Párisi zöld

l. Metilzöld.

Parisos

Strabo szerint a Tisza, mely elválasztja a bójokat a dákoktól s a skordiskok földén szakad az Isterbe.

Paritas

(lat.) a. m. egyenlőség, különösen jogegyenlőség. - P., a tőzsdén a külföldi tőzsdéken jegyzett árfolyamoknak átszámítása ugyanazon papir helyi értékére. Ez különösen az arbitrage-műveleteknél szükséges. Továbbá P. alatt értjük még két v. több pénznem között való arány megjelölését és végül a vidéki állomásokon jegyzett gabonaáraknak átszámítását a tőzsdei piacon jegyzettre, mely esetben mindazokat a költségeket számításba kell venni, melyek az állomásról való felhozatalnál felmerülnek. Igy ha a gyöngyösi búzaárak budapesti P.-át akarjuk ismerni, számításba kell vennünk a fuvardíjat Gyöngyösről Budapestre, a ki- és berakási költségeket, a vasúthoz való szállítását és a vasútról a raktárba szállítást, a mászálódíjat, a budapesti kövezetvámot, a szállítási adót és ha nem alla rinfusa vagyis ömlesztett állapotban történik a szállítás, a zsák-kölcsöndíjat is. Mindezek hozzáadva a gyöngyösi búzaárakhoz, adják meg a budapesti P.-t.

Parittya

két végén erős zsinegre kötött hosszukás rombalaku erős vastag bőrdarab, mely közepén ki van vágva, hogy benne a beleteendő kődarab annál biztosabban álljon. Használata következő: a P. két zsinegének egyik végre hurok segélyével a mutató ujjra akasztható, a másik zsineg pedig ezzel egyenlő hosszaságban a mutató és középujj közt tartatik erősen, s a bőrre, a kivágott lyukra egy kavics helyeztetik, akkor a levegőben az eszköz néhányszor megforgatva a zsineg szabad vége kieresztetik s a P.-ban levő kő suhogva messze röpül. Volt egyszerü P. (funda), amelyet puszta kézzel használtak s botos P. (fustibalus) is, amely 1 m. hosszu botra volt erősítve. A P.-t a legrégibb időtől kezdve a XVI. sz.-ig használták hadi célra, legutoljára kézi gránátvetésre. A P.-t leginkább ott használták, ahol a terület köves volt, különben nemcsak követ, de ólomdarabokat is vetettek vele. Mátyás király hadaiban is voltak parittyások. L. még Ferentarii és Hadi gépek.

[ÁBRA] Parittyás, balról a parittyavető bot.

Párizpápai

1. Ferenc (tulajdonképen Pápai Páriz; t. i. pápai származásu volt), tudós, orvos és nagy-enyedi tanár, szül. Deésen 1649., megh. 1716 szept. 10. Miután iskoláit Marosvásárhelyt és Enyeden elvégezte, 21 éves korában a felsőbb tudományok és az orvostan hallgatására külföldre távozott s Lipcsét, Frankfurtot, Heidelbergát látogatta meg, az utóbbi helyen a bölcsészet doktora lett. Legtöbb időt töltött Baselben, hol 1674 okt. 20. elnyerte az orvosdoktori koszorut s a baseli orvosi kar asszesszora címmel tüntették ki. 1675. visszajövén Erdélybe, Nagy-Enyeden tanár lett, mely tisztét négy évtizeden át haláláig viselte. A görög nyelv, fizika, matematika tanára volt s egy dísze az enyedi nagyhirü kollégiumnak. Latinul, görögül, németül, franciául tudott, hires poéta volt s egyaránt jeles nyelvész, hisztorikus, fizikus és teologus, amellett az orvostanban is kitünt, már Baselben jeles orvos hirében állt s itthon Erdély Hippokratesének nevezték. Összeköttetéseivel kivívta, hogy néhány külföldi egyetemen alumneumok állíttattak enyedi tanulók számára. A kollégiumnak válságos időkben erős támasza volt, átélte hazája hanyatlását, az ellenség berohanásait, Enyed lemészárlását, a főiskolai ifjuság fegyverre kelését, majd elszéledését; 1710. elvesztette nejét és 2 leányát; kétszer nősült s mind a két házassága boldog volt. Számos latin és magyar versen kivül sok könyvet irt vagy fordított magyarra idegen nyelvekből, melyek közül nevezetesebbek: Pax animae, a lélek békességéről és az elme gyönyörüségéről való trakta (Kolozsvár 1680); Pax corporis, az emberi test belső nyavalyáinak okairól, fészkeiről, azoknak orvoslások módjáról való trakta (u. o. 1687; újabb kiadások 1747., 1774., 1780.); Pax sepulchri (németből átdolgozta 1698. és számos kiadás); Pax aulae (Bölcs Salamon egynéhány válogatott reguláinak röviden való előadása, 1696); Pax crucis (Szt. Dávid király zsoltárai könyörgésekben, Kolozsvár 1710); Rudus redivivum (seu breves rerum ecclesiasticarum Hungaricarum et Transsylvanicarum commentarii, Szeben 1684, újra 1723). Romlott fal felépülése, avagy a magyarországi és erdélyi eklézsiáknak a reformáció kezdetétől való historiájok. Nevezetesek Erdélyi Féniks c., a Tótfalusi Kis Miklós emlékére irt és 1767. kiadott versei. Minden műve közt legértékesebb azonban nagy latin szótára, melyhez a Szenczi Molnárét vette alapul, de tetemesen kibővítette; Dictionarium magyar és deák nyelven (Lőcse 1708 s azóta többször). E műve kora legjelesebb magyar nyelvtudósának mutatja P.-t. V. ö. Makkai D., P. élete (az alsó-fehérvármegyei tört. és régészeti társulat 7. évkönyvében).

2. P. Imre, vallási iró, az előbbinek atyja, szül. Pápán 1616., megh. 1766. Kereskedő fia volt; ritka képzettsége miatt a dési ref. gyülekezet prédikátorává választotta; utóbb II. Rákóczi György fejedelemnek lett udvari hitszónoka és a gyulafehérvári egyház papja. Keskeny út, mely viszen az életre c. műve vagy hat kiadást ért.

Párizs

l. Paris.

Park

a kertművészet szabályai szerint fákkal és bokrokkal beültetett nagyobb terület. A virágpark átmeneti formát alkot a virágparterre és a tulajdonképeni park között, különösen villaszerü épületeknél a homlokzat előtt. L. még Angolkert, Kertészet. - Katonai műnyelven, l. Telep.

Park.

latin állatnevek után Parker Kitchen Vilmos angol zoologus, s egyúttal Parkinson Jakab, angol paleontologus nevének rövidítése.

Park

Mungo, angol utazó, szül. Fowlshielsben, Selkirk mellett (Skócia) 1771 szept. 10. 1805. a Niger folyóba halt, mely folyó vidékének átkutatásával nagy érdemeket szerzett 1795-1796-iki első utazásán. Ennek leirása Travels in the interior districts of Africa (magyarul is 1816). Második utazásáé: The journal of a mission for the interior of Africa.

Parka

(Parca), a jazygok egyik városa volt; némelyek azt hiszik, hogy a mai Párkány neve ebből alakult, holott Párkány helyén régebben Kakat falu állott.


Kezdőlap

˙