Süketnéma

l. Süketnémaság.

Süketnéma-intézetek

célja azt a fogyatkozást, melyet a beszéd elvesztése által a süketség előidézett, kerülő úton, a látás révén pótolni, a süketnémákat arra tanítani, hogy bizonyos jelek által magukat megértessék és egyszermind másokat is megértsenek. Az újabb időkig a jelbeszéd (l. o.) volt a használatosabb, ámbár vannak feljegyezve adatok, hogy már a XVI. sz.-ban sikerült egyeseknek a süketnémákat beszédre oktatni. Újabban az ajakról való leolvasást tanítják, amely közvetlenebb és gyorsabb érintkezés, és a süketnéma ezen képesség birtokában bárkit is megérthet, de sőt még több nyelven is érintkezhet, e mellett az az előnye van, hogy a süketnéma utánozván az ajkmozdulatokat, ő maga is megtanulja a hangos szótagolást és igy a beszédet (német módszer). Ez utóbbi módszer van elterjedve újabban a S.-ben és az eredmények valóban meglepőek. Ámbár az igy tanított és nevelt süketnémák beszédje töbnyire monoton, hibásan hangsúlyozott, de vannak, akik meglepően tisztán képesek beszélni, sokszor nem is egy, hanem több nyelven. De a süketnéma-oktatás a megfelelő intézetek csekély száma miatt még nagyon tökéletlen. Szomoru tény, hogy hazánk e tekintetben a második helyen áll. Ugyanis sz iskoalköteles 100 süketnéma közül Oroszországban 90, Magyarországban 70, Franciaországban 40, Angolországban 43, Németországban 18 nem kap intézeti és igy iskolai kiképzést! Európában körülbelül 300,000-re teszik a süketnémák számát, ebből 60,000 iskolaköteles! A S.-be való felvétel a 6-ik életévben történik. Korábban való tanítással az értelem fejletlensége miatt nem érhetnének célt, későbbi években pedig az oktatás nehezebben megy. Hazánkban nyolc ilynemü intézet van, az országos süketnéma-intézet Vácon és a zsidó hitközség süketnéma-intézete Budapesten, ezenkivül Kolozsvárt országos, Aradon, Temesvárt, Kaposvárt községi, Budapesten állami s magán (Frim antal-féle); újabban Rakovszky István elnöklete alatt külön egyesület alakult a süketnémák támogatására. V. ö. György Aladár, Emberbaráti tan- és nevelő intézeteink (Budapest 1896).

Süketnéma-oktatás

az általános népoktatás azon ága, mely a süketnémáknak testi és szellemi nevelésével foglalkozik. Az első kisérlet a süketnémák oktatását illetőleg 1580 kerül történt Spanyolországban. A következő században szórványosan Német-, Francia-, Angolorszában és Hollandiában is találunk nyomokat, míg 1765. Párisban De l' Épée Károly Mihály abbé, s 1778 Szászországban Lipcsében a választó-fejedelem támgoatásával Heinicke Sámuel létesítettek külön intézetet e célból. E két intézet külön módszert követett, egyik a jeleket fogadván el a gondolatok közlőjéül, a másik a beszédre oktatva növendékeit. E kettő egyesítéséből származott 1790 körül a bécsi módszer. A XIX. sz. elején e módszerek versenyeztek az elsőségért, míg 1880. a milanói nemzetközi süketnéma-tanítói kongresszuson a német módszer nyerte el a pálmát. Hazánkban 1873-ig a bécsi, azóta pedig kizárólag a német módszert alkalmazzák. A S. tárgyai: a beszélés, vallástan és hittan, nyelvtan, számtan, természetrajz, történelem, természettan, alkotmánytan, rajz, szépirás, torna, kézügyességi oktatás. V. ö. Scherer István, A süketnéma-oktatás és nevelés kézikönyve (Budapest 1895). L. Süketnéma-intézetek.

Süketnémaság

(surdomutitas, aphonia surdorum), az az állapot, midőn a szüketségnek mintegy következménye gyanánt a beszélőképesség hiánya, azaz a némaság is bekövetkezik. A S. tehát nem betegség, hanem több betegségi tényezőnek együttes eredménye. Van némaság (beszélőképesség hiánya) süketség nélkül (l. Afázia) és viszont van süketség némaság nélkül, mint azt oly fülbetegeknél láthatjuk, akik lassan megsüketülnek. S.-nak csak azon következményes állaptot jelölhetjük, amelynél a beszélőképesség elveszítése következménye a megsüketülésnek; ezen állapot csak oly korban következhetik be, amely korban a beszélőképesség vagy sehogy, vagy csak még gyengén van kifejlődve, tehát csak a fiatal gyermekkorban, 0-5 életévig. Minél fiatalabb korban következik be a S., annál kevésbé tünik fel eleinte és inkább fejlődési hátramaradottságnak veszik a szülők, holott ha később években, midőn már a gyermek beszélni tud (többnyire valamely súlyosabb megbetegedéssel kapcsoaltban), következik az be, annál feltünőbb, ugy hogy az egyszerü ember is hamar észre veszi a súlyos bajt. A gyermekkorban való megsüketülésnek és a következő némaságnak csak a legritkább esetben fejlődési hiba az oka, hanem többnyire betegségek következménye. Az u. n. gyermekbetegségek, mint a roncsoló toroklob, vörheny, kanyaróhimlő, bárányhimlő, fültőmirigylob okozhatnak a hallószervben genyedést és roncsolást és igy süketséget. Nagy szerepe van a megsüketülés előidézésében a véralkati megbetegedéseknek is, mint a szülők bujakórja vagy görvélyes alkata. Teljes süketséget ezen betegségek is csak nagy ritkán és csak akkor okozhatnak, ha egyidejüleg a tömkeleg is belevonatott. A teljes süketség és igy a S. előidézésében a legrettenetesebb betegség az u. n. járványszerüen fellépő agy és gerincagy lobja (meningitis cerebrospinalis epidemica), mely igen gyorsan, sokszor 3-5 nap alatt teljes megsüketüléshez vezet, melyet csakhamar nyomon követ a beszélőképességnek az elvesztése. Minthogy a hallószervünk egyszermind testünk egyensúlyozó szerve is, azért ezen megsüketüléseknél sohasem hiányzik a szédülés és a járási képtelenség sem. Az ily betegek támolyognak és cssk lassan tanulják meg újra a járást. Ritka esetben megtörténik ugyan, hogy az ily betegek lassan visszanyerik hallásukat és igy beszélőképességüket is, de azért állíthatjuk, hogy a S.-nak a legfőbb okozója a járványszerüen fellépő agy- és gerincagygyuladás. Minthogy ezen betegség egyes vidékeken és egyes években erősebb járvány alakjában lép fel, innen van az, hogy egyes vidékeken feltünően több a süketnéma mint másutt. Tapasztalati tény az is, hogy az egyes járványok több áldozatot szednek hegyesebb vidékeken és országokban, amely körülmény egyes buvárok szerint az elhanyagoltabb egészségügyi viszonyok mellett még a kötöttebb, hidegebb talajban, ezenfelül még vérrokonok közötti házasságban lelné magyarázatát. A statisztikai összeállítások szerint legtöbb süketnéma Közép-Európában van. Legkedvezőtlenebb helyzetben van Svájc, azután Ausztria és sajnos, harmadik helyen Magyarország.

Svájcban

1870. adat szerint 100,000 lak. jut

245 süketnéma

Ausztriában

1880." " " " " "

131 "

Magyarországban

1881. " " " " "

127 "

Poroszországban

1880. " " " " "

102 "

Norvégiában

1886." " " " "

95 "

Görögországban

1879. " " " " "

65 "

Franciaországban

1876. " " " " "

58 "

Olaszországban

1881. " " " " "

54 "

Angolországban

1881. " " " " "

51 "

Amerikai Egyesült-Államokban

" " " "

68 "

Ismerve az egyes országok lakosságának a számát, ezen arányszámból kiszáímthatjuk az egyes országok összes süketnémáit. Igy p. Ausztriában 28,958; Magyarországban 19,874; Poroszországban 27,794; Franciaországban 21,395; Angolországban 13,295 süketnéma van. Hazánk a süketnémák számát tekintve Európában a negyedik helen áll. Ámbár hozzátehetjük, hogy nálunk ezen számok kevesebbet tüntetnek fel a tényleges állapotnál azon oknál fogva, mert a szülők álszégyenérzetből süketnéma gyermeküket nem szeretik mint ilyent beiktatni. - S. büntetőjogi szempontból, l. Felismerés.

Süketség

A hallószerv hiányos működése azon állapothoz vezet, melyet rossz hallásnak, nagyothallásnak, közönségesen S.-nek nevezünk. A szó tágabb értelmbéen a süket is hall, de csak nagyot, illetőleg rosszul; a szó szoros, orvosi értelmében a teljesen süket a hangok iránt, legyen az zenei hang, zörej vagy beszéd, teljesen érzéketlen. Ritkán akadni azonban a szó orvosi értelmbéen vett oly teljesen süketre, aki valamely hang iránt, sokszor az egyes betegségek szerint hol magas, hol mély, majd egyes, majd többes hangok és zörejek iránt ne birna még valamely csekély fogékonysággal. A hallószerv betegségei rossz halláshoz, S.-hez és egyik-másik nagy foku S.-hez vezetnek. Különben a S. az egyes betegségek és azok tartama szerint különböző foku. Van menyileges és minőleges S. Egyes betegségekben szenvedők p. vagy az igen magas, vagy a nagyon mély hangokat nem hallják, mások egyes zenei hangok iránt érzékeltenek (hallási foltok). Ezen tünetekből lehet sokszor következtetést vonni a fülbántalom jellegére. A külső hangvezető bedugulásai (fülzsírdugó, idegen test, csontkinövések), lobos duzzanatok általi megszűkülés, összenövések sokszor igen rossz halláshoz vezetnek, ezek azonban elhárítható okok. A dobhártya gyuladása, átlikadása, hiánya, ámbár ha nem is minden nagy foku hallási zavart, de a hallás minőségében lényeges eltérést idézhet elő. A halláscsontok lobja, azok ízületeinek rögzítettsége, a dobüreg gyuladása, sarjai már nagyobb hallási zavarral járnak. Legrosszabb kimenetelü és jóformán gyógyíthatatlan a dobüreg u. n. száraz vagy sorvasztó hurutja. Magának a hallóidegnek és a hallóideg végkészülékének a betegségei, mint rázkódtatás, gyuladás, nagy foku rosszhallást, sőt teljes S.-et idézhetnek elő. Nemcsak a szorosan vett hallószerv, hanem a hozzá tartozó agyrészeknek u. n. hallóközpontoknak betegségei a hallószervnek működését nagy mértékben megzavarhatják. A S. leggyakoribb oka a hallószerv környi részeinek a bántalmazottsága, de előfordul az u. n. központi vagy lelki süketség, amelynél a hang mint ilyen a neki megfelelő ingerületet nem válthatja ki a központi szervek (idegtörzs, agyrészek) bántalma következtében.

Sükey

Károly, iró, szül. Bukarestben 1824., hol atyja a magyar ajku reformátusok lelkésze volt, megh. Losoncon 1854 jan. 18. Előbb a nagyenyedi, később a kolozsvári főiskolákban tanult, de 1845. jogi tanulmnyait félbeszakítva, szépirodalommal kezdett foglalkozni s 1847. Pestre jött, s bohém-életet élt; az Életképekbe széptani s biráló cikkeket szolgáltatott. Az 1848 lázas tavaszán a forradalmi csarnok ifjuságának sorában szerepelt s társai szerették és becsülték a különc, de szellmdús, hebegő, de azért élénken vitatkozó, gunyoros hajlamu, nagy emlékező tehetségü és éles itéletü ifjat, kit e tulajdonai igen érdekes és eredeti egyéniséggé tettek. Részt véve a márciusi napok diadalai s tanácskozásaiban, hol tőle került ki az axioma, hogy «forradalomban nem jó az okos ember», sok lelkes társával együtt fölcsapott honvédnek s később Perczel Mór segéde lett. 1850. visszakerülvén Pestre, Hulló csillagok c. költeményeket adott ki, melyekben szép lirai tehetség, gyöngédség és verselési könnyüség mutatkozik s a Pesti Napló tárcájában biráló cikkeket irt. Azután is folytatta irodalmi munkásságát, regényeket fordított (többek közt a Hiuság vásárát Thackeraytől [7 köt., 1853], melyet S. halála után Récsy Emil végzett be, s Nathaliát, Kavannagh grófnétól, 1851); az Ismeretek Tárába is dolgozott, a Szépirodalmi Lapok könyv- és szinbirálati rovatát érdekes cikkekkel gazdagította s a lapokban sok eredeti s fordított költemény jelent meg tőle; az utóbbiak Moore, Shelley, Burns, Thackeray angol, Hugó Viktor francia, Uhland német nyelvü eredetijei után, melyek közt sok jól sikerült darab van. 1853 végén a losonci ref. középiskolába a magyar nyelv és irodalom tanárává választatott. A magyar irodalom történetét kezdte komolyan tanulmányozni, és annak újabb korát akarta kidolgozni Kazinczy óta, de irodalmi nagyobb tervei csak egy haldokló álmai voltak. V. ö. Képes Újság, 1860, II. 4., 5. sz. Vas Berebentől.

Sükösd

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye solti alsó j.-ban, (1891) 3846 magyar lakossal, postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Süldő

a növendéksertés néhány hónapos korában, l. Sertések.

Sülfélék

(állat, Hystrichidae), a rágcsáló emlősök rendjének egyik családja. Az idetartozó fajor forsora i. 1/1 m. 4/4; a metszőfogak hossztaraj nélküliek, a zápfogak majd gyökeresek, majd gyökértelenek; arcorruk tompa, szőrös; orrnyilásaik legtöbbször S-formák; felső ajkuk hasadt; szemeik kicsinyek: fejük vastag; füleik aprók; talpuk csupasz; törzsük zömök, tüskés v. sörtés; farkuk majd rövid, majd hosszu, gyakran kapaszkodásra szolgál. Egy részük ó-, más részük újvilági; az óvilágiak talpa barázdás, redős, az újvilágiaké szemörcsös s ezeknek farka kapaszkodásra szolgál. Ide tartozó nemek: Hystrix (l. o.), Atherura, melyek óvilágiak; Erethizon, Cereolabes, melyek újvilágiak.

Süllő

(állat), l. Fogas.


Kezdőlap

˙