Pitschen

város Oppeln porosz kerületben, 16 km.-nyire Kreuzburgtól, vasút mellett, (1890) 2056 lak. 1588 jan. 24. Zamoijski lengyel kancellár legyőzte Miksa osztrák főherceget, aki a lengyel koronát akarta elnyerni.

Pitt

1. Tamás, Chatham-család alapítója, szül. 1653., megh. 1726; a XVII. sz. vége felé madrasi kormányzó volt. Itt szerezte meg a P.-gyémánt (l. Gyémánt) neve alatt ismeretes nagy gyémántot, melyet későbben Orléans hercegnek, a francia régensnek adott el. P. négy parlamentnek volt tagja.

2. Vilmos, az idősb, Chatham grófja, angol államférfiu, az előbbiek unokája, született Boconnockban (Cornwall) 1708 nov. 15., megh. Hayes jószágán (Kent mellett) 1778 máj. 11. Ifju korában egy dragonyosezredben szolgált, de már 1735. Marlborough hercegné befolyása alatt a parlamentbe került, ahol fényes szónoki tehetségével az ellenzék padjain Walpole ellen küzdött. 1746. Irország alkincstartója, nemsokára pedig titkos tanácsos s a hadsereg fő fizető mestere lett. 1775. megválván az állásától 1756-ban kinevezték államtitkárrá, de már két hónap mulva erről is kénytelen volt lemondani, mivel a háborut kizárólag csak Anglia érdekeire való tekintetből, a király haunoverai örökös tartományi érdekeinek mellőztével akarta viselni. Mindazonáltal a közvélemény annyira az ő pártján volt, hogy egynehány hónap mulva állására újra visszahivták. Ezentúl oly eréllyel és oly ügyességgel vezette az ország politikáját, hogy Anglia nemsokára az összes világrészekben nagy előnyöket vívott ki Franciaország fölött. Elért fényes sikerei fejében az angol nép szinte bálványozta. Midőn III. György trónralépése után hirt vett Francia- és Spanyolország között létrejött családi szerződésről, nyomban hadat akart üzenni Spanyolországnak, de a kabinetben Bute gróf és pártja által leszavaztatván, 1761 okt. 5. visszalépett. Hiába iparkodott őt a lehetetlen és gyülölt Bute kiengesztelni és (1762. és 1765.) kabinetje számára megnyerni, P. megmaradt a wigh-párt és az ellenzék élén. Csak 1766. márc. alakított mindkét párt kiváló férfiaiból minisztériumot, melyben a maga számára a pecsétőr tisztségét megtartván, egyidejüleg Chatham lord címmel a felsőházba lépett. Midőn a király és hivei az észak-amerikai gyarmatok ellen szigoru rendszabályokhoz nyultak, P. hiába intette mérsékletre társait. De midőn a kormány az Egyesült-Államoknak Franciaországgal kötött szövetsége hirére sürgősen békét akart kötni, P. 1778 ápr. 2. nagy betegen a felsőházba vitette magát s elragadó beszédjével meghiusította a szerinte gyalázatos szándékot. Alig hogy beszédjét befejezte, elájult, s egy hónap mulva meghalt. V. ö. Almon, Anecdotes of William P., Earl of Chatham, with his speeces in Parliament (4. kiad. London 1810, 3 köt.); Correspondance of the Earl os Chatham (u. o. 1838-40, 4 köt.); Thackeray, Life of Chatham (u. o. 1827, 2 köt.); Macaulay essayjét P.-ről Szász Károly lefordította magyarra (Olcsó Könyvetár). L. még Nagy-Britannia (története).

3. Vilmos, az ifjabb, angol államférfiu, az előbbi második fia, szül. 1759 máj. 28., megh. 1806 jan. 23. Cambridgeben tanult s mivel az apjától csak jelentéktelen vagyont örökölt, mint ügyvéd kereste Londonban kenyerét. A rutlandi herceg befolyása révén 1781. Agglebyben képviselőnek választották és atyja pártjához, a wigh-párthoz csatlakozva, hevesen küzdött az észak-amerikai háboru ellen s 1782. a North-minisztérium bukását elősegítette. A kormány több ízben hivatalokkal kinálta meg, melyeket P. azonban visszautasított; de midőn Fox 1782. leköszönt, P. mint kincstartó lépett a Shelburne-féle minisztériumba. Ezentúl Fox politikájának nyilt ellensége lett. III. György 1783 dec. 19. a még csak 24 éves P.-et nevezte ki miniszterelnökké, ki az 1784. megejtett választásokban nagy többséget teremtett magának. P. ezután nagy eréllyel és körültekintő tapintatossággal rendezte a zilált pénzügyet s a törlesztési alap létesítése által a hitelt nagyban emelte. 1786. előnyös kereskedelmi szerződést kötött Franciaországgal. A francia forradalom iránt eleintén Burke és más wigh-párti képviselő példájára P. rokonszenvvel viseltetett, de midőn a girondista és jakobinus minisztériumok ügynökei Angliában izgatni kezdtek és forradalmi röpiratokat terjesztettek, különösen Irországban, P. egyre konzervativabb és ridegebb álláspontra helyezkedett és a szálló forradalmi eszméknek Angliában való terjedését az idegenbill, a Habeas corpusnak időközönkint való felfüggesztése, az egyesületek és gyülekezési jognak és a sajtónak megszorítása által is iparkodott gátat vetni. Ezért a párisi konvent azután az «emberi faj ellenségének» nyilvánította. 1793 óta nyiltan is részt vett a francia köztársaság ellen megkezdett nagy koaliciós háboruban (1793-802) és a franciák által élesztett ir felkelést véresen elnyomta. Tengeren és a gyarmatokban az angolok számos fényes diadalt arattak a franciákon. Hogy Irországot mindennemü szabad elhatározásra képtelenné tegye és még jobban Angliához láncolja, nagy mérvü megvesztegetésekkel arra birta az ir parlament többségét, hogy 1800. önállóságukról lemondottak és az angol parlamentbe léptek. Ez a parlamentáris unió létrehozása P. egyik legfényesebb diadala. Egy évvel később, 1801 febr. 3., midőn III. György király vonakodott a P. által az ir katolikusoknak kilátásba helyezett emancipációt helybenhagyni: P. állásáról lemondott és a Addigton-minisztérium lépett a kormány élére, amely 1802. Amiensben Franciaországgal békét kötött. De mikor 1803. a háboru újból kitört, P. e fölötti örömében személyesen toborzott egy csapat önkéntest és azután Foyszal kezet fogva a gyönge Addington-minisztériumot megdöntötte. Erre 1804 máj. 15. újból elfoglalta a miniszterelnöki széket és legnagyobb mérvü hadi készületekhez fogva, létrehozta a harmadik koaliciót Franciaország ellen. A westminsteri apátságban emléket állítottak neki s a nemzet egy parlamenti határozat alapján elvállalta 40 000 font sterling adósságának kifizetését. P. Beszédei több kiadásban láttak napvilágot. V. ö. Gifford, A history of the political life of William P. (London 1809, 6 köt.); Tomline, Memoirs of the life of William P. (U. o. 1821, 2 köt.); Stanhope, Life of William P. (4 kiad. u. o. 1879, 3 köt.); Trauttwein von Belle, William P. der Jüngere (Berlin 1870); Sergeant, W. p. (London 1882); Rutland Károly herceggel az 1781-87. években folytatott levelezését Rutland J. adta ki (u. o. 1890). Életét megirta még: Walford (u. o. 1890); Marquis de Barral-Montferrat, Dix ans de paix armée entre la France et l'Angleterre devant ses alliés 1793-1814 (u. o. 1893); Mahan A. t., The influence of Sea Power upon the French Revolution and Empire (London 1893). L. Nagy-Britannia történetét.

Pittakos

egyike Görögország hét bölcsének, szül. Mitilenében Leszbosz szigetén Kr. e. 648 körül. Szülővárosában közreműködött Alkaios államcsinyében Melanchros ellen, majd mikor Alkalosszal szakított és az utóbbi fegyvert ragadott hazája ellen, a mitileneiek P.-t 10 évre aiszimnétesszé (választott kormányzóvá) tették. 580 körül önként lemondott magas állásáról. A neki tulajdonított munkák közül ismeretes egy levele Kroesushoz (laerti Diogenesnél) és egy költeménye (kiadta Schneidewin, Göttinga 1839).

Pitten

község Neunkirchen alsó -ausztria kerületi kapitányságban, a Lajta völgyében, vasút mellett, (1890) 1669 lak., vasércbányával, öntött vasárú- és papirkészítéssel.

Pittheus

félig mesés görög király Troizében, aki maga Pelopostól származott és Aithrának, Theseus anyjának apja volt.

Pittinérc

(ásv.) a. m. eliasit (l. o.).

Pitti-palota

Firenze (l. o.) hires palotája.

Pittoresque

l. Festői.

Pittosporaceae

(növ.), kétszikü, mintegy 90 fajt összefoglaló családja a kutyafaképüeknek, a tropikus és mérsékelt földövön, különösen Ausztráliában, Fák v. cserjék, legközelebbről a kecskerágófélékkel rokonok, de irágdiszkusz nincs, a pete kétsoros, nagy számu, a csira kicsiny, a magvat pépes lé fogja körül. A Pittosporum Banks jó illatu virága és örökzöld levele kedvéért kedvelt díszcserje. Ez, valami a Bursaria Cav. a geologia harmadkorából ismeretes.

Pittsburgh

(ejtsd: pitszbörg), 1. város Pennsylvania É.-amerikai államban az Alleghany és Monongahela által alkotott földnyelven, amelyet számos híd köt össze a tőszomszédságban fekvő Alleghenyvel, vasutak mellett, (1890) 238 617 lak. (1870-ben 80 076 volt), közelében nagy terjedelmü szénbányákkal, amelyek évenkint 5 millió tonna szenet szolgáltatnak, és környékén igen jelentékeny koksztermeléssel. Ennek köszönheti P. azon virágzó vasipart (Iron city), melyhez fogható az É.-amerikai Egyesült-Államok területén sehol sincs. Nagy számmal vannak a kohók és henger- meg acélművek; készítenek vasúti sineket, mindenféle gépeket, szerszámokat, vaseszközöket stb. A vasiparon kivül még igen jelentékeny az üvegipar mintegy 20 nagyobb gyárban. A munkásoknak mintegy 5%-a magyarországi bevándorlott; különösen sok tót van alkalmazva a vaskemenséknél és a kőszénbányákban. A szénen és kokszon kivül világítási és fűtési célokra a természetes gázt is használják. Az egyenes és széles utcák közül a legnagyobb forgalmuak: a Liberty-, Market-, Smithfield-street, az 5 avenue és a 6 street. legszebb épülete a városnak az Alleghany County Court House a Grant-streeten, amelyet 1888-ban 2 és fél millió dollárért építettek; továbbá a vámház, postaépület, a kat. székesegyház, City Hall, Mercantile Library, az arzenál és a Carnegie milliomos által saját költségén épített óriási dal- és hangversenycsarnok és az azzal egybekötött nagy könyvtár. A közművelődési intézetek közül az első helyet foglalja el a Western University of Pennsylvania-, a P.- és Mercy-kórház, katolikus árvaház stb. itt épült 1829. a Western Penitentiary (nyugati fegyház). Az ebben és a Cheny-Hillben épült Eastern Penitentiaryban érvényesített mérséklet magába záró rendszer (u. n. separate system) innen indult ki európai körútjára. P. azon helyen áll, ahol egykor a francia Duquesne erősség állott, amelyet őrsége Forbes generális közeledtére 1758. elhagyott. Az angolok helyébe Pitt erődöt építették. A várost körülbelül 1765. kezdték építeni. - 2. P., város Kansas Crawford nevü countyjában, vasutak mellett, (1890) 6 697 lak., szénbányászattal.


Kezdőlap

˙