Salgó

1. S., (Salghó), nagyközség Nyitra vármegye nyitrai járásában, (1891) 1002 tót lakossal. - 2. S. vára, l. Salgó-Tarján.

Salgó

Jakab, szül. Budapesten 1849 aug. 16. Orvosi tanulmányait a pesti, bécsi és göttingai egyetemeken végezte; 1874. Bécsben orvosdoktorrá avatták. Ezutáne gy évig a bécsi közkórház elmebeteg osztályán mint másodorvos, majd négy évig Leidesdorf tanár elmekórtani klinikáján mint tanársegéd működött. 1879. a bécsi egyetemen az elmekórtanból magántanári képesítést nyert. 1880-82. a Swetlin-féle bécsi magánelmegyógyintézet vezető orvosa volt. 1884. a lipótmezei országos tébolyda főorvosává neveztetett ki, 1890-91.ben pedig a budapesti egyetemen is megkapta a magántanári képesítést. Rendkivüli tagja az országos közegészségügyi tanácsnak, tagja az igazságügyi orvosi tanácsnak, a budapesti kir. orvosegyletnek, a Société de médecine mentale de Belgique, a párisi Société médicopsychologique és más tudós társaságoknak. Önálló művei: Werth und Bedeutung der Reformbestrebungen in der Psychiatrie (Stuttgart 1877); Die cerebralen Grundzustände der Psychosen (u. o. 1877); Az alkoholizmus törvényszéki jelentősége; Compendium der Psychiatrie (Bécs 1889); Az elmekórtan tankönyve (Budapest 1890). Nagy számu értekezései a hazai és külföldi folyóiratokban magyar, német és francia nyelven jelentek meg.

Salgó-Tarján

nagyközség Nógrád vármegye füleki j.-ban, (1891) 9478 lak. (magyar 5684, tót 2103, német 1050, a többi jövő-menő bányász népesség, különösen vendek). Földje nem valami termékeny, azért régen Kenyeretlen melléknévvel emlegették. Területének 43,66%-a erdő, 34,51%-a szántóföld, a többi legelő és rét, kertje, szőllője alig van. S. az alkotmányos éra óta virágzott fel. 1857-ben 926 lakosa volt. Az utolsó népszámlálás szerint volt benne vallásra nézve róm. kat. 7642, ágostai h. ev. 1008, izraelita 676, ezeknek itt helyben anyaegyházaik vannak, ellenben a 111 ev. ref. Losonchoz tartozik. Mióta S. nagyközség lett, nemcsak Sástó, kisponyi, pécskő, Ponyi, Salgó és Vadaskert nevü pusztákat abszorbeálta, hanem az u. n. Vasgyár, Salgóbánya, Kőszénbánya, Jakab-tárna, Új-akna, Forgách-rakodó, Forgách-akna, József-tárna, József-akna, zagyvai rakodó, Király-tárna és Emma-akna telepeket is. Van főszolgabirói hivatala, virágzó kőszénbányászata, vasfinomító gyára, vasútja, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, bányatársládája, takarékpénztára, kórháza, gyógyszertára, olvasóegylete, tűzoltó-testülete stb. S. boldogulását a kőszénnek köszönheti, melynek nyomaira már a mult évszázadokban bukkantak, de kellőképen felhasználni nem tudták. Brellich János és Windsteig Társa bécsi cég a hatvanas években megalapították a Szent István kőszénbánya részvénytársaságot, mely az üzlet körébe bele vonta a zagyvarónai, kazári és pálfalvi bányászatot is s engedélyt nyert egy S.-tól Budapestig terjedő lóvasút építésére, amely azonban Zemlinszky Rezső akkori bányaigazgató indítványára rendes,szabályszerü gőzmozdony használatára is alkalmassá tétetett, s miután az államtól garanciát nem nyert, csakhamar meg is bukott, s csak akkor lendült fel újra, mikor azt a magyar kormány átvette s nemcsak Losoncig, de egész Ruttkáig kiépítette. A S.-i vasút legelőször 1867 május havában nyilt meg, mely aztán 7.200 000 frtért a magyar állam tulajdonába ment át s az eddigi tulajdonos a S.-i kőszénbánya részvénytársulat céget vette fel s székhelyét Budapestre tette át, ahol jelenleg is van.

A S.-i bányászat két bányakerületre oszlik, u. m. a S.-ira és az inaszóira. A széntelepek harmadkori (neogen) képződményben fordulnak elő, s az alsó széntelep 0,6-1,2 m. vastag. 1867 előtt 100 munkás alig termelt évenkint 200 000 m. szenet, 1872. már 2000 munkás 5 869 297 vámmázsát állított elő, s ma a S.-i bánya 217 km. és 6 hk. (10 171 477 m2) kiterjedéssel bir, van 105 134 kilométer hosszu földalatti vasútja, 4,5 kilométer függő vaspályája, 21 kilométer mozdonyüzemü és 1 500 lóüzemü vasútja, 4 kilométer sodronykötélpályája s évenként 9 900 000 q barna szenet termel 3 366 000 frt értékben. Vannak hatalmas gőz- és szállítógépei, csilléi, különféle szeleltető, vizemelő és osztályozó gépei, egytől-egyig a technika legújabb vívmányai szerint berendezve; a munkások száma a 3000-et jóval meghaladja, kiknek itten kényelmes bérházaik, élelemtáruk, fogadóik, kórházuk, sütőépületjök, fürdőjük, bányaiskoláik stb. vannak. Társpénztáruk felvirágzása kelté életre a S.-i takarékpénztárat, amely mint részvénytársaság 1866-ban 600 darab 50 forintos névre szóló részvénnyel keletkezett s ma egy félmilliót meghaladó forgalommal dicsekedik. A S.-i vasfinomító társulat 1869. alakult s működését gőzerőre berendezve 1871. kezdette meg. Több nevezetes hengerművel, vizszivattyuval, metszőgéppel, kör- és olvasztó kemencével rendelkezik, évente 400 munkást állandóan foglalkoztat s mintegy 120 000 mázsa vasat dolgoztat fel, mihez a nyers anyagot a gömöri huták, a kőszenet a helybeli bányák szolgáltatják. Ezen jelentékeny iparvállalat fellendülését hasonlóképen a kőszénnek köszönheti, s azon szerencsés gondolatnak, melynél fogva az 1881. a rimamurányvölgyi társulattal egyesült, s az egész vállalatot 10 millió forintnyi tőkével szélesebb alapokra fektette. Mindjárt 1883. felépítteté Gömörben a saját likéri két nagy vasolvasztóját, melyeket egy 13 kilométer hosszu drótkötélypályával a vasheggyel kötött össze s évről-évre örvendetesen emelkedik. Gyártmányai különféle hengerelt és öntött vasáruk, drótszeg, fehér bádog, kocsitengely, bánya- és erdőtermények, higieniai és iskolai felszerelések stb. Évi forgalma ez idő szerint 14 millió forint.

S. nevét a határában fekvő Salgó nevü vártól nyerte, amelynek romjai a Zagyva felé, meredek hegyen, mai napig láthatók. A kőszirteken a letünt századokban nemcsak boltozott lakóhelyek voltak, de torony is állott. Kútja nem volt, hanem az esővizet ciszternákkal fogták fel. A várat Istvánffy szerinta Balogh-nemzetségből származó Derencsényi-család birta, de hogy azt a csehek építették s Giskrától szállott volna 1462. a családra, nem bizonyos; 1554. Arszlán basa csellel vette be s csakazután került ismét a keresztények birtokába, miután 1592. Tiefenbach és Pálfi Fülekkel együtt Salgót is visszafoglalta. A Derencsényiek után a költő Balassi Bálint birta, kinek halála után a kincstárra szállott, majd a király Volkra Ottó grófnak adományozta, kitől a vár Szluha Ferenc báróra, később a jeszenicei Jankovich-családra háromlott. Amit róla s a Kompolthyakról Petőfi megénekelt, merőben költemény.

Sali

dalmát város, l. Sale.

Salibabo

szigetcsoport, l. Talaut.

Salicaceae

(növ.) a. m. fűzfafélék (l. o.).

Salica lex

l. Germán népjogok.

Salice Contessa

l. Contessa.

Salicineae

(növ.) a. m. fűzfafélék (l. o.)

Salicornia

L. (növ., somócsing Diószegiéknél, de hihetőleg só-mócsing akart lenni), a libatalpfelek kövér, levéltelen, egyhimes füve. A S. herbacea L. hazánk sós helyein is terem, egynyári, nagyonágas. Ága átellenes. A tengerpart mellékét szereti, fiatal korában süly ellen mint salátát eszik, néhol más fajokkal együtt vetik és szódát gyártanak belőle.


Kezdőlap

˙