Rémdráma

(eszt.), a drámairodalom elfajulása, mert a helyett, hogy a fenségest a tragikumban, a szánalom és félelem gerjesztésében keresné, ezeket a fájdalmas benyomásokat a fogvacogtató rettegésig és borzadásig fokozni igyekszik. Nem lehet tagadni, hogy valamint a tragikumot sok ember szereti, mert meg akar könnyebbülni, ugy ezeknek a felcsigázottabb érzéseknek (szenzációknak) is sok barátja van. Van az emberi lélekben egy titkos vonzódás, mely őt a fájdalom örvénye felé húzza. Nem csoda tehát, a R. mindig volt, még a görögöknél is, és hogy még nálunk is felüti fejét. A R. fenyítő ostora különben a paródia. A jó ízlésü, egyenletes kedélyü ember a R.-tól undorodik és még a tragikumban is a mértéket, fátyolozottságot szereti.

Remec

(Remete), közigazgatásilag Lóróval és Ponorral egyesített kisközség Bihar vármegye élesdi j.-ban, a Jád völgyében, (1891) 966 oláh lak.; R. egyik központja a Zichy Jen őgr. tulajdonát képező nagy erdőgazdaságnak, melyet külön iparvasút köt össze a m. kir. államvasút brátkai állomásával.

Remedios

braziliai város, lásd Fernando-Noronha.

Remedium

(lat.) a. m. orvosság; az érmészetben l. Érmeügy.

Remegés

(temor), apró, gyors, ritmikus, akaratlan mozgások, amelyek mulékonyan ijedtség, vagy hideg behatása alatt jelentkezhetnek, máskor általános gyöngeség, vagy az idegrendszer különböző betegségei (paralysis agitans, alkoholizmus, kénesőmérgezés, ólommérgezés, hiszteria, neuraszténia, Basedowkór, aggkór stb.) okozzák és mint ilyennek fontos tüneti jelentősége van.

Remek

(eszt.), népszerü kifejezés a tökéletes helyett; R.-iró a. m. klasszikus iró.

Remeklés

helyesebben remekmunka, melyet az iparoslegénynek kellett végeznie, ha mesterré akart lenni, igazolandó ezzel iparágában való teljes jártasságát. A céhrendszer megszüntével a R. is teljesen megszünt. Régebben erre igen nagy súlyt fektettek. Oly iparágakban, melyekre nézve a rajz fontossággal bir, ebből is kellett remekmunkát készíteni és csak ha ez sikerült, illetőleg ezt a céhbeliek elfogadták, következett a mesterségbeli R., melynek tárgyát a céhből a munka ellenőrzésére kiküldött mesterek jelölték ki. R. nélkül senki mesterré nem lehetett, míg a céhek fennállottak.

Reméle

Nep. János, a bécsi egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanára, szül. Budán 1808 nov. 17., megh. Bécsben 1873. Középiskolai tanulmányait Budán végezte, filozofiát a pesti egyetemen hallgatott. 1825. Győrött teologiát tanult, utóbb azonban nyelvi tanulmányokra adta magát. 1838. engedélyt nyert Alsó-Ausztriában tanintézet felállítására, melyben magyar nyelvet és irodalmat tanított. 1841. a bécsi egyetemhez kapott meghivást a magyar nyelv és irodalom tanítására, 1844. a bécsi egyetemen doktorátusi rangot nyert és még ugyanazon évben az egyetem filozofiai fakultásának tagja lett. 1847. Albrecht és Vilmos főhercegek tanítója volt a magyar nyelvben. Midőn 1848. a bécsi egyetemen a magyar nyelv és irodalom tanszékét rendszeresítették, őt hívták meg ezen katedra betöltésére. Művei: Lehrbuch der ungarischen Sprache (Bécs 1841, 5. kiad.) u. o. 1855); Analyse ungarischer classiker (u. o. 1842); Ungarischer Geschäftsstyl in Beispielen (u. o. 1843); Ungarische Wörtersammlung (Buda 1842); Magyar tiszti irásmód példákban (Bécs 1843); Elemi földirás, különös tekintettel Magyarországra (u. o. 1847); Gyakorlati német nyelvtan (u. o. 1852, németül is megjelent); A csodaorvos és házibarát (u. o. 1846); Musterstücke zur praktischen Erlernung der ungarischen Sprache (u. o. 1855); Magyar és német társalkodó (u. o. 1856, németül is megjelent). 1848. a bécsi császári akadémia levelező tagjává választotta s ott székét Über die Identität der Magyaren und Jasygen értekezésével foglalta el.

Rém Elek

Tompa Mihály irói álneve, ki e nevet 1849-52. évi lakóhelyéről, Kelemérről választotta.

Remellay

Gusztáv, novella-, regény- és ifjusági iró, szül. Pesten 1819 jan. 5., megh. u. o. 1866 márc. 31. Szolnokon nevelkedett, hol atyja sóházi hivatalnok volt. A gimnáziumot Pesten és Szegeden végezte. A filozofiát Pesten, Vácon és Szegeden, a jogot Egerben tanulta, s joggyakornok volt Batta Samu pestvármegyei főbirónál, majd jurátus Dokus László itélőmesternél. Az ügyvédi vizsgát 1840. letette, s még azon évben Pest város tiszteleti alügyészévé választatott. Mint ilyen sokat fáradozott a pesti dolgozóház létrejöttén, melynek hasznára egy kötet eredeti novellát adott ki. Mint iró legelőször a Rajzolatokban lépett fel, azután különféle lapokba irt több politikai értekezést, a szépirodalmiakba pedig történeti elbeszéléseket, melyek közül Tábori Erzsók, A cserkesz vendége, Tomori Pál, az akkori irodalom jobb termékei közé tartoztak. Újvidékről nősülvén, ugyanott városi főjegyzővé neveztetett ki és sokat küzdött a magyar nyelv érdekében. 1848. tolmács let a belügyminisztériumnál, később ezredes-hadbiró volt Görgey táborában, s midőn a forradalom leveretett, 15 évi várfogságra itéltetett a hadi törvényszéktől s Kufsteinban volt 6 évig, azonban 1856. kegyelmet nyert, mely után a Magyar Sajtó és Magyar Néplapnál működött, végre az első általános magyar biztosító társulatnál nyert hivatalt. Irodalmilag is lankadatlanul működött, bár kiszabadultakor a régi pályatársak közül keveset talált s a mellette felserdült új irói nemzedék mellett némikép elmaradt. Művei: A nőnem befolyása hazánk multjára (Pest 1847); Hunyady János (regény, 2 köt., u. o. 1850); Szent István, Magyarország első királya (Szeged 1860); Multunk hölgyei (Pest 1860); Kereszt és félhold (regényes korrajz a török világból, u. o. 1860); Mult és jelen (Biztosítási és történelmi évkönyv 1861-re, u. o. 1861); Szent László király (u. o. 1861); Fény és boru (u. o. 1863); Arpádi Ilon és Watta Etel (történeti korrajz, u. o. 1864); Julcsa, a huszárszázad leánya (u. o. 1865). Ezeken kivül több szindarabot forditott magyarra. Örömest foglalkozott a gyermekirodalommal is, majd egy, majd más vállalatban és szerkesztette a Gyermekbarát c. lapot is. Sokat tett a magyar történet népszerüsítésére, kivált a nő- és a gyermekvilág körében, s általában hasznos, bár nem kiváló munkásságot fejtett ki. R. leányát 1864. Juarez mexikói köztársasági elnök fia vette nőül. Párisban ismerkedtek meg, hol R. elvált neje lakott. Az ifju Juarezt Miksa császár hivei később elfogták és agyonlőtték. Miksa elfogása után a fiatal özvegy közbenjárást kisérlett meg ipánál a császár érdekében, de eredménytelenül. Utóbb Párisba tért vissza.


Kezdőlap

˙