Pesti kereskedelmi csarnok

l. Magyar kereskedelmi csarnok.

Pesti könyvnyomda részvénytársaság

1868. alapították Lapka György, Falk Miksa dr., Falk Zsigmond és mások 220 500 frt alaptőkével. Első elnöke Klapka György volt, a jelenlegi: baranyavári Ullman M. G. Vezérigazgatója Falk Zsigmond lovag királyi tanácsos, helyettese ifj. Falk Zsigmond dr. Az intézet a könyv- és kőnyomáson kivül specialitásképen a hangjegynyomást gyakorolja. Van betüöntödéje is és több mint 300 munkást foglalkoztat.

Pestilentiarius

(lat.), régebben az a pap, ki dögvész idején a betegeket a halotti szentségekkel ellátta.

Pesti Lloyd-társulat

alakult 1853. Célja az alapszabályok szerint az volt, hogy Pesten, mint Magyarország legfontosabb kereskedelmi helyén, központot állítson fel a kereskedelmi forgalom számára. A cél megvalósítását folyton szem előtt tartotta és különösen a pesti gabonacsarnok, későbben pedig a tőzsde létesítésében hathatósan közreműködött. Utóbbi időben szakosztályi alakultak, melyek egyes fontosabb közgazdasági és a kereskedelmet érdeklő egyéb kérdéseket behatóan tárgyalják, mi a kormányt is arra indította, hogy a rokon tárgyu szakértekezletekbe a P.-ot is meghivja. A társulatnak jelenleg közel 700 tagja van. Elnöke Kohner Zsigmond, titkára Falk Miksa (l. o.), ki egyúttal a társulat lapjának, a Pester Lloydnak (l. o.) szerkesztője.

Pesti magyar kereskedelmi bank

hazánk legrégibb bankja, amelynek a fővárosban jelenleg egy központi és öt fiók bankháza van. Alapítása egyik fontos vívmánya volt a magyar gazdasági közéletnek s az alapítók is, meg a magyar közvélemény is ugy tekintették ez intézetet, mint a hazai kereskedelemnek s iparnak olyan eszközét, amely az osztrák mindenhatóság kiszorítása után a magyar gazdasági életnek emeltyüje lesz, sőt a vérmesebb politikusok a magyar állam pénzügyi önállóságát is a P. működésével kombinálták. Az alapításban a legtekintélyesebb pesti kereskedők vettek részt, akik 1830. Ullmann Móric indítványára szabadalomért folyamodtak a helytartó tanácshoz, hogy 4000 darab 500 konvenciós ezüst forint névértékü részvény kibocsátásával, tehát két millió frt alaptőkével Pesten egy kereskedelmi bankot alapíthassanak. A folyamodvány nagy körültekintéssel már eleve megcáfolta mindazokat az ellenvetéseket, amelyeket gazdasági szempontból támaszthattak volna ellene, sőt kimutatta azt is, hogy miután az osztrák nemzeti bank sem nálunk, sem Ausztria városaiban nem él bankfiók-nyitáshoz való jogaival; azért a tervezett intézet felállítása nem rövidíti meg az osztrák nemzeti bank jogait. Mindezek dacára teljes 11 év telt el addig, mig az alapítók a kérelmezett szabadalom-levelet megkapták. A megalakult intézet foglalkozott, leszámítolási-, giro-, letéti- és kölcsön-ügyletekkel; legnagyobb részben saját tőkéjével operált, kisebb részben járultak ehhez hozzá a magán tőkepénzesek betétei. Több mint két évtizedig egyetlen bankintézete volt az országnak a P., s ez idő alatt is, de meg azóta is, folyton tevékeny szerepet játszott a magyar gazdasági élet terén; mindjárt megalakulása után hathatósan támogatta a központi vasúttársaságot, a gyáralapító részvénytársaságot, a pesti cukorgyár-egyesületet, a pesti hengermalom-részvénytársaságot, a tiszaszabályozási társaságot stb. 1848 jun. 17. pedig szerződésre lépett a magyar állammal, a bankjegyek kibocsátását, kezelését és biztosítását vállalván magára. E szerződés lényeges pontjai szerint a kormány öt millió frt fedezetet tesz le a banknál valóságos aranyban és ezüstben s ez alapon 121/2 millió frt névértékü bankjegyet bocsátanak ki, amelyből öt millió frtot átvesz az állam, egy millió frtot kamat nélkül, 21/2 milliót pedig 3%-os kamatra kölcsön gyanánt kap a bank s tartozik ezért a bankjegykezelést, kibocsátást és visszaváltást külön jutalom nélkül teljesíteni, továbbá köteles az egész kölcsönösszeget a hazai kereseti ágak felsegítése céljából kellő biztosíték mellett, rövid lejáratu belföldi kölcsönökbe fektetni. A bankjegyek kibocsátása és azok fedezete ezen az alapon történt egészen 1848 végéig, amikor is az 1 695 718,48 pengő frtnyi fedezettel szemben a banknak 3 377 220 pengő frtnyi jegye volt forgalomban. Midőn 1848 dec. 31. Windischgrätz herceg megszállotta a fővárost, a banktól pontos számadást követelt az ércalapról és a jegykibocsátásról. Azután érvényteleneknek nyilvánította a magyar 5 és 100 frtos jegyeket, az egy és két frtosoknak osztrák bankjegyekkel való beváltására pedig 8 napi határidőt szabott kis egyúttal 1849 ápr. 6. lefoglalta az ércfedezetet, amelyet 1 780 718,48 forint értékben az osztrák csapatok visszavonulása alkalmával magával vitt. Mindez nagyon megrendítette a P.-ot s ehhez járultak még azok az apró boszantások és anyagi károsodások, amelyeket az abszolut korszakban azért kellet szenvednie, mert a szabadságharc ideje alatt a magyar közhatóságokat támogatta. nagy küzdelmekkel tudta csak azokat az ügyeket rendezni, amelyeket magyar közhatóságokkal a szabadságharc ideje alatt kötött; e mellett az üzlet menete is nagyon megcsappant. Pl.

 

1848 elején

1854-ben

Váltótárca

1 460 734

950 480

Lombard kölcsönök

293 942

18 375

Értékpapirok

306 317

10 596

Jelzálogkölcsönök

994 822

791 762

Együtt

3 055 815

1 771 213

Jóllehet az egész abszolut korszak alatt egyetlen magyar bankintézetünk a P. volt, mégis csak a korszak vége felé tudott felvergődni hajdani jelentőségre. Ma már egyike az egész ország legjelentékenyebb bankintézeteinek. Alaptőkéje 12 500 000 frt, mely 25 000 darab 500 frtos részvényre van felosztva. Üzlete a hazai és a külföldi pénz- és hitelforgalom minden jeletékenyebb műveletében tevékeny részt vesz. Fel van jogosítva pénztári utalványok és záloglevelek kibocsátására is. Évi osztalékai a névérték 11-12%-os kamatozásának felelnek meg.

Pesti medence

vagy nagy magyar síkság, a nagy magyar alföld a Tisza mindkét oldalán a Kárpátoktól az alsó Dunáig s azon tul a szlavoniai és szerbországi hegyekig, L. Alföld.

Pesti mérő

l. Mérő.

Pesti Mizsér

Gábor, régi magyar meseiró, szótárszerző és bibliafordító, szül. a Pesten alkot Mizsér nevü polgári családból 1510 táján; Toldy Ferenc hozzávetése szerint alighanem annak a Mizsér Mihálynak a fia, aki 1503. és 1512. évi oklevelekben Pest városa esküdt polgárai közt említtetik. Végezte a bécsi egyetemet 1536-38 körül, azzal a céllal, hogy pappá legyen. Kivált vallásos anyjának volt ez kedves eszméje, de P. nagy lelki küzdelmek után, noha a teologiát elvégezte, visszalépett e pályától és inkább humanista tanulmányainak élt. Bécsben tartózkodása alatt, még alig végezve tanulmányait, adta ki három munkáját, melyek tiszteltté teszik nevét a magyar irodalomban. Egyike az Új Testamentum magyar nyelven (Bécs 1536), melyben a szentirásnak Erasmus-féle szövegét fordítja nemcsak az iró ifjuságához, hanem magához a korhoz képest is meglepően kifejlett, szabatos nyelven; XVI. sz.-beli bibliafordításaink egyik legrégibb és legtisztesebb emléke. Hasonmás kiadását Szilády Áron gondjai alatt és jegyzeteivel 1895. bocsátotta közre az akadémia. Másik műve: Esopus fabulái, melyeket mostani újonnan magyarra fordított (Bécs 1536); címlapjának hasonmását l. a Beöthy-féle Képes irod.-tört. I. köt. 185 aesopusi mesét ad a korabeli külföldi gyüjteményekből, rövid, tömött és világos prózában, melyen a népnyelv sok érdekes fordulatát alkalmazza; a tanulságokat 3 soros versikékben teszi a mesék után, e versek már kissé nehézkesebbek. P. a legrégibb meseirónk, s az egész XVI. sz.-ban csak Heltai lép fel még rajta kivül e téren. Szintén első az ő harmadik műve is nyomtatott szótáraink közt; Nomenclatura sex linguarum, mely először 2 évvel a fenti két munka után jelent meg, s annyira kedveltté lett, hogy még 3 kiadást ért (Bécs 1538, 1550, 1561, 1568); e munkáját a 1531. Nürnbergben megjelent Vocabularius utilissimus quinque linguarum c. szótár után készítette, hatodikul téve a magyar nyelvet, egy hogy nála olasz, francia, cseh, magyar és német szavak vannak, 64 tárgyi csoportban. E könyvét Újlaki Ferenc győri püspöknek ajánlta s annak támogatásával adta ki. 1538-tól néhány évig nem tudunk róla semmit. Utoljára 1542-től van rá vonatkozó adatunk, amikor mint Izabella királyné udvari embere, annak a megbizásából Kassáról három ládát szállít Erdélybe. Kat. és Prot. tudósok sokáig vitatkoztak P. vallása felől. Bod Péter egy adata alapján gyulafehérvári kanonoknak és ugocsai főesperesnek tartották sokáig, mig végre kiderült, hogy a kanonok P. Gábor más ember volt, és P. soha sem lett pappá. Épp ugy megdőlt a protestánsok vélekedése is, kik P.-nek a Vulgatta szövegétől eltérő bibliája alapján maguknak reklamálták. Mint Szilády Áron újabban rájött, P. Erasmus szövegét fordította, s innen az eltérés. P. mérsékelt katolikus volt és maradt; nem protestáns, hanem erasmista, ki a vallás dolgában bizonyos józan középutat követett, és szivvel-lélekkel a renaissance hive volt. V. ö. Sziládyt az Új Testamentum hasonmás kiadásának végén; Beöthy Szépprózáját és Képes irodalomtörténetét; Toldy és Bodnár Irodalomtörténetét.

Pesti műegyesület

l. Műegyesület.

Pesti Napló

politikai napilap, 1850 márc. 9. jelent meg először, alapította Császár Ferenc; szerkesztették: Szemvey József 1850 jul. utoljáig, aug.-ban Récsi Emil; szept. 1. a lap vezetése Bánfay Simonra szállott. 1851 szept. elején szükségesnek talált felsőbb intézkedés következtében Császár Ferenc megszünt a lap tulajdonosa lenni s kiadása szept. 9. ideiglenesen Emich Gusztávra bizatott, szerkesztővé pedig Récsi Emil egyetemi tanár neveztetett ki; ez gyengélkedő egészsége miatt visszalépvén, Emich kérelme s fölterjesztése folytán, ki ezalatt a lap tulajdonjogát is véglegesen megnyerte, a katonai s polgári kormány által Török János a jeles publicista neveztetett ki s a lap neve alatt legelőször 1853 febr. 13. jelent meg. 1855 ápr. 20-tól ideiglenesen Szenvey József volt a szerkesztő, mignem jun. 22. Kemény Zsigmond báró lett a felelős szerkesztő, 1858 jul. 14-től Királyi Pál, 1860 febr. 28-tól ismét Kemény Zsigmond báró, ki 1869 dec. 1-től főszerkesztője és Urváry Lajos a felelős szerkesztője volt a lapnak; 1887 dec. 1-től ifj. Ábrányi Kornél volt a felelős szerkesztő 1892 dec. 18-ig, mikor a lap főszerkesztője lett (s az maradt 1894 ápr. 30-ig); Barna Izidor 1892 dec. 18-tól felelős szerkesztője volt 1896 máj. végéig a lapnak; 1894 nov. 1 óta pedig a főszerkesztő Vészi József és a lap társszerkesztője 1896 máj. végétől Hevesi József, felelős szerkesztő Braun Sándor; jul. 31-től fogva Hevesi József szerkeszti. Kiadta előbb Eisenfels, 1850 aug. 6-tól Eisenfels és Emich. 1852 dec. 5-től Emich Gusztáv volt a lap egyedüli kiadója, mely 1868 okt. 1-én az Athenaeum irodalmi és nyomdai részvénytársaság tulajdonába ment át, mig végre 1894 ápr. 15. az egyesült hirlapkiadó-vállalat részvénytársaság váltotta magához a lap tulajdonjogát; 1895 okt. 23. óta pedig a Kosmos hirlapkiadó részvénytársaság adja ki a alapot. Megjelent hetenként hatszor este, 1852 októbertől reggel egy-egy, néha másfél íven kis ívrét-alakban, 1853 juliustól nagyobb alakban; 1861-től külön esti kiadással is (ez 1896 jul. 31-ig kisebb alaku 4-rétben), 1892 dec. 18. a lap mostani kisebb 4-rét alakját vette fel.


Kezdőlap

˙