Saint Louis

(ejtsd: szent luisz), a legnagyobb és legfontosabb iparos és kereskedőváros, érseki székhely Misszuri északamerikai államban; a Misszisszippi jobb partján, 32 km.-nyire a Misszuri-torkolat alatt, egy mészkőfensík (legmagasabb hely 60 m.) lépcsős lejtőin, (1890) 451 770, az Illinoisban fekvő East-St.-Louist is beleszámítva 466 939 lak. Az iparos telepei közül a kiválóbbak: a vasöntés, gép-, dohány-, festék-, cipőgyártás, olajpréselés, ólomfehér- és viaszkosvászonkészítés, pamutfonás és szövés, faipar, sör- és kétszersültgyártás, cukorfinomítás, húsfüstölés és téglagyártás; a malomipar terén csak Minneapolis múlja felül. Az összes ipari termékek értéke (1890) 228,7 millió dollár. Iparánál fontosabb a kereskedése. S. nagy lerakodó helye a lisztnek, gabonának, pamutnak, dohánynak, szőrmének, kendernek, állatoknak, disznóhúsnak stb. A 13 gabonaelevátorban néha több mint 12 millió bushel van felhalmozva. A teljesen egyenes utcákból sakktáblaszerüen épített város kiválóbb épületei: a gránitból épült vámház és postapalota, a kupolás court-house, az őrültek háza, az Egyesült-Államok arzenálja, a pamutbörze, a city-hall, a kiállítási épület, a kat. székesegyház, az Odd Fellows épülete, és több nagyszerü hotel. A legélénkebb utcák: az Olive-street, Broadway és Chestnut-street; a Fourth-streeten van a legtöbb bank, a Third-streeten a biztosító intézetek és a folyó mellett a bizományi üzletek. Parkjai közül a kiválóbbak: Ny-on a Forest-park (555 ha.), DNy-on a Tower-Grove-park (110 ha.) Kolumbus, Humboldt és Shakespere szobraival és a Lafayette-park (12 ha.). A Shaw-féle vagyis a misszurii botanikuskert (30 ha.) egyike a legszebb botanikuskerteknek az É.-amerikai Egyesült-Államokban. Érdekesek még a Fair-Grounds lőversenypályával és 25 000 néző számára épített amfiteátrummal; néhány temető, aminő a Bellefontaine; a régi vizvezetéki művek Merchants-bridgenél és az újabbak valamivel fölebb; az 1874. befejezett, St. Louisról elnevezett három íves, 1890 m. hosszu híd, két emelettel a vasút és egyéb közlekedő eszközök számára. A jótékonysági intézetek közül a nagyobbak: az állami, a tengerész-kórház, az őrültek háza, több árvaház stb. A fontosabb kulturális intézetek. a Washington University, amely a politechnikumi, művész- és jogi osztályán kivül női collegeet is foglal magában; a kat. College of the Christian Brothers, a lutheránus német Concordia College, a St. Louis Medical College, a városi könyvtár (70 000 köt.) és a Mercantile Library (80 000 köt.), azonkivül több történelmi, természettudományi, művészeti egyesület. Kezdetben prémkereskedőknek volt állomása. A városnak alapját Laclede 1764. vette meg. 1810. még csak 1600 lakosa volt; 1860. pedig már 160 773. V. ö. Sharf, History of S. (2 köt., Philadelphia 1883).

Saint-Louis

(ejtsd: szen lui), a joloffok nyelvén Ndar, Szenegambia francia gyarmat fővárosa ÉNy.-Afrikában a Szenegál torkolatában fekvő 2300 m. hosszu szigeten, vasút mellett, mintegy 20 000 lak. A rendesen épült város közepén van a kormányzói palota és körülötte az európai házak: a kat. templom, a mecset, az igazságügyi palota, a különböző kaszárnyák, a katonai kórház stb. É-i és D-i végében négerkunyhók állanak. A várostól Ny-ra van Guet-Ndar sziget, a halászok és hajósok városrésze, amelyhez 3 híd vezet, joloff, fulbe, tukulör és szarakol lakosokkal. K. felől szintén szigeteken fekvő és S.-val hajóhíd által összekötött 2 külváros van Szor és Boueville. Az éghajlat ezelőtt igen egészségtelen volt; a szigeti lagunák kiszárítása óta azonban javult. Mivel a Szaharából a tenger felé és viszont az árukat ide hozzák, áruforgalma igen jelentékeny.

Saint-Maixent

(ejtsd: szen mexan), a város Deux-Sevres francia départementban a Sévre-Niortaise és vasút mellett, (1891) 5036 lak., gyapjufonókkal és szövőkkel, bőrcserzéssel; ló-, szarvasmarha-, vászon- és borkereskedéssel; állami ménessel, katonatiszti iskolával; egy XII. sz.-beli gót templommal, amelyet 1562. és 1568. a hugenották jó részben leromboltak, de a lakosok 1670-82-ig újra építettek.

Saint-Malo

(ejtsd: szen malo), az ugyanily nevü járás székhelye és másodrendü erősség Ille-et-Vilaina francia départementban, a Rancenak szigetekkel és zátonyokkal teleszórt torkolatánál, az Aron nevü kiálló hegyfokon, amelyet most 200 m. hosszu és 45 m. széles Sillonnak nevezett kőgát köt a szárazföldhöz, vasút közelében, (1891) 11 896 lak., dohány- és hajógyártással, kétszersült, kötél, vitorlavászon és egyéb fölszerelések készítésével; nagy halászattal és jelentékeny kereskedéssel, amely főleg Anglia felé irányul. A kivitel fő cikkei. gabona, burgonya, vaj, tojások és gyümölcsök; a bevitelé: szén, fa, vas és vasáruk. A kikötő, amelyet a Sillon választ el a La Manchetól és egy előkikötő köt össze a Rance-torkolattal, két medencéből áll; az egyik (17 ha.) S.-hoz tartozik, a másik a D-i pedig Saint-Servanhoz, mind a kettőnek mélysége 7 m. A két medence közt S. és Saint-Servan rakodópartjait egy mozgó híd köti össze. A festői fekvésü város körfalai nagyobbrészt ültetvényekké vannak átalakítva. Házai közt a legtöbb a XVIII. sz.-ból való, sok közülük fából épült. Plébániatemplomát, egykor székesegyházát, a XV. sz.-ból szép torony, üvegfestmények, faragványok, szobrok és képek ékesítik; jelentékenyebb azonkivül Duguay-Trouin admirális márványszobra 1829-ből, a városháza és a muzeum, amely különösen természetrajzi tárgyakban gazdag. S. jelentősége még látogatott tengeri fürdőiben áll. Erősségétől É-ra és a De la Reine újabb erődtől K-re húzódik el 3 km. hosszuságban Franciaország legpompásabb fürdőpartja La Grande Greve, Chateaubriand bronzszobrával Millettől (1875-ből) és a kaszinó-épülettel. A Rance torkolatától balra a festői sziklás partok mentén is vannak tengeri fürdők, aminő Dinard-Saint-Enogat (4435 lak.) számos szállóval és kaszinóval. S. rendes hajóösszeköttetésben áll Jersey szigettel, Southamptonnal, Cancale, Mont-St.-Michel, Granville francia helységekkel. S.-Aleth nevü római helységnek a normann betörések elől menekülő lakosai alapították. V. ö. Le golfe de S., guide du touriste stb. (Páris 1882); Poulain, Hist. de Duguay-Trouin et de S. (1886).

Saint-Mandé

(ejtsd: szen mandé), Páris K-i külvárosa a vincennesi erdő Ény-i szélén, (1891) 11 329 lak., tapéta-, émailáru-, szappan-, illatszer-, bőr- és kartonkészítéssel, olaj- és borkereskedéssel; árvaházzal, többféle nevelőintézettel.

Saint-Marceaux

(ejtsd: szen marszó) Károly René, francia szobrász, szül. Reimsben 1845. A párisi École des beaux-artsban Jouffroynak volt tanítványa, már 1868. nagy sikert aratott Dante ifjuságát ábrázoló márványszobrával. Ezt követték 1875. egy firenzei kovács szobra és Bazetta szinésznő mellszobra; A sír titkár őrző géniusz kitünő márványszobra (1879); egy harlequin szellemes, realisztikus alakja (1880); Pezsgő hab, egy reimsi díszkút számára készített alak (1887); Piquedame (1890) stb. Egyéb művei közül kiválnak: Meissonnier és Renan mellszobrai; Miroy cucheryi plébános bronzszobra a reimsi temetőben, stb. 1880. a francia becsületrend lovagja lett.

Saint-Marcellin

(ejtsd: szen marszellen), az ugyanily nevü járás székhelye Isenre francia départementban, az Isére jobb partján, vasút mellett, (1891) 3392 lak., cukorgyárral, szőllőtermeléssel; bor-, gabona- és selyemkereskedéssel. 8 km.-nyire van Saint-Antoine (1621 lak.), selyemkelmekészítéssel és egy régi apátsággal, amely egy XIII-XIV. sz.-beli pompás templommal áll kapcsolatban.

Saint-Marc-Girardin

(ejtsd: szen mark zsirarden) Ferenc Ágost, francia államférfi és iró, szül. Párisban 1801 febr. 12., megh. Morsang-sur-Seineben 1873 ápr. 11. Jogi pályára lépett s 1823. ügyvéd, 1827. a College de France, 1834. az egyetem tanára és képviselő, 1837. a közoktatásügyi tanács tagja és államtanácsos, 1844. átvette a Journal des Débats szerkesztését, 1871. a nemzetgyülés tagjává és több ízben alelnökévé választották. Művei: Tableau de la marche de la littérature francaise au XVI. siecle (1828, bővített kiadás 1862. és máskor); Rapport sur l'état de l'instruction publique dans le midi de l'Allemagne (1835); Cours de léttérature dramatique ou de l'usage des passions dans le drame (5 köt., 1843-68, 11. kiad., 1875-77, 5 köt., fő műve); Sur l'instruction intermédiaire et de ses rapoorts, avec l'instruction secondaire en France (1847); Cours de léttérature française (1851); Souvenirs et réflexions d'un journaliste (1859, 2. kiad. 1873); Lafontaine et les fabulistes (1867, 3. kiad. 1876); J. J. Rousseau, sa vie et ses oeuvres (2 köt., 1875). V. ö. Tamisier, S., étude littéraire (Marseille 1876).

Saint-Mars

(ejtsd: szen marsz) Gabriella Anna de Cisternes, de Coutiras, marquise de, másként Dash grófnő, francia irónő, szül. Poitiersben 1804 aug. 2., megh. Párisban 1872 szept. 11. Fiatal korában ment férjhez és csak akkor lépett föl mint irónő, midőn vagyonának elvesztése arra kényszerítette. Egyes években öt-hat kötet regény jelent meg tőle. Főleg a legmagasabb körök szerelmi viszonyait és fondorlatait irta le. Legismertebb regényei: Le jeu de la reine (1839); Madame de la Sabliere (1840); La marquise de Parabere (2 köt. 1842); Les bals masqués (2 köt. 1342); Le chateau Pinon (2 köt. 1843); Les chateaux en Afrique (2 köt. 1844); Madame la princesse de Conti (2 köt. 1846); La belle aux yeux d'or (2 köt. 1860); Les galanteries de la cour de Louis XV (4 köt. 1861); Le nain du diable (4 köt. 1862); Les dernieres amours de Madame Du Barry (1864); Les soupers de la Régence (1865); La Boheme du XVII. siecle (1867); Comment tombent les femmes (1867); Les aventures d'une jeune mariée (1870) stb. Magyarul megjelentek: A véres marquisnő, ford. Kún Barna (Pest 1865); A szeretet áldozata, ford. Ozoray Árpád (u. o. 1872).

Saint-Martin

(ejtsd: szen marten), egyike a Kis-Antilláknak, 7 km.-nyire Anguilletól és 21 km.-nyire Saint-Barthélemytől, 99 km2 területtel, amiből 52 (az É-i és K-i rész) a franciáké, 47 pedig a németalföldieké. A dombos sziget legmagasabb csúcsa a Paradis (415 m.). Éghajlata egészséges, de vize kevés. Földje homokos és ezért kevésbbé termékeny. A kiviteli cikkek: a rum, cukor és a tengeri só. A francia részben (3641 lak.) Philipsburg. 1630. Szt.-Kristóf-sziget francia kormányzója birtokba vette, de mivel semmiféle gyarmatot rajta nem alapított, 1648. németalföldiek telepedtek meg rajta, éppen mikor 300 francia is kikötött a parjain. A két nemzet a sziget birtokára nézve 1648 márc. 26. egyességet kötött egymással, amely egyesség máig is érvényben van.


Kezdőlap

˙