Szubtrópusok

a trópusok szélén elterülő vidék, mely az átmenetet alkotja a meleg és a mérsékelt öv között. A téli esőzés zónája.

Szúca

cúca, szulca, a régi nyelvben s egyes nyelvjárásokban a. m. lándsa, hegyes karó (szláv sulica). L. még Cúca.

Szucha-Bronyka

1. kisközség Máramaros vármegye huszti j.-ban, (1891) 1523 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral. - 2. Felső-Sz., nagyközség u. o., (1891) 2403 tót lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Szucsák

kisközség Kolozs vármegye nádasmenti j.-ban, (1891) 1065 magyar és oláh lak., vasúttal. A falutól északra a Nád jobbparti Csorahegy laposán látni a Macedonia nevü római tábor négyszögét. A sáncok körül téglákat (olykor a XIII. légio bélyegével), cserepeket, vakolattörmeléket találni. Innen délra Gyalu felé a Veresmart nevü határon volt a temetkezőhely, honnan Gyaluba faragványokat és feliratokat hurcoltak. A közel fekvő kőbányát alkalmasint már a rómaiak is aknázták s onnan sok és kitünő építkezési anyagot fejtenek nemcsak Kolozsvárra, de még Budapestre, p. az országházhoz is.

Szucsán

kisközség Turóc vármegye szent-márton-blatnicai j.-ban, (1891) 1953 tót lak., vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral.

Szu-csou

Kiang-szu khinai tartomány fővárosa az É. sz. 31° 23' 25" és a K. h. 120° 25' 25" alatt, a kiang-szui síkság keleti szélén, a Császár- és más csatornák mellett, mintegy 400,000 (a taiping lázadás előtt állítólag 2 millió) lak., selyemszövéssel, porcellániparral s különböző, Khinában igen hires díszművek készítésével; 10-12 m. magas körfallal, amelyen át hat kapu vezet, igen élénk forgalommal; szép kertekkel, hittérítői állomással. Legszebb épületei a 9 emeletes Pei-szepagoda és a Suang-tha (iker-pagoda).

Szudán

(Belad-esz-Szudan a. m. a feketék országa), a középkor óta közös neve amaz afrikai óriási területnek, amely a Szaharától D-re nyulik el körülbelül az É. sz. 5°-ig. A Sz.-t fel szokták osztani Ny-i, Középső- és K-i Sz.-ra; mások pedig Magas- és Alacsony-Sz.-t különböztetnek meg. A ny-i Sz. magában foglalja a Szenegál és Niger környékét, a Középső-Sz. a Csád-tó, a Sari és Felső-Binue vidékét, tehát Bornu, Adamaua, Bagirmi és Vadai országokat, végül a K-i Sz., az u. n. egyiptomi, a Felső-Nilus északi vidékeit. A Magas-Sz. a guineai partok és Darfur közti hegyes vidék, az Alacsony-Sz. pedig az egyiptomival esik össze, bár ez utóbbinak is vannak dombos, sőt hegyes részei. A Ny-i Sz., amelyet a Niger és mellékvizei öntöznek, nagyon termékeny. A középső-Sz.-ban ellenben, ahol a Vandalalánc 650 m.-nyire és a Binuétől D-re Adamaua hegyei 3000 m.-nyire is emelkednek, a köztük fekvő síkságokon nagy területek mocsárosak, mig É-on a Szahara felé steppék is vannak. Az éghajlat nagyon forró, amiért a mocsáros vidékeken egészségtelen is. A K-i Sz.-ban a pusztaságok a túlnyomóak; csakis a Nilus völgyében és a Bahr-el-Gazal környékén található igazi trópusi növényzet. Az eredeti termesztett növények a szerecsenköles és az angola-borsó (Cajanus); ezekhez járulnak a banána, a földi dió és különösen a kukorica, továbbá sok ugorkaféle, hagyma, bors, indigó stb. A fauna igen gazdag. Él itt többféle majom, különösen pávián, továbbá oroszlán, leopárd, sakál, hiéna, vaddisznó, bivaly, antilóp, zsiráf, elefánt, orrszarvu, nilusi ló, számos struc, gyöngytyúk, különböző egyéb madarak és a vizekben nagy számmal krokodilusok; a termeszek és sáskák sokszor nagy károkat okoznak. Házi állatok a púpos szarvasmarha, a juh, kecske, teve, szamár és ló; a lakosok sok tyúkot és galambot is tartanak. Ásványokban is szegény ez ország; még leggyakoribb a vas- és rézérc, kevesebb az ólom, salétrom és kén; sót a sivatag oázisaiból kell importálni.

A lakosok vagy négerek vagy fulbék, vagyis fellaták; továbbá részint mohammedánusok, akik az itt-ott letelepedett arabokkal együtt a civilizált osztályt alkotják, részint nyers és vad pogányok. Amazok a földmívelésen, állattenyésztésen és halászaton kívűl iparral is foglalkoznak. A legelterjedtebb a pamut feldolgozása; a Sz.-i kelmék nemcsak a Szahara oázisaiban, de Marokkóban is keresettek. A kereskedelmi forgalom elég élénk és kiterjedt; azelőtt főképen a Szaharán keresztül a Földközi-tenger felé irányult; jelenleg a Binue és Niger mentén a Guineai-öböl felé irányul. A legfontosabb forgalmi helyek: Szegu-Szikoro, Tombuktu, Szokoto, Kacena, Kano, Kuka, Faser és El-Obeid. A főbb kiviteli cikkek: pamut, elefántcsont, rinocerosz-szarv, gyapju, structoll, szudán-gummi, asa foetida, szennalevél, guro-dió, tamariszkusz, indigó, bőrök, bőráruk, szudánkelmék és bár már csekély számmal, rabszolgák. A csekély mennyiségü arany fő piaca Tombuktu és Darfur. A bevitel főbb cikkei: pamutruhakelmék, francia selyem, vászon, a legkülönfélébb finom kendők, északafrikai szőnyegek, pamutköpenyegek (haikok) és fezek, bársony, selyemzsebkendők, üveggyöngyök, vasáruk és fegyverek, apró csecsebecsék, norinbergi áruk, papiros, puskapor, ólom, só, festett bőr és bőráruk Marokkóból, fűszerek, kávé, cukor, lovak, kaurikagyló stb. Fizetőeszközül vagy a kaurikagyló vagy pamutkelmék vagy végül aranypor vagy a só szolgál, sőt néhol a guro-dió és cinngyűrük. A kisebb-nagyobb országok, amelyekben a szultánok korlátlan hatalmat gyakorolnak, a következők: a Haussza-államok, Bornu, Bagirmi, Vadai, Darfur és Kordofán (l. e cikkeket). Ezekhez járulnak a francia Sz. és a mahdi országa.

A francia Sz., amelyet 1892. szakítottak el Szenegambia francia gyarmattól, a Szahara, a Niger, Borgu, Kong, Liberia, Sierra Leone, Futa Djalon és szenegambia közt van; hozzá tartoznak Bambuk, Karta, Fuladugu, Beledugu, Szegu, Masszina, Tombuktu vidékek és a még nem régen önálló Szamori és Tieba országok. A már meghódított terület 132,000 km2, 80,000 lak. A Szenegál vizkörnyékéhez tartozó terület füves puszta; ellenben a Niger felé eső rész nagyon termékeny, míg K. felé ismét a szavannák az uralkodók. A kiválóbb kiviteli cikkek a kaucsuk és a földi dió. A közlekedésre nézve nagy fontossága van a Niger folyónak, amelyet a Kayesig hajózható Szenegállal vasút köt össze, hossza 156 km. A lakosok részint négerek, részint bevándorolt észak-afrikai néptörzsek: fulbék, akiknek sötétebb bőrü ágát tukulörnek hivják s akik mint fanatikus mohammedánusok Kartában, masszinában és Szeguban az uralkodó néptörzset alkotják; mandingok a Szenegál, Bafing környékén és a Felső-Niger mellett; dsolofok a Szenegál és a Niger között, végre Tombuktuban tuaregek és marokkóiak. A kormányzó székhelye Kayes; a legfontosabb forgalmi középpont tombuktu (l. o.). A legmegbizhatóbb hireket ezen vidékekről Binger (1887-1889) és Monteil (1890-91) szolgáltatták. L. még Szenegambia.

A mahdi országa magában foglalja Nubiát Vadi Halfáig, az egyiptomi Sz.-t Atbaráig, Kordofánt, Darfurt, a Bahr-el-Gazal vidékét és az egykori egyiptomi egyenlítőalji tartományt legalább Ladóig és valószinüleg Vadait is. A mahdi országa a szomszéd, európai befolyás alatt álló országoktól lehetőleg elzárkózik. Egykoron e vidék egyiptomi uralom alatt állott. 1881. azonban Mohammed Ahmed az egyiptomi Sz. jó részét hatalma alá hajtotta (l. Mahdi). 1896. az angolok Kitchener pasa vezérlete alatt megtámadták a mahdi országát, és sikerült is nekik nagyobb nehézség nélkül Dongoláig előrehatolni. A mahdi országa ugy látszik össze fog omlani, mert nyugatról a Kongo-állam részéről is támadás készül ellene.

Szudáni kávé

l. Sterculia.

Szudebnik

az első orosz törvénykönyv, melyet a moszkvai kormányzóságban 1497. bocsátottak ki. L. Oroszország (története).

Szudéták

középeurópai hegység, amely az Odera és Becsva által átszelt 260 méter magas Morva-kaputól ÉNy-ra az Elbe folyóig húzódik; ÉK-i oldalán Szilézia és Szászország, DNy-i oldalán pedig Cseh- s Morvaország terülnek el. Hossza 310, szélessége 30-45 km. DK-i és ÉNy-i vége széles, fensíkszerü hegyvidékekből áll, meg-megszakított láncokkal és egyes hegykúpokkal, míg középső része összefüggő hegylánc. Magva gránit, gnájsz, csillámpala és porfir, amelyekhez a hegylejtőkön újabbkori kőzetek csatlakoznak. A hegység fémekben is gazdag; legtöbb benne a vas-, ólom-, réz- és cinkérc. Alsóbb részei szántóföldek és szép rétek; magasabb részeit 650-975 m.-ig erdők, főképen fenyvesek takarják; csúcsai kopárak, moh és kőtörmelék takarják. Vizei a K-i oldalán nagyobbára az Oderába és az Elbébe, a Ny-i oldalán a Morvába és Elbébe folynak. Egyes részei DK-ről ÉNy. felé: 1. a tulajdonképeni Sz., amelyek a Glatzi Neisseig nyulnak és feloszlanak a következő részekre: a) a morva lejtők, amelyek a Morva-kapuból meredeken emelkednek ki, átlag 325-400 m. magasak; legmagasabb csúcsai a Sonnenberg (798 m.) és Lieselberg (670 m.); b) az Altvater. 2. A Glatzi-hegység. 3. Az Óriás-hegység az 1605 m. magas Schneekoppével. 4. Az Iser-hegység.


Kezdőlap

˙