Sertésorbánc

(Erysipelas suum), a sertések fertőző betegsége, mely iránt főleg fiatal állatok fogékonyak. Okozója egy rövid, többnyire egyenes pálcikaalaku baktérium (Bacillus erysipelatis suum), mely a betegségben elhullott sertések vérében, különösen pedig a lépben, májban, vesében, bőrben és bélürülékben található nagy számban. A természetes fertőzés rendesen a tápcsatorna közvetítésével történik, de bejuthatnak a baktériumok a bőrnek apró sérülésein át is. A testbe kerülve behatolnak a vérbe, ahol elszaporodva mérgező anyagot választanak ki, amely főleg az idegrendszerre és izomzatra hat károsan. Fertőzés után mintegy 3-9 nap alatt fejlődik ki a betegség. Rendesen étvágytalansággal, hányási ingerrel, erős lázzal (41-41 °C.) kezdődik, melyhez még bágyadtság és érzéstelenség csatlakoznak. A betegek sokat feküsznek, alig birnak felállani, ingadoznak, összeesnek. A finomabb bőrrészleteken, főleg a füleken, nyakon, mellkason és a combok belső felületén élénk vörös foltok támadnak, melyek később sötétebbek lesznek és egybeolvadnak. A betegség vége felé hasmenés, gyorsult lélekzés, a test melegének csökkenése észelelhető és a beteg a 3-ik v. 4-ik napon elhull. Néha a betegség lefolyása olyan gyors, hogy látszólag nem tart tovább 24 óránál. Enyhébb esetekben a tünetek lassanként visszafejlődnek és a beteg életben marad. Valószinü, hogy még más formában is lefolyhat a S., mert a csalánkiütés, a száraz bőrüszkösödés és az u. n. fehér orbánc (rouge blanc) eseteiben ugyanazon bacillusok mutathatók ki, melyek a S.-ot okozzák. Magyarországon az utolsó hat év alatt 60-79% hullott el a megbetegedett sertések közül, néha azonban 85-86 is lehet a halálozási százalék.

A S. orvoslása kevés eredménnyel kecsegtet. Leginkább még a bélcsatorna fertőtlenítésére szolgáló szerek adagolása célszerü, hashajtó anyagokkal együttesen. Sokkal több sikerrel küzdhetünk terjedése ellen, megfelelő óvóintézkedésekkel. De leghathatósabb módja a S. ellen való védekezésnek a betegség iránt különösen hajlamos fiatal sertések védőojtása. A S. az 1888. VII. t.-cikk 101-104. §-a értelmében a hivatalból jelentendő betegségek közé tartozik.

Sertésvész

sertés kolera (pneumo-enteritis suum), fertőző betegség, melyet Amerikában már 1833 óta ismernek s innen Európába is behurcolták. Először Angliában (1862) lépett fel, később Hollandiában, Németországban, Dániában és Franciaorzságban mutatkozott és azóta nagy mértékben elterjedt egész Európában. Magyarországon 1890 óta szórványosan fordult elő. 1895 elején járványos jelleget öltve, több mint 400 000 sertés betegedett meg és mintegy 337 000 elhullott. 1896. enyhült a járvány s kevésbbé rosszindulatu alakban mutatkozva, kevesebb számu megbetegedést és elhullást okozott. A S. előidézője rövid, de aránylag vaskos, pálcikaalaku baktérium, mely a betegek szerveiben és váladékaiban mindig megtalálható. Természetes úton főleg a tápcsatornán jut be a fertőző anyag, ami könnyen történhetik, mert a betegektől eredő ürülék és váladék nagy mennyiségben tartalmazza; az eleség vagy viz, ha ilyen anyagokkal szennyezett, közvetíti a baktériumok bejutását. Történhetik fertőzés a tüdőn, illetleg a légutakon is, ha a levegővel együtt a S. baktériumai is beleheltetnek, sőt a bör felületes folytonossághiányain át is. Lappangási ideje mintegy 2-3 hét, csak kivételesen tör ki a betegség 5-6 nappal a fertőzés után. A S. rendesen hirtelen lép fel, étvágytalansággal, nagy foku bágyadtsággal és magas lázzal kezdődik. A beteg félrehúzódik, sokat fekszik, nehezebben lélekzik, gyakran sántít. Később alig képes lábra állni, járás közben ingadozik, sőt összeesik. A vékonyabb bőrrészleteken, főképen a füleken, nyakon, a combok belső felületén és a hason vörös foltok mutatkoznak, vagy pedig kiterjedt vörösödés látható. Azonkivül, ha a tüdő megbetegszik, a nehéz lélekzés mindinkább fokozódik. Görcsös köhögés hallgató időnként. Egyes esetekben bőséges orrfolyás mutatkozik, amely sűrü nyálkás, vagy gennyes kinézésü. A betegség vége felé a sertés állandóan fekszik, tátott szájjal, szuszogva és hörögve lélekzik. Az emésztő szervek megbetegedésére az étvágytalanságon kivül a hányás és hasmenés utal, amely jelenségek sokszor már a betegség kezdetén előtérbe lépnek. A kihányt anyag sárgás szinü és nyálkás összeállásu; a bélürülék pedig híg, zöldes szinü, gyakran vércsíkokkal kevert. Ilyenkor az állat ereje rohamosan hanyatlik és a lesoványodás gyorsan bekövetkezik. Heveny esetekben 1-2 nap alatt elpusztulhat az állat, máskor hosszabb ideig, 5-8 napig elhúzódik a betegség. Sőt vannak egészen idült jellegü esetek is, amikor 1-2 hónapig eltart az és az állatok úgyszólva végkimerülésben pusztulnak el.

Gyógyítás céljából első sorban lázellenes szerek alkalmazhatók. A tüdő és mellhártya gyuladása ellen csípős bedörzsölések, továbbá kátránygőz, esetleg karbol- és vizgőz beleheltetése és köptető szerek alkalmazása ajánlható. A bélcsatorna megbetegedése esetén eleinte hashajtó, később fertőtlenítő és hasmenést csillapító szerek használata indokolt. Az orvoslás eredménye nagyon bizonytalan. Sikeresen csak a gyorsan alkalmazott és következetes óvóintézkedésekkel küzdhetünk a S. ellen. Megbizható védőojtást ez ideig még nem sikerült megállapítani. Legújabban a betegségen átment sertések vérsavójával végeznek ojtási kisérleteket, melyek eredménnyel kecsegtetnek. A S. a földmívelésügyi minisztériumnak 1895-ik évi 36 500. számu rendelete értelmében a hivatalból jelentendő betegségek közé tartozik.

Sertésveszteglők

A vasúti hálózatnak a legutóbbi időben történt kiépítése folytán a sertésforgalom a hálózat középpontjában kezdett összpontosulni és ez úton a kőbányai sertéspiac (l. Budapest, Állattenyésztés) rohamosan fejlődött. Hasonlóképen Szerbia és Románia felől is a sertésforgalom túlnyomó részében Budapesten, az előbbi országból tovább, részben még Sopronon keresztül is vette útját. Ezzel azonban a két ország felől nagyon növekedett a járványok behurcoltatásának veszélye s azonfelül a borsókabetegség (l. o.) gyakorisága az onnan származó állatokban közegészségügyi szempontból aggodalmas volt s bizonyos tekintetben a külföldön a magyar sertések hirének ártott. Ennek folytán a kormány az 1880. év elején Kőbányán és Sopronban veszteglőintézeteket létesített az említett származásu sertések számára. Ezek megérkezésük után hat napon keresztül a veszteglőben maradnak, ahol azokat a borsókabetegség netláni fenforgására nézve és egyébként is egészségügyi szempontból megvizsgálják, ennek megtörténte után pedig az egészségesnek talált állatok a belföldön és Ausztriában szabad forgalomba kerülhetnek. A soproni piacot a kevéssel később Bécsújhelyben létesített sertéspiac annyira elnyomta, hogy a nagyon csekély forgalom miatt a veszteglőt beszüntették; a kőbányai veszteglő forgalma ellenben folyton igen élénk és pedig már azért is, mert a Szerbiával kötött állategészségügyi egyezmény (l. o.) értelmében az összes szerb sertések csak e veszteglőn keresztül kerülhetnek Ausztria-Magyarországon forgalomba. A piacról sertéseket csak előzetes szemle után lehet elszállítani; a szemle eredményéről a veszteglőintézet, 1893 óta pedig az állategészségügyi hivatal bizonyítványokat állít ki és ezzel biztosítékot nyujt abban az irányban, hogy a piacról csak egészséges állatok kerülhetnek a forgalomba.

Sértett fél

mint büntetőjogi műszó jelenti; a) azt, akinek bármely jogát sértette v. veszélyeztette az elkövetett v. megkisérlett bűncselekmény, s ennek törvényes képviselőjét; b) azt a magán egyént, akinek indítványától függ a bűnvádi eljárás megindítása. Az új bűnvádi perrendtartás az utóbbit magán indítványra jogosultnak nevezi, de ezt is a S. alatt érti, ha nincs külön felemlítve.

Sérthetetlenség

l. Felségjogok és Követek.

Sertorius

Quintus, római hadvezér, született Nursiában a szabinok földjén. Eleinte szónoklattal és jogtudománnyal foglalkozott, de azután a katonai pályára lépett és Marius alatt a cimberek ellenében, majd a szövetségesek háborujában mint quesztor harci dicsőséget aratott. A tribuni méltóságért való pályázatában Sulla és pártja részéről sérelmes bánásmódot tapasztalván, eleinte Mariusszal és Cinnával szövetkezett, majd ezeknek halála után Hispaniába ment, mely neki jutott volt osztályrészül. Ott egyfelől bátor, férfias fellépése, másfelül a benszülötekkel való emberséges bánásmódja által annyira megnyerte a föld népét, hogy új Hannibalnak nevezték. Hihetetlen gyorsasággal szárazföldi és tengeri sereget toborzott össze s egy olyan támadó háborut kezdett Róma ellen, mely az utóbbit alapjában megremegtette. Eleinte ugyan Sulla katonái S. egyik hadvezérét megverték, ugy hogy S. Afrikába vonult vissza és Tingisben fészkelte meg magát (81), de a harcias hispaniai törzsek, első sorban a luzitánok visszahivták és serege, melyet egészen római módra gyakorolt be, olyan hatalmas lett, hogy sorra verte meg az ellene küldött vezéreket. Azonkivül külön hispaniai szenátust szervezett, Oscában (Huesca) görög és latin iskolát nyitott, ugy hogy Hispania azon az úton volt, hogy provinciából külön állammá fejlődjék. Rómában látták ezt és azért Pompejust (l. o.) küldötték S. ellen, akinek már nem sikerült, hogy a háboru szinhelyét Itáliába tegye által. 76. megkezdődött a támadó háboru: a tüzes Pompejus és tapasztalt Metellus közre fogták S.-t, aki hadvezéri lángeszével megállotta a versenyt. De mig ő Pompejust Lauronnál megverte, az ő legátusa Hirtulejus viszont Italicánál és Segoviánál szenvedett vereséget. Következett a Sucro melletti gyásznap, mely után a hispánok pillanatra elvesztették S.-ba vetett vak hitöket, s az utóbbi a védelmi szerepre szorult. Pompejust ugyan kétszer is visszaverte, de a rómaiak szilárdul megvetették lábukat Hispaniában és S.-nak csak a hegylakók guerilla-harca maradt, meg a remény, hogy a kalózok és Mithridates, akikkel titkon alkudozott, elvonják tőle a túlnyomó haderőt. De a szerencse elpártolt tőle, Pompejus díjat tűzött ki fejére és a római pénz eltántorította S. környezetének nagy részét. Végre is Perpenna, S. egyik alvezére, ki már régebben kétszinüen viselkedett, orgyilkosokat küldött ellene, s a jobb sorsra méltó S. 72. Heuscában elvérzett gyilkaik alatt.

Serv.

latin rovarnevek után Serville Audinet, de, (1775-1858) francia entomologus nevének rövidítése.

Sérv

(hernia), a sebészeti gyakorlatban a testüregek szerveinek azon helyzetváltozása, melynek következtében azok részben vagy egészben a rendes üregükből előtolulnak a külső bőrrel befedett állapotban. Ha az előtululó szerv nincs a külső bőrrel fedve, akkor előesésnek (l. o.) nevezik. A sérv lehet okára nézve: 1. Veleszületett, ha a testüregek rendes nyilásai nem záródtak s ezeken tolul ki valamely szerv vagy ha képződési hibák miatt a rendes testüregek falain hézag marad, s ezen tolul ki a sérv. 2. Szerzett sérv, ha a testüregeknek a felszinre vezető rendes nyilásain vagy rendellenesen képződött hasadékokon tolul ki, legtöbbször az üreget megkisebbíteni törekedő izommunka hatása alatt az üregben levő szervek egyike. A rendellenes hasadékok sérülésből is származhattak (hegek). Minden sérv azon szövetrétegekkel van borítva, melyek az illető testüreg falazatának rendes alkotó részeit képezik.

A sérvet többféle szempontból szokták elnevezni: 1. Azon nyilás szerint, melyen előfordul; lehet tehát: lágyék-, comb-, köldök-, hasfal-, hasrekesz- stb. sérv, a szerint, amint ezen tájak rendes nyilásain keletkezett. A lágyéksérv (hernia inguinalis) a lágyékcsatorna egyik nyilásán, a combsérv a combcsatornán, a köldöksérv a köldök közötti visszérnyilások egyikén, a hasfali sérv a has középvonalában (linea alba) levő visszérnyilások egyikén, a hassérv a hasfalban levő hegek tágulása által, a rekeszsérv a rekeszizom nyilásán tolul elő. Megkülönböztetnek azután sérveket a petealaku likon (h. obturatoria), az ülésvágányban (h. ischiadica), a gáton (h. perinealis), végbélsérvet (h. rectalis) a kifelé fordult végbéltömlőben, hüvelysérvet (h. vaginalis) a kifelér forduló hüvelyfalnak tömlőjében. 2. Elnevezik a sérveket a szerint, amint a test felszinén láthatóvá váltak vagy a test belsejében maradnak, mint külső és mint belső sérveket. A lágyék-, comb-, köldöksérv p. külső sérv, ellenben a rekeszsérv belső sérv. 3. A sérv nevét az előtoluló szerv szerint kaphatja s igy van bélsérv (enterocole = h. intertinalis), csepleszsérv (epiplocele = h. omentalis), hólyagsérv (cystocele), petefészeksérvi (oophorocele = h. ovarii), méhsérv (hysterocele), agysérv (encephalocele = h. cerebri) stb. 4. Megkülönböztetik a sérvet mint olyant, mely könnyen visszahelyezhető rendes üregébe s ez a szabad vagy mozgó sérv. (h. libera) és olyant, mely vissza nem helyezhető s ez a vissza nem helyezhető sérv (h. immobilis vagy irreponibilis), minek ismét két oka lehet, t. i.: a) az, hogy a sérv kóros folyamatok következtében oda van nőve a fedő rétegekhez, ez az odanőtt sérv (h. accreta), és b) az, hogy a sérv azon a nyiláson, melyen előtolul, többé nem fér vissza, mert a sérv számára a nyilás aránytalanul kicsinnyé vált s a sérvet leszorítja, ez a kizárt sérv (h. incarcerata vagy strangulata). 5. Végre azon sérvet, melynél a bélcső falának csak egy része van a nyilásba beszorulva, nevezik bélfalsérvnek vagy Littré-féle sérvnek.

Minden sérvnél megkülönböztetik: a) a sérvtömlőt, azaz azon savós hártyából alkotott kitüremkedést, melyben a sérv helyet foglal; b) a sérvnyakat, a tömlő azon keskenyedő részét, mellyel az befelé az üregbe húzódik; c) a sérvkaput, azon nyilást, melyen a sérv előtolul; d) a sérvtartalmat, azon szervet (bél, cseplesz, gyomor stb.), mely előtolult. A sérv rendesen körtelalaku, gömbalaku vagy ha hosszabb úton kerül a felszinre, hengeralaku. A sérvtömlő rendesen a hashártyából áll (vagy más savós hártyából) s igy sima, sikamlós felszinü; hosszabb időn át fennálló sérvnél jelentékenyen megvastagodhatik, kéregszerü, erős, rostos tokot képezhet. A sérvtömlőt azután kivülről borítják mindazon rétegek, amik a sérv helyén a testüreget alkotják, tehát: bőnyék, izomrétegek, bőr alatti kötőszövet és a bőr. Nagy sérveknél a külső bőr a ruházat stb. folytonos ingerlése következtében igen megvastagodhatik, vizenyős, elefántkóros lehet, sőt feldörzsöltetvén lobos, fekélyes is lehet. A sérv keletkezéséhez szükséges: a) bizonyos hajlamosság; b) alkalmi ok. A fejlődés közben az emberi test nagy üregeinek, főleg a hasüregnek falazatában több nyilás van, melyek a születés idején már el szoktak záródni, de bizonyos, eddig még közelebbről nem ismeretes okok miatt néha ezen nyilások nyitva maradnak vagy legalább nem kellőképpen záródnak, s igy a hasüregben levő szervek nyomásának kellőképpen ellenállani nem képesek. Gyakran ismétlődő terhességek a hasfalat tágult állapotban hagyják, a rajta levő rendes nyilások is tágabbak maradnak, ha a terhesség elmult. Nagy foku elhízás ugyanigy megváltoztatja a hasfal rendes nyilásait. Igy készül bizonyos anatomikus hajlamosság, melynek csak alkalmas körülményekre van szüksége, hogy a hasüreg szervei az előkészített úton előtoluljanak és sérv keletkezzék. Az alkalmi okot pedig megadják azon rendes vagy kóros folyamatok, mozgások, erőltetések stb., melyeknél a hasfal izomzata (hasprés) erélyesebb működést kénytelen végezni s ezzel a beleket és csepleszt nyomván, nagyobb erővel odaszorítja a hasfalon levő nyilásokhoz, melyeken azután kellő ellenálásra nem találván, előtolulnak s maguk előtt tolják mindazon szövetrétegeket, melyek a hasfalat alkotják. Ilyen alkalmi okok: nagy teher emelése vagy hordása, erőltetett lélekzés és tornázás, birkózás, vívás közben, erőltetett fúvás, p. tormbitán, túlságos erőlködés székelésnél, vizelésnél, főleg ha az (p. szűkületek miatt) akadályozva van, nagy erőlködés hányás közben, szülésnél, köhögésnél, kiabálásnál; aztán a hasüreg rögtönös összenyomatása esésnél, rúgásnál, ugrásnál, erős rázkódásoknál, a hasra esésnél stb. Ilyen körülmények között azonban a sérv nem keletkezik hirtelen egyszerre, hanem többnyire már keletkezőben volt, észrevétlenül jelen volt s ezen okok behatása után lett felszinessé s a beteg figyelmét magára vonta. A sérv kezdetben mindig kicsiny szokott lenni, csak egy bélkacs, egy kis csepleszrészlet tolul ki. Lassankint nagyobbodik az által, hogy a nyilás fokozatosan tágabb lesz, több és több bélkacs kerül bele s ez oly tömeggé szaporodhatik, hogy a belek nagyobb része a hasüregen kivül van a sérvtömlőben. Ezen túlnagy sérveket nevezik eventerációnak. A nagyobb sérvek járás-kelés közben, a test mozgásai alatt olyan változásokat szenvedhetnek, hogy a sérvtömlőnek felszine és a sérvtartalom felszine között szalagos, kötélszerü v. lapos nagyobb kiterjedésü összenövések jönnek létre, melyek miatt a sérvtartalom többé vissza nem helyezhető (odanőtt sérv). Az összenövések helye legtöbbször a tömlő alsó része vagy a sérvkapu tájéka, hol a sérvkötő erős nyomása sietteti ezen odanövést. A sérv tartalma lehet a hasüreg minden szerve, kivéve a hasnyálmirigyet és a nyombelet, melyet eddig még sérvben nem találtak.

Az összes sérvek között túlnyomó többségben fordulnak elő a has mellső felszinén levő sérvek s ezek között ismét első sorban a lágyéksérv, azután a combsérv és a köldöksérv, még pedig ugy, hogy férfiaknál a lágyéksérv, nőknél a combsérvek és köldöksérvek gyakoribbak. Foglalkozásukra nézve az álló helyzetben foglalkozó iparosok szenvednek leginkább (asztalos, kovács, lakatos, zsákhordó stb.) sérvben. Rendesen csak egy sérv van jelen, de nem kivételes az sem, hogy több sérv keletkezik egyszerre egy egyénen: két lágyéksérv vagy két combsérv. Ritkábban társul egyik oldalon lágyéksérv másik oldali combsérvvel vagy köldöksérvvel. Legritkábban található kétféle sérv egy oldalon. A sérv igen gyakori és Malgaigne szerint mintegy 20-30 ember között van egy sérves. Wernher szerint volt 38,873 lágyéksérvre 5341 combsérv és 1428 köldöksérv, azaz az arány a háromféle sérv között olyan, mint körülbelül 27: 4: 1-hez.

A sérv felismerése aránylag igen könnyü. A sérv előtolulására alkalmas és fennebb említett természetes nyilások egyikén egy többnyire gömbalaku daganat keletkezik, mely ép, rendes bőrrel fedett, álló helyzetben nagyobb, fekvésnél kisebb vagy egészen eltünik, főleg ha kis nyomást alkalmaznak reá (többnyire érezhető és hallgató korgással), benyomható a nyilásba, de felálláskor, köhögésnél, járásnál ismét megjelenik. Ezen daganat nem fájdalmas, rugalmas, lágy, behúzódik a sérvnyilásba jól megkülönböztethető kocsánnyal, dobos kopogtatási hangod ad, ha belet tartalmaz és tompa kopogtatási hangot ad, ha csepleszt vagy más nem levegőt tartalmazó szerv van benne. A betegnek a sérv annyiban okoz bajt, hogy emésztési, illetve bérürülési zavarokat okoz, néha húzó fájdalmakat, gázok felhalmozódását a belekben, vagy hányóingereket, émelygést, ha sok cseplesz van elvetve. Minden sérv állandóan veszéllyel fenyegeti a beteget, mert nagyobb testmozgásnál, emelésnél, erőlködésnél, erős köhögésnél vagy nehéz székürülésnél nagyobb tömegben előtolulhat a sérv s a sérv kapun kiszorulván, többé vissza nem tolható. Ilyen sérv életveszélybe hozza a beteget, mert a leszorító sérvkapu nemcsak a sérvtartalom visszatolását teszi lehetetlenné, hanem lez árja a bélcső üregét s ezzel a béltartalom keringését teszi lehetetlenné és lezárja a sérvtartalomban a vérkeringést, miáltal ennek üszkösödése fenyegeti a beteget. Ezen állapotban nevezik a sérv kizáródásának (l. Incarceratio), mely gyors halálhoz vezethet és lehető gyors sebészi operációt tesz szükségessé.

A kizáródáson azáltal segítünk, hogy a kiszorult sérvet visszaerőltetjük a sérvkapun, mit kétféle módon tehetünk. 1. Kézfogásokkal és célszerü elhelyezéssel a sérv visszahelyezése (taxis) útján. A beteg medencéjét magasabbra helyezik mint a vállai, a sérvdaganatra hidegborogatásokat raknak s a végbélen át magasra felhatoló beöntéseket adunk a betegnek 1-1,5 liternyi langyos vizzel, ha kell 2-3 órai időközökben. Ily módon sokszor sikerül a sérv visszahúzódása a hasüregbe, főleg akkor, ha azonnal a kizáródást követő első órákban jutunk a sérves beteghez. Ezen eljárás a taxis negativa. Visszahelyezhető a kiszorult sérv ugy is, hogy célszerü kézfogásokkal azt központja felé összenyomva, a sérvkapun benyomni igyekezünk, amit azonban a velejáró kellemetlen eshetőségekre tekintettel (vérömlenyek keletkezése, a bélnek megrepedése stb.) mindig hozzáértő orvosnak szabad tennie. Ezen eljárás a taxis positiva. - 2. Ott, hol az enyhébb módokkal a sérv nem helyezhető vissza, sürgősen szükséges a véres operáció, a sérvmetszés (herniotomia), melynek az a célja, hogy a leszorító sérvkaput szabályos módon átmesse s ezzel a béltartalmat a leszorítás alul felszabadítsa és visszahelyezhetővé tegye. A sérvmetszés tehát életmentő operáció, melynek annál több sikerre van kilátása, minél korábban végzik. Mindenesetre az ileus súlyos tüneteinek kifejlődése előtt volna végezendő s bár az ileus alatt végzett sérvmetszés néha még sikerhez vezethet; de a hashártyagyuladásban levő betegen végzett sérvmetszés már alig mentheti meg a beteg életét. A sérvmetszés idejének megválasztására befolyással vannak a sérvdaganaton látható tünetek is. Mig a sérvdaganat nem lobos, nem nagyon feszes, addig sikerrel végezhető; erősen lobos vagy éppen már üszkös sérv mellett alig lesz kivánt eredményt. A sérvmetszés tehát lehetőleg korán végeztessék annál inkább, mert a modern sebészeti technika és sebkezelési mód mellett régente oly veszedelmes jelentőségét ma már elvesztette s sérvmetszés után a halálozási esetek száma igen kicsiny. Ha a sérvmetszésnél kitünnék az, hogy a sérvtartalom már üszkösödésnek indult s meg nem tartható, akkor azt kiirtják; a csepleszrészeket lekötés után levágják, a belet pedig az üszkös rész kimetszése után ismét összevarrják (bélresectio, bélvarrat) és azután a hasüregbe visszateszik ugy, mint az ép bélkacsot.

A szabad sérv ellen, hogy nagyobbodása illetve kizáródása meggátoltassék; e célra készült kötőt kell hordani, mely a sérvet a hasüregbe visszaszorítani képes; ezek a sérvkötők (l. o.). Az odanőtt, vagy olyan nagy szabad sérv ellen, mely a hasüregbe vissza nem tartható, alkalmas sérvkötőt készíteni alig lehetséges. Ilyenkor az esethez alkalmazandó zacskókat (szuszpenzorium, hasöv, nadrág stb.) kell a beteggel hordatni. A sérv gyógyítása is lehetséges gyökeres operáció által, melynek célja a sérvkapu teljes elzárása és a sérvtömlő kiirtása. A sérvnek gyökeres operációja már régen foglalkoztatta a sebészeket, de azon veszély miatt, mellyel a régibb időben a hashártyán végzett operációk jártak, kellő sikerhez nem vezethettek; veszélyesebb volt az operáció mint a sérv maga. Mióta azonban a sebészeti gyakorlat az aszeptikus és antiszeptikus eljárások alapján átalakult, a hashártyán végezendő operációk is elvesztették veszedelmes jelentőségüket, s igy a sérvmetszés is nagyobb kiterjedésben űzetvén, a szabad sérv gyógyítását is körébe vonta. Számos modern sebész (Wölfner, Hacker, Frank stb.) foglalkozott a sérv gyökeres gyógyításmódjának fejlesztésével, de valamennyinél sikeresebben oldotta azt meg Bassini olasz sebész, ki igen elmés és jól átgondolt terv szerint végezte először feltünő sikerrel a szabad sérv gyökeres operációját, mellyel elzárta a sérvkaput erős izomfal képzésével s alaposan kiirtotta a sérvtömlőt. Eljárása gyorsan elterjedt a sebészek között és tartós sikerrel gyógyítják most a szabad sérvet operáció útján, melynek veszélye igen kevés s mely 3-4 hét alatt a sérvet teljesen és sikeresen gyógyítani képes. Hazánkban Réczey Imre tanár honosította meg ezt a gyökeres sérvoperációt, az eddig végzett 350 ilyen operációja közül nem halt meg csak 2 beteg.

Servais

(ejtsd: szervé) Ferenc Adrien, gordonkavirtuóz, szül. Halban (Brüsszel mellett) 1807 jun. 7-én, megh. u. o. 1866 nov. 25. Platel tanítványa. 1848. tanár a brüsszeli konzervatoriumon. Zeneszerzeményeket is irt hanszere számára.

Servante

(franc., ejtsd: szervánt, a. m. szolgáló), mellékasztal tányéroknak, tálaknak stb., továbbá állvány vagy szekrény értékes porcellán-, üveg- vagy ezüstnemü tartására.


Kezdőlap

˙