Szines eltérés

l. Látás.

Szines emberek

l. Ember.

Szines gyűrük

l. Newton-féle szingyűrük és Nobili.

Szines méhek

ide tartozik a magyar méhen kívűl a bolgár és krajnai méh, l. Mézelő méh.

Szines metszet

l. Fametszet és Rézmetszet.

Szines nyomás

(kromotipográfia), a nyomdászatban a feketén kivül minden más szinü nyomat. Története éppen olyan régi mint maga a könyvnyomtatás. Fust és Schöffer Psalteriumának iniciáléi vörös és kék nyomásuak, s a salzburgi érseknek, Wellenburgi Langnak 1520. fametszetü címert nyomtattak nyolc szinben. Későbben elhanyagolták a színes nyomtatást, díszműveket alig csináltak s még a vörösen való nyomás is csak a kalendáriumcsinálásnál maradt fenn. A XIX. sz. harmincas éveiben azonban több figyelmet kezdettek fordítani a nyomtatványokra s újra előtérbe lépett a Sz. Legújabban pedig szépen virágzik ez az ága a nyomdászatnak. A plakátok, az árjegyzékek, s egyéb kereskedelmi nyomtatványok jó része manapság színes. Ezek kétféleképen készülnek: litográfiai és könyvnyomói úton. A litográfiai színes nyomást, l. Kőnyomás és Olajnyomat. A könyvnyomtatásban a szines nyomás lemezekről vagy szedésről történik. Ahány a szin, annyi lemez, vagy szedésforma szükséges. Kivételt képeznek e törvény alól az u. n. irisznyomat (l. o.) és mozaiknyomás (l. o.). A festékkeveréstől függ a legtöbb esetben a színes nyomtatvány hatásos volta; e keverésnek ugy kell megesnie, hogy a száraz festéket először vizzel, spiritusszal vagy éterrel, s csak azután firnásszal keverik. Egyik fontos fajtája a Sz.-nak az alapnyomás (Ton), amelyet értékpapirosoknál meg plakátoknál is alkalmaznak. Az alapnyomó-forma lehet fából, celluloidból, de lehet cinklemez is; rendesen világos könnyed szinben nyomnak róla. Az arany-, ezüst- és bronznyomás is a Sz. keretébe tartozik, ámbár csak a még nedves fekete festéknek bronzporral való befödéséből áll. A congreve-nyomást Angliában űzik. Ennél a nyomólemezt annyi pontosan egymásba illő részre darabolják, ahány a szinváltozat. E darabkákat külön-külön festékezik s azután ismét összeállítják, amikor lenyomtatot nyerhetnek róla. Legújabban az u. n. háromszinü nyomtatást kapták föl. Három lemezről háromféle festékkel nyomtatnak, u. m. vörössel, kékkel meg sárgával. Az egyéb szineket ezeknek egymásra nyomásával érik el. L. még Fotográfia.

Szinész

(szinészet). A Sz. a drámai művek előadója. Lényegesen különbözik a szavalótól, akiről azt mondják, hogy «a költő szája», amennyiben taglejtéssel s arcjátékkal kiséri valamely költemény előadását, míg a Sz. az interpretálására bizott alakba beleéli magát, azzá lesz arra az időre, mig ábrázolja, szóval: a legnemesebb anyagból, az emberi lélekből formál más alakot. A szinészet természetesen együtt születik a dráma-irodalommal s azzal nő és fejlődik. Az ókor nemzetei már ismerték e művészetet s a görög szinpad az akkori társadalom egyik alkotó eleme volt. Igaz, hogy a koturnuson járó, álarcos Sz.-ek által keltett megrázó hatások titkát ma nem vagyunk képesek megérteni s inkább tulajdonítjuk azt a daraboknak, mint az előadóknak, de azért a görög és római szinészet mégis magas fokon állhatott s nagy és általános volt a hatás is, amelyet gyakorolt. Roscius római Sz.-nek fejedelmi barátai s előkelő tisztelői voltak s vagyona is állásához képest óriási. A középkor szinészete csak lassan fejlődött ki; a minisztériumokból (l. o.) nagy lassan kifejlő dráma, amelyet a pogány Bacchos-, illetve Dionysios-tiszteletből fejlett drámával szemben keresztény drámának is nevezünk: egész Shakespere, Moliere, sőt a néemteknél Gottsched és Neuberné koráig többnyire szöveg nélküli rögtönzések (commedia all' improvisa) előadásából állott. Nem sok darab meséje vagy szövege van följegyezve, s különösen az olasz szinészet állandó alakjai, az Arlechino, Pierrotto, a Colombina és társaik uralkodtak a szinpadon, melyet merész kettéosztással vagy vérengző, vagy kacagtató darabok szinhelyévé tettek. Az utóbbinak egy állandó s a kacagtató elemet képviselő alakja nemzetek szerint változik, a Jean Potage, a Hohn Bull, a Hanswurst, a Paprikajancsi, mely még a misztériumok és moralitások későbbi korában szereplő ördög-alak egyik kiágazása, minden nemzet szinpadán ismeretes. A mult századig azonban - sajátságos jelensége a művészettörténetnek - nőt a szinpadon nem látunk. Sorsa, ugy mint a Sz.-eknek, kezdetben nyomor, lenézetes, megvettetés. Hosszu és küzdelmes esztendőknek kellett elmulni, míg a szinművész a társadalomnak általánosan becsült alakja lett s az az u. n. «előitélet» egy művészi pályával szemben sem olyan elfogult, mint a szinművészettel szemben. A legutóbbi félszázad azonban jogaiba helyezte a szinészetet. Kulturális misszióját mindenütt fölismerték és művelődéstörténeti fontossága ma már általánosan el van ismerve. Lehet, hogy még nem enyészett el végképen minden elfogultság, kivált a társadalom felsőbb köreiben, de annak egyrészt az is az oka, hogy egyetlen művészetnek sincs olyan veszedelmes proletariátusa, mint a szinészetnek. Míg a hivatástalan festő vagy építész, zenész vagy költő abszolute nem tud érvényesülni, a hivatástalan Sz. vagy Sz.-nő föntartja magát s az igazi művészet rovására munkál. Sokszor külső előnyök vesztegetik meg a fölületes birálót s a nagy közönség sokszor igen felületes biráló s igy a szinművészet nagyjai gyakran rosszabb elbánásban részesülnek, mint a hivatlanok.

A Sz.-i képzés sokáig empirikus volt, csak mintegy 30 év óta áll a kezdetben «Sz.-i tanoda», ma már «Országos szinművészeti akadémia», melynek nyomában számos nyilvánossági joggal biró s magán Sz.-iskola is keletkezett. A magyar szinészet hivatalos egyesülete, az országos Sz.-egyesület az adminisztrácionális felügyeletet viszi a magyar szinészet egyeteme fölött, amely ma már oly tekintélyes, hogy tagjainak száma meghaladja az ezret s nagy nyugdíj-alapja is van. Szóval, a magyar szinészet anyagi és szellemi tekintetben lépést tart a külföld e nemü művészetével, s jeleseit a külföld jelesei is megbecsülik. Sokat irtak s hoztak fel a Sz.-i oktatás muló volta felől, amely megalkotva nyomban elvész, s míg a festő, szobrász, költő s zenész munkája addig él s hódít, amig az alkotott mű fönmarad, a Sz. minden este újra kénytelen alkotni, s ha, Petőfi szerint,

... a jelennek biztos fövenyébe

Le nem bocsátá hire horgonyát:

Elmegy nevével az idő hajója

És menni fog egy örökléten át!

A Sz. alkotása azonban újra meg újra a teremtés gyönyörével jár. Fizikai fáradságba kerül, az igaz, de a lelki gyönyör, újra meg újra alkothatni s ugyanazt a zúgó tapsot s tetszést aratni, mint az első alkotásnál: kárpótolja alkotása mulandóságáért a művészt.

Szinészet

l. Szinész.

Szinészeti tanoda

l. szinművészeti akadémia.

Szinevér

(Szinyijvér), kisközség Máramaros vármegye ökörmezői j.-ban, (1891) 2333 rutén és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.


Kezdőlap

˙