Őszelő

a. m. szeptember.

Őszi barack

(növ., Persica Tourn.), a mandolafélék családjának tagja, egy kiváló nemmel: Közönséges Ő. (P. vulgaris Mill), mely délen 6 méteres fa, nálunk gyakran cserje. Levelei a rügyben redősek, magvát pedig labirintosan barázdált, helyenkint áttört, gödrös héju csonthéj zárja be, mely köré húsos szövet borul, holott a mandola csonthéjat száraz taplós szövet fogja körül. Szára ritkás koronává egyesülő karcsu, pirosas kérgü vesszőket hajt, rajta elszórtan lándsás, kihegyezett, majd kétszer fürészelt szélü hullámzó levelekkel; nyelük alig akkora, mint a lemez fél szélessége. Két oldalán és az alsó fürszfogakon mirigyek is láthatók, melyekben a keserü laurocerazin és a belőle keletkező amigdalin van. Lombfakadás után nyiló virágjának rózsaszin pártáján ugyanily barna mirigy lehet. Egy termőlevélből fejlődött gyümölcse barázdás, golyós csonttermés, melynek tetején a bibe nyoma kidülledt, illetve behorpadt. Bőrkéje bársonyos szőrü, vagy pedig homporosan csupasz. Utóbbi módosulatát nektár-, kopasz-barack (P. laevis DC.) néven külön fajnak is tekintik. Hazája ismeretlen, vadon nem találták. Hozzánk Nagy sándor óta Persiából került, innen van latin elnevezése s ennek eltorzulásával a magyar. Sokan a pekingit (P. Davidiana Franch) tartják ősének. Azonban mások azt bizonyítgatják, hogy mind az Ő., mind a mandola csupán művelésbeli elváltozások. Legújabban az Amygdalus L. és Prunus L. génuszokat csak mint a Prunus Focke egyesített nem két algénuszát: Amygdalus Focke és Prunophora Neck ismerik el. Az Ő. mívelése a szőllő társaságában vagy külön cserjeképen és lécezeten az egész föld mérsékelt égövében terjedt el. Poiteau osztályozása, melyet a német Lucas magáénak vallott, azt nézi, vajjon a bőrke bársonyos-e vagy kopasz, a hús magvaváló-e v. duránci, a bibe kiáll-e vagy behorpadt, mely utóbbi körülményből azt lehet megismerni, vajjon mirigyes levelü és virágu-e (amikor aztán húsa kesernyés) vagy nem; végrea a hús szinét tekinti. Ez által a következő fő csoportosítás keletkezik: 1. bársonyos Ő., még pedig a) fehér, sárga (sáfrányos) meg vörös béü magvaváló és b) fehér, illetve vörös bélü duránci; 2. nektár-barack, ebből van c) magvaváló és d) duránci.

Betegségei: 1. Bodrosság. A levelek meghólyagosodnak, húsossá lesznek s néha összecsavarodnak, korán elszáradnak és lehullnak. Ezen hazánkban is igen gyakori betegséget az Exoascus deformans Fuck. nevü gomba okozza, mely benn él a fa ágaiban s innét a levelekbe terjedve azok alsó lapján bocsátja felszinre spóráit, melyek a beteg levelek alsó lapjait lisztnemü anyaggal lepik be. A beteg hajtásokon a levelek sokkal előbb fejlődnek ki, mint az egészségeseken, de virágok csak nagy ritkán jelentkeznek rajtuk: a betegség néhány év alatt az egész fát elgyenkíti és tönkre teheti. Ha a bodros levelü hajtásokat, mielőtt a leveleken a fehér por kiverődött volna, levagdossuk és elgéetjük, továbbá, ha az egész koronát erősen visszametszük, a fa a betegségből kigyógyulhat. 2. A gummi- vagy mézgafolyás. Hazánkban szintén igen gyakori betegsége az Ő.-nak, amelynek különböző oka lehet, igy fagysérülések, rovarrágások, magas talajviz, nehéz, hideg agyagtalaj. A betegség enyhítésére ajánlatos az elmézgásodott részeket ősszel jó mélyen egészen az egészsége farészig éles késsel kimetszeni s a sebet ojtóviasszal bekenni (l. még Mézgafolyás). 3. Rozsda, ezt a Puccinia Pruni Pers nevü gomba okozza (l. Szilvafa). 4. Gyökérpenész, okozója a Dematophora necatrix (l. o.). 5. Lisztharmat (l. o.), mit a Sphaerotheca pannosa Wallr. nevü gomba okoz. 6. Korompenész (l. o.). 7. Sápadtkórság (l. o.). 8. A hajtásokat a Cytospora rubens nevü gomba támadja meg (l. Kajszibarackfa). 9. A leveleken kerekded, vörös szegélyü foltokat a Phyllosticta Persicae Sacc., a levelek alsó lapján fehéres foltokat pedig a Cercosporella persica Sacc. nevü gomba okoz; ugyancsak foltossá teszi a leveleket, melyek idő előtt le is hullnak, a Clasterosporium Amygdalearum Sacc. nevü gomba (l. Kajszinbarackfa). 10. A gyümölcsön a Gloeosporium laeticolor Berk. nevü gomba beevődött világos szegéllyel körülvett piszkos foltokat a Helminthosporium carpophilum Lév. kerekded feketeszinü és Phyllosticta vindobonensis Thüm. nagy, paranemü foltokat okoz.

Őszike

őszi kükörcsin v. vetővirág (növ.), a kikirics, néhol a Sternbergia is.

Őszi rózsa

(növ., Callistephus Cass.), a sugaras fészkesek fajaszakadt füve Ázisában, de mint kerti virág sokfelé elterjedt. Ez a Callistephus v. Aster Chinensis L. Fészekpikkelye nagy, levélnemü, lapátforma. 1732 táján Incarville jezsuita Khinából hozta Franciaországba. Párisban virágzott és kedzett elfajzani legelőször. Ma a viollán kivül a legelterjedtebb egynyári virág, s már több mint 400 fajtája van. Törpe, középszerü és magas Ő.-t, a virágfészek szerint pedig csöves v. tollas Ő.-t, domboru fészekkel, sűrü, megnyult csöves belső virágokkal és tűs Ő.-t, hosszu hegyes, csöves virágokkal szokás megkülönböztetni. Szine fehérből, pirosból és kékből vegyül, még pedig a leghalaványabbtól kezdve a legsötétebbig, egyszinü vagy tarka, a közepe gyakran sárga. Szép a koszoru- vagy kikárda-rózsa (Kokardenaster), 3, 4 vagy több sor élénk szinü szélső virága széterjeszkedik. Az O. mint nyári virág könnyen cserépben is termeszthető, zöldestül kevéssel virágzása előtt vagy ekkor is áültethető.

Őszi vetés

igy nevezik az őszkor vetett gabonanemüeket és repcét. Legfontosabb őszi veteményeink a búza és a rozs, mig a kétszeres, az árpa és a repcének csak alárendeltebb szerepök van. Az Ő. ellentéte a tavaszi vetés, melynek sorába a tavaszkor vetett gabonaféléken kivül az összes kapás-, ipari- és takarmánynövények tartoznak. Hazánkban az Ő. viszonylagos területe nagyon tekintélyes, amennyiben az utóbbi évtizedben (1866-1895) a 9,5 millió ha.-nyi vetési területből 4,1 millió, vagyis az összes vetések 43%-a Ő. volt. Azonban az Ő. területi aránya vidékek szerint nagyon különböző; a felföldi vármegyékben csak 32-35% között váltakozik, az Alföldön az Ő. az 50%-ot megközelíti.

Őszi virágzás

v. másodvirágzás (növ., prolepsis florendi, virágzásbeli késedelem), kivált tavaszkor virágzó növények sajátsága, hogy őszre ismét, sőt nagy ritkán abban az esztendőben még harmadszor is virágba borulnak. Ilyenek a gyümölcsfák, az orgonafa, vörösgyürü, dudafürt, vadgesztenye, a mandolafűz, melyet Ő.-áért Salix semperflorendnek Host, v. S. amydalina var. serotinanak (Kov.) is neveznek. Az Ő. a fát nem gyöngíti, s a következő évi termést nem csökkenti, mert a virágrügy nagyobb része esztendőre maradt. A kertész az ilyen Ő.-t némely növényen állandósította és évenként rendesen kétszer virító (biferus, busflorens, remontant) kerti fajokat állandósította. L. még Kétszernyiló.

Őszperje

(növ., Diplachne Beauv.), pázsitfű 14 fajjal, mind a két földrésznek melegebb tájain. A Diplachne v. Molinia serotin a. L. A Diplachne v. Molinia serotin a. L. hazánk erdőtlen vidékeinek egyik karakter-növénye.

Ösztön

(lat. instinctus), általában a cél tudata nélkül végrehajtott célszerü cselekedetekre való készség vagy hajlandóság, melynek rendszerint az a jellemző tulajdonsága, hogy az egyén vagy fajának fentartására szolgál. Lehetetlen tagadni, hogy az állatok bizonyos cselekedetei (fészek rakása, téli eleségről való gondoskodás, költözködés, méhek, hangyák országának szervezete stb.) fölötte célszerüek, elannyira, hogy ezek nélkül elpusztulnának, a nélkül azonban, hogy akár saját tapaztalatukból, akár szüleiktől tanulhatták volna akár ezeket a cselekedeteket, akár pedig ezeknek jelentését, célját, fontosságát. Ezek tehát a cél tudata nélkül, tehát tudattalanul végrehajtott célszerü cselekedetek. Az állat életét jobbára Ö.-ök kormányozzák; a kacsa azonnal tud úszni, a méhek gyorsan beletanulnak bonyolódott mesmesterségük minden ága-bogába, ellenben a csecsemő magával tehetetlen és később is az Ö. egészben alárendelt szerepet visz életében. De bizonyos alapfeltételei az egyén és nem fentartásának (evés, ivás, nemzés) az embernél sincsenek tudatos gondolkodására bizva; a csecsemő azonnal tudja a szopáshoz szükséges mozgásokat végrehajtani, a nemi ösztön is az egész állatországban egészen függetlenül célja és kielégítése módjának tudatától jelentkezik. Azért ezeket is az Ö.-ökhöz kell számítanunk, legfölebb az embernél mint természeti Ö.-öket az állati Ö.-öktől megkülönböztetjük. De az emberi élet felső fokán is találkozunk az Ö.-höz legalább is nagyon hasonló, rokon jelenségekkel, minők tudatos akaratunktól egészen független vágyak és törekvések (becsvágy, dicsvágy s általában az egyén érvényesítésére szolgáló erős impulzusok). Mind e jelenségeknek közös tulajdonságuk, hogy a cselekedet minden megfontolás nélkül történik és mégis az egyén vagy a faj érvényesítése szempontjából fölötte célszerü; továbbá, hogy az állatok minden további ellentállás vagy megfontolás nélkül, kényszerítve engedelmeskednek az Ö.-nek, s az ember is csak nagy erőmegfeszítéssel állhat esetleg ellent az Ö. parancsának. (Schiller mondása: Einstweilen bis den Bau der Welt Philosophie zusammenhält, erhä.t sie (die Natur) das Getriebe durch Hunger und durch Liebe). Tudattalan bölcseség, kényszerítő hatalom és az egyén vagy faj fentartásának szolgálata az Ö. három jellemző vonása, melyet a tények mérhetetlen mennyiségén minden nap észlelhetünk. De épp e vonásoknál fogva az Ö. oly rejtélyes hatalomnak tetszett, mely az organikus életet még inkább megkülönböztette az élettelen természettől és egészen külön erőknek, tudattalan észnek, meg ilyféléknek a képzelésére csábította a természetbölcselőket. De már Lotze Wagner nagy fiziologiai lexikonában szigoruan ragaszkodott ahhoz, hogy az Ö.-t is mekanisztikus alapon kell magyarázni és mióta azután Darwin az átöröklés nagy szerepére az organikus világban rámutatott, az Ö. tényleges magyarázatára is természetesebb föltevések kinálkoztak. E magyarázat elve nem lehet egyéb, mint hogy az Ö. átörökölt lelki mekanizmus; az embernél is tapasztaljuk, hogy lassan, tudatosan szerzett készségek később tudattalanokká válnak, p. a járás és ilyfélék; ha ezek a készségek alapvető fontosságuak az egyén és faj fentartására, akkor a természetes kiválás folytán mindinkább megerősbödnek s e készségek végrehajtására szolgáló mekanizmus átöröklődik. Igy érthetővé válik, hogyan keletkezett az Ö. és mivoltát is jobban megértjük. Mert nem igaz, hogy az Ö. soha sem csal, teljesen független a tudattól és változatlanul fennáll, amint p. Hartmann Ede a Tudattalan filozofiájában még legújabban is állítja. Az Ö., ha a körülmények, melyek közt célszerü, megváltoznak, sokszor az állat vesztét okozza; némely Ö. beteges s az állat valamely szervének betegségéből ered; s minthogy magasabb rendü állatoknál sok esetben tapasztaljuk, hogy a tudat korlátozhatja, módosíthatja az Ö.-t, sőt alsóbb rendü állatok is a körülményekhez alkalmazkodva, módosíthatják Ö.-szerü cselekedeteiket; továbbá az Ö. nem teszi fölöslegessé az oktatást, mellyel karöltve haladhat, mint ezt a társas állatoknál látjuk: mindezekből következik, hogy az Ö. és tudatos cselekvés közt nincs is az a mély szakadás, melyet föltételeztünk. Az Ö. a faj intelligenciája, melyet az egyed örökségül kap, de amelyet a maga tudatos gondolkodásával, érzésével kisebb vagy nagyobb mértékben kormányozhat, nevelhet. V. ö. Flourens, De l'instinct et de l'intelligence des animaux (4. kiad. Páris 1861); Darwin műveit; Wundt lélektanát; Romanes, Die geistige Entwicklung im Thierreich (Lipcse 1885), a hangyákról, méhekről stb.; Lubbock, Huber, Fabre és mások műveit L. még Madárvonulás.

Ösztöndíj

a tanulók serkentésére kitűzött díj. Rendesen alapítványok kamatai, de lehetnek esetről-esetre fölajánlt díjak is. Ö.-akat az állam is szokott kiutalványozni külföldi tanulmányútra induló fiatal tudósoknak.

Őszutó

a. m. november.


Kezdőlap

˙