Torpedó

(lat., l. a mellékelt képet), minden olyan testet, tárgyat, melyet a kikötőknek, folyamtorkolatoknak elzárására, ellenséges hajóknak megtámadására használtak és amely állandóan egy helyben fekve vagy tova úszva, lökés, ütés vagy a villamszikra által a viz alatt robbanásra volt hozható, kivétel nélkül T.-nak neveztek.

E fegyver hivatására való tekintettel azonban újabb időben kétféle T.-t különböztetnek meg: a defenziv T.-t (tengeri tűzaknát) és az offenziv T.-t, a szerint, amint kizárólag csak védőfegyverként használtatik (tengeri tűzakna), vagy mint támadó eszköz jön alkalmazásba. Mindkét csoport már régi eredetü, amennyiben keletkezésük a mult századba nyul vissza, de miután a nagyobb tengeri államoknak, különösen Angolországnak, nem állhatott érdekében oly fegyvernek tökéletesbítését előmozdítani, mely főleg a gyengébbnek erejét volt hivatva és pedig aránytalanul nagy mérvben fokozni, e fegyverek fejlődése igen lassunak mondható s gyorsabb fejlődésnek csak akkor indult, midőn 1861-1865. Észak-Amerikában a polgárháboru alatt nem kevesebb mint 37 hajó esett ezen tengeralatti fegyvereknek áldozatul. Az amerikai Bushnell Dávidnak (szül. 1742.) tulajdonítják az első találmányt a T.-technika terén. Az azon korban ismeretes robbanó anyagoknak megfelelőleg kisérleteihez a közönséges lőport használta, melyet egy kis ládácskába tömött és egy óraszerkezettel látott el. Egy szintén az ő terve szerint épített, 20-30 percig a viz alatt mozgatható csónak a ládácskát az ellenséges hajó alá vitte és ott a hajófenékhez erősítette. Bizonyos idő lefolyása után a szekrénykében levő lőpor felrobbant. Miután Bushnellnek az ellenséges angol hajók ellen intézett támadásai sikertelenek maradtak, a T. kérdése csak 1797. merült fel újra, midőn Foulton I. Napoleonhoz hasonló eszmék megvalósításának engedélyezéséért folyamodott. Foulton kisérletei, T.-jának kezdetleges volta miatt, csak némi sikert mutattak föl, s végre itt a fegyver maga is a tengerészeknél általános ellenszegülést keltett, amennyiben azt a tisztességes fegyverek közé sorolni nem akarták. Az orosz és a szövetkezett franciák s angolok között a Fekete-tengeren vívott háboruban lehetett ismét valamit a T. használatáról hallani, de ez alkalommal is e fegyver offenziv segítsége figyelembe nem vétetvén, használata inkább csak a védelemnek fokozottabb kifejezésére szorítkozott, vagyis a defenzív T., illetve a tengeri tűzakna vétetett alkalmazásba.

Tengeri tűzakna. Ez a kikötők, csatornák, folyamtorkolatok elzárására használtatik s célja az ellenséges hajóknak erőszakos behatolását, közeledését meggátolni. Az akna egy (régebben fából) acél- vagy vaslemezekből készített zárt tonnából (hordóból) áll, melyet robbanó anyaggal töltenek meg és a vizbe dobva, bizonyos meghatározott helyen egy horgony és kötél segélyével a tengerfenékhez horgonyoznak. Az aknaedény úszóképességgel bir, de miután a horgonykötél rövidebb mint a tenger mélysége, az aknát a horgony súlya 3-5 m.-nyire a viz felszine alá húzza és ottan úszik. Az aknaedényben a robbanó anyagon kivül még egy gépszerkezet van, amelynek az edény falaiból kiálló emeltyüire okozott ütés vagy erősebb surlódás a robbanó anyagnak felrobbanását idézi elő (kontakt tűzakna) vagy pedig olyképen van berendezve, hogy az akna csak villamfolyam segélyével, egy a szárazföldön (tengerparton) tartózkodó megfigyelő személy által, tetszés szerinti pillanatban robbantható fel (villamos megfigyelő tűzaknák). A kontakt aknáknak két nemét különböztetik meg, u. m. a mekanikai kontakt aknát és a villamos kontakt aknát. Az elsőnél az emeltyükre alkalmazott nyomás, ütés vagy lökés egy gyutacsot süt el, mely tüzét a robbanó anyaggal közli, a másodiknál a megnyomott emeltyük villamáramot fejlesztenek, mely a robbanó anyagot meggyujtja. A mekanikai kontakt aknák barátnak s ellenségnek egyaránt veszélyt hozók, amiért is alkalmaztatásuk gyérebb, mig a villamos kontakt aknáknak gyujtó szerkezete az aknának elsülyesztése vagy a vizből való kiemelésekor egy biztosító csapszeg által hatástalanná tehető, és igy a kezelése kevesebb veszéllyel jár. A mekanikai kontakt akna a többivel szemben azonban azon előnnyel bir, hogy primitiv szerkezete folytán kevés fáradsággal a hajók által szükség esetén bárhol előállítható.

A kikötők bejáratának v. folyók torkolatának elzárására több akna szükséges, melyek egymástól bizonyos távolságra és rendesen három egymással párhuzamos sorban oly módon sülyesztetnek el, hogy egyik akna a másiknak robbanó körén kivül essék, mivel ellenkező esetben a felrobbanó akna a másiknak robbanását is előidézné. Szükséges továbbá, hogy a hajó két akna között azok egyikének érintése nélkül át ne hatolhasson. Az ily módon elzárt kikötőben természetszerüleg a forgalomnak szünetelnie kellene, saját hajók oda az aknalerakások után se ki, se be nem mehetnének. A forgalomnak bizonyos korlátok között és nagy elővigyázat mellett eszközlendő fentartása céljából a kontakt aknasor nem egészen zárt, hanem egy a hajóforgalomra szükséges vizi út nyitva marad. Hogy azonban ezen vizi utat ellenséges hajó ne használhassa, annak mentén villamos megfigyelő tűzaknákat alkalmaznak és a közeli partokon nehéz lövegekkel felszerelt erődöket építenek. Ezen utóbbi aknák, melyek a hozzátartozó megfigyelő műszerekkel együtt (Ebner nevü mérnökkari tiszt találmánya) oly berendezéssel birnak, hogy az ütés, lökés ellen érzéketlenek s csak akkor robbannak fel, ha azt egy a parti erődben levő megfigyelő állomáson tartózkodó személy akarja. Felrobbantásuk villamosság által történik. A felrobbantás kellő pillanatának biztos megállapítására a tengerparton ellenséges lövedékek ellen védett helyen felállított sötét kamara (l. o.) szolgál, melynek asztallapján eg fénytelenre csiszolt üveglapon a megvédendő kikötőnek tökéletes és korrekt tervrajza látható. Az aknák elsülyesztésénél a kikötőnek egy gyüjtőlencsén át visszatükröződő kisebbített képét az üveglapon levő rajzzal koincidálásba hozzák és azon pontot, ahol az akna elsülyesztetett, az üveglapon megjelölik. Minden aknától külön drót vezet a sötét kamara asztala alatt elhelyezett fő villamtelephez és onnan az asztalon levő számozott billentyüszekrényhez. A megfigyelő tiszt az asztal előtt ül és az üveglapon maga előtt látja a lerakott aknák rajzát, valamint a lencsén át visszatükröződő ellenséges hajónak képét is, észlelheti, hogy a hajó melyik számu aknának robbanó körében mozog, hogy a megfelelő számu billentyünek megnyomása által az aknát felrobbantsa. Egy ilyen felrobbantott tűzaknának a hatása igen nagy. Béke idején eszközölt robbantásoknál észleltetett, hogy a robbanás helyén az első pillanatban körülbelül 200 m. körterületben a viz egy lapos gúlát alkotva, 3-4 m.-re emelkedik és azután 2-3 másodperc mulva egy vastag vizsugár szökik fel, mely gúlát áttörve 80-90 m. magasságra emelkedik és nagy robajjal esik össze. A viz még huzamos ideig mozgásban marad, számos halhullát, sekélyebb vizben iszapot, földet, kődarabokat hozván felszinre. A tengeri tűzaknák ellen való védekezés a következő: villamos kontakt aknál drótjának vasmacskákkal való felkeresése és átvágása; kötelek vagy láncoknak a tenger fenekén való húzgálása, hogy az az aknába akadva a robbanást előidézze; ellenaknáknak kivetése és felrobbantása azon esetben, ha az ellenség aknasorának helye ismeretes.

Offenziv T. vagy egyszerüen T. Az első ilyen fegyver, melynek keletkezése az amerikai polgárháboru idejére esik és ugy ottan mint később az orosz-török és a francia-khinai háborukban eredménnyel használtatott, az u. n. rúd-T. Kezdetleges primitiv szerkezete az idővel haladó sok kisérletezés folytán annyira javult, hogy a hetvenes években az alább említett Harvey-T.-val együtt mint a hadi tengerészetek T.-fegyvere általánosan használatba vétetett. Egy, fémből (vörösréz) készült, 12-15 kg. lőgyapotot tartalmazó robbanó edényből áll, mely edény egy 7 m. hosszu és egy gőzcsónakban elhelyezett acélrúd végére erősíttetik (l a mellékleten). Az edényben a lőgyapoton kivül egy oly kontakt-szerkezet van elhelyezve, mely ellenséges hajóval való érintkezés után, vagy mekanikai vagy pedig villamos gyujtás folytán működik. A támadásnál a csónak az ellenséges hajót megközelíti, a rudat a csónak elején kitolja és a végét annyira sülyeszti, hogy az edény 1 m.-re a viz alá sülyedjen; mihelyt a T. a ellenséges hajó falazatába ütődik, felrobban. A gőzcsónakok ilyen támadásoknál mutatkozó elégtelen sebessége, amennyiben a támadó az ellenfél tűzkörletében mozog, vezetett az u. n. T.-naszádok vagy T.-csónakok építésére. A Harwey- v. Otter-T., feltalálója után elnevezve, négyszögletü, dülényded alaku, fával burkolt rézedény, melyet kötélhez kötve a hajó 20-30 m. távolságban, a viz felszinén úszva vontat. Belső szerkezete folytán, ha kemény tárgyba ütődik, szintén explodál. Támadáskor a vontató kötelet kevéssé meglazítják, melynél fogva a T. a viz alá merülve az ellenséges hajó alá jut és az ahhoz való ütődéskor felrobban. Kezelése nehéz, sok figyelmet kiván, működése bizonytalan s többször a saját hajót veszélyeztető. Ugy a rúd-, mint a Harwey-T. jelenben már használaton kivül helyeztettek és az u. n. hal-T. által pótoltattak. Ezen automobil szerkezetü T. kétségkivül a legkomplikáltabb fegyver, mely eddig létezett, igen sok kisérletezés eredményének kizsákmányolása után vált csak mint hadi fegyver használhatóvá. Számos, a tengerészeti technika terén működő egyén igyekezett ezen T. kérdését megoldani, melynek folytán ezen hal-T. belső szerkezetének minőségére való tekintettel jelenleg igen sokféle hal-T. létezik. A legelterjedtebbek közé tartoznak: a) a kormányozható Sims-Edison-T. (1. ábra), Sims amerikaitól összeállítva s Edison által javítva 1,360 kg. súllyal biró rézből készült, szivaralaku T.-test, mely 450 kg., a szárazföldről villamosság által gyujtható robbanó anyaggal megtöltve, a vizben úszva 20-22 tengeri mérföld sebességgel tovamozog.

[ÁBRA] 1. ábra. Kormányozható Sims-Edison-torpedó.

Kormányának, valamint gépszerkezetének hajtó ereje a villamosság, mely a szárazföldről egy körülbelül 2000 m. hosszu dróton jut a T.-ba. Ez az északamerikaiak által használt T. a drót által a szárazon lévő indító állomással összeköttetésben lévén, az ellenséges hajó ellen az állomásról indíttatik és onnan kormányoztatik is; rendeltetése a partvédelem. b) A Brennan-T., a kikötők védelmezésében az angolok használják. Ezen T. propellercsavarjai, egy a T.-test üregében levő dróttekercsnek gyors legombolyítása által forgattatnak. A gyors legombolyítást egy az indítóállomáson a szárazon felállított gőzgép eszközli, ahonnan kormányozzák is. A T. helyének és irányának megjelölésésre a T.-ra erősített és a vizből kiálló kis árboc szolgál, mely nappal vörös lobogót, éjjel izzó villamlámpát visel. A legelterjedtebb és általánosságban használatba vett T.: c) a hal- v. Whitehead-T. (2. ábra), melynek eszméje Lupis osztrák-magyar fregatta-kapitánytól ered, de a megvalósítása Whitehead akkori fiumei gépgyárigazgató, ki a hatvanas évek végén készítette az első hal-T.-t, s folytonos kisérletezések és javítások által azt tökéletesbíteni igyekezett.

[ÁBRA] 2. ábra. Hal-torpedó.

Ez a T. 4,5-5 m. hosszu, szivaralaku, 300-350 kg. súllyal biró, belül üres acéltest, melynek belső ürege 5 egymástól elzárt részre oszlik. Az első elül levő rész a 24-100 kg. súlyu nedves, préselt lőgyapotból álló robbanó töltet felvételére szolgál. A robbantó töltetbe a 0,5 kg. súlyu és száraz lőgyapotból álló initial (kezdeményező) töltet helyeztetik, amely a T.-nak egy kemény tárgyba való ütődésekor a gyujtó anyagba (durranó kéneső) ütődő gyujtószeg által jön lobbanásba. A második rész a T. mélységszabályozó készülékét tartalmazza, melynek automatikus mozgása a T.-nak vizszintes kormányára hat és a T.-t az előre beállítható (1-4 m.-ig) mélységben való úszásra kényszeríti. A harmadik, legnagyobb és legerősebb falazattal biró rész a légkamara. Ebben a gép hajtó erejét tevő 70-90 légköri nyomásnyi feszerővel biró sűrített levegő van felhalmozva, mely az egyenletes mozgás elérése végett egy e nyomást szabályozó szellentyün át jut csak a hajtó gépezet dugattyuiba. A légkamrában levő magas feszerejü levegő a T. robbanásának esetén a romboló hatást nagy mérétkben fokozza. A következő rész a gépkamara egy háromdugattyus géppel, mely mozgását a T. hátsó végén lévő két propellercsavarral közvetíti. Rendes körülmények között a gép 30-40 légköri nyomással dolgozik (ez azonban fokozható is), melynél a propellerek percenkint 1200 forgást végeznek és a T.-t 200 m. távolságig 50 km., 600 m. távolságig 40 km. óránkinti átlagos sebességgel hajtják. A legnagyobb távolság, amelyre a T. egyszeri légkészletével eljuthat, 1800 m. Ezen számeredményeket utóbbi időben némileg fokozni sikerült. Az ötödik üres rész a súlykamara, melybe a T. kiegyensúlyozásának eléréséhez szükséges kis ónsúlyok helyeztetnek el, továbbá arra is szolgál, hogy háboru idejében a kilőtt és célt tévesztett T. a tengerfenékre sülyedjen az által, hogy egy a T. mozgásának megszüntekor kinyiló szelepen a viz a súlykamarába betódul és a T.-t a fenékre húzza. Béke idején ez a sülyesztő szelep nem műköik, amiért is a T., ha gépezete megáll, a vizből kiugrik és a viz fölszinén úszva marad. A hal-T. futásának irányát, ellentétben az előbb említett T.-kal, önműködőleg szabályozza és pedig egyenes irányban és egy bizonyos meghatározott mélységben. E célból két kormánnyal van felszerelve, a vizszintes kormánnyal a mélységnek szabályozására és ennek lapjaihoz erősített, eltolható és rajta merőlegesen álló kis fémlemezekkel (iránykormány) az irány megtartására. A kilőtt T.-nak menete mindaddig hullámszerü, mig a mélységszabályozó a T.-t a beállított mélységben való úszásra nem kényszeríti, ennek elérése után egyenes irányban fut addig, mig gépezete megáll. Nagy fontossággal bir a T.-nak az elején elhelyezett biztosító készüléke (3. ábra), melynek berendezése olyan, hogy a T. csak akkor robbanhat, ha már egy bizonyos távolságot megfutott és igy a saját hajót nem veszélyeztetheti.

[ÁBRA] 3. ábra. Torpedóbiztosító készülék.

A kezelésnél ezen készülék biztosító hatását még az által fokozzák, hogy a durranó kénesőt és gyujtó szeget egymástól a T. hegyén átdugott csapszeggel izolálják, ez a csapszeg a lövés előtt azonban eltávolítandó. A T.-nak konzerválása, karbantartása igen fontos dolog, mert bármely résznek legcsekélyebb elgörbülése vagy megrozsdásodása a találóképességet nagy mérvben csökkenti, sőt a T. használatát is kérdésessé teszi.

A T.-t külön gépekből lövik, lökik (tengerésznyelven lanszirozzák) a vizbe, amelyben azután saját hajtó ereje folytán mozog. A lanszirozó gép ágyuhoz hasonlít, mely vagy állandóan a hajótestbe van beépítve (a hajó elején, hátulján vagy oldalán és pedig a viz felett vagy alatt), v. pedig a fedélzeten nyugszik és egy sarokcsapszeg körül forgatható. Ilyen, a mellékleten látható csövekből lövik ki a T.-t, 3-6 légköri nyomással biró sűrített léggel, vagy újabb időben lőporral is. A cső fémből készül és viz- és légmentesen elzárható závárzatajtóval, akkumulátorokkal, viz alatt működő csöveknél azonkivül még egy zsilipszerkezettel van ellátva, mely utóbbi a T. lanszirozását csak akkor engedi meg, ha a zsilip nyitva van. A legelterjedtebb lanszirozó készülékek a viz felett működők. A hal-T.-t mindennemü hajón használják és a modern hadi hajó nélkülözhetetlen felszereléséhez számítják. A hajók egy bizonyos nemét, amely külön a T. használatának céljaira építtetik, a T.-naszád teszi. Ez nagy, gépszerkezetének minőségénél fogva igen gyors járatu, de e mellett súlyra nézve könnyü gőzcsónak azon hivatással, hogy meglepőleg jelenjen meg, T.-it lanszirozza és aztán simét gyorsan lőtávolságon kivül fusson. Hossza 40-50 m., szélessége 3-5 m., vékony acéllemezekből készült teste fedett. Élesre épített homokzatánál, valamint legújabb szerkezetü kétszeres, sőt háromszoros expanziós gépezeténél fogva szükség esetén óránkint 20-25 tengeri mérföldet fut, mely gyors mozgása, különösen akkor, midőn a szénfogyasztás mennyisége kérdésbe nem jön, a felderítő szolgálatnak teljesítsére kiválóan alkalmasnak minősíti. A T.-naszádot nagyságához mérten 2-5 T.-lövő készülékkel, 2-3 gyorstüzelő löveggel és villamos fényvetővel szerelik fel, legénységének száma pedig 2 tiszt és 10-14 ember. Az egyes államok T.-naszádjainak száma jelenleg:

Franciaország:

229

Oroszország:

166

Németország:

154

Ausztria-Magyarország:

63

Olaszország:

132

Angolország:

168

Jellemző, hogy az északamerikai Egyesült-Államok csak 3 T.-naszád felett rendelkeznek.

A T.-támadás elleni védekezésre szolgál a tüzérségen kivül a hajóknak kettős feneke és a rekeszrendszer szerini építése, továbbá erős acéldrótból készült védhálók (Bulivant-hálók), meyek megfelelő nagy szemekből alkotva, a csatahajók körül, legkivált ha azok horgony előtt feküsznek, rudak segélyével kifeszíttetnek. Menetközben ezen hálóknak kifeszítése több okból nem ajánlatos. A hajótesttől elálló háló a közeledő T.-t rendszerint felfogja, esetleg felrobbantja. Újabb időben a T. csúcsához késeket, ollókat erősítenek, melyeknek hivatása a hálót átvágni, hogy az igy képződő lyukon át a T. a hajótesttel érintkezésbe jőjjön. Ugyancsak a közelmult időben épített T.-vadászhajók, igen gyors járatu, gyorstüzelő lövegekkel erősen felszerelt járművek célja: a T.-naszádoknak háboru esetén való megsemmisítése.

Szárazföldi T.-nak oly robbanó testeket neveztek, melyeket első ízben az északamerikai polgárháboruban Charlestown ostrománál, 1870. pedig Páris védelménél használtak. Ez egy robbanó anyaggal telített vas- vagy faedény, mely utakon, útszorosokon stb. elásva, oly szerkezettel bir, hogyha egy csapat reája lép, felrobban. E T.-nak további fejlesztése Zubovits Fedor honvéd huszárszázados érdeme, ki a csapatok által vihető 2 kg. robbantó gelatint tartalmazó repülő T.-t, tábori erődítéseknél használt, 10 kg. robbanó anyaggal ellátott T.-t és állandó erődítéseknél alkalmazott 15 kg. gelatintöltetü T.-kat készített. T.-i, minőségük szerint, a reátaposás folytán bizonyos akadálytárgyak eltávolításánál vagy pedig villamosság által tetszés szerinti pillanatban, végre egy szabályozható óramű-szerkezet segélyével, előre meghatározott időben robbannak. Zubovits T.-it több állam használja. Lég-T.-k (aerobombák), kis léggömbök, melyek robbantó anyaggal töltött edényeket vagy lövedékeket visznek és egy ellenséges várerőd felett lebegve, azt leejtik; az esés következtében a T. felrobban.

[ÁBRA] Kontakt torpedó

[ÁBRA] Védőhálók

[ÁBRA] Kontakt torpedó vízbevetése

[ÁBRA] Rúdtorpedó-támadás

[ÁBRA] Terelő torpedó

[ÁBRA] Torpedópálya

[ÁBRA] Torpedónaszád lancírozó készülékének a) hosszmetszete, b) felülnézete.

[ÁBRA] Védőháló-szerkezetek.

[ÁBRA] Síktengeri torpedónaszád.

Torpedó-naszád

l. Torpedó.

Torpidus

(lat.) a. m. kábult, zsibbadt, érzéketlen; torpor, meredtség, mozdulatlanság.

Torquato Tasso

l. Tasso (2).

Torquatus

Titus Manlius, l. Manlius.

Torquay

(ejtsd: torki), város Devon angol grófság D-i partján, 30 km.-nyire Exetertől, a Torbay É-i partján, (1891) 25,534 lak., terrakottatárgyak készítésével. Az alsó és felső részből álló, nagyon enyhe klimáju város egyike a leglátogatottabb angol tengeri fürdőknek, modern berendezéssel és szép környékkel.

Torquemada

Tamás, Domokos-rendü pap, spanyol főinquizitor, T. János bibornok unokaöccse, 1481-98. működött az újonnan meglakított inquizició élén, mely állásban több mint 8000 eretneket égettetett el és rengeteg sokat börtönre itélt. A mellett Kat. Ferdinánd királynak gyóntató atyja volt. Megh. 1498 szept. 16. Segoviában, a Domonkos-rend kolostorában, melyben már 22 éves korában mint rendfőnök működött volt. Munkái közül az Ordinationes vel Statuta circa moduum procedendi inquisitorum (Madrid 1527) említendő. V. ö. Tarrida del Marmol F., Les inquisiteurs d'Espagne (Páris 1897). L. Inquizició.

Torre Annunziata

(ejtsd: -ciáta), kikötőváros Nápoly olasz tartományban, a Vezuv lábánál, a Nápolyi-öböl és vasút mellett, 22,013 lak., ásványvizforrással; nagy makaronigyárakkal, állami fegyvergyárral és két molo által védett kikötővel, amelyben elég élénk a hajóforgalom.

Torre del Greco

(ejtsd: -greko), város Nápoly olasz tartományban, a Vezuv alján, a Nápolyi-öböl és vasút mellett, 27,562 lak., koralhalászattal, korallcsiszolással, 1886. alapított korallcsiszoló-iskolával, kötélgyártással. A várost 1737., 1794., 1857. és 1861. a Vezuv lávája csaknem teljesen lerombolta. Házai ma is nagyobbára régi láván állanak.

Torrefactio

(lat.) a. m. szárítás, aszalás, perzselés.


Kezdőlap

˙