kockakőből és téglából épített fel. - O. musivum, mozaik. - O. nigellatum, niello. - O. pectineum, szövet, melynek láncszálai fésün (pecten) átfutottak. - O. phrygicum, himzés. - O. plumarium, lapos öltésü himzés. - O. pulvinarium, harasztöltésü himzés. - O. raticulatum, hálózott munka. - O. sectile, márványlapokból készült mozaik. - O. spicatum, fal, melyen rétegenkint két-két kő vagy tégla hegyes szöget képez és formája búzakalászhoz, vagy a hal szálkáihoz hasonlít.

Opusculum

(lat.) a. m. kis irodalmi mű; ennek többese opuscula, több ily mű gyűjteménye.

Opus operatum

(lat.) hitbölcseleti műszó, a. m. a cselekedet magában véve, nem tekintve a személy lelki állapotát s egyéb körülményeit, amelyek között a cselekményt végbeviszi, csak szándéka legyen meg ugy tenni, amint tenni kell.

Opuz

nemzetségéből 1208. Tivadar, a Gergely apja, kir pristaldus volt. E nemzetség tagja volt Ditmár fia, Detrik comes is, ki rokonaitól, a Szeresiektől 1283. a borsodvármegyei Teleks birtok egy részét kapta. Felesége, Szeresy Szép, 1332. már mint özvegy adta el Telekest Opuz Detriktől született fiának, Gergelynek, kitől több fiu született. V. ö. Wertner (II. 220-1).

Or.

Oregon É.-amerikai állam nevének hivatalos rövidítése.

Ora

(lat.) a. m. kérj, imádkozzál; ora pro nobis, imádkozzál, könyörögj érettünk; ora et labora, imádkozzál és dolgozzál.

Óra

(lat. hora), a napnak, mint időtartamnak 24-es része, 60 percre, ezek mindegyike ismét 60 másodpercre oszlik. A szerint, amint a napot a valódi napi idő, a csillagidő vagy a középidő szerint mérjük, az óra is különböző hosszuságu. A közönséges életben a középnapot és igy középórát is használjuk, melyet óráink is mutatnak. Régente a nap óráinak számításait különböző időpontban kezdték (l. Naptár), jelenleg a kelet némely részét kivévén, a civilizált világban általában éjfélkor kezdik a nap órái számolni, de csak 12-ig mennek, amikor újra 1-nél kezdik, ugy hogy a nap két 12 órás időközből - délelőtt és délután - áll. A csillagászatban az órát déltől és 24-ig számítják. Az óra és részeinek jelölésére a latin elnevezések kezdőbetüit: h, m, s (hora, minutum, secundum) vagy a magyar kezdőbetüket ó, p, mp használjuk.

Óra

(l. a mellékelt két képet), melynek az a célja, hogy vele két időköz között lefolyt időt megmérjünk. Már a legrégibb időkben gondoltak ki ilyen műszereket, amilyenek a homok- v. viziórák, nemkülönben a napórák is, amelyek a legkülönbözőbb alakokban tünnek fel, éppúgy, mint a kerekes órák; pl. Drezdában a Kön. Mathematischer Salon-ban van egy óra négyszögletes kerekekkel.

Az órával eslő sorban a nap hosszát mérjük, a csillagászati óra «óramutatója» egy nap alatt egyszer fordul körül O-O óráig, mint azt az 1. ábra mutatja, azaz O, 3, 6, 9, 12, 15, 18, 21, O (24), mig a polgári életben használt órákat egyszerüsíteni vélték az által, hogy az óramutatójuk egy nap alatt 2-szer fordul körül, azaz kezdi délben 12-nél s éjfélkor ismét 12-t mutat, s másnap délben ismét 12-t. újabb időben megkisérlették az órákat ismét 24 órára osztani, de ugy látszik, a washingtoni kongresszus határozata nem kivihető. A csillagász azonkivül óráját nem mint egyszerü időmutató táblát tekinti, hanem mint a legfinomabb szögmérő műszert, miután az égboltozat maga sem egyéb mint a legfinomabb óratábla s arról a műórával s egy alkalmas csillagászati műszerrel (passage-csővel) a szögeket lemérve, megkapja az asztronomus műórájának állásátá. A jelenleg általánosságban használatban levő órák háromféle kategoriára oszolnak fel, t.i.: 1. inga-órák; 2. hordozható órák; 3. villamos órák.

Az első használható inga az un. un. orsórendszer volt, milyeneket még ma is találunk olyan házaknál, ahol a régiségek iránt kellő kegyelettel viseltetnek. Ez a rendszer már csak a koronakerék miatt sem lehet eléggé pontos, miért is a találékonyság nemsokára létre hozta a horgonyrendszert, azonban csakis az un. n. «visszaeső gátszerkezetet», melynél t. i. a horgony nem enged az ingának szabad lengést, pedig az ingaóráknál az a fő, hogy az inga, midőn megkapja a kerékszerkezettől a kellő impulzust, azután egészen szabadon végezhesse el lengését. Ilyen szabad lengést megengedő gátszerkezet volt (s még ma is az) a Graham-horgony-rendszer. A 2. ábra ily Graham-horgonyt tüntet fel, ahol T V a gátkerék, melynek fogai T és V-nél a horgony fogaiba ütköznek, még pedig oly módon, hogy ha a baloldalon a T fog az A lapra ütközik, a horgonyt W felé löki ki mindaddig, mig T arról B-nél lecsúszik. Azalatt azonban a V fog D-nél a horgony jobb végében megakad, de midőn az inga balról jobbra leng, V fog C-E lapon végig csúszván, a horgony jobb karját (mely Y körül forog) D felé löki s az ingának új lökést ad. A horgonyt az ingával vertikális rúd köti össze, mely a lökéseket az ingának átadja. Egy további igen szép rendszer az olló-gátszerkezet, mint azt a 3. ábra feltünteti. Ez a szerkezet teljesen eltér az előbbitől, mert itt a fogak helyett szegek vannak az A kerék kerületébe becsavarva, miért is ez a gátszerkezet néha Stiftgang címen is előfordul. A horgonyszerü gátszerkezet B-nél van felfüggesztve s az A kerék a foga most rajta nyugszik a b horgonyágon. Ha most a C ingát kilengetjük balfelé, akkor az a fog lecsúszik a horgony b ferde síkján s annak egy lökést ad c felé, mkg b-ről kiszabadul, de ugyanakkor a1 fog reá esik a horgony d lapjára, s midőn annak ferde síkján végig csúszik, ismét lökést ad neki s vele a C kar által az ingának e felé, azaz jobb felé s igy tovább.

ÓRASZERKEZETEK.

[ÁBRA] 15. ábra. Klenner kompasza

[ÁBRA] 14. ábra. Klenner kompenzált billegője.

[ÁBRA] 1. ábra. Csillagászati óra.

[ÁBRA] 12. ábra. Kronomtér-rendszer.

[ÁBRA] 18. ábra. Schuller kénesős kontaktusszerkezete.

[ÁBRA] 13. ábra. Kompenzált billegő.

[ÁBRA] 5. ábra. 6. ábra. Kénesős kompenzáció

[ÁBRA] 7. ábra. 8. ábra. 9. ábra. Rácsszerkezet.

[ÁBRA] 4. ábra. Jürgensen óraszerkezete.

[ÁBRA] 2. ábra. Graham-horgony.

[ÁBRA] 3. ábra. Olló-gátszerkezet.

[ÁBRA] 16. ábra. Elektromos óra.

[ÁBRA] 10. ábra. Duplex-rendszer.

[ÁBRA] 17. ábra. Hansen-féle kontaktusszerkezet.

[ÁBRA] 11. ábra. Kronométer-rendszer.

[ÁBRA] 19. ábra. Csillagászati óra kontaktusa.

Mint látható, ezek a gátszerkezetek még mindig nem teljesen mentek a súrlódástól, mert az inga lengése alatt a horgony mindig csak végig csúszik a fogakon, ezért Jürgensen Orbán dán órás olyan szerkezetet gondolt ki, melynél a lengeés ideje alatt az inga egészen szabad mindennemü érintkezéstől. Ezt a szerkezetet a 4. ábra tünteti fel. Mint látható, e rendszernél az egész szerkezet teljesen eltér a többitől, már csak azért is, mert a gátkerék kettős, az egyik B a tulajdonképeni gátkerék, a másik A arra szolgál, hogy az ingáénak az impulzust adja meg. A műszer működése a következő: Az A B kettős keréktől balra látható egy háromkaru emeltyü, n o r, mely x-nél forog, s az r egyensúly nyomása folytán az r karja mindig ráfekszik a c csavarra, minek folytán B kerék egyik foga beleakad az n-nél levő rubinszegbe; egy vertikális rúdon, mely az ingával kapcsolatban, van, két ív látható: a felső - melyen az i m kiakasztó szerkezet van - s C V, melyben a d rubinfog van meg erősítve. Ha most az ingát jobbról balra lengetjük, akkor más nem történik, mint hogy az m kiakasztó rugónak i foga, miután a rugó gyengén meghajol, a hármaskaru emeltyü o végén átsiklik s ez minden ellenállás, amit az inga lengésében szenved). Midőn azonban az inga balról jobbra leng, i elakad o-ban s azt bizonyos ideig magával viszi, egyidejüleg a hármaskaru emeltyü n-nél levő foga kiszabadul B kerék fogából s a vele egy tengelyen levő A kerék egyik foga beleakad az ingahajtó d rubin fogába s annak megadja a kellő impulzust; ezalatt az inga annyira ellengett jobbra, hogy i elbocsátja o emeltyüt s azt az r ellensúly visszaviszi normális helyzetébe s akkor B keréknek a következő foga n-nél ismét reá fekszik. E szerkezetnél az inga csak akkor kap impulzust, ha balról jobbra leng, vagyis ha az inga ˝ másodperc inga, akkor minden másodpercben, ha másodperces, akkor minden két másodpercben. E sorok irója 1882. készített nagyrészt sajátkezüleg egy ilyen órát s mondhatja, hogy ez a legjobb szerkezetü óra mindannyi közt, ami van, de előállítása kényes s azért igen drága. Legújabb gátszerkezet a Riefler-féle Münchenben, melynek Graham-féle horgonya van ugyan, de az csakis arra szolgál, hogy az inga lengése alatt a kerékszerkezetet megállítsa, mert az ingának Riedfler azzal adja meg az impulzust, hogy egy elmés felakasztó szerkezettel az inga felfüggesztő rugóját meggörbíti, de ezalatt a horgony kissé megemelkedik s az inga teljes súlyával belefekszik a gátkerékbe. A leirt gátszerkezeteken kivül még megemlékezésre méltó a Mudge- és a Bloxam-féle szerkezet, amelyek megengedik, hogy az un. n. «force constante» gátszerkezetet finom órákban is alkalmazni lehessen, mert a különben rendkivül szellemes Manhardt- és Näher-féle szerkezetek csakis toronyórákban felelnek meg feladatuknak.

A kompenzáció. Az ingaóráknál, különösen a szekundás ingáknál az ingarúd mégis megközelíti az 1 métert s nagyobb temperatura-ingadozásoknál annak tágulása sokkal nagyobb, semhogy az óra járására ne lenne esetleg igen nagy befolyással. Ha tehát ezen segteni akarunk, akkor vagy oly anyagot kell választanunk, melynek tágulási koefficiense igen csekély, vagy pedig a tágulást egyáltalában ártalmatlanná kell tenni. Az első esetben legcélszerübb az ingarudat egyenes rostu fenyőfából készíteni, mert ennek tágulási koefficiense = 0,00000352. Ha tehát egy ingának a rúdja 0°-nál 1 m., akkor az + 24°-nál 1 (1+0,00000352.24 = 1,00008448 méter lenne; a lengési tartam, mely 0°-nál t volt, az inga törvényei szerint most lenne: t' = t Ö1,00008448 vagyis elegendő pontossággal t' = 1,000042; vagyis másképen mondva, ha 0°-nál t pontosan 1 mp. volt s az inga mint regulátor 1 napig járt, vagyis 86,400 lengést vitt végbe, akkor 24°-nál egy nap alatt 86400.0,000042 mp., vagyis 3,6 szekundával mutatna többet a kelleténél. Másképen áll a dolog a vas-, illetve érc-ingarudaknál. A vas tágulási koefficiense 0,0000125, tehát t' most + 24°-nál lenne: t' = Ö1,00030 = 1,00014.t, s az óra ilyenformán egy nap alatt 12,1 szekundát késne, ami majdnem a fenyőfainga járásának a négyszerese. Azonban a faingának más hátrányai vannak. A fa t. i. mindig higroszkopikus s a nedvesség befolyása arra sokkal nagyobb, mint a temperatura befolyása s igy a faingát finom órákra még sem lehet haszunálni, ugy hogy a második módhoz kell folyamodni, t. i. az ércek tágulását kell ártalmatlanná tenni. E célra a legkülönbözőbb módszereket alkalmazzák. Mi kétféle kompenzációval fogunk foglalkozni, t. i. a kéneső- és a rácsinga-kompenzációval. Az 5. és 6. ábra mutatja a modern kénesős kompenzációt, míg a 7., 8. és 9. ábra a rácsszerkezetet a különböző változatokban. A legegyszerübb okvetlen a kéneső-kompenzáció, mert ha az kelleténél nagyobb, illetőleg kisebb volna, azon mindig lehet segíteni, t. i. ha a kénesős edényben a kéneső-oszlop magasságát nagyobbítjuk vagy a kisebbítjük, mig a rácsszerkezetnél azt csakis a Jürgensen-féle ingánál (7. ábra) lehet megtenni. Valamennyi ábrában a az inga felakasztó pontja, A a fő ingarúd, L a lencse vagy súly, c pedig a szabályozó csavar. A kénesőingánál egyszerüen egy öntöttvas korsó dd (5. ábra) van az A ingarúdra felfüggesztve, mely kellő magasságig kénesővel van megtöltve. A számítás oly módon van eszközölve, hogy amennyivel az A ingarúd kiterjedésénél fogva a dd edény súlypontját leszállítja, a kéneső tágulása (mert utóbbi csak fölfelé tágulhat), azt imsét ugyanannyival emeli, s igy L súlypontja állandó. Riefler Münchenben egy új ingát szerkesztett, mely a 6. ábrán látható, s ezen eszközzel bámulatos eredményeket ért el csillagászati óráival. Riefler az A ingarúdat egy Mannesmann-féle vascsőből vv állítja elő s azt kellő magasságig megtölti H-ig kénesővel. Az L lencse pedig nem ólomból, hanem ágyuércből van előállítva.

A rácsingáknál az oroszlánrész a Jürgensen-félét illeti meg, amilyenek a 7. ábrában vannak vázolva. Az A ingarúd s annak indirekt folytatása B vasból vannak, s A bele van eresztve d sárgarézcsőbe, melyen 9 lyuk van fúrva oly módon, hogy azok az A rúdon is átmennek, s d A-val e szeg segítségével össze van tartva, s mivel d a g kereszttartóhoz is oda van erősítve, A g-vel szolid egységet képez; g-hez hozzá van erősítve a két cink-rúd zz, mely felül ismét ff kereszttartóhoz van erősítve, de ff A ingarúdon szabadon mozog. ff-hez ismét két vasrúd vv van erősítve, oly módon, hogy azok gg keresztrudon szabadon keresztül menvén, hh keresztrúdat tartják, mely B segítségével az L lencsét tartja. A feladat az, hogy L-nek a súlypontja mindig állandó maradjon s ez elérhető oly módon, ha a két horganyrúd zz tágulása fölfelé annyi, mint A + vv-nek lefelé. A 8. ábra Oppolzer és Vorauer által módosított rácsinga. Az AA' ingarúd a közepén meg van szakítva s abba egy acélkeret vv beillesztve, melynek hossztengelyébe egy horganyhenger van beerősítve. Amennyit most az AA' rúd hosszabbodnék a hőmérséklet emelkedésénél, annyival kellene a vv keretet a z horganyrúdnak a horizontális irányban a meghosszabbítani tágulása által, hogy L súlynak a súlypontját állandó magasságban tartsa. A 9. ábra az u. n. greenwichi ingát ábrázolja, mely szintén nem egyéb, mint egy horgany zz és vascsőből vv s egy vasrúdból A készült rácsinga. A kompenzációt legtökéletesebben csak akkor érjük el, ha az ingát nem csak a temperatura, hanem a barometer ingadozásai ellen is kompenzáljuk, mert ha a barometer emelkedik, a levegő sűrübb, az inga nagyobb ellenállást talál, tehát az óra késik, s fordítva. Igy legegyszerübb az ingára kis barometert alkalmazni, akkor az abban felszálló kéneső a különben késni akaró órát ismét sietésre kényszeríti.

Hordozható órák. A mióta csak a műórákat feltalálták, foglalkoztak azzal az eszmével, hogy hordható órákat készítsenek, ilyenek p. a régi nürnbergi tojások, s régi szép francia orsószerkezetü órák. A sok különböző rendszer közül maradjunk meg a következőknél: 1. orsó-rendszer; 2. henger-óra; 3. horgony-óra; 4. duplex-gátszerkezet; 5. kronométer-gátszerkezet; 6. Riefler-féle gátszerkezet. Mielőbb azonban a hordható órák egyes szerkezetével megismerkednénk, bemutatjuk a billegő tulajdonságát, mley minden hordható óra közös tulajdona. A hordható óránál nem lehet ingát alkalmazni, ezért is az ingát a billegővel helyettesítették s azt igen spirális vékony rugó által normális helyzetben tartani igyekeztek, amelyből ha a gátkerék bármely irányban is kilöki, a rugó megint iparkodik normális helyzetébe visszahozni, ami megfelel annak a helyzetnek, midőn az ingaóra ingája áll. Az orsórendszer volt a legelső, mely a hordható órák gátszerkezetét alkotta. Pontosságra nem tarthat igényt, mert a gátkerék folytonosan a billegő (balance) tengelyén, vagyis az orsón nyugszik. A henger-rendszer valamivel szabadabb lengést enged meg, mint az előbbi orsó-rendszer, de itt még mindig nagy a súrlódás, mely a gátkerék s a billegő tengelye között létre jön s igy az sem tarthat pontosságra igényt. Sokkal erősebb és jobb szerkezetü a horgony-rendszer, amely megközelíti a Graham-gátszerkezetet, s mivel a horgony-rendszer sokkal erősebb más mindenféle rendszernél, ugy legújabban ismét kisérleteket tettek azzal, hogy a horgony-gátrendszert alkalmazzák a precizió-óráknál; ilyen precizió-horgony-órákat készítenek ma Glashüttében (Szászország), az Urania-Gesellschaft Münchenben és Schlesitzky Frankfurtban, amelyek valóban közel jönnek pontosság dolgában a kronométerekhez, de azután áruk sem sokkal alacsonyabb. A duplex-rendszer, ha jól van készítve s két gátkerekkel van ellátva, mint azt a 10. ábra mutatja, legalább egy ideig igen pontosan jár, de az a nagy hátránya van, hogy a gátszerkezetenek mindig olajon kell csúsznia, amely, ha megvastagszik, az órát folyton s nagy mértékben késlelteti. Az ábra a duplex-gátrendszert 4-szeres természetnagyságban tünteti fel. a és b a két gátkerék, melyek ugyanazon az egy tengelyen vannak felerősítve. a kerék a nyelvnek - mely a billegő tengelyére van felerősítve - a lökéseket adja, mig a b kerék a billegő tengelyére támaszkodik, de azon pillanatban az a és b résen keresztül kiszabadul, midőn a c-nek a lökést adja, a végre, hogy b következő foga ismét reá támaszkodjék a d hengerre addig, mig a billegő lengését befejezi.

A legtökéletesebb rendszer az un. n. kronométer-rendszer. A kronométer gátszerkezete sokban hasonló a Jürgensen-féle ingaórához, s ha a 11. ábrát analizáljuk, minden darabot megtalálunk benne, amit Jürgensen ingaórájánál láttunk. Az ábra Patterson-féle gát-szerkezetet ábrázol, ahol A a gátkerék, c a billegő b tengelyén levő korong, o r o a gátszerkezet. Az A gátkeréknek egy foga rajta fekszik az o r o emeltyübe erősített c rubin fogon, mely megakadályozza, hogy a kerékszerkezet lefusson. Ha most a billegőt meglódítjuk oly irányban, mint amelyikben az óra mutatója forog, akkor a C korongon levő e rubinfog megkapja az n aranyrugót, neki támasztja azt o r o emeltyü o r végének, s azt jobbról balra magával viszi, s a c fogat kiszabadítja a gátkeréktől, amely pillanatban annak s foga reá fekszik a billegő tengelyén levő C korong arubin fogába s a billegőnek megadja a kellő impulzust; mire azonban a lökés a billegőnek megadatott, és s kiszabadul az a fogtól, o r o emeltyü már ismét visszaesett normális helyzetébe, melyet a g h csavarok szabályoznak s a c fog ismét megfogja a gátkereket. Ha most a billegő az óramutató mozgásával ellenkező irányban leng, más nem történik, mint hogy az e fog megemeli az n rugót s az mellette odább halad, hogy útját újra kezdje. A 12. ábra magyar kronométer-készítőnek, Klenner Ferencnek szerkezetét mutatja, mely még szabadabb lengést enged a billegőnek. Ezen rendszernél bővebb magyarázat nem szükséges, mert minden darab ugyanazon betükkel van jelölve, mint a 11. ábrán. Végre szükséges még, hogy megemlékezzünk Riefler kronométer-rendszeréről, mely nem egyéb, mint az ingaóráknál említett gátszerkezet hordható órákra alkalmazva.

A hordozható óráknál a hőmérséklet ingadozásai épp oly kellemetlenségeket idéznek elő, mint az ingaóráknál, miért is azon hordozható órákat, melyektől a lehető legnagyobb pontosságot követeljük, szintén szükséges a temperatura változásai ellen kompenzálni. Ilyen kompenzált billegőt tüntet fel a 13. ábra. Természetes dolog, hogy ha a hőmérséklet emelkedik, az egész billegő nagyobb lesz, az óra késni fog, s ellenkezőleg, siet, ha a hő süllyed. A hordozható óráknál csak egy mód van, amellyel a kompenzációt elérhetjük, t. i. két oly érccel, melynek tágulási együtthatója különböző. A legrégibb s legelfogadottabb kompenzált billegőt a 13. ábra tünteti fel. A c körül forgó billegő kar a b két végére két penge van felerősítve a d és b c, melyek kétféle ércből vannak összeforrasztva, még pedig azok külső lapja réz, a belső acél. Ha a hőmérséklet emelkedik, az egész billegő nagyobb lesz, de a penge külső rézlemeze jobban kitágulván, mint a belső vaslemez, ebből az következik, hogy annak szabad vége befelé görbül, s annyira viszi a c d súlyokat a központhoz közelebb, hogy azok az órának a billegő tágulása által előidézett késését kiegyenlítik.

Ennél sokkal szellemesebb kompenzált billegőt eszelt ki magyar kronométer-csinálónk, Klenner Ferenc Budapesten, melynek sok előnye van másokkal szemben, már csak azért is, mert a pengénél a két különböző ércnek egy harmadikkal való összeforrasztása elesik. Itt a billegőkart a e b ábrázolja, melynek végeire két emeltyü f a d és f b c van erősítve, amelyeknek egyik végén a c, illetve d súly ül, a másik végükön pedig egy második kar által vannak feltámasztva. a e b kar vasból van, f e f, pedig rézből. Ha a temperatura emelkedik, az egész billegőrendszer nagyobb lesz, de mivel f e f rézből lévén, jobban kitágul, mint a vasból készült a e b, ugy a két f a d és f b c emeltyü f f végeit kifelé tolja, miáltal a c és d súlyoka központhoz közeledvén, az óra járását nem engedik a temperaturaváltozás által befolyásoltatni. Az ellenkezőeset áll be a kompenzáció-szerkezetnél, ha a temperatura csökken.

A kompenzációt még más módon is megkisérlették elérni, t. i. a spirális rugó segítségével, melyet nem egy egyszerü acélrúdra függesztettek fel, hanem ismét egy kétféle ércből előállított ívdarabra, amely a temperatura ingadozásai mellett a spirális rugót vagy megfeszítette vagy tágabbra bocsátotta. Ez a módszer azonban nem vált be s abbahagyták. A spirális rugó jó óránál szintén nagy szerepet játszik, miért is annak előállítására igen nagy gond fordítandó. Ha az igen össze van tekerve, a lengésnél könnyen összekeveredik; ha meg van feszítve, nem engedi a billegőt kilengni stb., azért már régebben gondoltak arra, hogy a spirális rugónak henger- vagy hordóalakot adnak, ahol az összekeveredés lehetetlen. A spirális rugó az, amivel az óra járását szabályozzuk, t. i. ha azt rövidebbre vesszük (mint az ingát), az óra siet, mig ha azt hosszabbra eresztjük, az óra késni fog. Ezen műtétet végzi a mindenki általismert kompassz, de azt is tudja mindenki, hogy ha órája siet s igazít rajta, igen könnyen többet tol a kompasszon, mint kellene, s akkor az óra késni fog. Ezen a bajon ismét Klenner segített. A szerkezet a 15. ábrán látható. b c az ismert kompassz, mely az a rézbakra van erősítve. b-nél a spirális rugó van felerősítve, az a bakra pedig az f d rugó, mely d-nél a c kart az e csavarnak nyomja állandóan neki s ha az óra járásán javítani akarunk, akkor minuciózus srófhajtóval az e csavart kell állítani, s nem direkt a kompasszt.

A hordozható óráknál még a rugó különböző feszültségére is kell ügyelni. Ha az ingaórán a súlyt felhúzzuk, az fent csak akkora erővel húzza a kerékszerkezetet, mint mikor már a lejáráshoz közel van; de ellenkezően áll a dolog a rugóval, mert az, midőn fel van húzva, azaz megfeszítve, akkor legnagyobb a mozgató ereje, ellenben legkisebb, ha az óra lejárásához közel áll. Hogy ezen bajon segítve legyen, a rugót egy külön dobba helyezik el, melynek tengelye össze van kötve a rugóval, mig ennek külső vége a dobbal áll összeköttetésben. A dobra egy lánc van csavarva s ha felhúzás alkalmával ezt átcsavarjuk egy másik dobra, akkor a rugót megfeszítjük; a felhúzódó dob spirális és kúpalaku, ugy hogy annak különböző átmérője van. Ha t. i. a rugó meg van feszítve s a legnagyobb erejét fejti ki, akkor a lánc segítségével a második dobot ott fogja meg, ahol annak átmérője legkisebb s mikor már a lejáráshoz közeleg, ott, ahol annak átmérője legnagyobb. Ilyenformán látható, hogy a rugó, akár meg van feszítve, akár lejárásához közeleg, egyforma erővel hajtja az óra kerékszerkezetét.

Elektromos kontakt-szerkezetek. Sok esetben megkivántatik, hogy az óra bizonyos időpontonkint elektromos áramot zárjon vagy nyisson. A csillagászati óráknál ez minden egyes szekundánál megtörténik, néha minden második szekundánál. Meteorologiai regisztráló eszközöknél leginkább minden 15-20, de néha 5-10 percben is kivántatik az áram zárása,mig a közönséges irodai, utcai vagy vasúti elektromos óráknál az áram zárása csak minden percben kivántatik meg. A legegyszerübb az a kontakt-óra, mely minden percben zárja az áramot; ott a perckeréken van 60 szeg helyett 6 szeget csavarunk a perckerék kerületébe s akkor minden 10 percben emeli a rugót és zárja az áramot. Sorok irója az ezredéves kiállításon állított ki egy ilyen órát, amelyen az ütőkészülék oly módon van berendezve, hogy az p. minden 0, 10,20, 30 és 40-ik percnél egyet ütne; azonban a kalapács és csengő helyett két rugót értet a gépezet össze, s az csinálja a kontaktust. Az 50-ik perc kimarad a könnyebb leolvasás céljából.

A legminuciózusabb szerkezet természetesen a csillagászati óráknál található, mert a kontaktszerkezet azok pontos járását könnyen befolyásolhatja. A legegyszerübb kontaktszerkezet a Lamont-féle, mely azonban érc ingarudat követel. Az inga alsó vége igen finom acél- vagy platincsúcsba van kihúzva s alá van téve egy kis edényben egy kénesőcsepp. Minden ingalengéskor az inga átszeli a kénesőcseppet és az elektromos áramot zárja. Ezen készüléknek, bármily jónak látszik is, az a hátránya van, hogy az ingát szabadlengésében késlelteti. Hasonló készülékeket gondoltak ki rugókkal, ugy hogy az inga minden lengésének legnagyobb elongációjában egy vékony rugót érint, mint azt a 16. ábrán f a és f'a' mutatja, mely a kontaktust csinálja. E szerkezetnek az a baja, hogy az órát rendkivül sietteti s hozzá egyenetlenül. Jó szolgálatot tesz a megfigyelőnek a Krille-féle kénesőkontakt, a Daniscefzky-féle rugókontakt és a Kessels-féle «force constante»

Orada

(állat), Chrysophrys Cuv.), a tüskeparás halak rendjébe tartozó hanem a Sparoidei családból. Fajai valamennyien tengeriek, magas testük fogas pikkelyekkel fedett, hátukon csupán egy úszót viselnek; mellúszóik hosszuak, hegyesek; farkúszójuk villaforma; kopoltyufödőik egyszerüek; garatfogaik három-négy sorba rendeződöttek, kerekítettek, de van 4-6 kúpforma ebfoguk is. Legelterjedtebb faj a közönséges O. (Chrysophrys aurata L.), amely 30-60 cm. hosszura és 5-8 kg. nehézre is megnő; szine ezüstszürke, hátán sötétebb, hasán világosabb; kopoltyufödőjén hosszukás aranyszinü sáv vonul végig; homlokán aranysárga szalagot visel, oldalain aranyfényü sávok futnak; hát- és alfelúszói kékesek; mell- és hasúszói ibolyaszinüek, farkúszója fekete. Főleg a Földközi-tengert lakja, de gyakori Afrika nyugati partjain is és innen az angol partokig terjed fel. Szereti a partvidékek sós tavait is. Tápláléka kagylókból és csigákból kerül ki, amelyek után a part fövenyébe hatol. Télen a nagyobb mélységekbe vonul le. Húsa igen ízletes és keresett.

Órafű

(növ.) az Erodium Tmoleum Boiss. et Reut. (E. Neilreichii Janka népies neve Hatvan vidékén. L. Gémorr.


Kezdőlap

˙