Részletügylet

a közforgalomban szereplő értékpapirosoknak részletfizetésre való eladása, mely ügyelettel az 1883. XXXI. t.-c. rendelkezései szerint csupán azon bejegyzett cégek foglalkozhatnak, melyek e szándékukat az illetékes iparhatóságnál előzetesen bejelentették. R.-et csak a budapesti tőzsdén jegyzett értékpapirosokra nézve lehet kötni s az üzlet megkötésénél e papirosok csupán olyan értékrészletekben szerepelhetnek, amilyenekben kibocsáttattak. Tilos azonban egy okiratba összefoglalni többféle értékpapiros eladását, v. értékpapirosokat egyéb tárgyakkal együttesen eladni s végre sorsjegyek nyereség-kilátását részletfizetésre eladni. A részletfizetésre eladott értékpapirosoknak az ügylet megkötésekor s annak egész tartama alatt az eladó birtokában kell lenniök. A kikötött fizetési részleteknek s részletfizetések időközeinek egyenlőknek kell lenniök. Az eladónak nem szabad a vételárt váltóval biztosítania. A R.-et a vevő, vagy ennek jogutódja megtámadhatja, ha az értékpapirosok neki olyan magas áron adattak el, hogy az az ügyletkötés napján jegyzett árfolyamot és ennek a R. tartamára számított évi 15%-os kamatját meghaladja. Viszont az eladó is elállhat az ügylettől, ha a vevő a részletfizetést a lejárat utáni nyolcadik napon sem teljesíti; ez esetben joga van az eladónak az illető papirosokat a napi árfolyamon eladni, vagy magának megtartani, de köteles aztán a befolyt árból a hátralékos részletek levonása után fentmaradó összeget a vevőnek kifizetni. Ha ilyen esetben hiány mutatkozik, ezt a vevő nem tartozik megtéríteni. Utazó ügynökök által nem szabad R.-et kötni. Az iparhatóság rendesen negyedévenkint legalább egyszer, de bármelyik részletív (l. o.) tulajdonosának okadatolt kivánságára ezenkivül is, tartozik a R.-ekkel foglalkozó üzleteket megvizsgálni s az esetleg tapasztalt szabálytalanságokat az illetékes kir. biróságnak feljelenteni. A törvény rendelkezéseinek megszegése első esetben 300 frtig terjedhető birsággal, 2 éven belüli ismétlődés esetében pedig azonkivül még egy havi elzárással büntethető.

Reszm

arab eredetü török szó, jelent adót. A török hódoltság idejében dívott főleg e kifejezés, és az a sokféle adó, melyet a magyar jobbágy a töröknek is tartozott fizetni, mind e névvel volt jelölve. A főbb adónemek a következők voltak: R.-i árusz mátkaadó, R.-i agnám juhadó, R.-i báds vámfizetés, R.-i bágcse kertadó, R.-i defirmen malomadó, R.-i duhán füstpénz, R.-i eszirán fogolypénz, R.-i fucsi hordóadó, R.-i kantar mázsapénz, R.-i kován méhkasadó, R.-i orak kaszaadó, R.-i otlak legelőilleték stb.

Reszmann

Konstantin, olasz diplomata, szül. Triestben 1832 máj. 15. Részt vett 1848. a bécsi forradalmi mozgalomban; azután befejezvén jogi tanulmányait, az olasz nemzeti párt zászlajához csatlakozott. 1852. tagja volt egy Ausztria ellen irányuló összeesküvésnek Mantovában; 1862. pedig az olasz királyság szolgálatába állott. Előbb a párisi olasz követségnél, majd (1891-92) a konstantinápolyi követségnél működött és 1892-1896-ig olasz nagykövet volt Párisban.

Resztó

dunai hajósnyelven tartalékkötelet, egy nagyobb kötélből megmaradt s kisebb szolgálatokra alkalmas részkötelet jelent; nevezik szabadoskötélnek is. - R. (a lat. resto a. m. állva marad szótól) a kártyajáték (huszonegyes) kifejezése, midőn a játékos nem kér több kártyalapot az osztótól.

Részvény

(actia), a R.-társasági alaptőkének meghatározott része; valamint az arról kiállított s máskép R.-jegynek is nevezett okirat. A R.-eket rendesen az alaptőke csekélyebb hányadrészét képviselő összegről szokás kiállítani, hogy igy az alaptőkét annál könnyebben összehozni lehessen, oly elemeknek is belevonásával, amelyek különben részt venni hajlandók vagy vagyoni viszonyaiknál fogva képesek nem lennének. Az az összeg, amelyről a R. szól, a R.-nek névértékét (l. o.) teszi. Ettől különbözik a R.-eknek valóságos értéke vagy árfolyama, vagyis az az érték, amelyben azok a forgalomban - a tőzsdén - adásvétel tárgyai. A R.-eknek árfolyama a névértékkel egyenlő vagy a névértéknél nagyobb v. kisebb lehet. Erre vonatkoznak a kifejezések, hogy a R.-ek al parin, vagy parin felül, v. parin alul állanak. Törvényünk a R.-ek névértékére megszorító intézkedést nem tartalmaz, vagyis nem határozza meg azt, hogy az egyes R.-ek az alaptőke hányadrészét képviseljék. Csak azt rendeli, hogy a R.-ek száma előre meghatározva, s a R.-ek egymás közt egyenértéküek legyenek. Némely törvényhozások meg akarván akadályozni azt, hogy R.-eknek vásárlása s R.-ekkel való üzérkedés a kellő értelemmel nem biró szegényebb körökre kiterjedjen, a névértéknek bizonyos legkisebb mértékét állapítják meg, melyen alul R.-eket kibocsátani nem szabad. A teljes névértékről szóló R.-eket egész R.-eknek nevezik; ha a névérték oly magas, hogy a R.-ek forgalmára bénítólag hat, szokás s nálunk is meg van engedve az egész R.-ek mellett, de szintén meghatározott számban s egyenlő értékben, oly kisebb összegről szóló R.-eket kibocsátani, amelyek a teljes névérték bizonyos hányadrészét képviselik, vagyis az egész R.-eket p. fél, negyed R.-ekre felosztani. Ezeket hányad-R.-eknek nevezik. P. az egy millió alaptőkét 10 000 forint névértékü 100 R.-re osztják fel, azonban teljes névértékben csak 50 darab R.-t bocsátanak ki, a másik 50 darabot pedig 500 darab 1000 forintos R.-re osztják fel, melyeknek mindegyike e szerint a teljes névértéknek 1/10-ed részét képviseli s 10 db. ilyen R. egyenlő egy egész R.-nyel. Minthogy a R.-eknek száma meg van határozva s a R.-ek egyenlő névértéküek, az alaptőke nagyságát megtudhatjuk, ha a névértéket a R.-ek számával szorozzuk. Ha az alaptőkét a részvények számával elosztjuk, megkapjuk a névértéket; ha pedig az alaptőkét a névértékkel osztjuk, megkapjuk a R.-ek számát. A R.-tulajdonosok az egyes R.-eket fel nem oszthatják, hanem azok reájuk nézve oszthatatlanoknak tekintendők. A R.-eket nem mindig szokás azonnal teljes névértékben befizetni; ezt célszerüségi szempontokból a kereskedelmi törvényünk is megengedi, de a teljes befizetés előtt végleges R.-eket nem, hanem csak ugynevezett ideiglenes R.-eket v. R.-utalványokat lehet kibocsátani, amelyeken a tényleg befizetett összeg világosan kiteendő. Ideiglenes R.-ek vagy R.-utalványok tehát oly R.-ek, melyek a névleges érték teljes befizetése előtt, a tényleg befizetett összegről bocsájtattak ki. Az ideiglenes R.-ek végleges R.-ekkel kicseréltetnek akkor, ha a névérték teljesen be van fizetve, ami az esetleges osztaléknak e célra fordításával is történhetik. A törvény még azt a további tiltó rendelkezést tartalmazza, hogy: a) a R.-társaságnak bejegyzése s a bejegyzésnek kihirdetése előtt kibocsátott R.-ek semmisek; és b) az eredetileg kibocsátott R.-ek teljes befizetése előtt új R.-eket kibocsátani nem szabad. A tilalom ellen vétők a kibocsátásból eredhető minden kárért egész vagyonukkal egyetemlegesen felelősek.

A R.-ek között a törvény engedelménél fogva az a különbség lehetséges, hogy bizonyos osztályu R.-ek elsőbbséggel birnak más R.-ek fölött; nagyobb, több jogot adnak, p. ugy, hogy a törzsvagyon esetleges felosztásakor első sorban csakis az elsőbbséggel biró R.-ek elégítendők ki, a többi R.-ek pedig csak a maradékra tarthatnak igényt, vagy ugy, hogy a felosztható nyereségből első sorban az elsőbbséggel biró R.-ek bizonyos eleve meghatározott összeget kapnak, a többi R.-ek pedig csak akkor s annyiban részesülnek osztalékban, ha s amennyiben a felosztható nyereség ama összeget meghaladja. Az ily előnnyel felruházott R.-eket elsőbbségi R.-eknek nevezik. Az elsőbbségi és a törzs-R.-eket gyakran (nagy) betüvel (A sorozat, B sorozat) szokás megjelölni. Lehet kettőnél több sorozat is. Az elsőbbségi R.-ek nem tévesztendők össze az elsőbbségi kötvényekkel. Az utóbbiak nem R.-ek, hanem valóságos adóslevelek, s nem részei az alaptőkének; birtokosaik nem R.-esek, hanem hitelezők. Törvényünknek az a tiltó rendelkezése azért, hogy a R.-társaság a megengedett tőkeleszállítás esetét kivéve, saját R.-eit meg nem szerezheti, sem zálogba nem veheti, az elsőbbségi R.-ekre áll, de az elsőbbségi kötvényekre nem terjed ki. A R.-ek törvényünk szerint névre v. bemutatóra szólhatnak; ami azoknak átruházására bir jelentőséggel. A bemutatóra szóló R.-ek átruházása eagyszerüen átadás által történik. A névre szóló R.-ek ellenben üres hátirat mellett is átruházhatók ugyan, de amennyiben az alapszabályok máskép nem intézkednek, a birtokos a társaság irányában csak akkor tekintetik igazoltnak, ha az átruházás a R. felmutatása mellett a társasági R.-könyvbe (l. o.) bejegyeztetett. A társaság azonban a birtokos minőségét vizsgálni nem tartozik. A R.-es az átruházás dacára a névre szóló R.-nek még be nem fizetett értéke erejéig mindaddig kötelezve marad, mig az új birtokos a R.-köyvbe be nem jegyeztetett. További különbség a bemutatóra és a névre szóló R.-ek között az, hogy amazoknál az átruházási jog nem korlátozható, mig utóbbiaknál az alapszabályok az átruházást ki is zárhatják.

Részvényaláirás

irásban tett kötelező nyilatkozat bizonyos meghatározott számu részvények átvétele iránt, mely ugy a dolog természete, mint különben a kereskedelmi törvény határozott rendelkezésénél fogva személyesen vagy meghatalmazott által eszközölhető. A R. jogilag ajánlat, melynek elfogadása ott, ahol a részvénytársaság alapítását közvetítik, ezeket illeti, kik a megállapítottnál nagyobb számu R. - az u. n. túljegyzés - esetében a fölös aláirásokat visszautasíthatják. Ezt a visszautasítást redukciónak nevezik. A redukció módjára nézve a tervezetbe (l. alább) esetleg felvett szabályok irányadók. Ilyenek hiányában az alapítóknak teljesen szabad kezük van. Mint minden ajánlat, ugy a R. is csak akkor bir jogi jelentőséggel, s lehet egyáltalán kötelező, ha meghatározott tartalommal bir, azaz, ha a R.-ból meg lehet határozni, hogy milyen ajánlatot tartalmaz. Minden részleteiben az ajánlat csak akkor van meghatározva, ha az aláirók az egész társasági szerződést, vagyis a társaságnak alapszabályait irják alá; ezt azonban a törvény nem követeli, s megelégszik bizonyos fő pontoknak megjelölésével s meghatározásával. Ezt az előleges tájékoztatót, mely a R. alapjául szolgál, tervezetnek (prospektusnak) nevezik. A törvény ennek is csak minimális tartalmát határozza meg kötelezőleg, amelynél tovább menő részleteknek e tervezetbe felvétele csak fakultativ, de nem kötelező. Kötelezőleg tartalmaznia kell a tervezetnek: 1. a vállalatnak tárgyát és tartalmát; 2. az alaptőke nagyságát; 3. a részvényeknek s az esetleg egyidejüleg kibocsátandó elsőbbségi kötvényeknek számát és névértékét; 4. az aláirás záridejét; 5. ha nem készpénzben álló betétellel kiván valaki a társasághoz járulni, ezt a betételt és annak értékét; 6. az alapítóknak vagy másoknak biztosítani kivánt előnyöket. A tervezetet az alapítók minden aláirási ívbe felvenni s polgári állásuk és lakhelyük kitüntetése mellett sajátkezüleg aláirni tartoznak. A tervezetbe felvett adatok valóságáért az alapítók egyetemlegesen felelősek. Kérdés támad, tekinthetők-e alapítóknak olyanok is, akik a tervezetet mint ilyenek alá nem irták, de tényleg mint alapítók szerepelnek az által, hogy azokban a teendőkben, melyeket a törvény az alapítókhoz utal (l. Részvénytársaság), tényleg eljárnak. Az uralkodó nézet különbséget tesz a szerint, amint az alapítóknak biztosított előnyökről vagy pedig az alapítók felelősségéről van szó. Az első szempontból alapító csak az, aki a tervezetet sajátkezüleg aláirta; a másik szempontból az alapítói minőséget az alapítói tevékenység önmagában a tervezet aláirása nélkül is megállapítja, mert alapítói teendők teljesítésétől eljárásért való felelősség elválaszthatatlan, s mert különben teljesen vagyontalan személyeknek előtérbe tolásával a törvényes felelősséget ki lehetne játszani. Ez a felfogás megfelel a dolog természetének, a törvény rendelkezésének, mely az alapítói minőséget nem teszi a tervezet aláirásától függővé, s csak kötelességévé teszi az alapítóknak a tervezet aláirását, s a törvény szellemének, mert a kereskedők cégbejegyzési kötelességére a törvény hason szellemben intézkedik, azt rendelvén, hogy a kereskedő mindaddig, mig cégbejegyzési törvényes kötelességének eleget nem tesz, a kereskedők részére biztosított jogokban nem részesülhet, ellenben elvállalt kereskedelmi kötelességeiért a törvény értelmében felelős. A R.-ból az aláirókra következő két kötelem keletkezik; tartoznak az aláirók: a) amennyiben a tervezet magasabb befizetést ki nem kötött, a R.-nál minden aláirt részvényre névértékének 10%-át készpénzben s a tervezetben megállapított értékben befizetni. Magasabb befizetésre az alakuló közgyülés előtt nem kötelezhetők; b) a további befizetéseket az alapszabályok értelmében, az elmulasztás következményeinek terhe alatt teljesíteni. Az utóbbi kötelezettség alól az aláirók a részvény továbbadásával szabadulhatnak; de csak részben, mert az aláirt részvények névértékének 50%-a erejéig a részvényeknek a törvény s az alapszabályok megtartása mellett továbbadása esetében is felelősek maradnak. A R.-nál befizetett összegekért az alapítók egyetemleg felelősek mindaddig, mig a közgyüléstől felmentést nem kaptak. Ha a R. siker nélkül maradt, az aláirók befizetett pénzeiket levonás nélkül visszakövetelhetik. A visszafizetés kötelessége az alapítókat egyetemlegesen terheli. A nem személyesen vagy meghatalmazott által eszközölt R., ugyszintén oly R., melyre az aláirásnál teljesítendő befizetés nem történt, semmis.

Részvényes

(actionarius), a részvény (l. o.) tulajdonosa. A R.-ek a részvénytársasággal jogviszonyban állanak. A R.-ek jogviszonyai fogalma alá a R.-ek mint ilyenek és a részvénytársaság között fennálló jogviszonyok értendők, tehát nem azok, melyekbe a R.-ek mint bármely más harmadik személyek a részvénytársasággal léphetnek. E jogviszonyok tartalmát bizonyos meghatározott jogok és kötelességek alkotják. A jogokat illetőleg az u. n. összességi és az u. n. egyéni jogokat szokás megkülönböztetni; amazok alatt azokat a jogokat értjük, melyek a társasági ügyek ellátása körül a R.-ek összességét mint ilyet illetik, melyekben tehát az egyes R.-ek nem önállóan, hanem mint az összesség tagjai szerepelnek. Az egyéni jogok a R.-eseket mint egyeseket illetik meg. Az összességi jogokra nézve a kereskedelmi törvény azt a szabályt tartalmazza, hogy mindazokat a jogokat, amelyek a R.-eket a társaság ügyei tekintetében illetik, a R.-ek összessége a közgyülésen gyakorolja. Az egyes R.-eket illető jogok első sorban általános v. különös jogok a szerint amint a R.-eket általában v. pedig azoknak csak bizonyos osztályát, jelesül az u. n. elsőbbségi részvények (l. Részvény) tulajdonosait megilletik. E felosztáson kivül az egyéni jogok vonatkoznak: a) a társasági ügyek intézésében való részvételre s az ügykezelés ellenőrzésére; b) a társasági vagyonra; c) a részvények átruházására. Az első osztályba tartozik a közgyülésen való megjelenési, a tanácskozási, indítványozási és a szavazatjog. E jogok terjedelmére s közelebbi meghatározására az alapszabályok irányadók, melyek a jogok gyakorlásának feltételeit megállapítják, s bizonyos tekintetben korlátozó intézkedéseket is tartalmazhatnak, p. oly értelemben, hogy a szavazati joghoz bizonyos számu részvények birtoka szükséges, hogy meghatározott számu szavazatnál több szavazattal egy R. sem birhat, akárhány részvénye legyen is, hogy a szavazatjog csak személyesen vagy meghatalmazott által is gyakorolható-e stb. Bizonyos jogokat azonban a törvény biztosít a R.-eknek, ugy hogy az alapszabályok e jogokat sem meg nem szüntethetik, sem nem korlátozhatják. Ide tartoznak nevezetesen: 1. minden egyes R.-t illető kereseti jog oly közgyülési határozat ellen, mely a törvénnyel v. az alapszabályokkal ellenkezik; 2. az alaptőke 1/10 részét képviselő R. v. R.-eknek az a joga, hogy a költségek előlegezése és részvényeiknek letéte mellett a társasági üzletkezelésnek szakértői megvizsgálását és a vizsgálat eredményének velök leendő közlését az illetékes királyi törvényszéknél követelhetik; 3. ugyancsak az alaptőke 1/10 részét képviselő R. v. R.-ek az a joga, hogy az ok és cél kijelölése mellett bármikor közgyülésnek összehivását követelhetik, s e jogukat biróilag is érvényesíthetik. A második osztályba tartozó jog, mely a kereskedelmi törvény szerint aránylagos részére terjed, vonatkozik: a) a társaság törzsvagyonára és b) a nyereségre. A törzsvagyonra vonatkozó jog a társaság fennállása alatt nyugszik, mert azalatt a R. még az általa befizetett összeget sem követelheti vissza, gyakorlativá tehát csak a társaság felosztásakor válik. Ekkor a R.-ek követelhetik, hogy a társasági vagyon a tartozások kielégítése után közöttük részvényeik aránya szerint felosztassék. A kereskedelmi törvény csak a tényleges felosztás időpontjára nézve tartalmaz a társasági hitelezők érdekében megszorító intéhkedést, amennyiben rendeli, hogy a feloszlott társaság hitelezői követeléseik érvényesítésére hirlapilag felhivandók. A vagyon tényleges felosztása a hirdetmény harmadszori közzétételétől számítandó 6 hó eltelte előtt nem történhetik. A nyereségre vonatkozó jog épp ellenkezőleg a társaság fennállása alatt illeti a R.-eket. Azt, amit a R.-ek e jog alapján követelhetnek, osztaléknak (dividenda) nevezik. A kereskedelmi törvény az osztaléknak csak legnagyobb mértékét határozza meg. A legnagyobb osztalék az, ami az évi mérleg szerint mint tiszta nyereség megmarad. Az alapszabályok az osztalékot ennél kisebb mértékben állapíthatják meg. A tiszta nyereség az, ami a tartozások, a költségek és az alaptőke teljes fedezése után megmarad. Az alaptőkére különösen kimondja a kereskedelmi törvény, hogy abból a R.-eknek kamatot v. osztalékot biztosítani v. kifizetni nem szabad, s hogy a veszteségek által csökkent alaptőke újból kiegészítéséig a R.-ek osztalékot nem igényelhetnek. A mérleg alapján jóhiszemüleg felvett osztalék visszafizetésére azonban nem kötelezhetők; de visszafizetésnek igen is van helye akkor, ha az évi mérleg után az tünik ki, hogy az üzleti év folyamában közgyülési határozat folytán előlegesen kifizetett összeg az osztalékot meghaladja. A vagyoni jogokhoz számítandó az a jog is, hogy a R.-ek a társaság céljához és annak kötelezettségeihez egyébbel, mint a részvények névértékének az alapszabályok által meghatározott befizetésével, járulni nem tartoznak, amely kifejezetten is biztosított jog különben már a részvénytársaság (l. o.) törvényes fogalommeghatározásából is következik. A részvények átruházásáról l. Részvény. A jogokkal szemben a R.-eknek kötelezettségeik is vannak. E kötelezettségek tisztán vagyonjogiak. A társasági ügyekben való részvételre a R.-eknek kötelezettségeik nincsenek. A vagyoni kötelezettség a részvények után járó befizetések kellő időben teljesítésére, s a mulasztás törvényes s az ennél esetleg súlyosabb alapszabályszerü következményeinek viselésére szorítkozik. Törvényes következmény: a) késedelmi kamat fizetése; az alapszabályok azonfelül kötbért v. azt is kiköthetik, hogy a késedelmes R. az aláirásból eredő jogait, sőt a teljesített befizetést is elveszti; b) felelősség a részvény névértékének 50%-a erejéig akkor is, ha a részvény a befizetés elmulasztása miatt megsemmisíttetett.

Részvénykönyv

a részvénytársaságnál vezetendő könyv, melybe a névre szóló részvények a birtokos nevének és lakhelyének kitüntetése mellett bevezetendők (keresked. törvény 173. §).

Részvénytársaság

A magyar kereskedelmi törvény R.-nak azt a társaságot tekinti, mely előre meghatározott bizonyos számu és egyenértékü (egész v. hányad) részvényekből (l. o.) álló alaptőkével alakul, s melynél a részvények tulajdonosai csak részvényeik erejéig felelősek. A R. kereskedelmi társaság és pedig feltétlenül, tehát jelesül akkor is, ha nem kereskedelmi üzlet folytatására alakult, s kereskedelmi ügyletekkel nem foglalkozik, hanem p. ingatlanokra vonatkozó ügyletekkel, melyek a kereskedelmi törvény szerint nem kereskedelmi ügyletek, v. társadalmi s más hasonló céljai vannak (p. szinházak s különféle egyletek). Valoódi jelentőséggel azért a R. mégis csak a kereskedelem s az ipar terén bir, ahol kiválóan mint az egyesek erejét meghaladó nagy vállalkozás tényezője szerepel. A R.-nak egyik sajátszerüsége az, hogy a részvények kiváló forgalmi képességénél fogva, amellyel a részvények tulajdonosainak gyakori változása járhat és tényleg járni szokott, a tagok nem személyüknél, hanem részvényesi minőségöknél fogva szerepelnek, amit ugy szokás kifejezni, hogy a R. nem «személy-», hanem «tőkeegyesület». Egyik kiváló sajátszerüsége továbbá a részvényeseknek korlátolt, azaz csakis részvényeik erejéig terjedő felelőssége. A részvényesek minimális számát a kereskedelmi törvény egyenesen sehol sem határozza meg. Minthogy azonban az alakuló közgyülés határozatképességéhez legalább 7 tag jelenléte szükséges, ebből következik, hogy ennél kisebb számu részvényesekkel R. meg nem alakulhat. A már megalakult R. azonban a részvényeknek kevesebb kézbe összpontosulása folytán kevesebb tagból is állhat, mert a kereskedelmi törvény e tekintetben sem közvetlen, sem közvetett tiltó rendelkezést nem tartalmaz. A részvényeknek egyetlen egy kézbe összpontosulását azonban a dolog természete és a R. fogalma zárja ki, mert egy ember nem alkothat társaságot.

Alaptőke alatt a részvényesektől a vállalat létesítése végett összehozott tőkét kell érteni, törvényeink megengedik azonban, hogy az alaptőke részben más úton, jelesül kölcsön, elsőbbségi kötvények kibocsájtása útján szereztessék be, amit azonban többen csak helytelen kifejezésnek tekintenek. Annyi mindenesetre bizonyos, hogy a kölcsön útján beszerzett és a részvényekre befizetett alaptőke közt a különbség kézzel fogható. Amaz tisztán cselekvő vagyon, ez jóllehet a társaság tulajdonává vált, egyúttal adósság is. Az alaptőke első sorban a társasági hitelezők biztosítására szolgál, s azrt mindenkor határozottnak kell lennie, de a R. tartama alatt a körülményekhez képest felemelhető vagy leszállítható. Az alaptőke mindig pénzösszeg, amelyet természetesen nem tartanak fiókban, hanem amelynek az alaptőkétől szorosan megkülönböztetendő társasági vagyonban mindenkor teljes fedezetet kell találnia. Az alaptőke, valamint a társasági vagyontól, ugy különbözik az u. n. tartalékalaptól is (l. o.). Az alaptőke nagysága kötelezőleg csak kivételesen van előirva. Igy p. közraktári vállalatnál a biztosítási ügyletek minden ágára nézve, amellyel foglalkozni szándékozik, külön-külön legalább 100 000 forintnyi tényleg befizetett alaptőkét kell kimutatni; a vasúti R.-ok alaptőkéjét nálunk rendesen a törvényhozás szokta meghatározni.

R.-ok alapítása tekintetében három fő rendszert különböztethetünk meg, u. m.: 1. a kiváltsági (privilégium); 2. az engedélyezési és 3. az u. n. normativ rendszert. Az első már a mult században kiment a divatból, ugy hogy jelenleg csak a két utóbbi rendszer egyikét vagy másikát követik a törvényhozások. Engedélyezési rendszer mellett az alapításhoz a kormány engedélye szükséges, mellyel a közelebbről meghatározott kormányfelügyelet párosul. A normativ rendszer mellett az alapítás elvileg szabad, de a R. alapítása a törvénytől meghatározott feltételekhez van kötve, s a működés birói ellenőrzés alá van helyezve. Nálunk azoktól a kivételes esetektől eltekintve, amelyekhez törvényhozási vagy hatósági, s jelesül az ipartörvény értelmében iparhatósági engedély szükséges, a normativ rendszer irányadó. R.-ok alapítása elvileg szabad, de a törvény meghatározza egyúttal azokat a feltételeket és korlátokat, amelyeknek megsértése hol érvénytelenséget, hol magánjogi, sőt büntetőjogi felelősséget von maga után, s melyeknek megtartását birói ellenőrzés alá helyezi. A R. megalakulása három feltételtől függ. A R. ugyanis csak akkor tekinthető megalakultnak, ha: 1. az alaptőke biztosítva van; 2. a R.-i alapszabályok létrejöttek és 3. a R. a kereskedelmi cégjegyzékbe bevezettetett. Az alaptőke biztosítása részvényaláirás útján (l. o.) történik; biztosítottnak azonban az alaptőke csak akkor tekinthető, ha, amennysiben a tervezet magasabb befizetést ki nem kötött, az aláirásnál minden aláirt részvényre névértékének 10%-a készpénzben, és a tervben megállapított értékben befizettetett. Az alapszabályok, melyek társasági szerződés jellegével birnak, és habár a törvény kifejezetten nem rendeli, szükségszerüen irásbeli formát tételeznek fel, megállapítása az alakuló közgyülésnek feladata, melyre az alapítók a részvényaláirás záridejétől számítandó két hónap alatt az aláirókat összehivni tartoznak; ellenkező esetben az aláirók befizetett pénzeiket levonás nélkül visszakövetelhetik. Az alapszabályoknak tartalma nincsen egészen a felek tetszésére bizva, hanem annak minimális tartalmát a kereskedelmi törvény (15 pontban) határozza meg. Az alakuló közgyülés, mely csak akkor határozatképes, ha abban akár személyesen, akár képviselve legalább 7 oly aláiró van jelen, kik együtt az alaptőkének legalább 1/4 részét képviselik, s melyen minden aláirt részvény egy szavazatot ad, oly megszorítással mégis, hogy 10 szavazatnál többet senki sem gyakorolhat, még más tárgyakban is határoz, amelyeket a törvény kifejezetten hozzá utal; egyebek között határoz a R. meg v. meg nem alakulása fölött, s megválasztja, amennyiben azt az alapítók a maguknak esetleg fentartott jognál fogva ki nem nevezték, az igazgatóságot és a felügyelő bizottságot. Csak az alakuló közgyülés sikeres megtartása után történhetik meg a R.-nak a kereskedelmi cégjegyzékbe bejegyzése, mely célból az alapszabályok a R.-nak székhelye szerint illetékes törvényszéknél bemutatandók, s egyidejüleg igazolandó mindaz, aminek igazolását a kereskedelmi törvény kimerítőleg meghatározza, az alaptőkére vonatkozólag jelesül nem csak azt, hogy a R. aláirás útján biztosítva van, hanem hogy az egyes részvények után legalább 30% tényleg befizettetett. A történt bejegyzés közzé teendő. A közzétételnek tárgyát az alapszabályok, de nem egész terjedelemben, hanem azoknak a kereskedelmi törvényben (8 pontban) kimerítőleg meghatározott pontjai képezik. Bejegyzés és közzététel (kihirdetés) előtt a R. nem létezőnek tekintetik. Az ez előtt kibocsátott részvények semmisek, s a kibocsátók minden abból származó kárért egyetemlegesen felelnek; akik pedig addig a társaság nevében eljártak, személyesen és egyetemlegesen felelősek.

A törvényesen megalakult R. jogi személy, tehát önálló, a részvényesek összességétől különböző jogalany, mely mint minden kereskedelmi társaság, a kereskedelmi törvény 63. §-a értelmében jogokat szerezhet, kötelezettségeket vállalhat, ingatlan javakra tulajdont s egyéb jogokat szerezhet, felperesi és alperesi minőségben perben állhat. A részvényeseket a társaság ügyei tekintetében megillető jogokat a részvényesek összessége a R.-i közgyülésen gyakorolja. A R. és az egyes részvényesek közötti jogviszonyokat illetőleg a kereskedelmi törvény részint kényszerítőleg (absolute), részint szerződéspótlón (dispositive) intézkedik. L. Részvényes. A R. ügyeit az igazgatóság vezeti, mig a társasági ügyvezetés ellenőrzése a felügyelő bizottságnak feladata.

A R. feloszlik: 1. annak az időnek elteltével, amelyre keletkezett; 2. közgyülési határozat folytán; 3. egyesülés és 4. csődnyitás következtében. Esetleg más okokból, de a törvénynek a feloszlásra rendelt határozatai ebben az esetben is alkalmazandók. Feloszlás esetében, csőd és egyesülés eseteit kivéve, felszámolásnak van helye. A feloszlott R. könyvei 10 éven át megőrzendők. Az egyesülés különösen, melynek célja főleg az, hogy két v. több hasonló célu R. közös érdekben egyesül, hogy a valamennyiökre nézve hátrányos versenyzés helyett céljukat egyesült erővel jobban elérhessék, s mely vagy ugy történhetik, hogy az egyesült R.-ok egyike fenmarad s a többieket magába fölveszi, vagy pedig ugy, hogy egészen új R. alapíttatik, amelybe valamennyi egyesülő R. beolvad: tisztán jogi szempontból alig volna megengedhető. Az egyesülésnek ugyanis az a következménye, hogy az eddigi adós helyébe a hitelezők hozzájárulása nélkül új adós lép, a részvényesek pedig készpénz helyett egy más társaságnak részvényeit kapják. Midőn azonban a kereskedelmi törvény a gyakorlati élet elutasíthatatlan követelményeire való tekintettel az egyesülést mégis megengedte, a beolvadt R. hitelezőinek jogos érdekeiről kellő óvrendszabályokkal gondoskodott; rendelvén jelesül, hogy a beolvadó R. vagyona külön kezelendő mindaddig, mig annak hitelezői kielégítést vagy biztosítást nem nyertek; a beolvadó társaság vagyonának tényleges egyesítése a beolvasztó társaság vagyonával a hitelezők hirdetményi felhivásának harmadszori közzétételétől számított hat hónap eltelte előtt meg nem történhetik. Büntető határozatok: A R. ügyeiben eljáró közegek, jelesül az alapítók, az igazgatóság tagjai és a felszámolók, nemcsak magánjogi felelősséggel tartoznak ténykedéseikért, hanem a kereskedelmi törvény, tekintve a törvény meg nem tartásának gyakran a közérdekre súlyos következményeit, büntetésekkel is gondoskodik arról, hogy rendelkezései szigoruan megtartassanak. Ezek a büntetések tisztán rendbüntetések ugyan, tehát nem esnek a büntető útra kiszabott büntetések fogalma alá s kiszabásuk nem is a büntető, hanem az illetékes kereskedelmi biróság hatásköréhez tartozik: de azért elég szigoruak, habár enyhébbek, mint némely külföldi törvények hason rendelkezései. A büntetések általában két osztályba foglalvák; az első osztály a súlyosabb, a második osztály az enyhébb mulasztásokra vonatkozik. Az első osztályu büntetés három hónapig terjedhető fogház; a második osztályu büntetés 1000 forintig terjedhető, de behajthatatlanság esetére szabadságvesztésbüntetésre át nem változtatható pénzbirság. Enyhítő körülmények esetén azonban a biróság a fogházat 1000 forintig terjedhető pénzbirságra átváltoztathatja. A büntetendő mulasztásokat a kereskedelmi törvény kimerítően (taxative) meghatározza. Magától értetik, hogy a rendbüntetéseknek csak annyiben van helye, amennyiben a törvénysértés a büntetőtörvény súlya alá nem esik, mely esetben büntetőjogi felelősségnek van helye.

A kereskedelmi törvény végül külföldi R.-okra is tartalmaz bizonyos intézkedéseket. A modern nemzetközi jognak elfogadott elve, hogy külföldiek a belföldön kereskedést épp ugy űzhetnek mint az állampolgárok. Külföldi R.-ok eltiltására azért civilizált nemzetekkel közösségben álló civilizált nemzetnél gondolni sem lehet. De éppen ez bizonyos külön intézkedéseket tesz szükségessé, mert ellenkezőleg, miután az állam hatalma a külföldre, hol a külföldi R.-ok székelnek, ki nem terjed, a hazai közönség a külföldi R.-oknak védtelenül volna kiszolgáltatva, s a külföldi R.-ok a belföldiek fölött, amelyek megfelelő szükséges ellenőrzés alatt állanak, mivel sem indokolható előnyben részesülnének. A vonatkozó rendszabályok tehát nem nemzeti szűkkeblűségnek, nem a nemzetközi jogban érvényes elvek mellőzésének szüleményei; egyedüli céljuk az, hogy a belföldi R.-okra szükségesnek elismert ellenőrzést a külföldi R.-okkal szemben is hatályosan gyakorolni lehessen. A kimerítően megállapított rendelkezések közül kiemelendő különösen: 1. a cégbejegyzési kötelesség; 2. annak kimutatása, hogy a R. hazájának törvényei szerint hazájában megalakult és tényleg működik; 3. a belföldi üzlet folytatására a belföldön székelő képviselőségnek kirendelése és 4. a belföldi üzlet folytatására szánt tőkének a belföldön elhelyezése. Ez oly lényeges, hogy a tőkének az országból egészen vagy részben kivonása esetében a bejegyzés bárkinek kivánatára elrendelhető. Mint a nemzetközi érintkezésekben általában, ugy ebben a tekintetben is végül a viszonosság elve irányadó, ugy hogy a bejegyzés törlését el lehet rendelni, ha a külföldi állam, ahol a R. székel, hazai R.-ainkkal szemben a viszonosság elvétől eltért.

Részvénytársasági felszámolás

Ha a részvénytársaság más okból mint csődnyitás vagy egyesülés okából feloszlik (l. Részvénytársaság), felszámolásnak van helye, melyen a feloszlott részvénytársaság ügyeinek lebonyolítását értjük. A hitelezők érdekében a R.-t kötelezőleg irja elő a törvény. A felügyelő bizottság ellenőrző kötelessége a felszámolás tartama alatt is érintetlen marad. A R.-ra általában felállított törvényes rendelkezések irányadók.


Kezdőlap

˙