Római érmészet

l. Érmészet.

Római festészet

l. Római művészet.

Római fürdő

ir-római fürdő, l. Fürdő (VII. köt. 724. old.). - R. mint magyar telep, l. Aquincum római fürdő.

Római galamb

Franciaország keleti és délkeleti részeiben honos, hatalmas testü, de nehézkesen repülő, lomhán mozgó díszgalamb, mely alakra s testtartásra hasonlít a vadgalambhoz. Többnyire egyszinü, legnagyobbrészt kékes, ritkán barna vagy sárga. Rövid nyakát dacosan hordja. Farktollazata lefelé álló. Képét l. a Galambfélék mellékletén.

Római hadjáratok

igy nevezték a középkorban azokat a harcias expediciókat, amelyeket a német királyok Itáliába indítottak, hogy ott főuralmat alapítsanak s Rómában a pápa kezétől a császári koronát elnyerjék. A német hercegek és egyéb vazallusok kötelesek voltak ezen hadjáratokban részt venni, ami alól később, I. Miksa és V. Károly alatt, váltságdíj fejében kivonták magukat; az ezért 1521. léletbe léptetett megváltási díjszabály zsinórmértékül szolgált másnemü megadóztatásoknál is. III. Frigyes (1452) volt az utolsó Rómában koronázott német király; V. Károly pedig az utolsó, kit Itália földjén, Bolognában (1530) a pápa megkoronázott.

Római irodalom

l. Filologia és Latin irodalom.

Római jog

I. Általában. A R. tárgyi értelemben (norma agendi) ama tételek rendszere, amelyeknek uralma alatt Róma s számos recipiáló nemzet élt. Minden század annyit merített belőle, amennyit megérdemelt. Fő parancsai: élj tisztességesen, senkit ne sérts, kinek-kinek add meg a magáét (honeste vive, alterum non laede, suum cuique tribue). Fő felosztása: közjog és magánjog (ius publicum és privatum). A római közjog vezéreszméje: salus reipublicae suprema lex esto. Ezt a hazafias vezéreszmét s az állami intézmények mintáit örökségképen hagyta Róma az utókorra. A rómaiak előtt egyetlen nép se birta megteremteni a magánjogot. A római magánjog világtörténeti jelentőségre emelkedett, mert alapja: a polgárok jogegyenlősége, a házasság monogam természete s kiváltsága, a tulajdon és a szerződés szabadsága.

A R. alanyi értelemben: külsőleg nyilvánvaló cselekvési szabadság, hatalom (facultas potestas agendi). Egyéni jogosultság az élet javaiból az egyént megillető részre. Az alanyi jogot lehet szerezni, gyakorolni, átruházni, védeni, elidegeníteni, elveszteni. Szentesített igénye van az alanynak arra, hogy a személyekhez és jogtárgyakhoz való jogi viszonyát ne sértsék. Ha sértik, megilleti őt a védelmi (vim vi repellere, actio, exceptio).

Rómában, mint kezdetben nálunk is, a szokásjog (ius consuetudinarium) uralkodott, főleg a vallás befolyásával (ius sacrum), melynek titokzataiból a világi jog (ius profanum) lassan bontakozott ki. A római törvényhozás legnevezetesebb alkotása a XII tábla. Korlátozza a kormányzó hatalmat, igazságot szolgáltat minden polgárnak, a végrehajtást (manus iniectio) praetori ellenőrzés alá veti, a családban egy főt (princeps familiae, pater familias), egy tulajdonost ismer el, aki szabadon szerződhetik s a polgárság jóváhagyásával (in comitiis calatis és in procinctu) szabadon végrendelkezhetik, a XII tábla megállapítja a kamatlábat (fenus unciarium 8 1/3, %), rendezi a gymáságot, behozza a vert pénzt (pecunia numerata), holott előbb a marha (pecus) és a mérlegelt nyers réz (pecunia ponderata) volt a csereeszköz. Az egyes jogintézményeket, melyek előbb kizárólag patricius v. kizárólag plebejus intézmények voltak, közös nemzeti jogintézményekké tette. Rövid, parancsoló, szabatos tételeivel véget vetett a jog bizonytalanságának s kiindulási pontul szolgált a R. fejlődésének és haladásának. Időjártával kiváló tekintélyre emelkedett, mint nálunk az aranybulla, Angliában a magna charta libertatis.

A XII tábla után hozott törvények közt legterjedelmesebb a lex Julia és Papia Poppaea, Augustus idejéből, a családi élet emelésére. Montesquieu szerint legszebb darabja a római törvényhozásnak.

Róma mint hódító sok néppel jött érintkezésbe. Az összehasonlítás azt mutatta, hogy számos jogtétel az ismert népeknél mindenütt előfordul, tehát általános emberi viszonyokon alapul, s hogy a méltányosság folytonosan törekszik enyhíteni a szigoru jogon. Ily tapasztalatok mellett Scaevola és követői megkülönböztetik a régi szigoru polgári jogtól (ius civile) az ismert míveltebb népek közös jogát (ius gentium). Ennek befolyása mindinkább növekedett. Rómának hatalmas jogi géniusza és asszimiláló képessége fényesen bebizonyult. A népek jogát befogadta a római, ugy hogy a Digesták az óvilág minden kiválóbb népének jogából tartalmaznak részleteket.

A R. fejlődésének serény munkása a praetor, a curulis aedilis és a tartományi kormányzó. Hirdetményeik (edicta magistratuum) számos magánjogi tételt, szerződési s kereseti formákat, jogsegítséget, jogorvoslastokat, s birtoklási védelmet hoztak be. Az edictum szerkesztésénél a magisztratus a jogtudósok tanácsával élt. A polgárság jogérzetének megfelelő hirdetményeket a tiszti utódok átvették (edictum tralatitium) és tovább hirdették, mignem Hadrianus alatt változhatatlan szerkezetbe (edictum perpetuum) foglalta Salvius Julianus. Igy készült századok folytán a quiritesek törvényi és szokásjogával (ius civile) szemben a méltányos tiszti jog (ius honoratium), mely a hézagokat kipótolta s a célszerütleneket kijavította (praetor adiuvat, suplet corrigit).

A pretorok mellett a jogtudósok (prudentes) válnak ki a jog fejlesztésében. A véleményezők tekintélyét (auctoritas prudentum) s igy véleményeik érvényét a személyes előkelőség emelte. Ész, jellem, hadvezéri s államférfiui képesség emelte őket magasra. Az eleinte földmíves és katona nemzetnek kezdetleges jogszabályait Modestinus elődei átformálták, a törvényhozás alakszerü beavatkozása nélkül, a gazdasági életnek felvirágzása alatt, az Antoniusok fénykorában, mikor is a mérhetetlen nagy vagyonforgalom szükségessé és gyakorlativá tette a magánjog bővebb kifejtését, értelmezését és alkalmazását. A jogtudósok eme gyakorlati működés közepette megteremtették s előbbre vitték a jogtudományt.

A görög rétorok és bölcsészek Rómában tanfolyamokat nyitva, két újításra tanították Róma jogászait, t. i. hogy rendezzenek be nyilvános iskolákat és tárgyalják a jogot tudományos módszerrel. Az is előnyére vált a R.-nak, hogy mívelőit Augustus óta a tartományokból is szedte. Julianus, Africanus, Septimius Seveerus délről jöttek, Gaius, Ulpianus, Papinianus valódi «napkeleti bölcsek». Szerencse, hogy a római jog nem római eredetü tudósok mívelése alá kerül. A görög bölcsészet és a peregrinus eredetü jogászság emelte a jogtudományt magasra.

Róma jogtudósai magyarázataikkal s véleményezéseikkel gyakorlati értékü jogi irodalmat teremtettek. Augustus óta fejedelmi tekintély mellett véleményeznek (ius publice respondendi). A véleményt, ha nincsen vele ellenkező, követni tartozik a biró Hadrianus óta. Most már a jogtudósok igazi jogalkotók (iuris conditores). Lapidáris kifejezésekkel irtak. Kiválóan praktikus irányuak. Büszkeségök az, hogy hasznos munkát végeznek. Ők az okosak (prudentes), a jogtudomány: a bölcsesség (prudentia, sapientia civilis). Tudomány (scientia) mindenek fölött a jog, melyben a Justitia és Ratio megnyilatkozott s melyen a világbéke (pax Romana) nyugodott.

A tanács a principatus korában néhány érdekes határozattal (senatus consultum) gyarapítá a magánjogot, ennek főleg örökjogi részét (successio ex novo iure).

Augustus és a többi fejedelem mint más főtisztviselő gyakorolta a hirdetményadási jogot (ius edicendi). Leiratokat (rescripta) intézett a hivatalnokokhoz, felekhez, döntött a felebbezők közt. A fejedelmi rendelet az egész birodalomnak szólt, s a fejedelem halála után is fenmaradt, ha a fejedelem aktáit a tanács jóváhagyta. A fejedelmi rendeletekben a kormányzói és igazságügyi felségjog nyilvánult a felmerült esetek elkalmából. Előmozdították a jognak egységességét s a jogot a monárkikus alkotmányhoz idomították. A Constantinus előtti fejedelmi rendeletek belbecsüek, mert a kiválóbb jogtudósok tanácsával és stilusával készültek. Constantinus óta a nagy eszü rómaiak a jog helyett a teologiával foglalkoznak, a kereszténységet uralkodó állami intézménnyé teszik, de a betóduló barbár vándornépek és a keleti deszpotizmus megváltoztatják Róma szellemét. A fejedelmi rendeletek alakilag és tartalmilag hanyatlanak.

Beállt a kompiláció szüksége, melyet Justinianus inkább kielégített, mint Theodorik, Alarich, Gundobald király vagy éppen a leges basrbarorum feljegyzői.

Justinianus (482-565) gyüjteményeiben szállt át az utókorra a törzstől független jognak és a politikai nemzet fogalmán nyugvó államnak eszméje. Justinianus rendeletére a véleményezés jogával kitünt jogtudósok irataiból mindenre kiterjedő s rendszeres beosztásu (Pandektai seu Digesta) könyv készült (533). A Tribonianus elnöklete alatti bizottság 9123 töredéket (fragmenta, leges) szemelt ki. Beosztása: 432 cím (titulus), 50 könyv (liber) s 7 rész (pars). Justinianus a tanulók számára tankönyvet (Institutionum libri) készíttetett (533). Gaius Institutióit követi mind a rendszerben, mind a tárgysorozatban (de personis, de rebus, de actionibus). Feloszlik 4 könyvre, 98 címre (titulus). A fejedelmi rendeletekből (529) készült Codexnek második kiadása (534) a Codex repetitae praelectionis. A 4652 rendelet (lex, constitutio) 765 cím (titulus) alá foglaltatott s 12 könyvre oszlik. Kiválóan kedvez a kereszténységnek. A később felmerült kétes vagy új egyházi és világi kérdéseket újabb rendeletekkel (Novellae leges) szabályozta Justinianus, többnyire görög nyelven. A Novellák száma 168. Mindezekből s az ez után megjelent rendeletekből Basilius Macedo megkezdte s fia Bölcs Leo császár a magyar honfoglalás idejében befejezte (888-892) a tisztán görög szövegü s 60 könyvre osztott törvénykönyvet.

A bolognai egyetem jogtanárai (glosszátorok) Justinianus négy művét (Institutiók, Digesták, Codex, Novellák) egységes testnek (Corpus iuris) nézték, 5 kötetbe (volumen) foglalták (Digestum vetus, infortiatum, novum, Codex, Volumen parvum). Ezeknek első nyomtatott kiadása a velencei (1476-1478). Az egész együtt Corpus iuris civilis cím alatt először Genfben jelent meg (1583). Editiones Pandectarum Florentinae azok a kiadások, amelyek a Medici-könyvtárban levő s a VI. sz. végéről való szép kézirat (virgo florentina) szövegét adják. Legújabb a Mommsené.

Justinianus négy műve egybe foglalva (Corpus iuris civilis) záróköve a régi, de egyszersmind kiindulási pontja a későbbi jogfejlődésnek. Eme középponti helyzeténél fogva két tantárgy épül rajta. Az Institutiók és a Pandekták. Az Institutiók történeti módszerrel röviden előadják a Corpus iurisban reánk maradt jognak sommáját, megkülönböztetve az általános tanokat s a magánjog rendszerét. A Pandekták pedig dogmatice tárgyalják a Corpus iuris tartalmán alapuló s ez alapon rendszeresen kidolgozott általános magánjogtant. A római állami és társadalmi szervezetnek, a jog forrásainak és intézményeinek eredetét, koronkénti alakulását, változását, hatását, feldolgozását és kritikáját a római jogtörténet deríti fel.

A R.-nak tudományos művelése, a glosszátorok, kommentátorok s humanisták, Donellus és Cuiacius nyomán nem hanyatlik, hanem emelkedik. Mutatja ezt a német, francia, angol, olasz, spanyol, magyar és a többi civilisztikus irodalom. Tanítják a világ minden egyetemén, Tokióban ugy mint Port-an-Princeben, Szófiában ugy mint Buenos-Ayresben. Ha Németországban, a német polgári törvénykönyv életbe léptetése következtében veszti is külső alaki érvényességét s épp ezért a porosz igazságügyi miniszter legújabb rendeletével a német polgári jog előadását helyezi a tanfolyam első felébe: a R.-nak belső értéke független marad a külső kötelező erőtől. Hiszen a civiljognak főleg általános tanait s kötelmi jogát már bekebelezték a törvénykönyvekbe s a jogi életnek tényezője marad Európa s Amerika polgárosult országaiban.

A francia, az olasz, a spanyol, az osztrák, a német, a zürichi s a többi törvénykönyv mind merített a R. forrásaiból. Ott találták a tételeket, amelyeket az európai jogtudomány már tisztázott, s amelyek az alkalmazhatóság próbáját már kiállották, tehát etikai s gazdasági hatásukban és következményeikben mérlegelhetők.

A válogató befogadás (receptio) nem akadályozza a speciáljogok fejlődését, hiszen váltó- s bánya-, telekkönyvi, kereskedelmi, vasúti, távirói, szabadalmi s vizjog és más ilyen modern jog csak azoknál a nemzeteknél fejlődött s fejlődik, amelyek a R.-tól el nem zárkóztak. Nem található jogtudomány ott, ahová a R. el nem jutott s ahol nem művelték, fejletlen maradt a magánjog.

A különböző magánjogok összehasonlítása és kiegészítése a R.-ból indul ki. És ha a nemzeti jogok közt van közeledés, ha az ellentétek s eltérések kevesbülnek, mint p. a kereskedelmi jog körében: ez a R. általánosító működésének köszönhető.

A R. európaszerte gyüjtött tapasztalatok szerint a legajánlatosabb tanjog. Kipróbált képző eszköze a jogi oktatásnak. Ezért fordul elő a világon minden egyetemi tanrendben. Az a szellemi kapcsolat, mely a legkülönbözőbb nemzetek jogászait az alapképzés azonosságánál fogva összefűzi, az a közös találkozási terület, mely a helyi s nemzeti jogok különbözőségei dacára sem hiányzik, annak köszönhető, hogy minden egyetemen bevett tanjog a R., mely rendelkezésünkre bocsátja a világszerte befogadott műszavakat, a célszerüségre (utilitas) tekintő okoskodást, a jogi élet tüneményei megfigyelésének módszerét, a gyakorlatias irányt, kifejleszti a rendszeres jogászi gondolkodást, az elemzést és összetevést. A római jogtudósokat méltán nevezik az emberiség tanító-mestereinek. Azok maradnak ők a kondifikációk mellett is. A kódexek nem teszik feleslegessé a klasszikus alaptanokat. Elvi fejtegetések, következtetések, a szöveg magyarázása és kiegészítése, a rendszerbe foglaló osztályozások csak ott találhatók, ahol művelik a R.-ot. A történeti és dogmatikai előadások megtartatnak ott is, ahol, mint p. Francia- és Olaszországban, Ausztriában, megvan a kódex: az alapfogalmak, p. tulajdon, kötelem, jogi személy, késedelem, gondatlanság, kereset, kifogás előfordulnak, de nincsenek megmagyarázva a kódexben, mert ha a törvény jó, nincs benne ami a tanszékre tartozik. Alapfogalmak nélkül nem várható a törvény helyes megértése. Különbség van a törvényszöveg betanulása és a jognak tudományos ismerete közt. Más a jogtudomány, mint a puszta törvényisme.

A római államalkotó hatalomnak mi magyarok vagyunk a Duna és Tisza vidékén az örökösei. Ez kötelességet ró ránk. Művelnünk kell a jogot, mely ezen a vidéken, hol őseink megtelepedtek, ezek ide érkezése előtt uralkodott s mely jognak közvetett hatását, főleg a kereszténység s a nyugati népek befolyása útján, fajunk is megérezte s érzi ma is.

II. A R. hazánkban A R. hazánkba ugy érkezett mint a latin nyelv. A kereszténység egyengette az utat a civiljog számára. Mikor a bolognai egyetem, Kálmán királyunk óta, a R.-ot terjeszté, hazánk sem zárkózhatott el az új irány előtt. A veszprémi iskolában, bár ezt nem tekintik egyetemnek, Kun László okirata szerint «leges saeculares» vagyis a R., «regni nostri consuetudines» vagyis a hazai jog, végül az egyházjog előadásával foglalkoztak a káptalan (capitulum doctorum iuris utriusque) tagjai. A pozsonyi káptalan könyvtárában ma is látható egy 1253. készült hártyakézirat, Roland mesternek jogi műve: Summa notariorum magistri Rolandini. Jogügyleti szabályok és formulárék gyüjteménye, tisztán R.-i alapokon, pl. instrumentum venditionum et emtionum, donationis, solutionis, emancipationis. Ilyen minták nyomán az okiratok szerkesztői a R. műszavait alkalmazták, stilusát utánozták. Később nemcsak a gondolatmenet mutat a R.-ra, hanem egyes jogszabályok befogadását is tanusítják az egyházi itéletek.

A vegyes házakból származott királyaink korában hazánk az olasz, francia és német népekkel sűrü érintkezésben állott. Ez érintkezések folytán az összeköttetés szálai erősbödtek, a jogi téren is élénkül az anyagcsere. A pécsi egyetemen fő tantárgy volt az egyházi és a R. A Mátyás kitály könyvtárából (Corvina) a budai vár visszafoglalása alkalmával (1686) még 31 könyvet leltek a várban, a 31 könyv közül 19 R. Sejteti az arányt, amelyben a római jogkönyvek ott előfordulhattak, valamint a nemzeti muzeumban szemlélhető könyvtárlajstrom a XV. sz.-ból, mely valamelyik hazai könyvtárnak könyvei közt a Curpus iuris civilisnek glossatori és commentatori öt-öt köteteit említi.

A R.-nak magyarországi multjára a XV. sz.-ban világot vetnek azok a könyvek, amelyek a városokban alkalmazott jogszabályokat tartalmazzák, p. a hét királyi városnak, t. i. Kassa, Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Lőcse, Kis-Szeben, Eperjes szabad királyi városoknak törvénykönyve: Articuli conclusionis iurium septem civitatum libeerarum, melynek forrása az egyházi, főleg a R. (a romanis pontificibus et e iure Constantino, Justiniano). Az eperjesi példány német szövegü 1481-ből eredő papiroskézirat, mely az idézett artikulusokon kivül még a magdeburgi városi jogot (Stadtrecht) is tartalmazza. Bártfa városa őrzi Raymundus törvénykönyvét (Summa legum civilium), melynek beosztása az Institutiók rendszerét követi (de iure personarum, rerum, actionum), onnan merített tartalommal.

A XVI. sz.-ban a német egyetemekről hazakerült városbirák a R.-ot segédjogként használták. Innen maradt a városi levéltárakban oly sok a Corpus iuris civilisből, p. Késmárkon, Selmecbányán, Pozsonyban. Az ezredéves országos kiállításon láttuk a gyulafehérvári Batthyány-könyvtár láncos könyvei közt Bartolusnak a Digestákhoz irt hat, és a Codexhez irt egy folio kötet kommentárját, ősnyomtatvány 1492-ből, melyet Thurzó nagyváradi püspök ajándékozott II. Lajos udvari papjának Henkel Jánosnak 1510., midőn ez hazatért a bolognai egyetemről. A láncos könyvek szobájában volt továbbá Felinus könyve: De exceptionibus, de praescriptionibus, de re iudicata. Tele R.-i idézetekkel.

A XVI. sz. hazai jogirodalmán a R. hatását Werbőczy Hármaskönyve mutatja, még inkább Honter János: Sententiae ex libris Pandectarum. Coronae 1539. János királynak ajánlja a Praefatióban ezt a művet, magasztalja az igazságosság erényét s kiemeli János király jogtudományát s ennek vonzó erejét. A szövegben, a jogtudósok nevének mellőzésével, mind az ötven könyvéből a Digestáknak közli a regulaként hangzó rövid pontokat, p. Jus publicum privatorum pactis mutari non potest, vagy Libertas inaestimabilis res est, vagy Non omne quod licet honestum est. Ugyancsak Honter Jánostól van a Compendium iuris civilis in usum civitatum ac sedium Saxonicarum. Coronae 1544. Ez a mű Justinianus Institutióinak glosszák és szakaszok nélküli szövege, compendiose. Mindkét mű akkor készült, mikor még Erdély nem volt külön ország s mindkét könyv gyakorlati alkalmazásra talált a Királyföldön.

A XVII. sz. minden kollégiumán, p. Sárospatak, Debrecen, Eperjes, Gyulafehérvár főiskolájánm s a nagyszombasti egyetemen is tanították a R.-ot.

A Nagyszombatból Budára, onnan Pestre átköltözött egyetemen a XVIII. sz.-ban az észjog kultusza dacára is tanították a R.-ot. A magyar birodalom területén most 3 egyetem és 10 jogakadémia foglalkozik vele. A R., melynek egyik leánya az osztrák jog, ennek behozatalával (1852), sőt a Dráva és a Királyhágón túli részben maig is fentartott intézkedéseivel igen érezteti hatását. Némely újabb törvényünkhöz, p. a gyámsági és a kereskedelmi törvényhez a német cssatornákon becses anyagot szolgáltatott. Azonban nálunk leginkább mint tanjog bir fontossággal. A műszavak, a rendszeres beosztás, az elvi fejtegetések, a következtetések, a jogtudománynak történeti iránya és kritikai módszere, mint a R.-ot tükrözi vissza s mint más művelt nemzetek jogászai, ugy mi is, törvényeink értelmezésénél, hézagainak pótlásánál, kiegészítésénél, helyesbítésénél a R.-on nyugvó általános magánjogi jogtudományra támaszkodunk. A civiljogilag képzett biró itéletében észrevehető a megkülönböztetések finomsága, az apriorisztikus levezetések kerülése, a reális alapok keresése.

Aki látja, hogy a jelesebb törvénykönyvek tartalma részben R., aki látja, hogy a R. a törzsi és helyi szűk korlátokon felülemelkedve folyvást él és táplálja a nemzetek törvénykészítőit, az nem tekinti a R.-ot holt jognak. A R. sikeres tanulása megadja a készültséget s módszertani biztosságot, mely a hazai joggal való foglalkozáshoz szükséges, mint ezt Werbőczy, Kelemen, Frank, Wenzel s Zlinszky és a többi magyar jogi iró műve mutatja. Nevezett jeleseink s követőik a R. ismerete következtében váltak képesekké arra, hogy szórványos jogtételeinkből elvonás útján fogalmakat alkossanak, a szintezis segítségével berendező osztályozásokat tehessenek s a joganyagot rendszerbe foglalva módszeresen tárgyalhassák, mi által a magyar jog körvonalait élesebben megállapították. A jogászi gondolkodás és beszéd beiskolázása, a szövegnek elemezése, megértése, magyarázása és kiegészítése megköveteli a R.-nak mint alapvető tudománynak felhasználását, csak ennek segítségével felelhetünk meg a nemzeti jogtudomány hazafias feladatának, mely nem lehet más, mint a magyar jognak művelése.

Romaika

új-görög nemzeti tánc, amelynél a táncosok kört alkotva, ugró és bukdáló mozdulatokat végeznek növekvő gyorsasággal.

Római kamilla

(növ.) l. Montika.

Római kapor

(növ.) l. Anizskapor.


Kezdőlap

˙