Taliter qualiter

(lat.) a. m. ugy ahogy.

Talízia

(gör. thalysia), Demeter tiszteletére rendelt aratóünnep; talízianizmusnak nevezte Baltzer Vilmos (l. o.) a vegetáriánizmust.

Talizmán

a középkori görög nyelvből (to telesmo) az arab nyelvbe átültetett szó, természetfeletti óvóeszköz értelmében. A keleti néptől vették át e szót az európaiak is. Rokon szó az amulet (l. o.).

Talk

(ásv.), l. Sztatit.

Talkpát

l. Magnezit.

Tallahassee

(ejtsd: tallahesszi), Florida észak-amerikai állam és Leon county székhelye, 37 km.-nyire a Mexikói-öböltől, vasút mellett, (1890) 2935 lak., pamutkereskedéssel; kapitoliummal, igazságügyi palotával, a West Florida szemináriummal. 1824. alapították.

Tallard

(ejtsd: talár) Kamill gróf, majd Hostun herceg, francia marsal, szül. 1652 febr. 14-én a Dauphinéban, megh. 1728 márc. 20. Katonai pályáját a nagy Condé alatt kezdé meg Németalföldön, azután 1674. és 1675. Turenne alatt harcolt Elzászban s 1678. mint maréchal de camp vezényelt a Rajna mellett; 1690. a Rajna jegén átkelvén, a Rheingaut pusztítá. A spanyol örökösödési háboruban 1702. a Rajna mellékén vezényelt egy hadtestet. 1703. marsallá lépett elő, elfoglalta Breisachot, ostrom alá vette Landau várát s a hesseni herceg felmentő seregét Speyer közelében megverte. 1704. a bajor választó-fejedelem segítségére 35,000 emberből álló francia hadat vezetett Bajorországba, hogy közösen vonuljanak Bécs felé, Höchstädt mellett azonban a szövetséges német és angol hadak, illetve Szavójai Jenő és Marlborough hercegtől rettenetes vereséget szenvedett és maga is hadi fogságba esett, mire Angliába vitetett. Midőn 1712. fogságából megszabadult, hercegi rangra emelték; 1715. a pairséget nyerte s visszavonulván nagy világ zajától, a tudománynak s politikának szentelte életét. XIV. Lajos végrendeletileg a régens-tanács tagjává nevezte ki, 1724. a francia akadémia tagjává választá, majd elnökévé. XV. Lajos államminiszterré nevezte ki.

Tallér

nagyobb ezüst pénz, mely körülbelül 1500 körül lett ismertté s honosodott meg Közép-Európában. Az első T.-okat 1484. Tirolban verték (Zsigmond főherceg), utána következnek Lotaringia, Hessen, Szászország, Bern, szavója, Magyarország (1499, 1500 és 1506), Spanyol- és Csehország. Eleinte Güldengroschen néven nevezték, mert egy aranyforinttal voltak egyértéküek, később a Schlick grófok joachimsthali gazdag ezüstbányáiban verték nagy mennyiségben, innen származott a Thaler (Joachimsthaler) elnevezés, mely magyarba T., lengyelbe talar, angolba dollár (l. o.) alakban ment át. A T. mint pénzegység 72 ezüst krajcárt, vagy 24 garast (á 3 kr.) képviselt, később jöttek forgalomba a 60 kr.-os u. n. forintos T.-ok.

Tallérfolt

a lovak tenyészbénasága folyamán fejlődő sajtászerü bőrkiütés, melynél fogva a bőrön különböző nagyságu, szabályosan kerek vagy zig-zugos alaku kiemelkedések támadnak, melyeken a szőrök nem fekszenek egészen simán egymásra s azért napsugarak ráesésekor fényteleneknek látszanak. A T. nem bizonyítja ugyan a tenyészbénaságot, de alapos gyanut kelt reá.

Talleyrand

(ejtsd: tal'ran), régi francia család a De la Marche grófi család egyik ágából. Korán két ágra oszlott: az 1400. kihalt Périgord-ágra és a T.-ágra. A T.-család ágának ősatyja Dániel Mária Anna marquis és Chalais hercege, ki 1745. Tournay ostrománál elesett. Az első ág alapítója Gábor Mária, kinek XV. Lajos a Périgord gróf címét visszaadományozta. Unokája Ágost Mária Károly, T. és Périgord herceg (szül. 1788., megh. 1879 jun. 11.), mint ezredes szolgált I. Napoleon és a Bourbonok alatt. Fiával 1883. ez az ág kihalt. A második ág alapítója Károly Dániel (meghalt 1788.) atyja a hires diplomatának. Mostani feje ez ágnak Napoleon Lajos T.-Périgord és anyja után Sagan herceg (szül. 1811 márc. 12.). A harmadik ág alapítója Lajso Mária Anna, 1788. nápolyi követ. Ez ág mostani feje Károly Angelika T.-Périgord gróf, szül. 1821 nov. 8.-án; 1862-64. berlini, 1864-69. pétervári nagykövet. Lajos Mária Anna negyedik testvére Sándor Angelika (szül. 1736 okt. 16., megh. 1821 nov. 20.) az egyházi pályára lépett s 1777. rheimsi érsekké lett. 1791. kivándorolt s gyóntatóatyja lett a provencei grófnak, a későbbi XVIII. Lajosnak, kit a száműzetésben oroszországba, majd Angliába követett. A restauráció után pairré, 1817. párisi érsekké és bibornokká neveztetvén ki, nagy befolyást gyakorolt a francia egyházi viszonyok rendezésére.


Kezdőlap

˙