Palma

1. egyike a Kanári-szigeteknek; köztük legmesszebb van ÉNy-felé; 715 km2 területtel, (1887) 39 605 lak. A sziget egy hegyláncból áll, amelyet az 1400 m. magas Paso de la Cumbre két rérszre oszt. A D-i rész vulkáni eredetü és a Pico de Bergoyóban (2020 m) kulminál. Az É-i részben vannak a legmagasabb csúcsok, a De la Cruz (2360 m.) és De los Muchachos (2345 m.). Vizei nagyobbára DNy-nak folynak a nagyszerü Barranco de las Angustiason keresztül a tengerbe. Ezenkivül a partok felé minden irányban elhúzódnak a néhol 200 m. mély hegyszakadékok. A sziget fő termékei: a bor, zöldség, déli gyümölcsök, cochenille, dohány és kevés cukor; nyers selymet is termel. Kecskék nagy számmal vannak. Fővárosa Santa Cruz de la P. 6695 lak., akik nagyobbrészt hajózással és kereskedéssel foglalkoznak. - 2. P., a Balearok fővárosa és püspöki székhely Mallorca (l. o.) sziget D-i partján, vasút mellett, (1887) 60 514 lak., élénk hajóforgalommal. A szép utcákból, terekből és sok nagy házból álló P.-t falak veszik körül, amelyeken 8 kapu van. A várost azonkivül 13 üteg védi. Legjelentékenyebb épülete a nagy székesegyház, amelyet I. Jakab alatt 1230. kezdtek építeni és 1610. fejeztek be, szép homlokzattal, nyolcszögü tornyokkal; a szép börzepalota (Lonja), nagy gót ízlésü épület; a városháza képgyüjteménnyel; a királyi palota, egykoron a mór fejedelmek lakóhelye; van azonkivül számos magán palota, hajósiskola, szinház, gimnázium, papnevelő, tanítóképző és más iskolák. Környékén számos a villa P. (az arabok korában Majurka vagy Balma) 1228. I. Jakab aragoniai király idejében került vissza a keresztények hatalmába. - 3. P. (La Palma), az ugyanily nevü járás székhelye Huelva spanyol tartományban, termékeny vidéken, vasút mellett, (1887) 5897 lak., szeszégetőkkel, téglagyártással; bor- és olajtermeléssel. - 4. P., campaniai, festői fekvésü város Caserta olasz tartományban, Nola közelében, vasút mellett, (1881) 7720 lak., a Castello di P. romjaival. - 5.P. di Montechiaro, város Girgenti (ettől 21 km.-nyire) sziciliai tartományban, (1881) 11 760 lak., jelentékeny mandulatermeléssel. - 6. P. (Palmanova), az ugyanily nevü járás székhelye Udine olasz tartományban az osztrák határ mellett, a La Roja-csatorna és vasút mellett, (1881) 4479 lak., régi XVI. sz.-beli várral.

Pálma

Károly Ferenc, történeti és heraldikai iró, jézustársasági atya, született Rózsahegyen (Lipót) 1735 aug. 8., megh. Pesten 1787. A Jézus-társaságba lépve, Kassán és Bécsben tanult. felszenteltetvén, előbb tiz évig a nagyszombati papnevelőben, 1771. a bécsi Theresianumban tanított. A rend eltörlése után Krisztina főhercegnő udvari káplánja lett. Hazai tárgyu munkái: Specimen Heraldicae Hungariae regni, Provinciarum, Nobiliomque scuta complectens (Bécs 1766); Notitia rerum Hungaricorum ab origine ad nostram resque aetatem (Nagyszombat 1770); Tractatus de titulis et scutis, quibus M. Theresia ut regina Hungariae utitur (Bécs 1774).

Palma

1. Jacopo il Vecchio (az öreg), olasz festő, szül. Serinaltában Bergamo mellett, valószinüleg 1480., megh. Velencében 1528. Életéről különben mitsem tudunk. Fiatal korában Velencébe került és ott valószinüleg Giovanni Bellininek volt tanítványa, utóbb azonban Giorgione meg Tiziannal egy irányban haladt. Ezek mellett a legkitünőbb velencei festő. Műveiben a legerősebb érzék nyilatkozik a természet festői szépségei iránt. Különösen fogékony a női szépség iránt, mely addig az olasz renaissance művészetében aránylag alárendelt szerepet játszott. Vallásos tárgyu képei, szent családjai, az u. n. santa conversazionék egészen szabad fölfogásu csoportok, gyönyörü, ragyogó szinezésü táj közepette. Oltárképei közül legkitünőbbek: Szt. Péter szentek közt trónol (velencei akadémia); oltárképek a serinaltai székesegyházban és a milanói Brera-képtárban; a velencei S. Maria Formosa templom oltárképe, a leghiresebb valamennyi között, melynek fő alakja, szt. Borbála, a festészet legkiválóbb remekművei közé tartozik; a vicenzai S.-Stefano-templom oltárképe; A királyok imádása (Milano, Brera). Egyéb vallásos tárgyu képei közül A házasságtörő nő Krisztus előtt (Róma capitoliumi képtár) és Ádám és Éva (Braunschweigi képtár) képein kivül majdnem csak szent családok, santa conversazionék maradtak fönn, de tőle való Jakab és Ráchel találkozásának gyönyörü képe is a drezdai képtárban. Szent családjai közül az elsők (a rovigói és bergamói képtárakban) még egészen egyszerüek. Utóbb mind gazdagabbak lesznek; különösen szinezésük szinte páratlan varázsu. A legkitünőbbek a drezdai és a római Colonna-képtárban, a bécsi és nápolyi muzeumban és a müncheni képtárban vannak. Tevékenységének másik oldala Velence hires női szépségeinek ábrázolása. Egyes alakok vagy csoportok. Valamennyi nemes, csábító szépségü. Néha mitologiai vagy történeti személyek álarca alatt lépnek föl, mint a Venus a drezdai képtárban. Lukrécia két képe a római Borghese-képtárban és a bécsi muzeumban, Judit a firenzei Uffizi-képtárban. A tisztán képmások közül a leghiresebbek: az u. n. Bella di Tiziano (Róma, Sciarra-képtár); a bécsi muzaum 6 képe, közöttük a hires Violanta; A szép lantosnő (Alnwick Castle); az u. n. Három grácia (drezdai képtár) stb. V. ö. Rosenberg a Dohme-féle Kunst u. Künstler-ben. - 2. P. Jacopo, il Giovane (a fiatal), olasz festő, az előbbinek kisöccse, szül. Velencében 1544., megh. u. o. 1628. 15 éves korában Rómába ment és ott Rafael, Michelangelo és Polidoro da Caravaggio műveit tanulmányozta. 8 év mulva visszatérvén Velencébe, modora, a római és firenzei mesterek formáinak egyesítése a velencei szinezéssel, olyan kedveltté lett, hogy elhalmozták megrendelésekkel és a gyors munka következtében kiváló tehetsége nem volt képes a hanyatlástól visszatartani. Tintorettóval és Pado Veronesevel egyidejüleg néhány nagy képet festett a velencei dogepalotában. Legjobb képeinek egyike: Lázár föltámasztása, a velencei Abbaziában van; egyéb művei a velencei akadémiában, a bécsi, drezdai, müncheni, casseli stb. képtárakban találhatók. A budapesti orsz. képtárban is van két képe (603, 604. sz.).

Pálma-ág

(növ.), voltaképen nincs, mert a legtöbb pálma nem ágazik el, csak kevésnek van néhány gallya, de kisebb ága nincs. P. alatt v. fűzbarkát, v. pálma-levelet v. lombot kell érteni.

Pálmabogár

(Calandra palmarum Fab.), a rejtve ötlábtőízes fedelesszárnyuak csoportjába, a Curculionidák családjába tartozó bogárfaj. Szine barna-fekete, szárnyfedői barázdásak. 5-7 cm. nagy. Ujjnyi vastag lárváit, melyek Braziliában különböző pálmák belében élnek, nyalánkság gyanánt eszik, miután tejbe áztatták és vajban kisütötték. Mandolaízü.

Pálmabor

v. toddy (növ.), az az édes lé, melyet a pálma fejletlen virághüvelyéből vagy némely pálma törzsének megfúrásából összegyüjtenek. Isszák. Pálmacukor és arrak lesz belőle; l. Cukorpálma, Kókuszpálma és Mauritia, Attalea.

Palma Christi

l. Szunyogláb.

Palmacites

Brogn. (növ.), a pálmák ősvilági génusza.

Pálmacukor

(dalloah), a Phoneix sylvestris Roxb. (l. Datolyapálma) nedvéből főzött cukor. Világossárga szine van. Szállításra v. hosszabb ideig való megőrzésre nem alkalmas, mert sziruptartalmánál fogva a nedvességet magába szivja.

Palma del Rio

város Cordova spanyol tartományban, a Guadalquivir balpartján, a Genil torkolata közelében, vasút mellett, (1887) 7696 lak., rézbányával.


Kezdőlap

˙