(ejtsd: rolan dö la platyier) János Mária, francia államférfiu, szül. Thizyben (Villefranche mellett), megölte magát Rouenben 1793 nov. 15-én. 1790-ban jakobinus klubot alapított Lyonban, mely őt 1791. a nemzeti gyülekezetbe választotta. Ott a girondistákkal lépett érintkezésbe és Brissot révén 1792 márc. a gironde-minisztériumban a belügyminiszteri tárcát kapta, mignem XVI. Lajos egy nagyon szabadon szerkesztett levele miatt jun. 13. elbocsátotta. A király letétele (aug. 10.) után azonban újra belépett a minisztériumba. Leghevesebb ostorozója volt a hegypárt anarkikus törekvéseinek, és az igazi népszabadság ellen intézett mindennemű támadásokat erélyesen visszautasította. A jakobinusoktól bevádoltatván, hogy a vidéket politikailag önállósítani és a fővárostól függetleníteni akarja, 1793 jan. 23. elbocsátását kérte. Junius elején (a girondiak bukásakor) R.-t is el akarták fogni, de Rouenba szökött, ahol felesége kivégzéséről értesülvén, öngyilkossá lett. Iratai közül a nejéhez intézett Úti levelei (Amsterdam 1782, 6 köt.) és a Dictionnaire des manufactures et des arts qui en dépendent (3 köt.) említendők, amelyet Panckouck Encyclopédie méthodique cimü műve számára irt. - Neje, Mária Janka, szül Párisban 1754 márc. 17., megh. a vérpadon 1793 nov. 9. Phlipon aranyműves leánya, a régi kor tanulmányozása folytán a köztársasági eszmék hive. 1780 febr. 4. lett neje R.-nak, kit később hivatalos teendőiben támogatott. Számos feliratnak és rendeletnek ő volt szerzője. Az elmenekült girondistákkal való levelezése miatt 1793 jun. 2. elfogatván, a forradalmi törvényszék előtt önmaga védelmezte magát; kivégeztetése pillanatában rendkivüli nagy lelki erőt tanusított. Terjedelmes és tanulságos Mémoires-jaiban (Páris 1820; új kiad. Faugeretől 1864, 2 köt. és Claretietől 1884, 2 köt.) a többi iratai is benfoglalvák. Leveleit Dauban adta ki (u. o. 1867, 2 köt.). V. ö. Dauban, Étude sur Madame R. (Páris 1864); Blind M., Madame R. (London 1886).
l. Lasso.
l. Breche de Roland.
máskép Ruland- v. Rutland-szobrok, kolosszális, fából vagy kőből durván faragott szobrok, amelyek Észak-Németország sok helységének fő terein vagy vásárterein állottak és részben ma is állanak (u. m. Brandenburgban, Brémában, Halléban, Nordhausenban, Perlebergben). Rendszerint hajadonfejü vértes alakot ábrázolnak vont karddal, amelyet a hagyomány a mondaszerű Rolandnak tulajdonít, de amelynek eredete még ma is homályos; bizonyos csak az, hogy törvénykezés székhelyét jelképezik. Csakis a XIV. sz. óta említik ezeket a szobrokat, melyek gyakran a város önállóságának jelképei voltak. V. ö. Beringuier, Die Rolande Deutschlands (Berlin 1890).
Alfréd Fülöp, francia festő, szül. Párisban 1847 márc. 10., a párisi École des beaux artsnak volt tanítványa, azután pedig Gérôme és Bonnat vezetése alatt dolgozott. Nagy feltünést keltett az 1875-iki toulousei árviznek 1887. kiállított képével (havrei muzeum). Ezt követte Silenus ünnepe (1878, genti muzeum), azután pedig Zola regénysorozatának és Courbet realizmusának hatása alatt A bányamunkások sztrájkjra (1880, valenciennesi muzeum), A munka (kőfaragók Suresnesben, Páris mellett, 1885) és A háboru (1887) hármas sorozata. Törekvésének másik iránya a falusi életből, a szabad természetből vett képeiben nyilatkozik. A fejő lány (1888) és a Leány és bika (1889) a legfinomabb világítási tanulmányok. Legújabb művei közül kiválik A tolószékben ülő nő és az États généraux 1889-iki száz éves jubileumának ünnepét ábrázoló nagy képe a versaillesi történelmi muezumban. Művei közül a párisi Luxembourg-muzeumban vannak: Előre; Normandiában.
(ejtsd: roll), az ugyanily nevü svájci járás székhelye Waadt svájci kantonban, 11 km.-nyire Nyontól, a Genfi-tó jobb partján, vasút mellett, (1888) 1855 lak., bortermeléssel; régi kastéllyal. Itt született Laharpe orosz generális, akinek emlékére a tó egyik szigetén 13 m. magas obeliszket állítottak és ezt a mellképével díszítették.
(a francia rôleból készült német szó) a. m. szerep.
Mátyás, pedagógus, szül. Üröm községben (Pest) 1840 szept. 13. Tanult Vácot és Budán. 1857. elemi iskolai tanítói oklevelet szerzett és mint tanító Budaörsön 6 évig működött. Maja a kir. József-műegyetemen a gépészmérnöki kurzust végezte és 1868-70. u. o. tanársegéd volt és ez idő alatt letette a főreáliskolai tanképesítő vizsgálatot. 1870. tanárnak választották a pesti polgári fiuiskolához, egyúttal megbizták ezen új iskola igazgatásával. Tanársegédi ideje alatt csillagászattal is foglalkozott. Egyik idevágó értekezését az akadémiában olvasták fel, megjelent az Astronomische Nachrichten című szaklapban. 1871. kormánysegéllyel beutazta Németországot a polgári iskolák tanulmányozása végett. 1873. Schenzl Guido meteorologiai intézeti igazgatóval az ÉNy-i felföldet utazta be a föld delejes viszonyainak felvétele végett. Irt több iskolakönyvet (1 fizikát, 3 könyvvitelt, 1 mértant). 1891 óta az Eötvös-alap pénztárosa s tagja a fővárosi bizottságnak. E lexikonba a mértékekről szóló cikkeket ő irja.
Hermann, osztrák-német költő, szül. Badenben (Bécs mellett) 1819 aug. 20-án. 1838-1844-ben Bécsben tanulmányozta a filozofiát és a természettudományokat. Első dalgyüjteménye Liderkränze Bécsben 1842. jelent meg. Ezután Észak-Németországba ment és Frühlingsboten aus Österreich (Jena 1845) c. szabadelvü költeményeit tette közzé, melyek nevét Németországban ismertté tették, de Ausztriába való hazatérését megakadályozták. Ezután vándoréletet élt, mig 1854. megint haza tért szülővárosába. Legjelentékenyebb munkái: Wanderbuch eines Wiener Poeten (Frankfurt 1846); Eine Schwester c. dráma; ein Waldmäarchen stb. (Lipcse 1874); kampfliedet (u. o. 1848); Jucunde (St.-Gallen 1854); Gedichte (Lipcse 1865), Offenbarungen (Bécs, 2. kiad. 1870); Erzählende Dichtungen (Lipcse 1872); Mächengeschichten aus dem Leben (Bécs és Lipcse 1874); Die drei Meister der Gemmoglyptik: Antonio, Giovanni u. Luigi Pichler (Bécs 1874). V. ö. Katscher, H. R.'s Leben und Werke (Bécs 1894).
(ejtsd: rollen) Károly, francia történetiró, szül. Párisban 1661 jan. 30., megh. 1741 szept. 14-én. A Sorbonneban tanulta a teologiát s 1683. a Du Plessis kollégiumon tanári állást nyert, 1688. tanár lett a College de Beauvais igazgatója. A jansenista mozgalomba keveredve, állásáról lemondott s az ifjusági irodalom művelésére adta magát, mig végre 1720. egyetemi rektorrá lett. Számos pedagogiai és történeti művei közül a legnevezetesebbek: Traité de études (Páris 1726-31, 4 köt.); Histoire ancienne (u. o. 1730-38, 13 köt.); Histoire romaine (u. o. 1738-48, 16 köt.; folytatták Crévier, Lebeau és Ameilhon). Munkáit újabban Didot adta ki (1845-63, 23 köt.) és Hachette (1837-41, 7 köt.). Tiszteletére a párisi városi kollégiumot mai is College R.-nek hivják.