Torna

1. vármegye, azelőtt hazánk egyik vármegyéje, melynek területe 618 km2, lakosainak száma (1881) 20,913 volt. Székhelye T. község volt. Az 1882. évi LXIII. t.-c. T.-t Abaúj vármegyével egyesítette. L. Abaúj-Torna.

2. T., kisközség Abaúj-Torna vármegye tornai j.-ban, (1891) 1468 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal, közjegyzőséggel, vasúttal, posta- és táviróhivatallal és postatakarékpénztárral. T. azelőtt az ilyen nevü vármegye székhelye volt. Közvetlenül a város fölött emelkedik egy 366 m. magas hegykúp, melynek ormát T. várának romjai koronázzák. E várat IV. Béla király 1243. Bebek Mátyásnak ajándékozta; a Bebek-család 1440-ig birta, ekkor a cseh martalócok kezére került. A XVI. sz. második felében a Mágócsyak tulajdona lett. 1662. visszaszállot a koronára, 1678. Thököly Imre elfoglalta, de 1685. Schultz császári hadvezér visszavívta és lerombolta. T.-nak dombon épült katolikus temploma a XIV. sz.-ból való; a dombon számos prehisztorikus cserepet találtak.

Torna

a test céltudatos, harmonikus fejlesztésére szolgáló testgyakorlatok összessége. A T. az újabb pedagogia lényeges kiegészítő része; edzi a testet s növeli a test ellenálló képességét a betegségek ellen. Gimnasztikának is nevezik a T.-t a régi görögök nyomán, akik az akkori népek közt egyedül használták a T.-t nevelőeszközül. L. Tornajátékok és Tornázás.

Tornác

oszlopsoros födött folyósa. A magyar parasztházak és a régi nemesi kuriák legtöbbjének udvarában van egy T.

Tornacsarnok

az a fedett, tágas és magas helyiség, amely arra szolgál, hogy benne a tornászok gyakorlataikat végezzék.

Tornado

a romboló forgószél (l. o.) spanyol neve.

Tornaegyesület

l. Nemzeti tornaegylet.

Tornai

Gyula, festőművész, szül. Görgőn (Abaúj-Torna) 1861 ápr. 12-én. Középiskoláinak bevégzése után a bécsi képzőművészeti akadémiába lépett, hol tehetsége aránylag rövid idő alatt feltünt tanárai előtt. Bécsből Münchenbe került, hol Löfftz tanár iskolájában két éven át folytatta tanulmányait, mindaddig, mig Budapesten Benczur festészeti mesteriskolája meg nem nyilt, melynek aztán ő is szorgalmas munkása lett. Itt készítette első jelentékenyebb műveit, köztük Salome táncát, mely több hazai és külföldi műtárlaton feltünést keltett, s melyet a király vásárolt meg a budai palotája számára. Budapestről, részben a kormány kiküldetésében, több tanulmányutat tett. Beutazta Olasz-, Spanyol-, Francia- és Angolországot, valamint Németalföldet, mindenütt a régi mesterek remekeit tanulmányozva. Külföldön érte őt egy elsőrangu műkereskedő megbizása, hogy Marokkóba menjen. Itt több nagyobb orientális képet festett, melyek a hazai és külföldi műkiállításokon a fiatal festőnek sok elismerést szereztek s melyeknek egyikét a magyar kormány vásárolta meg a nemzeti muzeum számára.

Tornai mészkőfensík

a Gömör-Szepesi Érchegység egyik jellemző csoportj, mely Abaúj-Torna vármegye Ny-i részében (a hajdani Torna vármegyében) terül el és részben Gömör vármegyébe is átnyulik. É-on a Csermoslya, K-en a Bodva, Ny-on a Sajó völgye határolja. D. felől a jósvafői völgy tekinthető határának. Jelentékeny fensíkot alkot, melyhez É-on a Szilicei fensík (634 m.) és a Felsőhegy (823 m.) csatlakozik, mig maga a T. 613 m. magasságot (Alsóhegy) nem halad meg. A T.-on van a hires aggteleki cseppkőbarlang (l. o.), a vele összefüggő Szilicei fensíkon a szilicei vagy Lednice jégbarlang, ÉK-i részén pedig a szádelői (l. o.) és áji völgy (l. o.) nyilik. V. ö. Siegmeth Károly, Az abaújtorna-gömöri barlangvidék (Magyar Kárpát-Egyesület XIV. és XVIII. Évkönyve, 1887 és 1891).

Tornajátékok

mindazon mulattató és testedző társas testmozgások, amelyeknek végrehajtása bizonyos szabályokhoz lévén kötve, alkalmasak arra, hogy a rendszeres tornázás anyagául tekintessenek. Az összes társas labdajátékok, u. m. róta, hosszu méta, duplex, kapós stb. alkalmasak arra, hogy tornajátékként használtassanak fel, különösen ott, ahol erre alkalmas terem vagy szabad térség áll rendelkezésre. A labdajátékok azonban nem merítik ki a T. igen tág körét, hanem beletartoznak ebbe mindazon társasjátékok is (l. Játék), amelyek bizonyos testi erőnek és ügyességnek kifejtését igénylik. Különösen nőknél és gyermekeknl fontosak a T., mert csak ezeknek hellyel-közzel való beillesztésével lehet a szigoruan módszeres tornázásnak egyeseket lehangoló hatását elenyészteni. Hazánkban a közoktatásügyi minisztérium rendezett 1893. és 1895. torna és játékok begyakorlására tanfolyamokat, melyekben Ottó József vezérlete alatt több mint 100 középiskolai tanár vett részt.

A T.-hoz sorolhatók a középkori harcjátékok (ném. Turnier, franc. tournoi, lat. torneamentum, hastiludium). Állítólag a IX. sz.-ban Godefroy de Preuilly francia lovag találta föl ezeket. Különféle fajai voltak, igy az u. n. buhurt csupán arra szolgált, hogy a lovasok ügyességét tüntesse föl, ellenben a tjost- (lat. justa-) ban csak két ellenfél állt egymással szemben, kik leginkább tompa, de gyakran éles fegyverekkel harcoltak. A T.-ban résztvevők két egyenlő csapatba osztattak s ezek már a T.-at (torna) megelőző nap összemérték erjöket, ez volt az u. n. vesperil, vagy vespereide. A torna a lándsadöféssel kezdődött; a résztvevők arra törekedtek, hogy erős, kellő helyben alkalmazott döfés által ellenfelöket a nyeregből kiüssék. Ha a lándsákat eltörték, karddal folytatták a küzdelmet, melyet, ha igy nem sikerült, birkózással fejeztek be. Ha az ellenfél megadta magát, ezt fiance-nak, biztosságnak nevezték. A győztesé volt a legyőzött lova, sisakja és fegyverei, gyakran még váltságdíjat is követelt. Hogy minden baj nélkül nem folytak le e tornák, az természetes; balesetek gyakran fordultak elő, s ez okozta azt, hogy II. Ince, III. Jenő, III. Sándor, III. Celesztin pápák a kiátkozás büntetése alatt betiltották e játékokat, de eredmény nélkül. Mindazon mellékes díszek, igy p. nők jelenléte, a győztes jutalmazása nők által stb., csak a XIII. sz. vége felé kezdett divatba jönni, s a T. lényegével semmi összefüggésben nem állottak, s csak arra szolgáltak, hogy a játékok fényét emeljék. Azon körülmény, hogy a legyőzött fegyverzete, lova, sőt néha váltságdíj is, a győztesé volt, az egész T.-at némileg szerencsejátékká tette, s igy sokan üzletszerüen űzték a tornákban részvételt. A XIII. sz. második felében már a T. eredeti nemes voltukból veszíteni kezdettek. A XIV. és XV. sz.-ban még művelték a T.-at, de már mindinkább puszta látványosságá sülyedtek. Rendesen párviadal volt, melyet a nehéz páncélzat majdnem ártalmatlanná tett, de ezért rövid ideig is tartott. A XV. sz.-ban alakultak az u. n. tornatársulatok, melyek tagjai a régi nemesség soraiból kerültek ki, kik az új nemeseket körükből kizárták. E társulatok célja volt a lovagjátékok ápolása, azok módozatainak megállapítása stb. I. Miksa maga is nagyon ápolta e játékokat, halála után azonban mindinkább elhanyatlottak. II. Henrik francia király 1559-iki balesete, midőn egy torna alkalmából életét veszté, végleg diszkreditálták e játékokat. Helyökbe most a lovaglások különböző fajai léptek. A XVII. és XVIII. sz. az e fajta mulatságokat művelte, főleg mert alkalmat adtak egy pompa kifejtésére. A mult század óta ezek is megszüntek, csak nagy udvari ünnepélyek alkalmával tartanak ilyen u. n. T.-at, melyeknek azonban a régiekhez a néven kivül semmi közük nincsen. T.-at a régi görögöknél l. Agon.

Tornalja

(Tornallya), nagyközség Gömör vármegye tornaljai j.-ban, (1891) 1510 magyar lak., a járási szolgabirói hivatal széke, járásbirósággal és adóhivatallal. Van alsófoku kereskedelmi és iparostanonciskolája, takarékpénztára, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. T. az aggteleki barlanghoz legközelebb eső vasúti állomás.


Kezdőlap

˙