Simoeis

Homerosnál egy folyócska, mely Ida hegyen fakadt s Trója alatt a Szkamanderbe torkolt.

Simogatás

(effleurage), l. Massage.

Simolor

l. Mannheimi arany.

Simon

kisközség Fogaras vármegye törcsvári járásában, (1891) 1081 oláh lakossal.

Simon

apostolok. 1. előneve volt Péternek (l. ol.), Jézus egyik tanítványának. - 2. S., Jézus egy másik tanítványa, a Kánából származott S. Zelotes (a. m. túlbuzgó) is ezt a nevet viselte, kit az őskeresztény hagyomány részben egynek vesz a Klopas fiával, de másrészt a hagyomány ezt Egyiptomban, Libiában és a brit szigeteken szerepelteti mint az evangelium buzgó hirdetőjét. Emlékünnepe okt. 28. - 3. S. volt a Klopas vagy Kleofás fia, ki nagybátyjának (mások szerint testvérének) Jakabnak halála után a jeruzsálemi keresztény gyülekezet püspöke volt és Traján császár alatt 120 éves korában feszíttetett keresztre. Emlékét a római egyház febr. 18. ünnepli.

Simon

1. (Cyrenaei), akit az Üdvözítőnek segített a keresztet hordozni (Máté 27, 32; Márk 15, 21; Lukács 23, 26). Az afrikai Cyrenaeből való izraelita vagy pogány volt, valami Sándor és Rufus atyja (Márk 15, 21) s Jézusnak talán tanítványa. Több bizonyosat nem tudni róla. A legenda szerint később Arábiában bostrai püspök lett és vértanui halált szenvedett.

2. S. Magus, ki Fülöp által Samariában megkereszteltette magát, de akit később Péter apostol, mivel pénzért akarta tőle az isteni kegy ajándékát, a csodatevő erőt megvásárolni, kiátkozott (Apost. cselek. 8, 18). Az egyházi atyák szerint Gittonban született, egy Heléna nevü egykori kedvesével bebarangolta a római birodalmat, mindenfelé csodákat téve és gnosztikus tanokat hirdetve, melyeket azután követő, a Simoniánusok (heléniánusok) bővebben kifejtettek. A Clementinae c. őskeresztény iratban ez a S. van feltüntetve a pogánykeresztény gnózis szerzőjeként; ezért sokan ugy vélekednek, hogy a Clementinák szerzője S. Magus alatt Pál apostolt értette. Ennek a nevéről nevezte el VII. Gergely pápa az egyházi hivataloknak pénzért való osztogatását és vásárlását simoniának (l. o.).

Simon

három előkelő úr neve II. Endre korában, kik közül kettő részt vett Gertrud királyné meggyilkolásában. Egyik közülük, ki Türej fia Péter ispánnal vagy (Katona tragédiája után ismertebb néven) Petur bánnal együtt a halálos csapást mérte Gertrudra, beregi birtokos, egyebek közt II. Endre adományából Szolyva és Szt.-Miklós ura s Bánk-bán veje volt. A másik volt S. bán, Mihály bánnak a testvére, a Nógrád vármegyei Kacsics nemzetségből; a királyné megöletésében való részvétele miatt II. Endre elkobozta birtokait. Tőle származott a kihalt Zécheni-, Salgói- és Libercsei-család. A harmadik S. a Benedek herceg vagy bán (Bánk-bán) feleségének, arragoniai Totának volt a testvére, ennek azonban semmi része sem volt az összeesküvésben. Az arragoniai bojoti grófok családjából származott. Spanyol származása miatt okleveleink S. Latinus néven említik; 1232-34. győri főispán volt; 1241. Esztergomot hősiesen megvédte a tatárok támadásai ellen (Rogerius Siralmas éneke, 40. fejezet). 1243. IV. Béla, a tatárok betörésének újabb hirére, Bertalan pécsi püspökkel őt küldte IV. Ince pápához segítséget kérni. Nővére után, ki 1230 előtt hal el, a sopronvármegyei Nagy-Martont kapta II. Endrétől s alapítója lett a XV. sz. dereka felé kihalt Nagymartoni- és Fraknói-családnak.

Simon

(borbácsi), mosonvármegyei nemes család, melyből vitézvári Simonyi József báró (l. o.) származott. A nemességet Benedek 1637. III. Ferdinándtól kapta, kinek fia János szintén említve van a nemesi levélben. Ennek két fia volt, András és Bálint. Ez utóbbinak hat fiunokájától ugyanannyi S.-család származott, melyeknek ivadékai maig élnek a dunántúli vármegyékben. András unokája Pál Magyar-Óvárról 1737. 4 esztendős korában Szabolcs vármegyébe szakadt Veszprémi nagykállói főespereshez, ki rokona volt. Pál ott nevekedett fel, mészárosmester lett s nőül vette Hetesényi Zsuzsánát. Ebből a házasságból származott József, a későbbi huszárezredes.

Simon

József Sándor, filozofiai iró, szül. Fancsikán (Ugocsa) 1853 márc. 11. Középiskolai tanulmányait Szatmáron, az egyetemieket Budapesten végezte, hol a klasszika-filologia mellett esztetikával és filozofiával is foglalkozott. 1878. szerezte meg a tanári képesítést, 1879. a doktori oklevelet. 1878. Besztercebányára ment helyettes tanárnak, 1879-90. Zomborban, 1890-93. Szolnokon működött mint rendes tanár, 1893 óta a losonci főgimnázium tanára. Irodalmi tevékenységét, melyet eleinte a szépirodalom terén is gyakorolt, később kizárólag a filozofia és esztetikai téren érvényesítette. Önálló művei: Platon gondolatai a szépről (Besztercebánya 1879); A szép mint agyidegtevékenység (zombori programmértekezés 1884); Platon Theaitetosa (bevezetéssel és jegyzetekkel, Budapest 1890); Az egységes és reális természetfilozofia alapvonalai (I. A lét filozofiája, u. o. 1895). Egyes tanulmányokat szakfolyóiratokban és hirlapokban közölt, jelesül a Magyar Philosophiai Szemlében, a Közoktatásban.

Simon

Emma, családi néven Couvely, német irónő (álneve: Vely E.), szül. Braunfelsben 1848 aug. 8. Novelláit és regényeit jellemzi az eleven előadás és a helyes megfigyelés. Említendő: Herzog Karl von Württemberg und Franciska von Hohenheim (Stuttgart 1875, 3. kiad. 1876) c. életrajzi munkája.


Kezdőlap

˙