Országbiró

(judex curiae regiae), a nádor után következő nagybirája volt az országnak és aki mint ilyen, hiteles pecsét alatt birói parancsokat bocsáthatott ki, bizonyításokat, megbizásokat a hiteles helyekhez adhatott. Eredetében Szt. István alatt keletkező udvarbirói tisztségre (mások a vezérek korában fennálló főbirói hivatalra) vezetik vissza, melynek feladata volt az udvari népek fölött biráskodni. Majd emelkedik tekintélye és már a XIII. sz.-tól mint országos főbirói hatóság szerepel. I. Mátyás az állam birói intézményét rendezvén, 1486-iki dekretumában az O.-t második helyre, a nádor után sorozza; később a hétszemélyes tábla közbirája és a nádor akadályoztatása esetében elnöke (1723. XXIV. t.-c.), a királyi táblához pedig kinevezte az O.-i itélőmestert, az al-O.-t. Az 1608- k. e. III. t.-c. szerint az O. a nádor halála után egy év mulva a király helyett a nádorválasztó országgyülést összehivja, valamint még a főrendi táblának és a helytartó tanácsnak tagja és másodelnöke volt. Ma azonban az O. állásának közjogi jelentősége sokkal csekélyebb; az 18968. LIV. t.-c. értelmében az O. a Kuria semmítő osztályának elnöke volt, az 1881. LIX. t.-c. alapján a semmítőszék a legfőbb ítélőszékkel egyesíttetvén, a kir. Kuria elnöke lett. De az 1884. XXXVIII. t.-c. az O.-i állást elválasztotta a tényleges biráskodástól és ez időtől közjogi szereplése abban áll, hogy mint zászlós úr a főrendiháznak tagja és a király koronázása alkalmával a királyi pálcát viszi. V. ö. Frankl, A nádori és az O.-i hivatal.

Országbirói értekezlet

Az 1860 okt. 20. kiadott és Magyarország törvényes intézményeinek helyreállítását tárgyazó legfelsőbb kibocsátványok egyike elrendelte a jogszolgáltatás ideiglenes szervezését nemzeti alapon, és az országbiró - gróf Apponyi György - elnöklete alatt választmány bizatott meg azzal, hogy az anyagi és alaki törvények iránt ideiglenes tervezetet ajánljon. Az országbiró a hétszemélyes tábla biráiból és ezeken kivül a birói és ügyvédi karból megalakította a választmányt s ezt 1861 jan. 23. O.-ként egybehivta. Ekkor és a következő napon az értekezlet kimondotta a királyi Kuria teljes visszaállítását, megállapította a rábizott munkálat általános elveit és az egyes szakok szerint alválasztmányokat küldött ki. Ezek munkálatait az értekezlet ismét teljes ülésekben vette vizsgálat alá és ekként feladatát 1861 márc. 4. befejezte. Az O. teljes üléseiben megállapított munkálatát a hétszemélyes tábla küldöttsége összeállította, ennek egy tagja rendszeres alakba öntötte és az országbiró azt a képviselőház elnökének megküldötte. Az elnök a munkálatot a képviselőházzal közölvén, az abban javaslatba hozott ideiglenes törvénykezési szabályokat a képviselőház 1861 jun. 22., a főrendiház pedig 1861 jul. 1. egybehangzó határozattal ideiglenes kisegítő gyanánt használhatóknak kimondotta; és miután azokat a király is helybenhagyta, a királyi Kuria 1861 jul. 23. tartott teljes vegyes ülésében határozatilag kijelentette, hogy addig, amíg az alkotmányos törvényhozás máskép nem rendelkezik, azonnal mindennemü törvényes eljárásaiban állandó zsinórmértékül követni fogja. Az ideiglenes törvénykezési szabályok, habár törvény erejével nem birnak, mindamellett a törvénykezésben kétségtelen jogforrásul szolgáltak és máig is szolgálnak mindazokban a részekben, amelyekben a törvényhozás utóbb másképen nem intézkedett. Az ideiglenes törvénykezési szabályok a következő joganyagokra terjedtek: I. polgári magánjog, a) anyagi rész, annak kijelentésével, hogy «a magyar polgári anyagi magántörvények visszaállíttatnak, de a közhitel, a jogfolytonosság és a helyzet szükségei által igényelt pótlásokkal»; b) alaki rész, új eljárás elég kimerítő szabályozásával; II. büntető eljárás azzal a főelvvel: «a magyar büntető törvények és törvényes gyakorlat a változott viszonyokhoz idomítva, módosításokkal visszaállítatnak»; III. váltótörvény; IV. csődtörvény; V. kereskedelmi, fuvarozási és vásári törvények; VI. úrbéri, földtehermentesítési, arányossági és mezei rendőrségi ügyek; VII. bányaügy.

Országból való kiutasítás

l. Kitiltás.

Országcímer

l. Államcímer. - O. megsértése és használhatása, l. Címer.

Országgyülés

az állami törvényhozás egyik tényezője, mely által a nemzet részesedik a törvényhozó hatalomban. Eredetében a honfoglaló ősök nemzetgyülésére vezethető vissza. Ez hozza kifejezésre a nemzet felségiségét és a törvényhozás joga is egyedül őt illeti. Később a királyság keletkezésénél azok az intézmények lépnek előtérbe, amelyek az új királyságot hivatvák szolgálni és ugy látszik kezdetben a király a törvényhozás jogát a királyi tanács meghallgatásával gyakorolja, de azért a nemzet a közhatalomból nincsen kizárva és befolyása O.-ileg érvényesül, igy a királyválasztásnál is; majd pedig, a XIII. sz.-tól állandóan, a törvényhozás a király és az O. közös joga, ami ettől fogva alkotmányunk egyik alapelvét alkotja, melyet ugy Verbőczynél (Hk. II. 3.), mint a későbbi törvényekben (1695. XVIII., 1701. VIII.) kifejezve találunk. Az 1791. XII. t.-c. szerint Magyarországon a törvények hozatala, magyarázata, eltörlése a koronás királyt és az O.-t együtt illetik, az O.-en kivül az nem gyakorolható. Kezdetben az O.-en minden szabad magyar, majd a nemesség személyesen megjelenhetett, de szórványosan már korán előfordul, hogy a nemesség követei által jelenik meg, igy IV. Béla, Mária, I. Mátyás alatt; majd a mohácsi vész után ez intézmény állandóvá lesz. Az O. két táblára válik: a főrendek és követek táblájára, amely átalakulás bizonyos rendi szervezettel az 1608. k. u. I. t.-cikkben végleges szervezetet nyer. Nagyban és egészben, mondhatjuk, a főrendi tábla tagjai személyes jogon jelennek meg (l. Főrendiház), mig a követek táblájánál azok, kik másokat képviselnek. A követek táblájának vagy az alsó táblának tagjai voltak: az egyházi rendből a fő-, székes- és társas káptalanok követei, továbbá azok a világi apátok, prépostok, kik nemesi földbirtokokkal ellátott javadalmat királyi adománnyal birtak; a világi rendből a királyi személynök, mint elnök, a királyi tábla birái, a kapcsolt részek követei, a nemességnek megyénkint választott, a szabad királyi városok, a szabad kerületek, a fiumei, buccarii kerületek és Kővár vidékének követei, a turopolyai gróf, valamint a távollevő főrendek követei (l. Absentium ablegatus), akiknek azonban tanácskozási és szavazási joguk nem volt. Az alsó táblánál döntő befolyással a vármegyei követek birtak, az egyháziaknak és a városi követeknek együtt csak egy-egy szavazat számíttatott. A követek utasításhoz voltak kötve, amely ellen adott szavazatuk ugyan nem volt érvénytelen, de a választók az utasítás ellen vétő követet bármikor visszahívhatták. A kétkamara-rendszer egész teljében, hogy t.i. az O.-nek két táblája (1867 óta két háza) a törvényalkotást illetőleg külön-külön tanácskozik és csak az igy keletkező egyező határozat alkotja az országos vagy O.-i határozatot, csak később valósul meg; eleinte még előfordult, hogy a két tábla, ha többszöri üzenetváltás után sem tud megegyezni, összejött közös szavazásra. Ma már törvényjavaslatot illetőleg ennek helye nincsen; de azért ma is előfordul, hogy a két ház vegyes ülésre összejön, vagy valamely hatásköréhez tartozó ügyet közösen intéz el (l. Magyarország, XII. kötet, 123. old.). Nagy fontosságu állami ügyek elintézésére országos küldöttségek, bizottságok a két ház tagjaiból vegyesen alakíttatnak és pedig a régi szokásnak megfelelően egyharmad részben a főrendiház, kétharmad részben az alsóház tagjai közül. Az alsó tábla szervezetét az 1848. III. t.-c. változtatja meg, midőn azt képviseleti alapon (l. Képviselőház) a kerületi választással szervezi; a főrendiházat pedig az 1885. VII. t.-c. a kornak megfelelően reformálja (l. folytatólag Magyarország, XII. kötet 123. old). Régente az O. különböző helyeken tartatott: Székesfehérváron, Budán, a Rákosmezőn, Pozsonyban stb.

A régi Erdélynek Magyarországtól való elválása után 1848-ig külön O.-e volt, melyen az ottani három nemzet: magyar, székely, szász jelent meg. Tagjai voltak a főkormányszéki tanácsosok, a királyi tábla tagjai, a főispánok, főkapitányok, fő királybirók, a királyi hivatalosak, a birtokos nemesek közül (regalisták), a vármegyék, a székek, vidékek és városok követei. Horvát-Szlavon-országok autonomikus ügyeiket illetőleg, az 1868. XXV. t.-c. rendelkezése folytán szintén külön O.-sel birnak, mely egy kamarában működik. L. Horvátország.

Országgyülési Tudósítások

Wesselényi Miklós báró ajánlatára Kossuth Lajost bizták meg az országgyülési tárgyalásoknak sajtó útján való nyilvánosság tételével. Minthogy a kormány erre a célra könyvnyomdát nem engedélyezett, kőnyomdához fordultak sokszorosítás végett. A kormány ezt is lefoglalta; ekkor az országgyülési ifjak a szükséges példányszámban másolták azt le; e munkában maga a szerkesztő is részt vett. Tudósítása nem volt szó szerinti közlése a tárgyalásoknak. Igazi publicisztikai mű volt, mely élesen kiemelte az ellenzéki szónokok érvelését, míg a konzervativok beszédeit csak nagyon kivonatosan közölte. Ez volt az első politikai hirlap Magyarországon. Ennek köszönhette Kossuth összeköttetését az ellenzék vezérférfiaival és nagy népszerüségét a vármegyékben. Megjelentek Pozsonyban hetenként egyszer 4-rét egy, néha másfél íven 1833-tól 1835 végéig; ára egy hónapra 10 frt volt. Midőn a hosszu országgyülés 1836. év tavaszán véget ért, Kossuth Pesten folytatta ezen vállalatát Törvényhatósági Tudósítások címen.

Orszagh

Pál, tót költő, irói néven Hviezdoslav, szül. Alsó-Kubinban 1849. Iskoláit Miskolcon, Késmárkon s a jogot Pozsonyban végezte. Három éven át aljárásbiró volt Alsó-Kubinban, azonban ez állásról leköszönvén, Námesztón (Árva) ügyvédkedik. Orszaghot a kritika első rangu tót költőnek mondja és sok tekintetben még Sladkovics fölé is helyezi. Művei eddig csak elszórtan jelentek meg.

Országh

Sándor (budavári), miniszteri tanácsos, szül. Budán 1836 máj. 8. Tanulmányait a budai gimnáziumban s a pesti egyetemen végezte, hol jogdoktori és ügyvédi oklevelet nyert. Egy ideig tanár volt a budai gimnáziumban, aztán városi főjegyző, majd tanácsos lett, Andrássy Gyula gróf fölhivására pedig a fővárosi közmunkatanács előadója. Elnöke volt a m. kir. honvédelmi minisztérium palotaépítési bizottságának, előadója a várkerti és az operaházi építkezések bizottságának; ekkor szerzett érdemei elismeréséül a királytól a Lipót-rend lovagkeresztjét kapta. 1881. a főváros II., utóbb III. kerületének volt országos képviselője szabadelvü párti programmal; legutóbb 1887. választották meg s a házban tagja volt a pénzügyi és az állandó igazoló bizottságnak. Élénk részt vesz a főváros jobb parti társadalmának életében is; több humánus egylet elnöke, a budapesti takarékpénztár és a Ganz-féle gépgyár igazgatója, a budai gőzsikló-társulat elnöke stb. 1895 aug. 21. magyar nemességet kapott a maga és utódai számára. Irta: A fővárosi közmunkatanács jelentései az 1870-1881. évről (Bpest 1884); Budapest középítkezései 1868-82. (u. o. 1885); A budai lövölde (1881); A fővárosi jobbparti részei (1892); Budai szinházak és játékszin 1783-1895 (u. o. 1895).

Országhatár

lehet természetes, mint hegy, folyó, sivatag, tenger, vagy mesterségesen határkövekkel, oszlopokkal, dombokkal jelzett. A magyar határjeleket az 1891. XLI. t.-cikk különös oltalomban részesíti, aki ezeket szándékosan és jogtalanul megrongálja, vétséget követ el s hat hónapig terjedhető fogházzal, aki pedig megsemmisíti, szétrombolja, felismerhetetlenné teszi, vagy áthelyezi, három évig terjedhető fogházzal és hivatalvesztéssel bünhődik. L. még Államhatár.

Országház

az az épület, melyben az országgyülés tanácskozásait tartja. Az új O. építését az 1884. IX. t.-c. rendelte el és ebben az országgyülés első ülését az 1896-ik évi jun. 8-án tartotta, a magyar állam ezer éves fennállását beiktató törvény: 1896. VI. t.-c. kihirdetésével.


Kezdőlap

˙