Ragadozók

(állat, Carnivora, l. a mellékelt öt képet), az emlős állatok osztályának egyik rendje. Legfőbb jellemvonása az ide tartozó fajoknak a fogazat alakulása. A metszőfogak kicsinyek, egyforma nagyok, néha a külsők azonban valamivel nagyobbak; számuk rendesen alul is, felül is összesen 6. A szemfogak nagyok, hegyesek, előre állók és némileg sarlóformán görbültek. A pofafogak hegyes koronájuak, u. n. előzápfogak, mig a valódi zápfogak tompább koronát viselnek. Az előzápfogak közül az utolsó felső és az első alsó két- vagy háromcsúcsu, u. n. szakítófoggá módosult s az ezek előtt állókat hézagfogaknak is nevezik. Testük erős, de legtöbbször nyulánk s a futásra és ugrásra kiváltképen alkalmas. Járás alkalmával legtöbbjük csak ujjaival érinti a földet, ujjonjárók (Digitigrada), de vannak olyanok is, amelyek talpukon járnak, talponjárók (Plantigrada); a Viverrafélék pedig ujjaikkal és kézközepeikkel érintik a földet. Kulcscsontjuk szabály szerint nincs, néha azonban csenevész állapotban megjelenik. Az orsó-, sing-, sip- és szárkapocscsont különálló csontok. Egy részüknek alfele mellett hatalmas bűzmirigye van. Deciduával és öves méhlepénnyel fejlődnek. A fiatalok vakon jönnek a világra. Emlőik a hason fekszenek. Táplálékuk húsból és melegvérü állatok véréből áll, de vannak olyanok is, amelyek halakat és békákat is fogyasztanak, sőt vannak mindenevők is (medvék). A jelenben élő fajok száma 300-ra tehető és Asztrália kivételével mindenütt otthonosak. Vannak kihaltak is. Hat családot különböztetünk meg:

1. Macskafélék (Felidae, l. Macska és I-III. képmelléklet). Leghatalmasabb közöttük az oroszlán (l. o. és az I. képmellékletet). Melléje sorakozik a tigris (l. o. és az I. képmellékletet). Ide tartoznak még: vadmacska (l. Macska és a III. képmellékletet); nubiai macska (F. maniculata Rüpp.); házi macska (F. domestica L.); törpe macska (F. andata); angoramacska (F. domestica angorensis, l. Macska és a mellékelt 3 képet); fekete párduc (F. pardus melas L., l. Párduc és Leopárd); jaguár (F. onca L., l. o.); leopárd (F. leopardus L., l. o.); irbisz (F. irbis Ehrb.) vagy a persa párduc (mellékl. II. kép), melynek bundája fehéres-szürke sárgás árnyalattal, fején fekete foltos; oldalai kerek fekete foltokkal tarkázottak s ezeknek világosabb középterületén kis fekete foltocska van. Hossza 1,30 m. Hazája Közép-Ázsia Szibériáig. A sorozatot bezárja a hiuz (F. lyns L., l. o. és a mellékl. I. kép).

[ÁBRA] Közönséges hiuz (Felis lynx) 1/10.

[ÁBRA] Kapföldi oroszlán (Felis Leo capensis). 1/14.

[ÁBRA] Petymeg cibetmacska (Viverra Civetta).1/6.

[ÁBRA] Tigris (Felis tigris).1/12.

[ÁBRA] Fekete párduc (Felis Leopardus melas).1/14.

[ÁBRA] Jaguár (Felis Onca).1/12.

[ÁBRA] Irbisz (Felis Irbis).1/10.

[ÁBRA] Leopárd (Felis Leopardus).1/12.

[ÁBRA] Törpemacska (Felis undata).1/6.

[ÁBRA] Angoramacska (Felis domestica angorensis).1/7.

[ÁBRA] Nubiai macska (Felis maniculata).1/5.

[ÁBRA] Vadmacska (Felis catus).1/5.

2. Hiénafélék (Hyaenidae). Rövid, vastag fejjel, elkülönült, vastag, tompa arcorral. A hátulsó lábak rövidebbek az elsőknél s e miatt a hát lejtős. Járáskor csak az ujjak érintik a földet, de karmaik nem húzhatók vissza. A fark lompos. A bunda ritkás, a nyakon és a hát hosszában sörényt alkot. Átmenet a macskaféléktől a kutyafélékhez és fajai az ó-világot lakják. Ide tartozik a hiéna (l. o.), melynek egyik képviselője a foltos hiéna (H. crocuta Zimm., mellékl. IV. kép).

3. Kutyafélék v. ebfélék (l. o.). Ide tartozik a farkas (l. o. és a mellékl. IV. kép); róka (l. o.); házi kutya (C. familiaris L., l. Kutyák); sakál (l. o.) stb.

[ÁBRA] Tengeri vidra (Enhydra marina).1/10.

[ÁBRA] Torkos borz (Gulo borealis).1/6.

[ÁBRA] Foltos hiéna (Hyaena crocuta).1/12.

[ÁBRA] Farkas (Canis lupus).1/9.

[ÁBRA] Vidragörény (Putorius Lutreola).1/3.

[ÁBRA] Coboly (Mustela zibellina).1/4.

[ÁBRA] Mosó medve (Procyon lotor).1/8.

[ÁBRA] Vadászgörény (Putorius furo).1/4. Görény (Putorius foetidus).1/4.

[ÁBRA] Baribal (Ursus americanus).1/16.

[ÁBRA] Nyuszt (Mustela martes).1/6.

4. Petymegfélék (Viverridae, l. o.). E családból a cibetmacskát (Viverra civetta Schreb., l. a melléklet I. képét és Cibetmacska).

5. Menyétfélék (l. o.). Ide tartozik a coboly (l. o. és a mellékl. V. kép); a görény (l. o.); a vadászgörény (Putorius furo); a nyuszt (l. o.); a vidragörény (P. lutreola Keys. et Bl., melléklet V. kép); torkosborz (Gulo borealis Nilss., melléklet IV. kép); tengeri vidra (Enhydra marina F. Cuv., melléklet IV. kép); vidra, borz stb. (l. o.).

6. Medvefélék (l. o.). Az ide tartozó fajok közül a baribal (Ursus americanus Pall.) és a mosómedve (Procyon lotor Desm., raját l. a melléklet V. képén, leirását pedig a megfelelő név alatt). V. ö. Lennis, Synopsis des Thierreichs.

Ragadozó madarak

(Raptatores, l. a mellékelt szines képet) a tarajos mellü madarak egyik rendje. Többnyire nagy, erős madarak, melyeknek csőre horgas, viaszhártyával fedett. Lábaik ülők vagy hasadtak, erős karmokkal fegyverezve. Szárnyaik erősek és nagyok. Többnyire élő állatokat ejtenek zsákmányul. Zsákmányukat általában szőröstül-tollastul nyelik le. A megemészthetetlen részeked pedig szájukon át összegomolyítva adják ki. Nem igen építenek mesteri fészkeket. Fiaik fészeklakók. Egész földön el vannakt erjedve. Mintegy 540 faja ismeretes. Fosszil maradványai már a harmad korszakból vannak. Hazánkban 46 faj él. Felosztanak: bagolyfélékre (Strigidae), sólyomfélékre (Falconidae), keselyüfélékre (Vulturidae) és gázlósasfélékre (Gypogeranidae).

[ÁBRA] RAGADOZÓ MADARAK.

Ragadványfélék

vagy rubiafélék, buzérfélék (növ., Rubiaceae), kétszikü növénycsalád a ragadványképüek rendjében. Füvek, cserjék vagy fák. Levelük átellenes vagy a pálhájuk a levelek nagyságáig megnővén, örvesnek látszó. Virágjuk többnyire tökéletes, csillagszerü, álernyő-, ágbog- v. gömbvirágzattá egyesül. A kehely 4-5 fogu vagy egészen elmosódott, alig észrevehető. A termés ikergömböcske, rekeszeiben egy-egy maggal. v. pedig tok, bogyó v. csonthéjas, rekeszeiben egy v. több maggal. Ebben sűrü húsos v. porcogós endospermium van, a tengely irányában v. az alján a csirával. Alcsaládjai: 1. Az örves levelüek (Stellatae) nagy pálhákkal, ezért látszólag örves levelekkel, egymagu termésrekesszel. Ide tartoznak a hazai és európai fajok (erdődísz, rubia). 2. A kávéfanemüek (l. o.). 3. A kiafanemüek (Conchonaceae), sokmagu termésrekesszel. A két utóbbi alcsaládba csak más földségbeliek tartoznak, pálhájok pikkelynemü. 4100 fajának legnagyobb része a forró tartományokban tenyészik, de sok a mérsékelt vidéken is nő. Sok sajátságos alkaloidát (chinin, cinchonin, cinchonidin, koffein) v. szerves savat termel (khinasav, kávésav). E családból való a khinakéreg, az ipekakuanha, a kávé, a rubiafesték. A Cinchonidium Ung. és Morinda Vaill. számos faja a geologia harmadkorából ismertes.

Ragadványfű

(növ., ragadály, ragadvány, ragadáncs, ragadó fű, galaj Diószegiéknél, Gallium L.), a róla nevezett család füve, mintegy 250 faja (hazánkban 29) többnyire a mérsékelt éghajlat alatt terem. Levele látszólag örves (lásd Ragadványfélék) v. keresztet alkotó (keresztfű), ép szélü, keskeny. Virága apró fehér, sárga, ritkán piros, négyes tagu, szirma négymetszetü, termése természetszerüen iker, végre ketté hasad. A G. Mollugo L. egész méter magas, levele fordított lándsás, a széles érdes, virágzata nagyon ágas-bogas, fehér. A G. verum L. (tejzsugorítófű, szt. Iván, szt. János v. szt. Antal virága, kásafű) levele csaknem tűforma, a széle visszahengeredik, virágboga sárga, illatos. Valamennyi R.-faj jó takarmány, a G. Alparine L. és G. tricorne With. a zöldségben alkalmatlan ragadós gyom. A legtöbb fajnak a gyökeréből, különösen a G. Mollugo-éból, némelyiknek a füvéből, a tejzsugorítónak pedig a virágából a svéd sárga festék készül. Az angol a chester-sajtot festi vele.

Ragadványképüek

rubiaképüek v. ikertermők (növ., Rubiinae), kétszikü növényrend. Virága csillagszerü, ritkábban (Lonicera) kétoldalas. Kelyhe levélnemü vagy eltünően apró; egy szirma 4-5-ös tagu, ugyanannyi him nő hozzá; a termő külső, 2, ritkábban 3-5 levélből alakul, gyakran ikerterméssé fejlődik. Levelük átellenes. Ide tartoznak a ragadványfélék meg a bodzafélék.

Ragadványnevek

gúnynevek, különösen a nép nyelvében divatoznak. Nemcsak személyekre, hanem egész helységekre is ráragadnak bizonyos tréfás elnevezések, s a személyi R. sokszor valóságos névvé, családnévvé válnak. Igy keletkeznek afféle családnevek, minők Nagyfejü, Figura, Tömlő, Gömbőc. L. Személynevek.

Rágalmazás

A magyar btkv szerint R.-t az követ el, aki valakiről többek jelenlétében v. több, habár együtt nem levő személy előtt olyan tényt állít, mely valódisága esetében az ellen, akiről állíttatott, a büntető eljárás megindításának oka volna, vagy azt aközmegvetésnek tenné ki. Büntetése 6 hóig terjedhető fogház és 500 forintig terjedhető pénzbüntetés. Nyomtatvány v. nyilvánosan kiállított képes ábrázolat által elkövetett R. büntetése: az előbbinek kétszerese. Törvény által alkotott testületek, hatóságok vagy azok küldöttsége tagjai ellen elkövetett nyilvános R. esetében a büntetés egy évig terjedhető fogház és 2000 frtig terjedhető pénzbüntetés. Azokban az esetekben, amelyekben az u. n. exceptio veritatis meg van engedve, a valódiságnak bebizonyítása a vádlott büntetlenségét eredményezi. Az exceptio veritatis meg van engedve: a) ha az állítás közhivatalnokra és hivatásának gyakorlására vonatkozik; b) ha az állított tény miatt az állítás idején bűnvádi eljárás volt folyamatban; c) ha az állított tényt jogérvényes itélet valónak mondotta ki; d) ha a sértett fél annak megengedését maga kivánja; e) ha a vádlott állításának célja köz- vagy jogos magánérdek előmozdítása volt. Más esetekben az exceptio veritatisnak nincs helye és az a sértett fél kivánatára sem engedhető meg, jelesül: a) külföldi államférfiak s követek ellen elkövetett R. eseteiben; b) ha az állítás oly cselekményre vonatkozik, mely csakis a sértett fél indítványára vonható bűnvádi eljárás alá s a sértett az eljárást nem kivánja; c) ha az állított tényre nézve felmentő itélet vagy megszüntető határozat hozatott; d) ha az állítás családi életviszonyokra v. női becsületre vonatkozik. A R. u. n. indítványi, bizonyos esetekben felhatalmazási vétség s ez utóbbi esetekben a közvádat csak a királyi ügyészség képviselheti.

Egy másik neme a R.-nak annak cselekménye, aki mást valamely hatóság előtt büntetendő cselekménnyel vádolt, ha vádja valótlannak bizonyul és hamis vád esete fenn nem forog. Minthogy ily esetben hamis vád fenforog, valahányszor a vádló a vád alaptalanságát ismerte, s minthogy a vádemelés nem büntethető, ha a vádló a vádat alaposnak tartotta és tarthatta, a R.-nak ez az esete forog fenn, ha a vádlót a vádemelés körül gondatlanság terheli. Büntetése egy évig terjedhető fogház. Holtak ellen elkövetett R. esetében a bűnvádi eljárás indítványozására a megholtnak gyermekei, szülei, testvérei vagy házastársa jogosítvák. R. miatt elitéltetés esetében a sértett fél az itéletnek s indokainak a vádlott költségére hirlapi közzétételét is követelheti. Időszaki nyomtatványban elkövetett R. esetében a büntető itélet ugyanannak a nyomtatványnak a jogérvényes itélet kihirdetése után megjelenő első számának elején teendő közzé. Nyomban viszonzott kölcsönös R. esetében kompenzációnak van helye oly értelemben, hogy a biró a bűnösség megállapítása mellett a büntetés alól mindkét felet, vagy azoknak egyikét felmentheti.

Ragály

l. Fertőzés.

Ragályi

1. Lajos, jogi iró és országgyülési képviselő, szül. Mezőkövesden 1857 nov. 22. A jogot Budapesten végezte és itt ügyvédi vizsgát tett. Dunaföldvárott nyitott ügyvédi irodát. Tolna vármegye bizottsági tagja és tiszteletbeli ügyésze. Tagja a képviselőháznak pártonkivüli programmal. Munkái: Az új sommás eljárásról és a fizetési meghagyásokról (1894); Az örökösödési eljárás magyarázata (1896).

2. R. Tamás, iró és hétszemélyes táblai ülnök, szül. Balajton 1785 dec. 19., megh. 1849 jan. 14. Iskolai pályáját befejezve 1806. Segítő (Hónapos irás a szépnek előmozdítására), címen szépirodalmi folyóiratot indított meg, melyben költeménye is van, de amely csakhamar megszünt s csak az I. kötet 1. füzete jelent meg belőle. Az 1825-1827. és 1830. évi országgyülésen mint borsodvármegyei követ vett részt, 1831 febr. 15-én a magyar tud. akadémia tiszteleti tagjává lett, később királyi itélő táblai közbiró, alnádor, 1841. hétszemélyes táblai ülnök lett.

Rágás

a szájba jutott tápláléknak elaprózása, ami a rágószervek segélyével történik. A rágószervek száma és szerkezete a különböző állatoknál igen különböző. Az állatország lépcsőjén alulról fölfelé haladva a szervek első nyomait a tüskebőrüek között, a tengeri sünöknél (Echinoidea) találjuk, az u. n. Aristoteles lámpája képviseletében. A férgek állatkörében már gyakrabban találjuk. A kerekes férgeknél a rágógyomor kutikula-képletei végzik a rágást, a nyílférgeknek sajátságos rágólemezeik vannak. Valódi rágók a sörtelábu férgeknél jelentkeznek először. Igen változatosak a rágószervek az ízeltlábuaknál, amelyeknél egy pár felső, egy-két pár alsó állkapocsból és a százlábuaknál meg rákoknál még álkapcsi lábakból is állanak. A lágytestüek között a haslábuaknak vagy csigáknak az állkapcsok mellett még reszelővé módosult nyelvük is van a rágásra. A gerinces állatoknak az állkapcsok és a rajtuk vagy bennük ülő fogak végzik a rágást, amelyeknek nem egyszer még a kemény szájpad fogai is segédkeznek.


Kezdőlap

˙