Torokpenész

l. Difteria.

Torokpikkely

(növ.), l. Torokdísz.

Torontál

vármegye (l. a mellékelt térképet) hazánk déli részében, a Duna-Maros szögében. Határai: É-on Csanád vármegye, melytől a Maros választja el, K-en Temes vármegye, D-en Szerbia, melytől a Duna választja el, Ny-on Bács-Bodrog vármegye és Szlavonia, melyektől a Tisza, ill. Duna választja el.

[ÁBRA] TORONTÁL VÁRMEGYE TÉRKÉPE.

Területe

9521,42 km2. Az egész vármegye lapályos és részét képezi a ngy magyar alföldnek, melynek legmélyebb fekvésü részei közé tartozik. E kiterjed síkság K-ről Ny. felé lassan aláereszkedik és tenger fölötti magassága mindenütt kevesebb 100 m.-nél (leszáll 73 m.-ig); csak a Berzava folyótól D-re eső, nagy terjedelmü Delibláti homokpuszta (l. o.) v. Bielo berdo képez jóval magasabb fekvésü, hullámos területü feltérséget, melynek magassága 157 m.-ig is emelkedik. A vármegye folyóvizekben igen gazdag; DNy-i és D-i részén a Duna képezi a határt, melynek szélessége 560-700, mélysége 6-16 m., partjai alacsonyak és számos holtág és ér keresztezi a szomszédos vidéket; a legmocsarasabb rész, az u. n. pancsovai öböl azonban újabb időben szárazzá tétetvén, a bukovinai csángók letelepítésére használtatott fel. A Tisza Ny-i határát jelöli a vármegyének, lassu, lomha folyásu és gyakran kiáradó folyó, partjain mocsarakkal és tavakkal; É-on a Maros határolja a vármegyét, belőle az Aranka-ág szakad ki, mely DNy-i irányban öntözi T. vármegye É-i részét, Pádénál öntvén vizet a Tiszába. A többi folyóviz mind ÉK-DNy-i irányban szeli a vármegye földjét; igy a Béga, melynek folyása két csatornában (lecsapolási és hajózási csatorna) szabályozva van, a Temes és a szintén csatornázott Berzava, mely Moravicai- és Teréz-csatorna vizeit veszi magába. Nagyobb mocsarai az alibunári (l. o.) és ilancsai. Ásványos forrásai az ivándai keserüviz és a melencei Ruszanda-tó. Éghajlata teljesen alföldi, D-i részében igen forró; az évi közepes hőmérséklet Nagy-Kikindán 9,4, Nagy-Becskereken 10,0 és Pancsován 11,6° C., a szélsőségek az utóbbi helyen -23,9 és +43,0° C.; a csapadék Nagy-Kikindán 707, Török-Becsén 676, Pancsován 689 mm., de Nagy-Becskerek környékén csak 554 mm. A csapadéknak csekélységét részben az erdőknek csaknem teljes hiánya okozza.

Termények.

T. vármegye ásványos kincsekben nagyon szegény; köve nincs, csak téglakészítésre alkalmas agyag fordul elő helyenkint. Növényzete annál gazdagabb. Termő területe 947,178 ha., miből szántóföld 688,730 ha., kert 10,209 ha., rét 62,841 ha., legelő 156,044 ha., nádas 4764 ha., szőllő 12,616 ha. és erdő 11,974 ha.; a földadó alá nem eső terület 59,861 ha. A vármegye talajában a lösz az uralkodó, melyet itt-ott alluviális völgytalaj és tőzeges, mocsaras talaj vált fel. Általában véve azonban T. vármegye talaja igen gazdag s a vármegye egyike hazánk legdúsabb búzatermő helyeinek. A gabonafajok közül a búza képezi leginkább a mívelés tárgyát, melyből 1894-ben 335,881 ha. területen 4.107,248 q-t termeltek; kivüle még a kukoricát termesztik igen nagy mennyiségben (211,552 ha. területen 1.767,945 q), mig zab (36,650 ha. területen 443,454 q), árpa (25,990 ha. területen 318,496 q) jóval kevésbbé, rozs (5463 ha.) és kétszeres (5040 ha.) csak elenyésző csekély mennyiségben termeltetik. A gabonafajok legnagyobb piacai Nagy-Becskerek, Nagy-Kikinda, Pancsova, Párdány és Zsombolya. A gabonafajok mellett még repcét (10,292 ha. területen 85,324 q), burgonát (4740 ha. területen 239,495 q), kevés kölest, lent, kendert, rizst és hüvelyes veteményt termesztenek. Aránylag jelentékeny a dohánytermelés, mely 1428 ha. területen 12,388 q termést eredményez, legkivált a törökkanizsai, cseneji és zsombolyai járásban. Rét és legelő bőven van, ami az állattenyésztést jelentékenyen előmozdítja. A szőllőmívelésnek még előbb, amidőn a szőllőterület még 11,819 ha.-t tett, sem volt nagy jelentősége; a filloxera pusztításai óta, mely 205 szőllőtermő község közül már 89-ben lépett fel és Pancsova szőllőit teljesen elpusztította, a terület 7668 ha.-ra csökkent; a termelt bor csak helyi fogyasztásra szolgál. A vármegyében 8 közcélu szőllőtelep áll fenn. A gyümölcstermelés a helyi szükségletet sem képes fedezni. Erdeje igen kevés van, a faszükségletet legnagyobb részt Krassó-Szörény vármegye óriási erdőségei fedezik, melyekből a fa nagy része a Bégán jő le tutajokon s Pancsován és Török-Becsén kerül piacra. A Maroson is szállítanak fát.

[ÁBRA] Torontál vármegye címere.

Állattenyésztése

igen virágzó. A vármegye állatállománya az 1895-ik évi felvétel szerint: 130,841 magyar és 121,554 nem magyar szarvasmarha, 320 bivaly, 176,940 ló, 901 szamár, 23 öszvér, 302,666 sertés, 284,424 juh és birka s 184 kecske. A lótenyésztés újabb időben szép virágzásnak örvend és igen jelentékeny Franz-felden; a vármegyében van 38 fedeztetési állomás és Zsombolyán jeles ménes; a szarvasmarha tenyésztése inkább stagnál; nagyobb tehenészet van Zsombolyán, Csókán, Beodrán, Nagy-Szent-Miklóson; leginkább kedveznek a viszonyok a juhtenyésztésnek, a juhállománynak azonban csak negyedrésze tartozik a nemesített fajhoz, a többi magyar vagy erdélyi juh. Nagyobb juhtenyésztést űz Török-Kanizsa, Magyar-Cernya, Ó-Besenyő, Csatád, Szerb-Szt.-Péter és Nagy-Jécsa. A sertéstenyésztést nagyobb mérvben űzik Nagy-Torák és Osztern, a sertéskereskedést Tamásfalva, Partos és Csóka. Nagyobb marhavásárai által Nagy-Kikinda, Zsombolya (e kettő különösen lóvásárai által), Nagy-Becskerek, Pancsova, T.-Vásárhely és Perlasz tünik ki. Szárnyas állatokat a nagyobb városok környékén és a Béga-csatorna mentén fekvő községekben tenyésztenek nagyobb mennyiségben. A vármegyében összeiratott 1.740,941 db. baromfi. Állati termények közül szalonna és zsír jó forgalomba, utóbbival és nyers bőrrel Pancsova kereskedik. A méhészet újabb időben szépen emelkedik; 190 községben 27,415 méhkas van. Igen jelentékeny a selyemtenyésztés, melynek tekintetében T. vármegye Bács-Bodrog után első helyen áll; 201 községben és pusztán 13,566 család foglalkozik selyemtermeléssel, és 1895-ben 221,858 kg. gubót állított elő, miből 217,004 frt keresete volt. A gazdaság érdekeit több egyesület szolgálja, minők a vármegyei gazdasági egyesület és a németcernyai, perjámosi, nagyszentmiklósi és nagybecskereki gazdasági egyesületek vagy körök. Van továbbá három ármentesítő társulat és Nagy-Szt.-Miklóson állami földmívesiskola.

Lakóinak száma

1870-ben 546,428 volt, 1891-ben 588,750 lélek, mihez még 1316 főnyi katonai népesség járul. 1 km2-re 62 lélek jutván, T. vármegye a sűrübben népesített vármegyék közé tartozik. A lakosság nemzetiségre nézve igen kevert; van 98,129 magyar, 184,827 német, 14,031 tót, 87,445 oláh, 4690 horvát, 186,231 szerb és 9611 bolgár. A magyarság 10 évi szaporulata 16,204 lélek, vagyis 20%. A nem magyar ajkuak közül csak 42,924 lélek (8,7%) beszéli a magyar nyelvet. Hitfelekezetre nézve van, 273,610 r. kat., 3894 görög kat., 271,267 görög keleti, 20,848 ág. evang., 10,504 helvét, 7139 izraelita és 1424 nazarénus. Foglalkozásra nézve ekként oszlik meg a lakosság: értelmiség 3364,őstermelés 130,533, bányászat 18, ipar 25,697, kereskedelem 5411, hitel 192, közlekedés 1169, járadékból élő 5584, napszámos 54,634, házi cseléd 9142, háztartásban 121,740, egyéb foglalkozásu 1242, foglalkozás nélküli 14 éven alul 215,675 és 14 éven felül 15,721 egyén. A lakosság legnagyobb része földmíveléssel és vele kapcsolatban állattenyésztéssel foglalkozik; a városokban és nagyobb községekben az ipar és kereskedés is élénk. Az ipar jelentékenyebb ágai: a selyemipar (Pancsován van állami selyemfonógyár), malomipar (számos gőzmalom), sörgyártás, ecetgyártás, szeszfőzés (mint népipart 3000 kis szeszfőzőben űzik), építő ipar, téglagyártás, mészégetés és bőripar; háziiparilag űzik a pamut- és gyapjuszövetek, valamint kosarak és kocsioldalak készítését. A kereskedelem és forgalom központjai Nagy-Becskerek, Nagy-Kikinda, Pancsova, Zsombolya és Török-Becse, a kereskedelem főbb cikkei gabona, élő állatok, fa, szalonna, zsír, nyers bőr, építőanyagok stb. A hiteligények kielégítésére 24 bank és földhitelintézet, 39 takarékpénztár és 27 szövetkezet áll fenn, mindössze 6 millió frt tőkével. A közlekedést első sorban a vasutak közvetítik, melyek minden irányban keresztülszelik T. vármegyét; ezeknek hossza 910,8 km. s 120 állomásuk van. Az állami utak hossza 128 km., törvényhatósági utaké 704 km. (miből azonban 415 km. kiépítetlen), a községi utaké 1198 km. (de ebből 802 km. kiépítetlen). Jelentékeny a hajóközlekedés a Dunán, Tiszán és Bégán, a tutajozás a Maroson és Temesen.

Közművelődés

tekintetében még sok a teendő; a vármegyében a 6 éven felüli férfinépességnek 42,9, a női népességnek 58,7%-a (Pancsova városában 26,8 és 39,8%) nemt tud sem irni, sem olvasni és a tanköteles gyermekeknek 14,5%-a (Pancsován csak 2,3%) nem jár iskolába. A vármegyében (Pancsova 14 iskolájával együtt 385 tanintézet van; u. n. 3 gimnázium (Pancsován állami fő-, Nagy-Becskereken községi fő-, Nagy-Kikindán állami gimnázium), 1 földmívesiskola (Szerb-Nagy-Szent-Miklóson), 11 ipari s kereskedelmi iskola, 2 állami felső kereskedelmi, 5 polgári, 2 felsőbb nép- és 362 elemi népiskola és 104 kisdedóvoda. A népiskolában 927 tanító működik, kik közül 22 nem okleveles és 25 nem képes a magyar nyelven való oktatásra. Van a vármegye területén 238 faiskola 569,303 db. nemesített gyümölcsfával. A különböző iskoláknál 261 iskolai könyvtár van, 47,206 kötet különböző munkával. A szellemi élet Pancsován, Nagy Becskereken és Nagy-Kikindán központosul.

Közigazgatás.

T. vármegye 14 járásra oszlik, és van benne 1 törvényhatósági joggal felruházott város és 2 rendezett tanácsu város, u. m.:

[ÁBRA]

A vármegyében van a 3 városon kivül 164 nagy- és 53 kisközség. A községek általában véve nagyok, 2000-nél több lakója 114-nek van. Legnépesebbek: Nagy-Kikinda 22,768, Nagy-Becskerek 21,934, Pancsova 17,948, Szerb-Nagy-Szt.-Milós 10,340, Zsombolya 9580, Mokrin 8723, Melence 8691, Aracs 7550, Réva-Újfalu 7391 és Török-Becse 7276 lakossal. Székhelye Nagy-Becskerek. Az országgyülésre T. vármegye 11 képviselőt küld.

Története.

T. vármegye Temes és Krassó-Szövény vármegyékkel együttesen oly kikerekített természetes határokkal bir, hogy e tartomány története az ősi idők óta a legújabb korig sok tekintetben egybefüggő egész. T. vármegye területén is gyakoriak az őstelepek; első őslakói, kiket a történet felemlít, amaz agatirszek (l. o.) lehettek, kikről Herodotos feljegyzé, hogy a Maris mellékén laknak. A Kr. e. I. sz.-ban a rómaiak birtokába került e vidék is, majd a nemsokára megindult népvándorlás alatt a gótok, hunnok, longobardok, avarok és magyarok egymást váltották fel itten az uralomban.

A honfoglalás alkalmával a Maros-Tisza-Duna szögletét a Névtelen Jegyző szerint Glád fejedelem birta s ezt Árpád vezérei: Boyta, Szoárd és Kadocsa a Temes vizénél győzték le, mire az egész tartománnyal a mai T. vármegye is a magyarok birtokába került. De e győzelemmel még szorosabb kapocs nem fűzte e vidéket az új magyar haza többi részeihez. Bizonysága ennek Ohtum esete, ki országrészét a bizánci császár főurasága alá akarta juttatni. Ohtumot Szt. István győzte le s hogy az e vidéken lakó és vallása miatt Bizánc felé hajló népet a nyugati vallásra térítse s az országhoz szorosabban fűzze, alapította 1030 táján a csanádi püspökséget (l. o.). Kezdetben az egész terület, mely a csanádi egyházmegyét alkotta, egyetlen egy vármegye, a csanádi volt. Jókora időbe kerülhetett, mig az ősi Csanád vármegye több kisebb vármegyére bomlott fel. Az ősi Csanád vármegyéből keletkezett Keve, Temes, Krassó és Szörény vármegyék mellett T. vármegye is, de mig az előbbi vármegyéknek már jóval előbb találunk hiteles nyomaira, addig T. vármegye neve csak egy 1326-iki oklevélben fordul elő legelőször; T.-vármegyei főesperesek is csak a XIV. sz.-tól kezdve említtetnek.

A középkorban T. vármegye ugyanazon szenvedéseken ment át, mint a Marostól délre fekvő többi vármegye. Legtöbbet szenvedett a XV. sz.-tól kezdve a török gyakori becsapása miatt. A mohácsi vész után T. vármegye is a Szapolyai országrészéhez tartozott. A nagyváradi béke megkötése és Szapolyai halála után T. vármegye Izabella tartománya lett és Erdéllyel lépett államjogi kapcsolatba s annak határvidéke volt. A Ferdinánd és Izabella között kötött diószegi egyezség folytán (1551) T. vármegye is urat cserélt, de 1552. Temesvárt elfoglalván a török, vele együtt T. vármegye is ennek birtokába került. A török a Marostól délre eső vidéket külön ejaletté alakította s azt szandsákságokra osztotta. A mai T. vármegye területén a hódoltság korában három szandsákság létezett, de a folytonos pusztítások miatt T. vármegye annyira elnéptelenedett, hogy a vármegyének még a neve is csakhamar feledésbe merült, és volt idő a XVIII. sz.-ban, mikor az udvari kancellária mindenütt kereste, mindenfelé tudakozódott, hogy hol volt hát valamikor az a T. vármegye? A mohácsi vész után beállott zord idők lakatlanná, pusztává tették e hajdan viruló, szép magyar vidéket. A XVIII. sz. elejéről való felvételek nagy kiterjedésü posványokat, tavakat, lakatlan fövénysivatagokat és csak apró, részben elhagyott vagy egészen néptelen falvakat mutatnak benne. Legelhagyatottabbak voltak a becskereki, pancsovai kerületek, a folytonos török betöréseknek emez országútja. A török uralom 1552-től névleg 1718-ig tartott, de már a zentai győzelem (1697) óta a mai T. vármegye is tényleg a király birtokához tartozott, mert 1697 óta a temesvári pasa csak annyiban szólhatott a maga tartományáról, amennyiben azt megvédeni birta. A török 1716. Temesvárról is kiűzetvén, ezzel együtt most már T. vármegye is végleg felszabadult a török alól, az 1718-iki passzarovici béke pedig az egész Maros-Tisza-Duna-szögletet szerződésileg is III. Károly birtokába juttatá, de ezentúl még 63 éven át marad T. vármegye elszakítva az anyaországtól, mert a Maros-Tisza-Duna-szögletet III. Károly Szavójai Jenő herceg tanácsára egyedül a bécsi udvartól függő külön tartománnyá alakította, melynek prédája lett a többi ősi vármegyével együtt T. vármegye is. A bécsi kormány a temesi bánságot 13 kerületre, a kliszurai hegyvidékre és még külön hat katonai századkerületre osztotta. A mai vármegyék területét tartva szem előtt, e kerületek közül a mai T. vármegyére esett a csanádi, becskereki és pancsovai kerület s ezeken felül a mokrini, kikindai, franyovai, melencei és a bótosi századvidékek.

Hogy a visszafoglalás alkalmával mennyire néptelen volt T. vármegye, kitünik egy 1717-iki nem éppen pontos összeirásból is; ekkor volt a mai T. vármegye területén összesen 81 falu 1768 lakóházzal, de falunak vesz fel az összeirás oly helyeket is, ahol alig 3-4 ház létezik és lakóháznak számítja a legnyomoruságosabb putrit is. A beláthatatlan prédiumok parlagon, haszonvétlenül hevertek s az egész T. vármegye az enyészet képét nyujtotta. A lakatlan táj mocsárrá változott. Az ide telepített lakosságnak legnagyobb része az egészségtelen égalj áldozata lett. Igy pusztultak ki a spanyolok, kiket III. Károly Barcelona vidékéről telepített ide, ugyszintén az első német települők közül is igen sokan. Nem sikerülvén a kormánynak tiszta német települőkkel begyarmatosítani a vidéket, szivesen látta a szerbeket is, kik nagy számmal szállották meg T. vármegyét. Magyar települő aránylag kevés jött, a bécsi kormány nem is látta szivesen s a magyar lakosságnak még a visszakapcsolás után is sokat kellett szenvednie az itt lakó egyéb nemzetiségek nagy tömegei között. A magyar országgyülések kezdettől fogva nem akarták a Temesi bánságot (l. Bánság és Temes vármegye tört.) s abban területeket elismerni. Az új T. vármegye ünnepélyes felavatása és a megyei tisztviselői kar beiktatása 1779 jul. 13. és 14. ment végbe. A visszacsatolásnak a szabadságharc alatt T. vármegyének nevezetes szerep jutott, mert a vármegye déli részeiben eleinte a szerb felkelők jutottak uralomra s kivált a perlaszi és tomaseváci táborokból ki-ki törve, sok kárt és bajt okoztak a vármegye magyar lakóinak, mignem az újonnan alakított magyar honvédségnek Kis Ernő, Vetter A. és Damjanics alatt erős küzdelmek után sikerült őket e két fészkükből kiostromolni és Pancsováig visszaszorítani. A szabadságharc leverése után T. vármegye is elszakíttatott az anyaországtól s a felállított Szerb vajdaság és Temesi bánságnak lett kiegészítő része. Eleinte a megyék még megtartották régi határaikat, mig 1853. a tartomány öt cs. kir. kerületre osztatott s ezzel a vármegyék nevei is megszüntek, T. vármegye az u. n. nagybecskereki kerületet alkotta és nyolc járásra oszlott. Ez állapot tartott 1860 okt. 20-ig, amikor azt ő felsége megszüntette s az 1860 dec. 27-iki leirattal a Szerb vajdaság és Temesi bánság Magyarországhoz visszakapcsoltatván, az 1861. év elején T. vármegye újolag megalakult. Az 1871 jun. 8-iki királyi rendelettel a magyar határőrvidék polgárosíttatván, ennek alapján az 1873. XXXII. t.-c. megállapította a volt bánsági határőrvidék új beosztását; ennek értelmében T. vármegye területe a volt szerb bánsági ezred egy részével, valamint a volt német bánsági ezred első tiz századával gyarapodott. Ezekből alakultak a mostani pancsovai, újfalvi, alibunári, antalfalvi és perlaszi szolgabirói járások, mig maga Pancsova városa önálló törvényhatósági joggal ruháztatott föl. Az 1876. XXXIII. T.-c. a kikindai szerb kerületet is, mely 1774 óta nagy kiváltságokkal birt s az 1870. XLII. t.-c. szerint is közjogilag független és önálló törvényhatóság volt, végre megszüntette és T. vármegyébe kebelezte. Hertelendy József volt torontáli főispáné az érdem, hogy e bekebelezés, mely a kikindai szerbeket eleinte megdöbbentette, minden nagyobb surlódás nélkül, a magyar állameszme teljes diadalával vitetett keresztül.

Torontál-Erzsébetlak

község, l. Erzsébetlak.

Torontáli helyi érdekü vasutak

Építési hosszuk: 215,1 km., névleges építési tőkéjük 7.270,700 forint, tehát kilométerenkint névleges értékben 33,800 frt. A pénzt megszerezték 2.240,400 frt névértékü törzsrészvény, 2.099,000 frt névértékü elsőbbségi részvény és 2.751,300 frt névértékü 41/2%-os elsőbbségi kötvénnyel. A fő vonal Nagy-Becskerek-Zsombolya (95,2 km.); szárnyvonalak Sándorudvar-Pancsova (64,7 km.) és Szécsány-Versec (55,2 km.); csatlakozik Zsombolyán a m. kir. államvasutakhoz, Versecen a m. kir. államvasutakhoz, Pancsován a pancsova-petrovoszellói helyi érdekü vasúthoz, ezenkivül Módoson a temesvár-módosi helyi érdekü vasúthoz és Bókán a zsebely-bókai helyi érdekü vasúthoz. Az üzemben levő vonalakon kivül jelenleg építés alatt áll a nagybecskerek-zsombolyai keskenyvágányu vonal (65,5 km.), a szécsány-alibunári (44,4 km.) és szamos-antalfalvi (20,8 km.) rendes nyomtávu vonalak; tervezés alatt állanak a zsombolya-kis-zombori (62 km.) és bégaszentgyörgy-párdányi (26 km.) keskenyvágányu vonalak, a zsombolya-lovrini (26 km.), zischyfalva-dentai (18 km.) és zichyfalva-petrovoszellói (32 km.) rendes nyomtávu vonalak. Ezen részint már építés alatt álló, részint tervezés alatt lévő vonalakkal együtt a T. hálózata 509,8 km.-t fog kitenni. Ezen saját vonalain kivül üzemkezelésben birja a vasúttársaság a módos-temesvári 52,2 km. hosszu vonalat. 1896 jan. 1-től fogva a társaság vonalait önállóan kezeli. A pálya sík jellegü. Az igazgatóság székhelye Nagy-Becskerek.

Torontáli szőnyeg

l. Házi ipar.

Torontál-Szécsány

község, l. Szécsány (2).

Torontál-Sziget

(Szakula), nagyközség Torontál vármegye antalfalvi járásában, (1891) 2878 szerb és német lak., postahivatallal és postatakarékpénztárral.

Torontál-Vásárhely

(Debelyácsa), nagyközség Torontál vármegye antalfalvai járásában, (1891) 4908 magyar lak., kik baromtenyésztést és mezőgazdaságot űznek. Van takarékpénztára, élénk marhavásárai, vasútja, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. T. lakói Veszprém vármegyéből költöztek oda.

Toronto

Ontario (azelőtt Felső-Kanada) kanadai tartomány fővárosa, az Ontario-tó ÉNy-i végében, a Don folyócska torkolatánál, keskeny homokos félsziget által védett kikötő és vasutak mellett, (1891) 181,220 lak., fémöntéssel, bőr-, szesz-, sör-, gazdasági gép- és kályhagyártással; élénk kereskedéssel, amely a külfölddel (1892) 24 millió dollár értékü árut forgat meg; 1827. alapított egyetemmel, amely 3 fakultást (orvosi, filozofiai és jogi), colleget és új könyvtárt (50,000 kötet) foglal magában. Az egészen egyenes és szabályos utcákból álló városnak kiválóbb épületei: a bank, vámház, a Szt.-James-székesegyház, a Canadian Institute többféle gyüjteménnyel, a Metropolitan Methodist Church, a kat. Szt.-Mihály-székesegyház, a városház, a törvényszéki palota olasz renaissance ízlésben, a tartományi parlament a Queens-parkban, a régi parlamenti épület, a Trinity-College, a Victoria-University vagy Upper Canada College, az új St.-Alban-székesegyház és a nagy őrültek háza. Ezenkivül van T.-nak 3 operaháza botanikus kertje, számos klub-épülete. A Don mellett van a Riverdale-, a Humber mellett a High- és a város közepén a Queens-park néhány emlékszoborral; T.-t 1793. Simcoe kormányzó Kis-York néven alapította; mai nevét 1834 óta viseli. V. ö. Scadding, T. of Old (T. 1874).


Kezdőlap

˙