Taszilóforrás

jódtartalmu forrás a felsőausztriai Hallban, görvélyes bajok ellen keresik.

Taszító fejsze

két kézre való háromélü, félszántu és rövid nyelü, vésőszerü fejszeféle, amelyet az ács vésett lyukak kitisztítására használ.

Tasz-öböl

(Tazovszkaja guba), az Ob-öböl egyik ága, amely belőle az É. sz. 69 és 70° között eleinte ÉK-nek, azután D-nek nyulik, két egymással egyközü ágra oszlik; ezek egyikébe torkollik a Pur, másikába a Tasz. A T. csak a középső részében hajózható. Szigetein és partvidékén szamojédek és osztjákok nomadizálnak.

Tat

(ném. Achterschiff; ol. poppa; ang. aft), a hajó hátsó része, a fő- illetve a keresztárboctól a hajó faráig. Ennek egyes részei: a tat-címer, a fartőkétől fölfelé eső rész, ahol a födélzet alatti belső helyiségek ablakai vannak; a tot-ormó, a tat felső beszegése, mely a tat-címer fölött csinos faragvnyokban domborodoik ki, továbbá ennek felső görbe vonalu szegélye a tat-ív v. korona és a karzatot tartó vékony dúc a tat-cobor.

Tát

iráni néptörzs, l. Irániak.

Tata

(Totis), csnos és fejlődő nagyközség Komárom vármegye tatai j.-ban, (1891) 895 házzal és 6925, túlnyomóan magyar lak. (közte 3633 r. kat., 2518 helvét és 673 izraelita), a járási szolgabirói hivatal, járásbiróság, királyi közjegyzőség és adóhivatal széke, kegyesrendi szerzetházzal és algimnáziummal, vasúti állomással, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. Tata a vele összeépült Tóváros nagyközséggel (4257 lak.) egy szép nagy tó körül terül el, utóbbi síkon, míg maga Tata domboldalban épült. A két község közt a tó partján emelkedik az 1897-ben elhalt Esterházy Miklós gróf kastélya és a régi vár; a várban gazdag levéltár, acélmetszetgyüjtemény és képtár (Leonardo da Vinci egy művével) van, a kastély egyik szobájában irta alá Ferenc király 1809 okt. 14. a bécsi békekötés; nevezetes a Fellner és Hellmer tervei szerint 1889. épült díszes szinház. A kastélyhoz csatlakozik a 140 ha. terjedelmü, ritka szép angolkert a Cseke-tóval. Tata vidékén számos bővizü langyos forrás fakad, melyek Budapestnek vizzel való ellátásánál is kombinációba jöttek, de magas hőmérsékletük miatt figyelembe nem vétethettek. Tata ma a fővárosiaknak kedvelt kiránduló helye; látogatott lóversenyeket is rendeznek itt s nevezetes az Esterházy-féle versenyistálló. Tata helyén már a rómaiak idejében gyarmat volt; Géza idejében alapíttatott a tatai apátság, Zsigmond koronabirtokká és állandó tartózkodási helyéül tette, az Altalér vizeiből a nagy tavat alakította s partjára várat építtetett, melyben számos külföldi fejedelem fordult meg. zsigmond halála után Tata a Rozgonyiak kezébe került; Mátyás király új palotát építtetett, II. Ulászló 1510. országgyülést tartott itt. Szolimán 1543. a palotát és a várat feldúlta, de 1597. Pálffy Miklós visszafoglalta a törökök kezéről. rákóczi Ferenc hadai is elfoglalták, de 1707. visszavétetvén, bástyái leromboltattak. ezután a tatai uradalom a Krapf-család birtoka volt, melytől 1727. Esterházy József gróf vette meg 343,523 frtért, ki új virágzásra emelte. V. ö. Az osztrák-magyar monarchia irásban és képben (Magyarország IV. kötete). L. még Komárom (X. köt., 711.).

[ÁBRA] Tata vára a XVI. században.

Tata

Deodat (l. o.) népies neve.

Tataháza

nagyközség Bács-Bodrog vármegye bácsalmási j.-ban, (1891) 1764 magyar lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Tatai

András, tanár és iró, szül. hegyköz-Szt.-Miklóson (Bihar) 1803 nov. 24., megh. Kecskeméten 1873 ápr. 20. Közép- és felsőbb iskolai tanulmányait Debrecenben végezte, 21 éves korában az V., következő évben a VI. gimnáziumi osztály tanára (publicus praeceptor), majd a főiskola szeniora volt. Az iskola főgondnoka, Péchy Imre hétszemélynök buzdítására magát a tanári pályára képzendő, félévet Pesten és Bécsben, egy évet Jenában és göttingában töltött. hazatérte után egy évig segédlelkészkedett, 1831 tavaszán az akkor alapított kecskeméti főiskolába hivatott s ment tanárul s itt működött, 2 évi pesti tanárkodását (1856-58) leszámítva, haláláig. Ezenkivül részt vett a dunamelléki egyházkerület kormányzatában, megválasztatván 1832. kerületi tanácsbiróvá s a lelkészvizsgáló bizottság tagjává, 1849. kerületi pénztárnokká. Az egyházi és politikai lapokban megjelent számos értekezésén, nyomós birálatán kívűl tiszta, világos nyelven irt s céljuknak kiválóan megfelelt tankönyveivel ismeretessé tette nevét jó korán az egész hazai és kivált a protestáns művelt közönség előtt. Ily művei voltak: Tiszta mathesis kezdete (2 köt., Pest 1836); Görög nyelvtan (gyakorló résszel s görög-magyar szótárral, Kecskemét 1841, 2. kiad. u. o.); Elemi mértan (I. rész; számtan, u. o. 1842); Tértan (idomtáblákkal, Pest 1844); háromszög- és kúpszelettan (u. o.1844); A természetes számok logarithmusai 1-1000 (Kecskemét 1842); Kis természettan (két darab, u. o. 1846); Deák grammatica (2. kiadás, Pest 1851); Szent történelem (Kurtz Henrik alapján, u. o. 1859). Egyházi beszédei s gyászalkalmakkal mondott orációi a Papi Dolgozatokban s a Kecskeméti Lelkészi Tárban jelentek meg. A Pesten felállítandó prot. főiskola szervezetére vonatkozólag beérkezett s második díjjal jutalmazott műnek T. volt Karika J. tiszttársával együtt a szerzője. V. ö. Protestáns Egyházi és Iskolai Lap (1873, 614. old.); Vasárnapi Újság (1868, 3. sz., arcképpel).

Tatai faience

l. Magyar agyagipar.


Kezdőlap

˙