Szalonna

a sertésnek az a zsírja, mely a bőr alá rakódik le. Rendesen kiolvasztják s a zsírt a konyhában használják el, de a Sz.-t azonkivül füstölik is és hidegen kenyérhez eszik. Utóbbi esetben a levágott disznó Sz.-ján rajta hagyják a bőrt s belső felületére jó vastagon finomra őrölt konyhasót és kevés paprikát hintvén, azt jól bedörzsölik, hogy a só jól átjárja, végre még a konyhakéménybe aggatva, néhány hétig a füstön hagyják. Legjobb a nem túlságosan kövér sertés hátáról eredő Sz., de ezt többnyire sajnálják a zsír nyerésétől elvonni s ezért rendesen csak a hasalj Sz.-ját füstölik, mely azonban nagyon rágós és nem olyan jó, mint az előbbi. Nálunk hires a debreceni és szegedi, mely a sertés hátáról ered, és a kolozsvári húsos Sz.

Szalonna-bogár

(Dermestes lardarius L.), az ötlábtőizes bogarak rendjébe, a Dermestidák családjába tartozó bogárfaj. Alul sárgásan szőrözött, felül vsűrü apró finom, fekete szőrrel fedett. Szárnyfedője kezdetén széles barnasárga sávval, amelyben mindegyik szárnyfedőn 3-3 fekete pont látható. Hossza 7-8 mm. Egész Európában mindenütt közönséges. Szabadban a szemétben él, házakban azonban különböző állati anyagokat (szalonna, zsír stb.) pusztít. Májusban szaporodik. Fekete hátu lárvája hasi részén fehéres és végső gyűrüjén két erős tüskével ellátott. Ugyanott él, ahol a kifejlődött állat. Ősszel bábozza be magát. Népies neve: porva.

Szalonnakő

l. Szteatit.

Szalonnás káposzta

kolozsvári káposzta, savanyu káposztával főtt szalonnaszeletekből áll; másik neme a Sz.-nak a hajdukáposzta (l. o.).

Szalonnás tőzeg

(bány.), tőzegnem, mely a növényrészek egyöntetü finom iszapjából állván, töréslapján zsírfényü és innen kapta nevét.

Szalonnövény

l. Teremnövények.

Szalonta

(Nagy-), nagyközség Bihar vármegye nagyszalontai járásában, (1891) 1995 házzal és 12,650 lak. (közte 11,990 magyar, 497 oláh; hitfelekezet szerint 10,507 ev. ref., 831 r. kat., 620 gör. keleti és 534 izr.); a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, közjegyzőség és adóhivatal széke, van takarékpénztára, több gőzmalma, ipartestülete, községi algimnáziuma (benne Arany-János-szoba), alsófoku ipariskolája, posta- és táviróhivatala, postatakarékpénztára, vasútja. Sz. egy méhészeti vándotanító székhelye. Lakói élénk juh- és sertéstenyésztést űznek. Itt székes a fekekörösi ármentesítő-társulat; van továbbá számos egyesülete. Sz. Kölesér szomszédságában még az Árpádok idejében alakult, akkor azonban csak jelentéktelen falu, de már 1332-37 közt külön plébánia volt. Csúcsíves egyházának, mely a mostani ev. ref. templom helyén állt, kegyurai az Arany Jánosnál megénekelt Toldyak voltak, kiket már 1433. földesurainak irnak. Róm. kat. volt a község még 1552. is, midőn a királyi összeirás 53 kapuszámot talált benne. Ez idő után nagyon kevéssel a reformációra tért át a nép, mely ezentúl ismételve kényszerült menekülni a török elől; igy a «kisebb futás» 1598 szept. közepén s a «nagyobb futás» 1658 szept. 4. táján történt. Az első után nyolc, a második után negyven évig nélkülözték a lakosok tűzhelyeiket. Időközben (1606 márc. 16.) Bocskay az elpusztult Kölesért is a Sz.-n megtelepített 300 hajdunak ajándékozta; a Sz.-iak azonban még 1610. is a köleséri pecséttel éltek. A várkastély, melynek Aranytól és Petőfitől is megénekelt egyik tornya még látható a Madas-udvarban, azután épült, hogy Bethlen Gábor 1626. tömegesen megnemesítette a Sz.-i hajdukat, kik Győri Jakab csele következtében tiz év mulva (1636 okt. 6-7.), mint azt Arany is megénekelte, a törökökön oly nevezetes győzelmet arattak a Sz.-i ingoványok közt. Mária Terézia a várost 1745 ápr. 13. végképen az Esterházyaknak ajándékozta s a földesurat tűrni nem akaró Sz.-iakat 1753 szept. 3. nemességökből kiforgatta. Ezután kezdődik a sok nemesi pör, melyeket Arany is megénekelt. A városnak nagy szülötte Arany János s gimnáziumának tnaárai közé tartozott Szilágyi István és Ladányi Gedeon is. V. ö. Rozvány, Nagy-Sz. története (3 füzet, 1870, 1889 és 1892); Gere Ferenc és Katona Mihály, A nagy-Sz.-i gimnázium 200 éves multjáról (Nagy-Sz. 1896).

Szalontai sertés

nagy testü, rőt szinü sertés, mely az alföldön volt elterjedve, de a mangalica kiszorította. A földmívelésügyi minisztérium a Sz.-t a végenyészettől megmentendő, a 70-es években Kis-Béren létesített egy Sz.-tenyészetet, de ezt újabban feloszlatta s e miatt már kipusztultnak tekinthetjük a Sz.-t.

Szalpinx

(gör.) a. m. trombita; az anatomiában az Eustach-féle kürt (l. o.) neve.

Szalt

pontosabban esz-Sz., Belka (l. o.) kerület fővárosa.


Kezdőlap

˙