Perenkivüli eljárás

az, melynek nem per (l. o.) a tárgya, p. az örökösödési eljárás.

Perennalis fassio

l. Örökvallás.

Perennans

(lat.) a. m. többnyáriasodó, kitelelő, egy- vagy kétnyári növényről szokás mondani, ha valamely okból még tovább is él.

Perennibranchiata

(állat), l. Örökkopotyusak és Gőtefélék.

Perennis

(lat.) a. m. állandó, kitartó, áttelelő; P. planta, többnyéráltü, többnyári vagy kitelelő növény (l. o. és Élettartam); perennitas, tartósság, állandóság.

Perény

(Perina), kisközség Abaúj-Torna vármegye csereháti j.-ban, (1891) 1179 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Perényi

(perényi, báró) -család. Származása az Árpádház koráig fölvihető, de az első ízek a családban mindeddig biztosan megállapítva nincsenek. Hazánk ÉK-i részének századokon át leghatalmasb, leggazdagabb családja. Kiváló tagjai (időrendben): I. Miklós, Orbán fia. A XIV. sz. elején I. Károly király pártjához szegődött s nevezetesen Drugeth Fülöp Abaúj, Sáros, Szepes vármegyék főispánjának szolgálatába állott s egyszerü nemesből tekintélyes földbirtokossá s hivatalnokká küzdötte föl magát.

[ÁBRA] Perényi-család címere.

1311-12. részt vett ama hadjáratban, mellyel az I. Károly-pártiak Csák Máté hiveitől a Szepességet visszafoglalták. Ez alkalommal I. János nevü testvére el is esett. 1328-34. I. Miklós Drugeth Fülöpnek sárosvármegyei albirája (s nem főispánja) volt. Ő alapítá az Ágoston-rendü remeték hrapkai kolostorát. II. Miklós (I. Milós fia) 1352. hrusai (Hrusó, Bars vármegy, Kis-Tapolcsánytól É-ra) várnagy volt. III. Miklós (hihetőleg II. Miklós fia), 1380. zempléni főispán, 1390-91. pedig szörényi bán. A régi Rácországban 1390. Vitinicze alatt jelentékeny diadalt aratott a törökökön. Jutalmul kapta a sároapataki uradalmat. Fiai VI. Miklós és László 1415. mint előkelő urak jelen voltak a konstanzi zsinaton, de 1427 körül magvuk szakad s igy a sárospataki uradalom a királyra visszaszállott. II. Péter (Simonnak, állítólag I. Miklós, II. Jánostól származó unokájának fia) 1397. és 1401. macsói bán, 1397-1401. székely ispán, 1402-14. Abaúj, Zemplén, Ung és Máramaros vármegyék főispánja, 1415-23. pedig országbiró. 1392. vitézül harcolt a törökök ellen Galambóc alatt, 1495. védte Zsigmond királyt a Havaselről való visszavonulásban, 1403-4. leverte Debrey István és Ludányi Tamás hadait s hazánk ÉK-i részeit visszahódította Zsigmond hűségére. Ő kapta az ugocsavármegyei Nagy-Szőllőst és az abaújvármegyei nagy-idát. I. Imre (I. Péternek, I. Miklós I. István nevü fiától származó unokájának fia). 1403. II. Péterrel együtt harcolt Debrey ellen. Tanult ember volt s azért Zsigmond király többször küldötte követségbe Kis-Ázsiába. Különösen kitüntette magát a Csalapja nevü török császárhoz tett útjával 1408-12. Zsigmond király titkos kancellárja volt. Birta Terebes várát.

II. Imre 1397. főpohárnok, 1412. titkos kancellár s a sárkányrend tagja. Az ő neve is rajta van a tizenhárom szepesi város záloglevelén. Királyi adományban kapta a sárosvármegyei Újvárat. III. István 1459. Zemplén vármegye főispánja; 1464. főasztalnokmester. 1464. elmozdíttatik a főispánságtól, bár 1467. már ismét hivatalban van. 1471. ő is azok között szerepel, kik Kázmér lengyel királyt behivták az országba, amiért ismét elveszti Mátyás király kegyét. 1483 körül meghalt III. János, 1438. Zemplén vmegye főispánja 1439. főtárnokmester. 1455. Sáros várát nyerte. megh. 1458. III. Imre (III. István fia) főasztalnokmester, Abaúj vármegye örökös főispánja, 1504-től nádor és a kunok főbirája. Még Mátyás királytól visszakapta az atyjától elkobzott javakat. Nagy tevékenységet fejtett ki az 1505-iki rákosi országgyülés azon határozata ellen, mely szerint idegen nem kerülhet a trónra. Elvégre ő is aláirta e végzést. 1512. horvát bán lett, mely méltóságról azonban, csakhamar lemondott. Aláirta az Ulászló és Miksa császár közt 1515. kötött egyezséget. (Némelyek szerint, miután nagyon ellenkezett és tüntetett.) Ez alkalommal Ulászló Siklós várát, Miksa császár pedig a szent római birodalmi hercegi rangot adományozta neki. Megh. 1519 febr. 5. Második felesége Kaniszai Dorottya (l. o.). Fia V. Péter, szül. 1502., megh. 1548-ban. 1519. temesi főispán és kapitány. Ebben az évben lesz koronaőr is, utóbb erdélyi vajda és Abauj vármegye örökös főispánja. A mohácsi csatában is vitézkedett, utána pedig Szapolyai János pártjára állott. 1527. Szeged táján kudarcot vallott Fekete János rablóhadával szemben. Ez év végén I. Ferdinándhoz állott, aki meghagyta az egri püspökség javainak és a mohácsi vészben elpusztult Palóczy Antaltól elfoglalt Sárospatak birtokában. (Ez utóbbit 1534-41. erősséggé alakította át.) Koronaőri és erdélyi vajdai méltóságát is megtartotta. Egy ízben Szapolyai, máskor pedig Szolimán szultán fogságába került, ahonnan csak Ferenc fiának túszul hagyásával menekedhetett meg. 1529-39. ismét Szapolyai párthive, sőt ő kéri meg ura számára Izabellát és Krakóból Erdélybe hozza. 1538. a nagyváradi béke létrejöttén munkálkodott. Midőn Szapolyai 1540. meghalt, Ferdinánd pártjára tért vissza, ki őt jutalmul kancellárrá tette. Részt vett Roggendorfnak (1541.) és Joachim brandenburgi őrgrófnak (1542) Buda visszavételére célzó hadi vállalataiban. Mivel azzal vádolták (ami nem is volt teljesen alaptalan), hogy török főhatóság alatt ő akarja a koronát megszerezni, I. Ferdinánd király 1542. elfogatta és számos közbenjáró ellenére sem bocsátotta szabadon holta napjáig (1548). Nagy buzgalmat fejtett ki a protestáns vallás érdekében. Sárospatakon van eltemetve. I. Ferenc 1513. nagyváradi püspök, 1514. a fellázadt parasztok ellen harcolt. A mohácsi ütközetben, amelyet különben Tomorival szemben erősen ellenzett, elesett. Fejét levágták és Budára vitték Szolimán szultánnak. IX. Miklós, 1540. váci püspök, II. Gábor, szül. 1532 okt. 19., meghalt 1567 jun. 7. Abauj vármegye főispánja, 1551. Lippa ostrománál vitézkedett. 1552. felsőmagyarországi főkapitány és tárnokmester. Ez évben járt Genovában is. 1554 márc. 8. I. Ferdinánd kir. tanácsossá teszi. Bebek Ferenccel együtt sikertelenül ostromolta Fülek várát. 1556. Szapolyai Jánoshoz pártolt, de már 1558. visszatért Ferdinándhoz. 1563 dec. 27. országbiró lett. Különféle bűntettekkel vádolták az egykoruak. Igy azzal, hogy nyereségvágyból Ferenc testvérét a Bodrogba fulasztotta, nejét, Országh Ilonát pedig féltékenységből megmérgeztette. Benne kihalt a P. u. n. nádori ága. - I. Simontól (Imre testvérétől 1374. megöletett) származik a P. ma is élő bárói ága. III. Pál, 1441. késmárki kapitány. X. Miklós 1440. és 1441. szintén ezt a tisztséget viselte. Sokat harcolt Giskra János (l. o.) ellen. Midőn ez hatalmába ejtette Késmárkot, P.-nek menekülnie sikerült. Elesett a várnai ütközetben (1444).

IV. János 1430. Máramaros, 1434. Szepes vármegye főispánja, főasztalnokmester. Tagja volt annak a követségnek, mely Lengyelországban járt, hogy I. Ulászlót a trónra hivja. 1453. Hunyadi Lászlóval Axamith cseh rablóvezér ellen harcolt a felvidéken. 1456 körül megh. V. János, 1457. Ugocsa vármegye főispánja, 1491. pedig főajtónállómester. I. Gábor, jelen volt a lőcsei tanácskozáson, melyen II. Ulászló testvérével tárgyalt. 1504. főkamarásmester, 1512. ugocsa és Máramaros vármegye főispánja. A mohácsi csatában hősi halált halt. V. István, 1514. főlovász-, 1525. főpohárnokmester. VI. János, 1527-ben Ugocsa és Máramaros vármegye főispánja. VII. István, 1571-74-ben ugocsavármegyei főispán. II. Mihály, Zemplén vármegye főispánja, főpohárnokmester. I. Ferdinánd buzgó párthive. Munkácsnál esett el (1557). I. Ferenc, főtárnokmester, Izabella királyné kedvelt tanácsosa. 1556. I. Ferdinánd tábornok, Pucheim elfoglalta nagyidai várát, melyet cigányok védelmeztek. (Ezt az eseményt dolgozta fel Arany János a Nagyidai cigányok-ban). 1557. elfogatta őt Ferdinánd nagyszőllősi kastélyában, javait elkobozta és csak 1563. Ugocsa vármegye főispánja. I. György, Békés Gáspár (l. o.) pártján volt Báthory Istvánnal szemben. 1575. és 1589. Abaúj vármegye, III. Gábor pedig 1608., 1613., 1636. Ugocsa vármegye főispánja. III. Ferenc, 1622. országos főkapitány. II. György, Abaúj és Zemplén vármegye főispánja. 1590 körül bárói rangot nyert. Négy gyermeke négy külön ág alapítója lőn, melyek azonban III. Imre ágának kivételével kihaltak. Miklós báró 1707. II. Rákóczi Ferenc tábornoka volt. Kálmán báró bosoni felszentelt püspök, a hétszemélyes tábla ülnöke. Meghalt Budán 1819. IV. Gábor báró 1670., V. Imre báró 1715-35. Abaúj és Ugocsa vármegye főispánja. Pál báró (1691), János báró (1677), ifj. Pál báró (1735) és Károly (1740-81) szintén e méltóságot viselték. Imre báró esztergomi nagyprépost és batizi címzetes püspök, megh. 1823.; Lázár báró, valóságos belső titkos tanácsos, Torna vármegye főispánja, alkincstárnok, a magyar királyi udvari kamara elnöke, megh. 1827.; György báró, a magyar királyi udvari kancellária tanácsosa, megh. 1842.; Gábor báró, szül. 1793.; megh. 1860. Az 1827., 1832., 1836-iki országgyülésen Ugocsa vármegye helyettes főispánja; Károly báró, Ugocsa vármegy alispánja, megh. 1870.; id. Zsigmond báró, szül. Ardón 1783., kivégeztetett Pesten 1849 okt. 24. Eleinte Bereg vármegye alispánja, 1830. királyi tanácsos, utóbb Ugocsa vármegye főispánja, 1848 jul. 14. a főrendiház alelnöke, 1848 októbertől kezdve pedig elnöke volt. A honvédelmi bizottságban tevékenyen működött. A függetlenségi nyilatkozat (1849 ápr. 14.) után a hétszemélyes tábla elnöke lett. A szabadságharc leveretése után az osztrákok hatalmába került és kötél általi halálra itéltetett. Ez itélet az Új-épület mögötti téren hajtották végre. Fia, ifj. Zsigmond báró, szül. 1845. Jogi tanulmányokat végzett és ügyvédi oklevelet szerzett. 1867-82. a nagyszőllősi kerület országos képviselője volt (1875 óta szabadelvü programmal), 1882-89. Bereg és Ugocsa vármegy főispánjaként működött, 1892-től ismét országos képviselő. Péter báró, országgyülési képviselő, szül. Nagy-Doboson (Szatmár) 1839 (más adat szerint 1840) nov. 20., megh. 1896 ápr. 16. Középiskoláit Iglón, Késmárkon, a jogot Kassán végezve, Hohenheimban két évig volt a gazdasági akadémia hallgatója. Németországban, Svájcban, Franciaországban tett hosszabb utazás után visszatérve, 1867. tiszteletbeli vármegyi aljegyző, 1880. közigazgatási bizottsági taggá választották meg, 1883-tól kezdve a mátészalkai járás országgyülési képviselője volt.

Perény

István, l. Patzner.

Peres

Sándor, pedagogus, szül. Csenger-Újfaluban (Szatmár) 1863 febr. 26-án. Végzett 7 gimnáziumi osztályt, elemi és polgári iskolai tanítóképző intézetet és óvónőképző intézeti tanári tanfolyamot, jobbára magán úton. 1882-92-ig Losoncon volt gyakorlóiskolai, 1892-94-ig Hód-Mezó-Vásárhelyen, 1894-től Budapesten óvónőképző intézeti igazgató. Irodalmilag 1879 óta dolgozik. Számtalan cikke jelent meg a különböző nevelésügyi lapokban. 1887-91-ig szerkesztette a Nevelés címü folyóiratot, 1895-től szerkesztője a Kisdednevelésnek. Önálló műve iskolakönyvein kivül A magyarországi tanítóegyesületek története. Tevékeny részt vesz a tanítóegyesületek életében; titkára a kisdednevelők országos egyesületének.

Peres adomány

l. Királyi jog.


Kezdőlap

˙