Szenegál-mézga

l. Ákácmézga.

Szenegambia

(Szenegál), francia gyarmat Ny.-Afrikában, az Atlanti-oceántól a Bakelig érő Szenegál és Portugál-Guinea közt, 150,000 km2 területtel és több mint egy millió lak. Azelőtt Sz.-nak nevezték a franciák összes Ny.-afrikai birtokait, amelyek a Szenegál, a Niger felső folyása s Sierra Leone közt terültek el. Egy 1892-iki rendelet a régi Sz.-t három részre osztotta: a szorosabb értelemben vett Sz. (a fenti határok közt), a francia Szudán (l. o.) és Rivieres du Sud. A mostani Sz. nagyobbára terméketlen laterit vagy mocsáros. Az éghajlat forró és nagyon egészségtelen. Az évi középhőmérséklet 23,7°. A növényzet tropikus, Baobab, deleb- és olajpálma, akác- és gummifák alotják az erdőket. A házi állatok: szarvasmarha, öszvér és juh. A lakosok négerek, berberek, arabok és ezek keverékei. A legjelentékenyebb törzsek a dsoloffok Kajor és Baolban, a szerek Szalunban, a muzulmán tukulőrök a Szenegál partjain. Fővárosa Saint-Louis (l. o.), az egyedüli kikötője Dakar. A forgalmi áruk kevésbé a saját termékek, mint inkbb a jóval dúsabb francia Szudán termékei, amelyeket a Kayesig hajózható Szenegálon hoznak le Saint-Lousba, és innen vasúton Dakarba. 1893. a bevitel volt 13.866,000, a kivitel 17.985,000 frank; ennek fő cikkei: a földi mogyoró, gummi, kaucsuk, pálma-mag és olaj, állati bőrök és szaru, végül arany; a bevitelé: dohány, gyöngyök és pamutszövetek. A kormány élén egy főkormányzó áll a conseil coloniállal (a magasabb tisztviselők és notable-ok); a költségvetés megállapításában befolyást gyakorol a conseil général is, amelynek 16 tagját fehérek és feketék választják. 1895. a budget 3,9 millió frank, a mihez még Franciaország hozzáfizet 5,9 milliót. A védlemi erő 2508 főből áll, akik közt 66 tiszt.

A Rivieres du Sud, amely azelőtt Sz.-nak volt része, de 1892. külön közigazgatást, 1893. pedig Francia-Guinea nevet nyert, az Atlanti-oceán, Futa-Djalon és Sierra Leone közt fekszik, (1893) 47,500 lak. A folyamtorkolatok által szaggatott partok a kontinens belseje felé csakhamar hegyes vidékké alakulnak, amelyből a Komponi, Rio Nunez vagy Kakundi (hajózható Bokeig), Pongo, Dembia és Mellakori csaknem egyközösen egymással folynak a tenger felé. Az éghajlat nagyon egészségtelen. Az évi középhőmérséklet 27,2°. A talaj nagyon termékeny; a fő termékek: olajpálma, koladió a Mellakori partjain, kávé a Rio Nunez és Pongo mellett, gummifa és kaucsukinda a különféle erdőkben. A lakosság a fföldmívelő bagákból és a gyarmat belsejében a civilizáltabb mohammedánus szuszukból áll. A kormányzó székhelye Konakri Tombo szigetén. A jelentékeny kereskedelem fő kiviteli cikkei: földi mogyoró, kávé és kaucsuk. Francia-Guineával adminisztrativ célokból egyesítve vannak az Arany-parton levő birtokaik is (nagy-Basszam, Asszinie, Nagy-lahu és Jackeville). Szenegálban a bevitel 1893-ban 18, a kivitel 12,8 millió frank volt.

Történelem. Az első francia kereskedelmi ügynökségeket a Szenegál torkolatánál és annak közelében 1626 körül alapították. Az 1679-iki nymwegeni békében a franciák a hollandusoktól megkapták Goréet, Rufisqueet, Portudalt és Joalt, 1696. pedig az egész partvidéket a Blanco-fok és a Szenegál között. 1847. a benszülöttek Omar nevü fejedelmük vezérlete alatt elkezdték fenyegetni a francia birtokokat. A franciák Faidherbe generális vezérlete alatt több hadjáratban Omart legyőzték és 1860. arra birták, hogy Dimar, Toro, Futa, Bondo és Bambuk nevü vidékek fölött az idegen fenhatóságot elismerje. Desbordes ezredes 1880. Bafulabát, 1881-ben Kitát és 1882. Kundut szállotta meg. Ekkor a franciák már Timbuktu birtokára is vágytak; előrenyomultak tehát a Niger folyóig, legyőzték Szamorit, 1891. Archibald ezredes elfoglalta Kaartát és 1893. Masszinát, végre 1894. Bonnier ezredesnek sikerült timbuktu városát is megszállania és a közeli ellenséges néptörzseket meghódolásra birnia. Miként É. és K. felé, ugy D-i irányban is mindig tovább terjeszkedett a francia hatalom. Combes ezredes 1884-85. elfoglalta a felső Bakhoi mellett Birgót és azután a felső Niger mellett Burét és ezzel az eddig azon a vidéken mindenható Almami Szamorit D-nak szorította, 1887. pedig békekötésre kényszerítette. De midőn a béke pontjait folytonosan meg-megszegte, újabb hadjáratot intéztek ellene. 1892. Humbert ezredes kiszorította Bisszanduguból, Szanankoróból és Keruanéból, 1893. pedig utolsó csapatait Faranánál és Erimankanónál (Sierra Leone határán) szétszórta és Szamorit földönfutóvá tette. 1895 jun. egységes kormányt szerveztek francia Nyugat-Afrikában a politikai és a katonai műveletekre nézve, melynek hatásköre kiterjed Szenegálra, francia Szudánra, francia Guineára és Elefántcsont-partokra.

Szénégetés

v. szenítés, a vának a levegő kizárása mellett történő hevítése abból a célból, hogy a fából a szén és hidrogén kivételével a többi alkotórészek eltávolíttassanak. A légen száradt fa vegyi összetétele a különféle fanemeknél átlagosan a következő: 38,25 % szén, 4,50 % hidrogén, 31,50 % oxigén, 0,75 % nitrogén, 25,00 % víz, szabad, vagyis vegyileg meg nem kötött állapotban; a hamu alkotórészek ezenkivül 0,2-0,4 %-ot tesznek. A felsorolt elemi alkotórészek közül a szén és hidrogén égékeny anyagok, melyeknek, de kivált a szénnek a többi elemektől való elválasztása képezi a Sz. feladatát és a szerves testeknek, tehát a fának is ama tulajdonságán alapszik, hogy azok hő által alsóbb rendü egyszerü vegyekre felbonthatók. Ha kellő hevítés mellett a fához levegő szabadon juthat, akkor a fa elég; ellenben ha azt zárt helyen és a levegőnek kizárása mellett hevítjük, vagyis a fát száraz lepárlás alá vesszük, melyet itt szenülésnek nevezünk, más bomlási terményeket nyerünk, nevezetesen kreozotot és széndioxidgázt, melyek a nagyban, vagyis a rakásokban való szenítésnél a levegőbe szállanak, továbbá kátrányt (l. o.), faecetet (l. o.) és magát a faszenet (l. o.). A szenülés eredménye főleg a hőfoktól függ és a szenítési folyamat a következő sorrendben történik: 100 ° C.-nál a szabad víz távozik; 260 °C.-ig a fa csak pörkölődik; a nagyobb mérvü vegyi bomlás csak ekkor veszi kezdetét és 330 °C.-nál az már nagyobbrészt végbe is ment; az ilyen szén azonban még tökéletlen u. n. vörös szén (l. o.). További hevítésnél és pedig 330-430 °C.-nál a szén barna szine feketébe megy át; ez már a tökéletes szén, mely sokkal tömöttebb, nehezebb, keményebb, szilárdabb, sokkal nehezebben is gyulad meg, mint a vörös szén; a megütésnél csengő hangot ad és láng nélkül ég. A szenítő művelet tehát 430 °C.-nál befejezettnek tekinthető. A nagyobb főkoknál, p. 1000-1500 °C.-nál előállított szén, mely már mély fekete szinü, könnyü és likacsos, nagy tömöttséggel és szilárdsággal bir, de nagyon nehezen is ég el, az u. n. túlégett szén. A Sz.-nél v. főleg a szén előállítására, v. evvel szemben a melléktermények (világító gáz, kátrány, faecet) nyerésére van a fősúly fektetve. Az első a legközönségesebb és legáltalánosabb s a rakásokban való szenítés által eszközöltetik. A szenet különféle célokra használják (l. Faszén).

[ÁBRA] A szénégetéshez szükésges szerek.

A Sz. történhetik 1. kemencében vagyis retortákban, midőn falazott, vagy vasból készült s kivülről hevített kemencékben eszközöltetik a fa szenítése; ennél rendesen nem annyira a szén nyerése, mint inkább a melléktermények (faecet, kátrány stb.) kihasználása képező a fő célt; 2. vermekben, midőn a kemencét földbe ásott verem helyettesíti; ennél, miután a levegő szenülés közben folyton szabadon érintkezhetik a parázzsal, nemcsak kevés, hanem rossz és könnyü szén lesz az eredménye; 3. rakásokban (l. Szenítőrakás). A helyre nézve, hol a szenítés foganatosíttatik, megkülönböztetünk erdei és gereb-Sz.-t. Az első a vágásokat követi és azokban vagy azok közelében, az utóbbi ellenben állandó helyeken, a gerebrakodók partjain eszközöltetik. A Sz.-re legkedvezőbb időszak a nyár utója és az ősz, mert akkor az időjárás a legegyenletesebb, a napok elég hosszuak s a talaj sem igen nedves. Ellenkező körülmények, viharos, változó, zivataros, valamint tartós száraz időjárás, ugyszintén a tartós esőzés is a Sz. ártalmára van, mert ilyenkor nem lehet a minden pillanatban változó időjárásnak megfelelő intézkedéseket helyesen megtenni, illetve nagy szárazságban a szorgalmas locsolás dacára is felrepedezik a takaró por (l. Portakaró) és sok levegő juthat be a szenítőrakásba, vagy pedig a kifejlődött vizgőz és robbanó gázok nem takarodhatnak el, minek következtében a szenítőrakás felrobbanásának v. szétvetődésének veszélye is nagyobb. A Sz.-hez szükséges szerszámok a fejszén s fürészen kívűl a következők: 1. irtókapa és csákány a szenítőtér kiegyengetésére és a takaráshoz szükséges anyagnak felkapálására; 2. gajmó, hosszu és vékony vassal biró csákányalaku szerszám, mely a kiégett rakás megbontására s a szénnek kivételére szolgál; 3. vasfogu és fafogu gereblye, a szenítőtér kiegyengetésére és a takaróanyag összegereblyézésére; 4. kampós gereblye, a szén kiszedésére, átválogatására és összehúzogatására; 5. fakalapács, a rakás felületének szenítés közben való összeveregetésére; 6. szénvonó; 7. szénlapát, a takarópor vagy föld felhányására s leveregetésére, nyele a szelelőlyukak szúrására; 8. töltőpózna, töltögetésnél a szén összekavarására; 9. lépcső, a rakásra való felmenetelre létra helyett; rendesen lépcsőzeten megfaragott szálfából vagy padlódeszkára vert lécekből készül; 10. kétfülü kosarak (kisebbek és nagyobbak), a szén, takaróanyag és föld hordására; 11. vizhordó kupák; 12. kézi szán, a fának közelítésére (lásd ábra 1-12).

Szénélegkéneg

l. Karbonilszulfid.

Szénélegmérgezés

A szénéleg vagy széngáz (l. Szénoxid) a legerősebb hatásu gáznemü mérgek közé tartozik; Kobert szerint ugyanis egy 70 kg.-os embert már 80 cg. szénéleg képes megölni. Magával a tiszta szénéleggel ritkán történik mérgezés, de annál gyakrabban a szénélegtartalmu gázkeverékekkel, p. széngőzzel, világító gázzal és az u. n. vizgázzal (Wassergas), mely bizonoys centrális fűtésmódoknál képződik, ha vizgőzöket izzó szénen vezetnek át. Nálunk a Sz.-ek rendesen nem öngyilkossági szándékból, hanem hanyagságból történnek; p. ha régi szerkezetü, kulcsos kályhák kivezető csövén a szellentyüt a szén teljes elégsége előtt elzárják, hogy a kályha lassabban hüljön ki; minthogy a szén tökéletlen elégése alkalmával különösen nagy mennyiségben képződik a szénéleg, ilyen esetekben igen könnyen bekövetkezhetik Sz. Szintugy akkor is, ha a kályha csöve bármi okból elégtelen a széngáz elvezetésére; igy ha nagyon szűkre szabták, vagy ha tisztítás alkalmával korommal többé-kevésbé elzáródott, vagy ha kívűl erős szél fuj. A szegényebb néposztály körében az által is gyakran történik Sz., hogy a szoba közepén vasserpenyőben égetik el a szenet, sőt már vasalókból kiáramló széngőz is okozott halálos mérgezést. A széngőzben oxigénen, nitrogénen és kevés szénhidrogénen kívűl Eulenberg elemzései szerint (középértékben) mintegy 24,68 % szénsav és 2,54 % szénéleg foglaltatik. Az oly gyakran Sz.-t okozó világító gázban Budapesten (1876) mintegy 6 % szénéleg volt; de azonkivül jelentékeny mennyiségü hidrogén, metán, nehéz szénhidrogének, szénsav (2,34 %), nitrogén és oxigén is. Világító gázzal különösen a fő vezetőcsövek megrepedése alkalmával esik közel a mérgezés, s pedig különösen télnek idején, mikor a keményre fagyott talaj átjárhatatlan levén, a gáz a közeli házak pincéibe, s innen (a fűtés folytán megritkult levegő sapirálása következtében) a lakásokba tódul. Szerencésre a világító gáz penetráns szaga legtöbbször hamar észrevehető; de előfordult esetek bizonysága szerint némely talaj a gáznak szagos alkotórészeit elnyeli, megköti, s ilyenkor a tiszta állapotában szagtalan szénéleg alattomos módon mérgezheti meg a szobák lakóit a nélkül, hogy bárki gyaníthatná a betegség természetét. Az u. n. aknabetegség vagy pionnirbetegség szintén nem más, mint Sz., mely bányászokon és katonákon (alagutak fúrásakor, várak ostroma alkalmával az aknákban) jelentkezik; a robbantó keverékek elsülésekor ugyanis igen nagy mennyiségü szénoxid képződik.

A Sz. oka abban rejlik, hogy a szénéleg a vér oxihemoglobinjából az oxigént kiűzi és ennek helyébe lépvén, a hemoglobinnal igen szilárd vegyületet (szénéleghemoglobin) alkot. Az ilyen vér sem oxigént fölvenni, sem szénsavat leadni (a tüdőben) nem képes, ennélfogva az egyénnek oxigénhiány és szénsavfelhalmozódás kettős okából meg kell fuladnia (l. Hemoglobin). A Sz. jelenségei az élőn: szédülés, fejfájás, izomgyengeség, toniko-klonikus görcsök, akaratlan vizelés és székelés, hányás, önkivület, végre kóma és halál. Jellemző az is, hogy a bőrön általános érzéstelenség mutatkozik. A vizeletben mindig feltalálható egy eléggé nem ismert redukáló anyag (mely azonban nem szőllőcukor), továbbá gyakran fehérje is. Az agyállományt is erősen megtámadja a szénéleg, ugy hogy lelki zavarok (melyek a terjedő hüdéses butasághoz is hasonlítanak) vehetők észre. A Sz. lefolyása kétféle: hevenyés, mely pillanatszerüleg halálhoz vagy súlyos mérgezéshez vezethet, p. a Higgins és Chenot által leirt esetekben, vagy pedig krónikus, mely olyanokon mutatkozik, kik huzamos időn át kénytelenek szénéleget tartalmazó légkörben dolgozni (bányászok, kohászok, fűtők, szakácsok: anémie des cuisinieres). Az utóbbi alak néha súlyos anaemia perniciosához, hasonlít, peptonuriával járhat és hónapokig eltart. A Sz. megelőzhető olyanképen, hogy a kulcsos kályhák használata, mint a külföld sok helyén, hatóságilag eltiltatik. Világítógáz-gyárakban, papirosgyárakban, fémkohókban a munkások olyan álarcot viseljenek, melyen át a külső jó levegőt beszívhatják. Kifejlett mérgezéseknél a beteget gyorsan jó levegőre visszük, meseterséges lélekzést alkalmazunk v. oxigént lehetetünk be. Kellő óvatossággal a rekeszideget (nervus phrenicus) villamosan ingerelhetjük. Célszerü még izgató szereknek (hideg ledörzsölések, hideg klistéreknek, mustárpépnek stb.) alkalmazása is.

Széneny

a szén helyett régebben használt felesleges szó.

Szenesítés

(karbonizálás), a gyapjuiparban az az eljárás, amellyel a gyapjuban levő növényi részeket (minők a takarmányhulladékok, bogáncsok és a belekevert pamut- vagy jutaanyag) törékennyé teszik, hogy a gyapju feldolgozása közben szétporladozva a gyapjuból kihulljanak. Ezen eljáráshoz savakat (kénsavat vagy sósavat) v. a könnyü fémek sóit (klóraluminiumot) használják, mert ezek a száradás folytán elvesztett vizet oly mohón vonzzák, hogy azt, illetőleg a hidrogént és oxigént a víz arányában, még a szénhidrátokból is elvonni képesek. Minthogy a növények főleg szénhidrátok, igy a hidrogén és oxigén részleges elvonása folytán széndúsabbá s törékennyé válnak. A gyakorlatban két kiviteli módot alkalmaznak, t. i. a Frezon- és a Joly-félét. A Frezon-féle módhoz kénsavat használnak. A gyapjut 3-4° B. sűrüségü klóraluminiumoldatban áztatják, röpítőgépen kezelik és 110-130 C. hőfoknál szárítják. Szárítás után vizben öblögetik. Ez az eljárás drágább, a szineket azonban nem támadja meg, ezért csak divatszövetek gyártásánál nyer alkalmazást. A msot jelzett két mód alkalmazása esetén a növényi részek törékenységüket a szárítást követő mosás után is megtartják és a gyártás további folyama alatt elporladoznak.

Szénffy

Gusztáv (eredeti nevén Kohlmann), iró és zeneszerző, szül. 1820., megh. 1872. Sok éven át Nyiregyházán mint városi hivatalnok működött. Az 50-es években a hazai lapokban közölt számos nagyérdekü tudományos zenei cikkei s értekezéseivel tette nevét ismertté. Két évig Magyar- s Erdélyországban, valamint Romániában s a dunai tartományokban tudományos utazást s kutatásokat tett, hogy összeszedve a különböző népfajok közt élő népdalokat, azok egybehasonlításából megirja a magyar zene rendszerét tudományos alapon. Sz. meg is irta e művet s 1861. Pesten bemutatta a legkompetensebb magyar irók és zenészeknek, de a mű nem került nyilvánosságra. Sz. elkedvetlenedve tért vissza Nyiregyházára s későbben Miskolcon telepedett le, mint zenetanár. Nagy művét a magyar zene nagy kárára megsemmisítette s abból csak egyes részleteket bocsátott nyilvánosságra a 60-as években az Ábrányi Kornél kiadása és szerkesztésében megjelent Zenészeti Lapokban. Sz. mint műiró és zeneszerző is maradandó emléket hagyott háta.

Széngáz

a.m. szénoxid (l. o.).

Szenger

(Szenguel), a Chubut jobboldali mellékfolyója Patagoniában. A D. sz. 45° alatt, az Andokban a Lago Fontanából folyik ki, míg a másik forráspatakja a 44° alatt ered; a Musters és Colhue tavakon átfolyik és azután torkollik.


Kezdőlap

˙