Skót szabadegyház

l. Skót egyház.

Skót tánc

l. Ecossaise.

Skót vászon

l. Skót kelme.

Skovgaard

Péter Keresztély, dán tájképfestő, szül. Ringsted mellett 1817 ápr. 4., megh. 1875 ápr. 13. A kopenhágai művészeti iskolában tanult s 1843. Nordskov a vadász-zsákmánynál c. festménye oly feltünést keltett, hogy a királyi képtár számára vették meg. Ez időtől kezdve S. csakhamar első rangu művésszé küldötte fel magát. 1854-55. Olaszországban járt, ami jelentékeny és előnyös hatással volt művészetére. Fiai: S. Joákim (szül. 1856.) és S. Nils Keresztély (szül. 1858.) szintén jeles művészek.

Sköfde

(ejtsd: söfde), város Skaraborg svéd tartományban, termékeny fensíkon, a Billingen hegy lábánál, vasút mellett, (1893) 4391 lak., gabonakereskedéssel és hidegvizgyógyintézettel.

Skradnik

község Modruš-Fiume vármegye ogulini j.-ban, (1891) 1384 horvát lakossal.

Skrofulózis

(görvélykór). Neve onnan ered, hogy ezen betegségnél a nyaki mirigyek néha igen tetemesen megduzzadnak, mi által az egész nyak megvastagszik, rövidebbnek látszik s igy disznó (scrophulae a. m. disznócska) nyakára emlékeztethet. A S. fogalma tudományos tekintetben az utóbbi idők buvárlatainak értelmében tetemes módosulást, illetőleg megszorítást szenvedett; gyakorlati szempontból azonban a görvélykórnak, mint általános megbetegedésnek fogalma a régi értelemben még ma is jogosult s fentartható, bár pontos meghatározása nem éppen könnyü. A S. fogalma bizonyos tünetcsoportból alakul; leginkább gyermekek azok, akiknél a görvélyes jelenségeket észleljük, de észleljük azokat, bár igaz, sokszor nem oly pregnans fokban, még a későbbi korban is. A S. már az alkatban is kifejezést nyer; a görvényes alkatnak két tipusa ismeretes, melyek azonban némely esetben szorosan szét nem választhatók. Az u. n. eretikus (ingerlékeny) tipusnál a testalkat kissé gracilis, a bőr általában feltünően fehér, finom az ajkak s pofák élénk pirosak, a viszerek erősen áttünnek, az izomzat pedig satnya. Az u. n. torpid (zsibbadt) v. pastosus típusnál a zsírpárna erősen fejlett, az arc egészben duzzadt, s az ajkak tetemesen vastagabbak (görvényes ajkduzzanat) s a has pöffedt. Másik jelensége a görvelykórnak: a nyirokmiriegyek duzzanata; leginkább az áll alatti s nyaki mirigyek azok, melyek megduzzadnak, de megduzzadhatnak a többi nyirokmirigyek is, p. a hasi, mellkasi (retrobroncialis) nyirokmirigyek is. A mirigyek ezen duzzanata sokáig fennállhat s vissza is fejlődhetik; sokszor azonban a mirigyek elmállanak, elsajtosodnak s elgenyednek; ezen folyamat azonban már gümős természetü (mirigytuberkulózis). Viszont hangsúlyozandó, hogy sok esetben a nyirokmirigyek idült duzzanata előfordul S. nélkül is, igy a veleszületett bujakórnál, különösen annak u. n. késői (syphilis tarda) alakjánál stb. A nyaki mirigyek nem görvényes duzzanatát észleljük recidiváló orr-, torok- s fülhurutnál stb. Más jelensége a S.-nak a nyálkahártyák idült megbetegedése orr-, torok-, fül- stb. hurut alakjában. Idült orrhurut különösen S. mellett fordul elő, de az u. n. bűzös orrhurut (ozaena) kétségtelenül már gümős természetü bántalom. A garatür limfatikus rendszerének idült túltengése és az u. n. adenoid vegetációk hasonlóképen leginkább görvélykóros alapon fejlődnek, s sokszor a torokmandulák tútengése is görvélyes jelenségnek fogható fel. Görvélykóros gyermekeknél szerfelett gyakoriak a szembajok: hurutos megbetegedésein kivül különösen gyuladásos s fekélyes folyamatok a szaruhártyán, melyek ugyszólva kizárólagosan görvélyes természetüek. ezek a bántalmak a szaruhártyán sokszor hegeket hagynak hátra s belőlük még a későbbi korban is a lefolyt görvélykórra bizton következtethetünk. Az idült genyes és sokszor bűzös fülfolyás is legtöbbször görvélyes eredetü és sokszor csontszúra is vezet (p. csecsnyujtványban). Idült csonthártyagyuladás (periostitis) és csontszuvasodás (caries) a csontrendszer különböző helyein hasonlóképen görvényes jelenségek, de ezen csontbántalmakról is tudjuk ma, hogy tulajdonképen mindenkor gümős természetü folyamatok. Igen gyakran a köztakaró is megbetegszik S. mellett; a görvélyes bőraffekciók leginkább ekzema, lichen alakjában lépnek fel; de gyakoriak a fekélyes folyamatok is (görvélyes fekély, továbbá lupus stb.). A bőrfekélyződéssel járó folyamatok mindenkor jellegzetes hegek hátrahagyásával gyógyulnak csak (l. Bőrbetegségek).

A S. kóroktanában legnagyobb tényező az öröklékenység. A görvélykóros gyermekek legnagyobb része szülejétől örökölte e bajt, a szülék görvélykórja, lett légyen az enyhe vagy régen lefolyt, a gyermekekre igen sokszor átszármazik. A szülék gümő- (p. tüdővész) és bujakórjánál is a gyermekeknél a S. igen gyakori jelenség, mindazonáltal elég számos esetben a S. nem öröklött, de szerzett bántalom. E tekintetben különösen kedvezőtlen egészségügyi viszonyok s célszerütlen táplálkozás stb. azon tényezők, mik a S. fejlődésének kedveznek. Tagadhatatlan, hogy a S.-nak különösen enyhébb alakjai meggyógyulnak és súlyos alakjainál a tünetek tetemesen visszafejlődhetnek, igen sok esetben azonban későbben súlyos bajokat, leginkább tüdővészt stb. látunk fejlődni. A helyi megbetegedések a maguk szabálya szerint s orvos által kezelendők; csak az általános kezelésnek szentelünk néhány szót. Oly gyermekeknél, kiknél S.-tól lehet tartani, az összes egészségügyi tényezők mentül kedvezőbbekké alakíttassanak (egészséges, száraz, világos, napos lakás, jó táplálkozás stb.), hogy szervezetük ellentálló képessége fokoztassék. Erre helyeztessék a fő súly, még akkor is, ha a S. tényleg már tüneteket is idéz elő. A gyógyszerek közül konyhasó, jód, vas, arzén stb. jönnek alkalmazásba. Régi hirnévnek örvendenek a jódos források is, belsőleg használva s fürdők alakjában (Kreuznach, Darkau, nálunk Csíz, Lipik stb.). Igen szép eredményeket észlelnek a tengeri fürdőktől is a tengerparti gyermekkórházakban. Jó hatással vannak általában a sósfürdők stb., nemkülönben erős inszolációval biró magaslati gyógyhelyek, különösen ha már a tüdő is érintve van. Általában jobb a falusi mint városi tartózkodás. Előnyösen befolyásolja még a S.-t a csukamájolajnak hosszu időre terjedő használata, a nyári hónapokban azonban ne szedje a beteg.

Skrupulus

l. Scrupulus.

Skrzynecki

(ejtsd: szkrzsünecki) János Boncza, lengyel forradalmi tábornok, szül. Galiciában 1786 febr. 18., megh. Krakóban 1860 jan. 12-én 1806 óta Napoleon alatt a lengyel hadseregben szolgált s többször kitüntette magát. 1830 nov. a fölkelés kitörésekor tábornokká tették, 1831 febr. 25. Grochow mellett kitünt, febr. 26-án átvette a főparancsnokságot, győzött Wawre és Wielkienél, azonban Diebits Osztrolenkánál máj. 26-án győzelmet aratott fölötte; aug. 10. a lengyel országgyülés a főparancsnokságtól felmentette. Ekkor Prágába, 1839. Belgiumba ment, hogy ott a főparancsnokságot átvegye, de Oroszország, Ausztria és Poroszország sürgetésére 1839. mint tábornok rendelkezési állapotba helyeztetett. Ezek után Brüsszelben élt és 1857. az osztrák kormánytól Krakóban való tartózkodásra engedélyt nyert.

Skublits

Sándor (bessenyői és velikai), gazda és juhtenyésztő, szül. Boriban (Nyitra) 1842. aug. 8-án, megh. Zala-Szt.-Mihályon 1887 dec. 24-én. A katonai pályára készülve, Kassán a katonai nevelőintézetben tanult, de elhagyta e pályát, mire beteges atyja S. Gábor mellett gazdálkodott és annak máris jóhirü juhászatát, az állattenyésztés ezen ága iránt kiváló előszeretetet érezvén, mindinkább gondosan kezelte. Bővebb tapasztalás és tanulmányok szerzése végett később a hirneves Heine Ernő juhosztályozóhoz csatlakozott és bejárta vele Orosz-, Porosz-, Szászországot, továbbá Magyarországot és Ausztriát. 1873. atyja elhalván, ő vette át az atyai birtok kezelését és még nagyobb eréllyel látott hozzá juhászata fejlesztéséhez, mint juhosztályozó számos uradalom és földbirtokos juhászatában ő tűzte ki a tenyésztés irányát, mely működése sok elismerést szerzett neki. S. a rambouillet-fajtabeli juhot tenyésztette s az ő törzsjuhászatának, melynek országos hirt alapított, állatait már az 1873-iki bécsi világkiállításon két éremmel, az 1878-iki székesfejérvári országos kiállításon díszoklevéllel és arany éremmel, az 1882. és 1883-iki budapesti juhtenyészállatvásáron első rendü elismerő oklevéllel, az 1885-iki budapesti országos kiállításon nagy éremmel és az 1887-iki budapesti tenyészállatvásáron elismerő oklevéllel tüntették ki. V. ö. Galgóczy K., Emlékkönyv (VI).


Kezdőlap

˙