Panamino

(olaszos kicsinyítése a Panama szónak, vonatkozással a botrányra, mely a Panama-csatorna-társulat bukásával járt) a. m. kisebb botrány; l. Giolotti.

Panaritium

a. m. körömméreg (l. o.).

Panasz

a hatóság előtt rendszerint irásban benyujtható v. szóval előterjeszthető. L. még Semmiségi P. - P.-könyv, az a könyv, mely a közönség P.-ainak bejegyzésére szolgál, p. posta-, vasút-, távirda-állomásoknál, gőzhajókon stb.

Panát

(Új-), nagyközség Arad vármegye aradi j.-ban, (1891) 2888 német lak.

Panathenei ünnep

az ókori athéniek legnagyobb és legrégibb panegirikus ünnepe Athena Polias tiszteletére. Eredetét Erichthoniostól származtatták, régebbi elnevezése egyszerüen csak Athenaia volt. Eredetileg vidéki arató-ünnep volt, de Theseus hozzákötötte az egy törzsbe verődött attikaiak egyesülésének emlékét, mely egyesülésnek egyébként később (talán Pisistratus rendelkezése folytán) hekatombaion 16. napján külön ünnepély jutott (Synoikia v. Synoieksia). Perikles Kr. e. 446. megtoldotta még egy zenés versennyel és azóta az ünnep több napra terjedt (hekatombaion havának 24-29. v. 21-29. napja). A díj egy koszoruból állott, melyet szent olajfagallyakból fontak, és egy szép nagy vázából, mely olajat tartalmazott, az istennő szent olajfa-berkének termékét. A verseny után következett az ünnep, első sorban a díszfelvonulás, az a nagy díszmenet, mely a hónap 28., az istenasszony születése napján folyt le. A díszmenet, melynek dombborművü ábrázolása a Parthenon egyik legkiválóbb dísze volt, tulajdonképen a körül csoportosult, hogy Athene istenasszonynak ódon szobrát megajándékozták egy új palásttal, az u. n. peplosszal (l. o.). Az ünnep befejezése egy bikákból és szarvasmarhákból bemutatott nagy szabásu áldozat volt (l. Hekatomba), nemkülönben a vele kapcsolatos ünnepi ebéd és az egész nép számára. V. ö. Mommsen, Heortologie (116-205 old.); Müller, Panathenaica (1837). A Parthenon domborművü díszmenetének leirása Baumeisternél (Denkmäler, II. köt.).

Panax

L. (növ., panaxfű), a borostányfélék füve, cserjéje v. fája, 30 faja Ázsia, Afrika meleg vidékein, a Csendes-oceán szigetein, Új-Zélandon és Ausztráliában terem. Levele 3 vagy 5 águ, virágai fürtforma ernyőre csoportosodnak, bogyója lapított, 2 rekeszü. A P. quinquefolius L. kanadai, gyökere a cukorkóró pótléka, gyakran a szenegagyökér közé is keveredik. A P. Ginseng C. A. Mey. többnyáréltü, 3-6 dm. magas, levele 3-4-ével örves, ötágu, virágzata egyszerü ernyő, gyümölcse piros. K.-Indiában, Japánban és Khinában terem: gyökere a ginseng, jinseng, ninsi (radix ginseng) v. pencsao, répaforma, forrázáskor majdnem áttetsző. Termesztik is, mert csodaerőt tulajdonítanak neki s a khinai orvos minden betegség ellen használja, sőt még a csaknem halálos betegségben is, mint utolsó gyógyítót ajánlja. 1816. a hollandok Európába is hozták, eleinte itt is sokra becsülték; l. Opopanax.

Páncél

a test födözésére s az ellenséges fegyverek hatása ellen való óvására szolgáló készülék, amely erős szövetre varrt gyűrükből s pántokból, később teljesen érclemezekből állott. A rostélyos P.-ing (cotte treillissée) keleti eredetü bőr vagy vászon lorica, mely egymást keresztező bőr- v. ércpántokkal s ezek közeiben nagyfejü szögekkel volt erősebbé téve. A gyűrüs P.-ing (cotte annelée) vasgyűrükkel erősített bőr vagy vászon lorica. Később a vasgyűrüket egymáshoz kapcsolták s igy keletkezett az önálló gyűrüs vasing (broigne, brugne, Brünne). Ezt derékszorító fölé öltötték. Voltak ezen kivül (XI. sz.) láncos P.-ingek (cotte rustre) is, melyek a gyűrüs P.-ing s a gyűrüs vasing között való átmenetelnek tekinthetők. Ezeket a még egymáshoz nem kapcsolt gyűrüket ugy varrták föl, hogy egymást félig takarták. Belőlük fejlődött a XII. sz.-ban már sok helyt szokásos szemes P. (cotte de mailles), melynek gyűrüi egymáshoz voltak szögezve s ezt is, mint a gyűrüs vasinget, a derékszorító fölébe öltötték. Ezeken kivül voltak lemezkés (cotte maclée), pikkelyes vagy halhéj és szaruból készült s vassal erősített P.-ok is, de mindinkább divattá vált a normann haubert, mert az eddig elősoroltak csak a törzset fedték. L. még Vért.

Páncélcseh

kisközség Szolnok-Doboka vármegye csáki-gorbói j.-ban, (1891) 1277 oláh és magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Páncélhajó

l. Monitorr és Vértes hajó.

Páncéling

l. Páncél.


Kezdőlap

˙