Orahovica

község Verőce vármegye našicei j.-ban, (1891) 1817 horvát-szerb, magyar és német lakossal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Órajárás

út-hossz, melyet közönséges lépésben (12 percet számítva 1 km-re) egy óra alatt meg lehet tenni, tehát mintegy 5 km.

Órajelzés

A forgalom rendes és biztos fentartása szempontjából szükséges, hogy valamennyi vasúti óra egyenlő helyes járásban tartassék: ezért az órákat naponta déli 12 órakor távirdai úton adott órajel szerint szabályozzák. A távirdai órajelt az igazgatóság a m. kir. vasúti és hajózási főfelügyelőségtől veszi és azt 11h 40I-kor adott körfelhivás után, 11h 45I -kor az egyes üzletvezetőségeknek a közvetlen távirdavonalokon adja meg. Minden esetben, mikor az állomások a távirón vonalzavar miatt Ó.-t nem kapnak, a villamos déli harangjelzést azon irányban, melyben a távirati órajel adatik, saját távirdai szolgálati órájuk szerint tartoznak leadni.

Órakör

(circulus horarius), minden legnagyobb, a világtengelyen és valamely égi testen átfektetett kör, tehát egyszersmind deklinációkör (L. Éggömb). Az összes Ó.-ök között van egy, mely a megfigyelési hely zenitjén halad át, s ez az illető hely meridiánjának nevét viseli. Mivel a napi forgás következtében minden csillag Ó.-e a megfigyelési hely meridiánjával az idővel arányosan növő szöget alkot (az óraszöget), e kör fekvése az idő mértékéül szolgálhat; innen elnevezése is.

Orákulum

(lat.), jóslóhely; az ókorban 1. olyan hely, ahol az istenek különösen hajlandók voltak akaratukat a halandókkal közölni; 2. az általuk sugallt és a papok által a hivőknek kiadott jóslat maga. Az egész eljárás az ókori mantikának (l. o.) egyik kiváló ága volt, a jóslóhelyek egyes istenségek nevével és hirével együtt gyarapodtak és hanyatlottak. Első helyen említendő Zeus isten három O.-a, a dodonai, a libiai (Jupiteer Ammoné) és az olimpiai; bár mindezeken tultett Apollo O.-a Delfinben. A jóslatot papok (Delfiben papnő, a Pythia) közvetítették, akik előzetesen extatikus állapotba hozták magukat. A jóslás módjára nézve meg kell különböztetnünk az álomfejtést, amikor a jóslatot kérők valamely istennek templomában aludtak és álmuknak döntő jelentőséget tulajdonítottak (l. Incubatio), továbbá a szóbeli O.-ot, ahol a jóslatot határozott kérdésre való feleletnek szövegezték (rendszerint hexameterben). A szóbeli O.-ok leghiresebbje a delfii volt, de kitünt klaroszi Apollóé Kolofon mellett és a didymaei Apollóé Miletosz közelében. Az O.-ok harmadik módja a jelképes jóslás, aminő volt az olimpiai (az áldozati állatok beleiből), a dodonai (a szent tölgyfa lombjainak suttogásából, a csermely folyásából és ércedények hangjából) és a deloszi (a babérfa lombjának mozdulataiból). Amig az O.-ok művelt és hazafias papi osztálynak kezében voltak, jelentékeny politikai és társadalmi tényezőt alkottak; ám az erkölcsök hanyatlásával olcsó politikai eszköz lett belőlük, mely az idők folyamában teljesen elveszítette jelentőségét. V. ö. Stengel, Die griechischen Kultusalterthümer (az Iwan Müller-féle Handbuch V. kötetében) 44-51. fejezet.

Orákulumvirág

(növ.), a Chrysanthemum vagy Leucanthemum, meg a Bellis perennis.

Órakülönbség

két hely órájának állása közti különbség. L. Időkülönbség.

Orale

(lat.), egyh. ruha, melyet a pápa ünnepélyes mise alkalmával az alba fölé tesz. Tulajdonképen második humerale, azonban selyemből van és himzett.

Oralis

(lat.) a. m. szóbeli.

Oran

1. algeriai tartomány vagy département Alger, a Szahara és Marokko közt, 250-300,000 km2 területtel, amelyből 200,000 esik a szaharai sivatagra. Benne is meg lehet különböztetni, még határozotabban mint Constantineban, a Tell-, a fensík- és a Szahara-vidéket. Benne folyik a Selif, a Riu-Mina, Makta és Szalado. A föld egyes helyeken nagyon alkalmas a gabona és olajos növények termelésére. Arrondissementok: O., Mascara, Mostaganem, Szidi-bel-Abbesz és Tlemszen. A lakosok száma (1891) 942,066 és pedig 817,450 a polgári és 124,616 a katonai területen. - 2. O., az ugyanily nevü tartomány fővárosa és püspöki székhely a Falcon-fok és Pointe de l'Aiguille közt fekvő O.-i öböl partján, vasút mellett, (1891) 74,510 lak., akik közt 19,037 francia és 35,619 idegen, nagyobbára spanyol; dohány-, kémiai gyárral, vasöntéssel, malmokkal, bőrcserzőkkel; márvány-, ólombányával, szőllőtermeléssel. A város fontossága azonban élénk kereskedelmében rejlik. A kivitel fő cikkei: gabona, halfa, dohány, gyümölcs, bor, pamut, szarvasmarha, bőrök, zsíradék, gyapju és ásványok. A közeli hegyeken épült várakkal megerősített város ötször akkora, mint mikor a franciák megszállították, lakossága pedig 20-szor annyi. Kikötője oly biztos, hogy a hajóknak nem kell többé a közeli Mersz-el-Kebirben (l. o.) menedéket keresniök. A régi város a Dsebel Murdsedso lejtőjén fekszik; az új városrész széles és egyenes utcáival tőle K-re terül el. 1788 óta földrajzi-archeologiai társulata van. Állítólag 902. andaluziai muzulmánok alapították. A XV. sz. végén hatalmas kalóz-teleppé vált. 1509. a spanyolok elfoglalták és Corte Chicának nevezték el. 1708. visszakerült az algeriai bej hatalmába. 1732-1792-ig ismét spanyol birtok volt. A franciák hatalmába 1831 jan. 4. került.


Kezdőlap

˙