René

(I.), Renatus, másként Jó R., Nápoly és Jeruzsálem címzetes királya, lotaiai herceg és Provence grófja, szül. Angersben 1409 jan. 16., megh. Aisban 1480 jul. 10. II. Lajos nápolyi király második fia, az Anjou-ház ifjabb ágából. Kezdetben Guise gróf név alatt szerepelt és Izabella lotaiai örökös hercegnő kezével e tartomány birtokába jutott, de apósának, I. Károly lotaiai hercegnek halála után (1431) az I. Károlytól kitagadott Vaudemont Antal gróftól megtámadtatván, az 1431 jul. 2. Bulgnéville mellett vívott csatában fogságba esett. 1435. követség által felhivatott Nápoly és Szicilia trónjának elfoglalására, amely II. Janka királynő halálával reá szállott. Fogságából azonban csak 1437. szabadult ki magas váltságdíj lefizetése után és csak 1438 máj. 9. jelenhetett meg Nápolyban, de most sem volt szerencséje és 1442. kénytelen volt e királyságról ellenfele Alfonz javára lemondani. Provenceba visszatérvén, Lotaiát átadta Jánosnak, legidősebb fiának és Calabria címzetes hercegének; előmozdította továbbá a békekötést Franciaország és Anglia között, s ez utóbbi királyának, VI. Henriknek leányával, Margittal házasságra lépett. Sokat fáradozott a szépművészet s az ó-provençal költészet újfelvirágoztatásán, amennyiben a troubadourok költeményeit összegyűjtötte, sőt maga is megpróbálkozott a költészettel. 1823. Aixban szobrot emeltek emlékének. Provencet XI. Lajos francia királynak adta örökbe. Iratait és költeményeit Quatrebarbes adta ki: Oeuvres du roi R. (Páris 1845-46, 4 köt.). V. ö. Villeneuve-Bargemont, Histoire de R. d'Anjou (u. o. 1825, 3. köt.); Lecoy de la Marche, Le roi R. (u. o. 1875, 2 köt.).

2. R. (II.), lotaiai, l. Lotaia (XI. köt. 665. old.).

Renée de France

lásd Renata.

Renegát

(új-lat.), általában mindaz, aki hitét elhagyja, különösebben pedig aki a keresztény vallást az iszlámmal cseréli föl.

Rénes forint

(rhénusi vagy rajnai forint), a tallér kétharmad része 60 krajcárral.

Renfan

a régi normannok szent zászlójának neve.

Renfrew

(ejtsd: renfru), grófság Skócia D-i részében Dumbarton, Lanark, Ayr és a Firth of Clyde között, 657 km2 területtel, (1891) 290 798 lak. D-i és Ny-i részeit a Louther Hills ágazzák be, amelyekben a Mosty Law 507 m.-nyire emelkedik. Az É-i határul szolgáló Clyde itt veszi föl a Black Carttal bővült White Cartot. Kisebb tavai közül a legjelentékenyebb a Loch Thom. Az éghajlat zord és nedves. Termőföld leginkább csak a folyók mentén van: rozs és zab a fő termékek. Nagy területeket foglalnak el a rétek és mesterséges legelők, amiért az állattenyésztéssel számosan foglalkoznak. A lovak száma 3296, a szarvasmarháké 27 619, a juhoké 32 432, a sertéseké 1815. A széntelepekben való gazdagsága ipart is teremtett, a virágzóbb iparágak: a hajóépítés, pamutipar, selyem- és vászonszövés. Fővárosi R., a White Cart és Clyde összefolyásánál, (1891) 6777 lak., muszlinszövéssel, szappan- és gyertyagyártással. Egyéb jelentékeny helye még Paisley és Greenock.

Reng.

latin állatnevek után Rengger János Rudolf német zoologus (1794-1832) nevének rövidítése.

Reni

város Besszarábia orosz kormányzóságban, a Pruth torkolatánál, vasút mellett, (1893) 8215 lak., vámházzal, jelentékeny gabonakereskedéssel, folyami kikötővel. Dareios 513. állítólag itt kelt át a Dunán. R. 1856-78. Romániához tartozott.

Reni

Guido, olasz festő, szül. Bolognában 1575 nov. 4., megh. u. o. 1642 aug. 18. Eleinte Calvaertnak, azután Ludovico Carraccinak volt tanítványa, csakhamar azonban önállósította magát. 1599 körül Rómában élt, de 1604. visszatért Bolognába, hol Ludovico Carracci iskolájával kifestette a S. Michele in Bosco kolostor udvarát. 1605. ismét Rómában találjuk, hol V. Pál pápa kegyét elnyeri és egy ideig Caravaggio, a nagy naturalista hatása alatt áll. A szerencsétlen Beatrice Cenci 1599. festett híres képének (Róma, Barberini-palota) eszményi, elegiai jellegével ellentétben erőteljes, drámai hatásu képeket fest (Péter keresztre feszítése, a vatikáni képtárban; Pál és Antal remeték képe a berlini muzeumban), de csakhamar visszatér régi modorához és néhány freskóképével eléri fejlődésének tetőpontját. Szt. Endre útja a vesztőhelyre (S.-Andrea-kápolna a római S.-Gregorio Magnónál), Az angyalok zenekara (S.-Silvia-kápolna, u. o.) az ókori szoborműveken képzett érzékét a szépség iránt, tiszta életörömét és rendkívüli szinező tehetségét árulják el, valamennyi közt azonban a leghiresebb és főleg Morghen metszete révén népszerü Aurorának gyönyörü mennyezetképe a római Rospigliosi-palotában (1609). Miután még néhány dekorativ művet készített Rómában, szülővárosába tért vissza. Egymásután keletkeztek: Péter és Pál apostolok képe (Molano, Brera-képtár): A betlehemi kisdedek megöletése (bolognai képtár); Pieta (u. o.); Mária mennybemenetele (Genova, S.-Ambrogio-templom); Szt. Domokos fölvtele a mennyekbe (Bologna, S.-Domenico-templom). 1620. Ravennában a székesegyházban festett freskóképeket, de Nápolyban és Rómában ellenségei ármánykodása folytán félbe kellett hagynia munkáit. Élete utolsó 20 évét Bolognában töltötte. Ez időben festett képei mind jobban mutatják a hanyatlás jeleit. Finom, gyöngéd szinezése tompává, üressé, alakjainak kifejezése modorossá, rajza sablonossá válik. Ebben az időben keletkeztek népszerü Krisztus-, Mária-, Magdolna- és Sebestyén-fejei, amelyek éppen érzelgősségüknél fogva még ma is olyan népszerüek a nagy közönség előtt. A pénzszükség, melyet játékszenvedélye okozott, néha egészen elhamarkodott munkára indította. Nagyobbára vallásos tárgyu függőképei nagy számmal fordulnak elő majdnem minden nagyobb gyüjteményben, de látható itt-ott nehány mitologiai tárgyu festményei is. Nagyon ügyes rézkarcokat is készített.

Reniformis

(lat.) a. m. veseképü, veseformáju.


Kezdőlap

˙