Pomarance

(ejtsd: pomarancse), város Pisa olasz tartományban, 11 km.-nyire Volterrától, (1881) 1578, mint község 7524 lak., főtemplomában az itt született Roncalli (il Pomerancio) festményével; a Larderello grófok nagy kastélyával. P. a renaissance korszakban agyagágyuiról volt hires; jelenleg közelében a Montecerbolinál Larderellóban bórsavat készítenek.

Pomare

a Tahiti szigeten uralkodó dinasztia családi neve.

Pomarius

Sámuel, egy ideig Magyarországon is működött német ev. püspök, szül. a sziléziai Winzigben 1624 ápr. 26., megh. Lübeckben 1683 márc. 2. Miután Boroszlóban, Thornban, Frankfurtban és Vittenbergában bevégezte tanulmányait, teol. doktorságot szerzett s 1653-tól mint beschini (Szilézia) lelkész, kölni diakonus, salzwedeli esperes és magdeburgi lelkész működött. Innen 1665. Eperjesre hivták a főiskola igazgatójának; e minőségében lelkes munkásságot fejtett ki, mig a kollégiumot a jezsuiták 1672. el nem foglalták. Ekkor Vittenbergába ment, hol az egyetemen rendkivüli tanárul alkalmazták. Később Lübeckben lelkészkedett, hol püspökséget is viselt halálig. Igen sok műve jelent meg, többnyire iskolai disszertációk, melyekkel tanítványai az ő elnöklete alatt egyes hittani vagy bölcsészeti tételeket fejtegettek. Alkalmi versezetei szintén nagyobb számban maradtak fenn.

Pomáz

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilisi felső járásában, a járási szolgabirói hivatal széke, (1891) 3473 magyar, német, szerb és tót lakossal. A község közepén emelkedett helyen fekszik a Teleki grófok pusztuló kastélya, melyben Teleki József gróf az ötvenes években a Hunyadiak korának történetét irta. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. P. a budapesti turisták kedvelt kiránduló helye. Fölötte a Kőhegy (l. o.) és Csikóvár (l. o.) érdekes hegyek emelkednek.

Pomázy-Czikó

tekintélyes főúr Nagy Lajos korában. 1347. követte királyát az első nápolyi hadjáratra s 1348 jan. 18. ő vette át Nagy Lajos meggyilkolt öccsének, Endrének utószülött fiát, Károly Martellt a nápolyi udvarmester kezéből s ő hozta a kis árvát Visegrádba. Ez év szeptemberében borsodi főispán s a Velencével kötött fegyverszünetnek egyik kezese vala. 1355-59. években a tárnokmesteri hivatalt viselte. Alkalmasint fia volt Czikó István 1387-99. egri püspök. V. ö. Pór, Nagy lajos (163, 206); Századok (1891. 230).

Pombal

Sebestyén József, de Carvalho e Mello, Oeyras grófja, P. marquis, portugál államférfiu, szül. Soureban (Coimbránál) 1699 máj. 13., meghalt P. birtokán 1782 máj. 8. Jogot végzett, aztán a katonaságnál szolgált, 1739. pedig V. János király megbizásából Londonba ment követnek. 1745. Mária Anna királyné közvetítése folytán Bécsbe helyezték át. V. János fia és utóda, I. József, anyjának kérelmére P.-t 1750. külügyminiszterré, majd (1756) miniszterelnökévé tette és egyúttal grófi, illetőleg marquisi rangra emelte. Ebben az állásban P., mint a felvilágosodott abszolutizmus előharcosa, eréllyel, sőt vaskézzel nagy és fontos reformokat léptetett életbe. Midőn Lisszabon rettenetes földrengés következtében 1755. nagyobbrészt elpusztult, P. rövid idő alatt a székvárost romjaiból felépítette. A portugál nép zöme hálával viseltetett iránta, de a papság és a nemesség sehogysem bocsátotta meg neki, hogy hatalmukat aláásta. Ebből hosszadalmas, elkeseredett harc keletkezett, melyben csakis a király rendíthetetlen bizalma védte meg P.-t ellenségeitől. E harc folyamában P. a jezsuitarend tagjait Lisszabonból távozni kényszerítette és XIV. Benedek pápa engedlmével vizsgálatot indított a dél-amerikai gyarmatokban (l. Paraguaj) a jezsuiták által elkövetett visszaélések ügyében. Midőn pedig az 1758 szept. 3. és 4. között éjjel Tavora és Aveiro herceg által bérelt orgyilkosok a király ellen merényletet követtek el, P. a merénylet értelmi szerzőit a jezsuitákban látván, a rend több tagját bebörtönöztette, Malagrida jezsuitát kivégeztette, majd pedig, XIII. Kelemen pápa tiltakozása dacára, a jezsuitarend Portugáliában fekvő birtokait lefoglalta, magát a rendet pedig örök időkre száműzte (1759 szeptember 3.). Egy évvel később az ellenzéki magatartásu pápai követet is kiutasította az országból. Csak XIV. Kelemen pápa trónra lépése után békült ki P. és a kormány megint a szentszékkel, de engedményekről P. ez alkalommal sem akart hallani. I. József király elhunytával azonban (1777 febr. 24.) P. szerencséje is letünt. Mária királyné, József leánya és utóda, P.-t márc. 5. elbocsátotta és reformjait visszavonta. Utolsó éveit visszavonultságban töltötte. Történetét a pártszenvedély részrehajló tolla hol a magasztalás, hol a gyülölség hangján irta meg. V. ö. saját védőiratát, mely a Dohm-féle Materialien zur Statistik c. közleményekben németül is megjelent; Anedcotes du ministere de P. (névtelen munka, Varsó 1784); L'administration du Marquis de P. (4 köt., Amsterdam 1788); Smith, Memoirs of P. (2 köt., London 1843); Oppermann, P. und die Jesuiten (Hannover 1845); Carnota, Marquis P. (2. kiad. London 1871); Duhr jezsuita P. (1891).

Pomegue

(ejtsd: pomeg), kopár, sziklás sziget Marseille mellett, Ratonneautól valamivel D-re, vesztegzárépülettel.

Pomeránia

(Pommerania), egykori hercegség, jelenleg Poroszország egyik tartománya a Keleti-tenger, Ny-i Poroszország, Brandenburg és Mecklenburg közt, 30 112 km2 terül, (1890) 1 520 889 lak. Az Oderától K-re, Hátsó-P.-ban a partok kevésbbé szaggatottak. A parti lapály halmos; befelés terraszokban emelkedik a föld, amelyeken számos a kisebb tó, s amelyekbe a folyók sok helyen meredek falu völgyeket ástak be. Az Oderától Ny-ra Elő- vagyis Új-P.-ban a sík terület nagyobb, de dombsorok itt is meg-megszakítják az egyhanguságot. A legnagyobb magaslatok Hátsó-P.-ban vannak; a legnagyobb a Schimmritzberg (256 m.) Bütownál. A tengerparton van a P.-i haff, a Wieke és Bodden (l. o.); egyéb parti tavak a Leba (82 km2), a Gardei (34 km2), Vietzki (13,4 km2) stb. A szárazföldi tavak közül a nagyobbak a Vilmsee, a Dratzig, Pielburgi, a Nagy-Lübbe, A madüe (40 km2) és a Mecklenburgba átnyuló Kummerowi-tó. Az Oderán kivül jelentékenyebb folyók a Persante, amely 2, az Ihna, amely 60, az Üker, amely 35, a Trebel és a Recknitz, amely 28 és a Tollense, amely 45 km.-nyi hosszuságban hajózható. Az éghajlat a K-i részeken zordabb mint az Odera-völgyben és a Ny-i részeken. Stettinben az évi középhőmérséklet 8,4° és az évi esőmennyiség 540 mm. Az összes területből szántóföld és kert 1 662 972, rét 307 409, legelő 197 220 ha. A nagybirtok a túlnyomó. Legtermékenyebb az Odera melléke. Legtöbb területet vetnek be rozzsal, azután zabbal, burgonyával és hüvelyesekkel. Az aratás eredménye 1893-ban 449 446 t. rozs 107 870 t. búza, 62 381 t. árpa, 1 887 352 t. burgonya, 198 590 t. zab s 551 438 t. réti széna. Az állatállomány 1892-ben 200 585 darab ló, 598 254 szarvasmarha, 1 851 813 juh, 634 293 sertés, 80 721 kecske és 118 062 méhkas. Ismeretesek a P.-i ludak. Az iparos tevékenység a városokban és főképpen Stettinben és környékén van összpontosítva; fő ágai a hajó-, gépgyártás, kémiai ipar, tégla-, cukor-, dohány-, papirosgyártás, vászon- és posztószövés. Számos a tengeri és sós fürdő, amelyek közül Kolberg, Polzin, Greifswald, Putbus, Dievenow, Misdroy, Heringsdorf és Swinemünde a legismeretesebbek. A tengeri kereskedelem igen élénk; középpontja Stettin. P. három kerületre van felosztva, ezek Stettin (12 076 km2, 749 017 lak.), Köslin (14 026 km2, 563 569 lak.) és Stralsun (4010 km2, 208 303 lak.).

Története. P.-t hajdanában kelta és germán törzsek lakták, mely időről számos régi lelet (óriási sírhalmok, sáncok, fegyverek) tesz tanuságot. A VI. Sz.-ban a szláv eredetü vendek telepedtek le P.-ban, mely országot Po More, azaz tengermelléknek nevezték, mig maguk a pomerani nevet nyerték. Már akkoriban is néhány tengeri város virágzott; ezek egyike a monda és a költők által halhatatlanná tett Vineta is lehetett (Wollin szigetén). Később, 1062. Szvantibor herceg alatt P. önálló hercegség lett; a XII. sz.-ban (1124 és 1128) Ottó bambergi püspök a keresztény hitre térítette a pogány vendeke tés Julinban püspökséget alapított, melyet később Kamminba tettek át. Nem sokára barátok és német gyarmatosok árasztották el az országot, mely Szvantibor fiai alatt több részre bomlott. De mert P. lakóinak a dánoktól és lengyelektől kellett tartaniok, a német birodalomhoz simultak. I. Barbarossa Frigyes császár 1181. lübecki táborában hűbéreseinek fogadta Bogiszláv és Kázmér P.-i hercegeket. Ez időben érte el P. legnagyobb kiterjedését: az ország határait ekkor a Warthe, Netze, Visztula és Odera jelölték. Két részt szoktak megkülönböztetni: Slaviát és Pomerellát; ez utóbbi elnevezés alatt a mostani porosz tartomány (Preussen) É-i, a Visztuláig érő részét értették. Az Uckermark, Neumark s a stargardi vidék is (ma: Mecklenburg-Strelitz) akkoriban P.-hoz tartozott. 1310. Pomerellát a német lovagrend ragadta magához, de kárpótlásul IV. Vratiszláv herceg Rügen szigetét csatolta P.-hoz. 1295. a hercegi család végképen két ágra oszlott, u. m. a stettini és wolgasti ágra. A XIV. sz.-ban a Hansa (Stralsund) és Brandenburg több rendbeli háboru folyamán P. tekintélyét aláásták. Miután a stettini ág 1464. kihalt, birtokai a wolgasti ágra maradtak, bár az örökös fél János Cicero brandenburgi választó-fejedelemnek igényeit szerződésileg elismerte. 1531. az ország újra a stettini és wolgasti hercegségre oszlott; 1534. IX. Barnim és I. Fülöp hercegek behozták birtokaikon a reformációt, mit a rendek helyeseltek. A wolgasti ág 1625. kihalt, 1637. pedig a régi hercegi család férfisarja halt ki XIV. Bogiszlávban. A hercegségnek a kötött szerződések értelmében immár Brandenburgra kellett volna szállania; ámde 1630 óta a svédek tartották P. legnagyobb részét megszállva és a vesztfáliai békében csupán Hátsó-P. jutott Brandenburgnak, mig Elő-P. s Rügen továbbra is a svédek kezében maradt. Csak a nagy északi háboru folyamán sikerült I. Frigyes Vilmos porosz királynak Elő-P.-t, továbbá Wollin és Usedom szigetét a svédektől elhódítani és ezt a hódítást a stockholmi békekötésben (1720) biztosítani; mig Svédország csak kis részt tartott meg Elő-P.-ból és a szép Rügen szigetet. Az 1815 jun. 4. aláirt szerződés értelmében ezek az utóbbi részek is Poroszországhoz kerültek. P. további történetét l. Poroszország.

Pomerániai (Stettin-) haff

az Usedom és Wollin szigetek által a Keleti-tengertől elkülönített 52 km. hosszu és 15-22 km. széles öböl 800 km2 területtel. A nyilt tengerrel Ny-on a Peene, középen a Swine és K-en a Dievenow köti össze. Nagyobb és kisebb haffra osztja két földnyelv, amelyek a Neuwarpi-tavat fogják körül. Átlagos mélysége csak 5 m.

Pomerániai lúd

l. Lúdhízlalás.


Kezdőlap

˙