Tőemelés

(ném. Kielholen; ol. carenare una nave; ang. to careen a ship), a hajónak viz alatti része javítása és megvizsgálása céljából oly módon való oldalt fektetése, hogy egyik fél fenékalja a viz felszine felé kerüljön.

Tőgy

a fejőstehén szerve; a szeméremtájon, a combok között fekszik, s 4 negyedből áll, melyek barázdák által vannak egymástól elválasztva. Minden negyeden egy csecsbimbó van, sőt igen jó teheneknél 1-2 fattyubimbó is látható hátul a T.-ön, melyek azonban ritkán adnak tejet. A jó T. igen nagy, túlnyomóan mirigyállományu, üres állapotban lohadt, tejjel telt állapotban feszes és köbalaku, jól tejelő tehenek T.-e kivül rendesen finom apró szőrrel van födve, a bőr vékony, bársonypuhaságu és viszerekkel sűrün behálózött. Hibás a húsos T., melyben sok zsír van lerakódva, s ezért fejés után is feszes, továbbá a gulya-T., mely kicsi s durva szőrrel födött és a kecske-T., mely csüngő, s a csecsbimbók nagyok rajta.

Tőgybetegségek

részben olyanok, melyek a mirigy közötti kötőszövetben lépnek föl, részben pedig a mirigy állománya a betegség székhelye. Az előbbiek erőművi behatások és a fölületes sebzésekhez csatlakozó genyes fertőzésnek következményei, mig az utóbbiak mindenkor a csecsbimbók kivezető csatornáin át történő részben sajátos, részben vegyes fertőzés eredményei. A kötőszövetre szorítkozó gyuladás kezelése a sebzések antiszeptikus kezelésében áll, azonkivül jótékonyan hat a bórsavas Priessnitz-féle borogatás is. Az állományos tőgygyuladás esetében a tejmedencében és a tejcsatornákban jelen levő fertőző anyag eltávolítására, illetőleg elpusztítására kell a súlyt fektetni, ezért a tej gyakori kifejése, valamint az vezet célhoz, ha a tőgy kivezető csatornáján át katéter segélyével annak belseje 3-4%-os bórsav- v. 1-2%-os karbololdattal naponta többször kiöblíttetik.

Tőhajtás

(növ.), l. Hajtás.

Tőhötöm

l. Tétény.

Tök

nagyközség Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye pilisi alsó j.-ban, (1891) 1531 magyar lak.

Tök

(növ., capa a régi nyelvben, Cucurbita L.), saját családjának génusza, a többitől abban különbözik, hogy mind a him, mind a nőstény virága magános és hogy magvát duzzadt perem szegi be (l. Ugorka). Ugy tiz faját az ó- és újvilág meleg vidékein termesztik. Legelterjedtebb az úri tök (C. Pepo L.), mélyen bemetszett tüskés, kemény levéllel, sokféle alaku, éretlen állapotban sima, gyöngyfényü héjjal (patyolat-tök). Indiából származik és ízletes kemény húsáért kedvelt főzelék, sőt csemege (sütő-tök) is. Porhanyó, jól trágyázott földben buján nő. Palántáit v. magvait május végén a fajta nagysága szerint 1-2 m. közökben egy arasznyira jól korhadt földdel takarják be. A negyedik levél szétterülése után a tőhajtást, szivét lecsípjük, heréljük; négy oldalhajtását vagy indáját is ennyire, ugy hogy egy tőnek csak nyolc gyümölcsöt kell megérlelnie. Számos fajta ismeretes. A paraszt- v. disznótök, disznódinnye Erdélyben (C. maxima Duch. és verrucosa L.) szára gyökeredző, kemény levele kerek karélyu, általában nagyobb; húsa vizenyősebb és lazább, sőt széthasadozott is (istengyalulta tök). Haszna nálunk csekélyebb mint amazé, de melegebb tartományokban ezt kedvelik jobban. A pézsmás tök (C. moschata Duch.) levele puha s bársonyos. Dinnyeszerü gyümölcse pézsmászamatu és sokféle hasznu. Ennek mavát találta Wittmach perui sírokban; ezért vele együtt sokan azt hiszik, hogy a tök valódi hazája Amerika, ahol még hat faja vadon találkozik, holott az óvilágban eddig nem bukkantak ilyenre. Az ókor egyet sem ismert, csak Amerika fölfedezése idején váltak ismeretesekké. - Tök az anatomiában, l. Borék. - Tök a neve az egyik kártyaszinnek is. - Földi tök, l. Kobakbogyó.

Tőke

közgazdasági értelemben mindazok a javak, amelyek kereseti célokra vannak szánva; a mindennapi értelemben pedig az a pénz, amely vagy a további termelés, vagy a későbbi fogyasztás céljaira van félre téve. A tőkének nagyon fontos szerepe van minden termelésnél; szükséges az a vállalatok nyers anyagának, munkaeszközeinek megvásárlására, a termelési és értékesítési költségek fedezésére. Az anyagi művelődés haladására nagy hatása volt annak, hogy a vállalkozók birtokában felhalmozódó tőke módot nyujtott ezeknek a munkaeszközök tökéletesítésére, újabb és újabb munkagépek szerzésére; mennél nagyobb mértékben érvényesült valamely gazdasági szervezetben a tőkének ez a munkapótló szerepe: annál olcsóbb és tömegesebb lett a termelés, egyúttal azonban annál kisebb lett az emberi munka értéke. A tőkének ez a munkapótló szerepe azonban a termelvények minőségét a legtöbb esetben megrontotta s e mellet az üzemet teljesen felszabadította a kereslet közvetetlen hatása alól, amennyiben a nagyban való gyártás nem alkalmazkodik a megrendelésekhez, hanem raktári készletekre dolgozik. Természetes következménye lett ennek az, hogy a megrendelésre dolgozó kis ipar azokra a foglalkozásokra szoríttatott, amelyeknek az egyéni ízléshez kell alkalmazkodniok. A tőke termelési szerepéből következett továbbá annak kereseti jellege s ez lett az oka annak, hogy a tőke igen érezhető hatást gyakorolt a jövedelem-elosztás terén. A mai jogrendszerek mellett a tőke fontosságát a magángazdaság szempontjából ez a kereseti képesség, a közgazdaság szempontjából pedig a termelési képesség szolgáltatja. A tőke kereseti képessége idézte elő a világ gazdaságában a mai kereseti rendet, amelyet kapitálizmus (l. o.) néven neveznek. Ennek birálata, illetőleg heves támadása a szocialistáktól ered (l. Szocializmus, XV. köt., 774. old.), akik azonban nem elég pontosan különböztetik meg a tőke termelési és kereseti jellegét.

A tőke keletkezése gazdasági, erkölcsi, politikai és közművelődési tényezőktől függ. Legfontosabb feltételei a következők: 1. a szükségleteket meghaladó jövedelem; 2. a jövendőbeli szükségletek előrelátása; 3. a tőke termelékenységének felismerése; 4. a tőke gyümölcsöztetésének alkalmai; 5. a takarékossági hajlam; 6. a vagyon- és személybiztonság. A tőkéket a termeléshez való viszonyuk szerint szokták osztályozni; nevezetesen a) holt vagy nyugvó tőkének nevezik azt a tőkét, amely nincsen alkalmazva termelésre, hanem gyümölcsözetlenül hever; b) élő v. működő tőke az, amely termelési funkciót teljesít; ez utóbbi lehet ismét: 1. álló tőke, amely ugyanazon üzemben állandóan, vagy legalább huzamosan szolgál, állománya v. éppen nem, v. csak kis részben pusztul a termelés közben; 2. a forgó tőke ellenben a termelés közben elhasználtatik, állománya vagy teljesen megsemmisül, vagy pedig az előállítandó javakba megy át, ugy hogy folytonos pótlása szükséges; c) szabad tőke az, amely még nincs valamely termelés céljaira rendelve; d) kötött tőke ellenben az, amely már valamely vállalat termelési céljai számára van biztosítva; e) produktiv v. termelékeny az olyan tőke, amely tulajdonosának jövedelmet hajt; f) improduktiv vagy terméketlen ellenben az, amely nem hajt jövedelmet; g) emésztő tőke végre az, amely nemcsak, hogy nem jövedelmez, hanem még költséget is okoz annak fentartása vagy megőrzése; h) alaptőke, mely a vállalat létesítésére és berendezésére; i) üzemtőke, mely a vállalat termelésének folytatására szükséges. Tárgyukat tekintve a legfontosabb nemei a tőkéknek a földjavítások, az építkezések, a gépek, az állatok, a földbirtok, a pénz, az anyag- és árukészletek, élelmi szerek, bizonyos kizárólag kereseti viszonyok, jogosultságok stb. V. ö. Földes, Társadalomgazdaságtan (1. köt., 195-213. old.).

T., botanikai értelemben eredetileg a levágott fának a földben maradó nyers tuskója vagy csonkája. A többnyáréltü fűnemüek tőkéje (hibásan gyöktörzs) földbeli szár (rhizoma). Gyakran nincs mélyen a földben, ezzel telel ki a többnyáréltü növény. A hosszura és vékonyan növő tőkét, mely gyakran messze szétágazik, taracknak (l. o.) is mondjuk. - T. (ném. Steven; ol. asta; ang. stem), a hajótő folytatását képező, a hajót mind elül, mind hátul elzáró (orr- és fartőke), többé-kevésbbé függélyesen álló fa- vagy acélgerenca. L. Hajó.

Tőkeadó

kettős értelemben használt pénzügyi műszó és egyfelől jelenti az olyan vagyoni adókat, amelyek általában valamely tőkét terhelnek, másfelől pedig szokás igy nevezni azt a hozadékadónemet is, amely csupán csak a pénzbeli tőkére nehezedik. Hazánkban ez idő szerint az 1875. XXII. t.-c. rendelkezései által tőkekamat- és járadékadó címe alatt van ez adónem alkalmazásban. E szerint tőkekamat- és járadékadó tárgya mindaz a vagyon, amely föld-, ház- és kereseti adó, valamint a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyesületek adója által közvetve v. közvetetlenül nem érintetik, nevezetesen mindazok a kamatok, osztalékok és jutalékok, amelyeket az ország valamely lakosa a következő jövedelemforrásokból húz: 1. bel- vagy külföldről folyó életjáradékokból, özvegyi ellátásból vagy rokonsági évjáradékból; 2. kézi vagy jelzáloggal biztosított, vagy egyszerü adóslevelekre, váltókra v. bárminemü magánkötvényekre, bel- v. külföldön kölcsön adott, továbbá hitbizományi, családi és alapítványi tőkékből; 3. belföldi földbirtokkal összekötött, földadó tárgyát nem képező dologi jogosítványokból; 4. külföldön fekvő föld- vagy házbirtokból, ipari, kereskedelmi s bármi nevezet alatt értendő külföldi részvényekből; 5. magyar állami és 6. törvényhatóságok által kibocsátott s külön törvények által adómentesség kedvezményében nem részesített kötvényekből. A törvény további §-ai megállapítják a kivételeket, az adóalap meghatározásának módját s az adófizetésre kötelezett személyt. L. még Adó.

Tőkebiztosítás

Életbiztosításnál a biztosító vagy bizonyos tőkének, vagy pedig bizonyos évi járadéknak fizetésére kötelezheti magát. Az első esetben T.-ról, a második esetben járadékbiztosításról szólunk. L. Biztosítás.


Kezdőlap

˙