Törvényes gyermekek

l. Gyermek.

Törvényes hitbér

vagy kelengye (dos legalis), hazai jogunkban az a jutalom, mely a házas nőt a házassági tartozás teljesítéseért férje javaiból megilleti (Verbőczy HK. I. r. 93. c. 2. §). Azt, hogy a T. a házassági hűség elismerését képezi, a fogalommeghatározásba felvenni nem szükséges, mert a T. a házassági hűség megsértése esetében is jár, ha a férj a házasságtörést megbocsátotta. Törvényesnek azért nevezik, mert a nőt törvény alapján megilleti. A T. nem a megkötött, hanem csak elhálással végrehajtott házasság (matrimonium consummatum) után jár, mert mint Verbőczy mondja: a T. a szűzesség elvesztéseért és az elhálásért (propter deflorarationem et concubitum) adatik. Ugyanazért az egész T. a nőt csak első férjétől illeti; a második férjtől a T.-nek csak fele, a harmadik férjtől csak 1/4 része, a negyedik férjtől csak 1/8 része jár stb. A T. az újabb gyakorlat szerint a főuraknál 400 forint (100 gira), a nemeseknél és polgároknál 200 forint, a volt jobbágyoknál 40 forint. Ezeket az összegeket egészen más tárgyról (a csődről) szóló 1840. XXII. t.-c. 85. § b) pontja állapította meg, s a gyakorlat elfogadta. Vajjon a jászkunokra is ez a T. érvényes, v. pedig a régi szabály, amely szerint a T. azon összeg szerint határoztatik meg, mely a megváltás alkalmával a férj birtokába esett, v. amelyen az vétetett. az iránt eltérők a nézetek. A házasság végrehajtása után a T. a nőnek azonnal teljes tulajdonává válik, de a házasság megszünte előtt nem követelhető. Vajjon a férj ellen elrendelt csőd esetében a nő a T. kielégítését v. csak biztosítását követelheti-e arra az esetre és időre, amidőn a követelés érvényesíthető lesz: az iránt eltérők a nézetek. A T.-re való igény elenyészik, ha a nő házasságtörést követett el s e miatt a házasság felbontatott, vagy az ágytól és asztaltól elválás kimondatott; de újra feléled az igény, ha a férj a nő vétkét akár kifejezetten, akár hallgatag azáltal megbocsátotta, hogy őt házába visszafogadta. A T. kiváltságai, hogy az arra vonatkozó jog el nem évül, s hogy annak erejéig a nő férje javaira megtartási joggal bir. A T. az irott vagy szerződési hitbér elfogadása tehát a T.-ről való lemondással egyenértékü. A T.-től lényegesen különbözik az irott hitbér (l. o.).

Törvényesítése

l. Törvényesített gyermek.

Törvényesített gyermek

házasságon kivül, tehát törvénytelennek született, de utóbb törvényessé tett gyermek. A törvényesítésnek hazai jogunkban három módja van: 1. a szülők utólagos házassága (subsequens matrimonium); 2. királyi kegyelem (rescriptum principis) és 3. örökbefogadás. Az utólagos házasság törvényesítő hatása ipso jure, de csak megkötése pillanatától kezdve áll be, tehát a születés időpontjára visszaható ereje nincs, minek folytán az időközben született gyermeknek esetleges elsőszülöttségi jogát nem érinti. A törvényesítés e módjának nincs helye a házasságtörésből származott gyermekeknél (adulterini), ha a házasságtörés fenforgásáról az elkövetés pillanatában mindkét félnek tudomása volt. Minthogy a törvényesítő hatás ipso jure, a törvény erejénél fogva áll be, a törvényesítéshez elég annak bizonyítása, hogy a gyermek azoktól származott, akik között az utólagos házasság létrejött. Minden eljárás feleslegessé válik, ha az apa a gyermeket a születési anyakönyvbe bejegyezhető módon, vagyis az anyakönyvvezető előtt személyesen vagy közokiratban elismerte. A királyi kegyelem által való törvényesítést csak az apa kérheti, halála után az anya v. maga a törvényesítendő gyermek is, de csak akkor, ha az apa életében atyaságát beismerte, s törvényesítési szándékát s akaratát kijelentette. A királyi kegyelem által történt törvényesítés az anyakönyvbe bejegyzendő. Az örökbefogadási eljárást egy 1884. évi igazságügyi miniszteri rendelet szabályozza. L. még Örökbefogadás.

Törvényes kor

l. Életkor.

Törvényes osztályrész

(legitima portio), a hagyatéknak az a része, amelyre az arra jogosult személyeknek oly törvényes igényök van, hogy attól a törvényben megengedett kitagadás esetének kivételével, az örökhagyó intézkedése sem egészen, sem részben őket meg nem foszthatja. Régibb hazai jogunkban az ősi vagyon felett a birtokos egyáltalán nem végrendelkezhetett, szüksége sem merült fel tehát annak, hogy a törvény a hozzátartozók érdekeiről T. által gondoskodjék. A szerzeményi vagyonról ellenben a birtokos teljesen szabadon és korlátlanul rendelkezett s T. által sem volt korlátolva. Az országbirói értekezlet az örökhagyó végrendelkezési szabadságát nemcsak a szerzeményi, hanem az ősi vagyon helyébe lépett öröklött vagyonra, tehát az örökhagyónak egész vagyonára állapította meg, de ugyanazért, nehogy a rendelkezési szabadság a családi érzelmek megsértésével a legközelebbi hozzátartozók teljes kizárására vezessen, a T. intézményét állította fel. A T. hazai jogunk szerint megilleti: a) a leszármazó egyenes örökösöket; b) az életben levő szülőket, vagyis az életben levő apát és anyát. A T. felerészét teszi annak, amit az arra jogosultak az örörkhagyó után ennek végrendelet nélküli halála esetén örökölnének. A végrendelet, amennyiben a T.-t érinti, semmis s a jogosultak a T.-nek kiegészítését követelhetik. Magától értetik, hogy miután a szülők csak leszármazók hiányában hivatvák törvényes öröklésre, a szülőket T. is csak leszármazók hiányában megilleti. T.-re nincs igényök azoknak, akiket az örökhagyó a HK. I. R. 52. és 53. címeiben foglalt esetek alapján kitagadott (l. Kitagadás). A T.-re való igény az örökhagyónak nemcsak végrendelkezési, hanem ajándékozási szabadságát is korlátolja. Élők közti vagy halál esetére szóló ajándékozás között e tekintetben nincs különbség. Ha a T.-re jogosultak bebizonyíthatják, hogy az örökhagyónak tiszta hagyatéka az ajándékozáskor volt érték felénél kevesebb, a hiányt a megajándékozott pótolni tartozik. - Joggyakorlatunk szerint a T. nem trmészetben, hanem csakis a törvényes hányadnak megfelelő pénzértékben követelhető. Ajándékozás esetében jelesül a T. kiszámítása akként történik, hogy a meglevő hagyatéki vagyon és az elajándékozott vagyon együttes értéke vétetik alapul. Ezen érték alapján számíttatik ki a törvényes örökrész, melynek fele képezi a T.-t, amely első sorban a meglevő hagyatéki vagyonból fedezendő, a megajándékozott csak az esetleges hiányt tartozik pótolni. Többrendbeli, egyidejüleg történt ajándékozásoknál a megajándékozottak egyetemlegesen, de természetesen csak a kapott ajándék erejéig felelősek; különböző időben történt ajándékozásoknál a pótlására első sorban a későbbi megajándékozott köteles. Az osztrák polgári törvénykönyv a T.-t köteles résznek (Pflichttheli) nevezi.

Törvényes öröklés

l. Öröklés, Öröklési rend, Hitvestársi öröklés, Özvegyi jog és Özvegyi öröklés.

Törvényes születés

törvényes gyermek, lásd Gyermek.

Törvény hatálya

l. Törvény.

Törvényhatóság

Az 1848. XVI. t.-c. a vármegyei szerkezetnek mint az alkotmányosság védbástyájának a közszabadsággal összhangzásba hozatala, egyszersmind pedig a közigazgatásnak időközben is minden megakadástól megóvása érdekében, a minisztériumot arra utasította, hogy a vármegyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a legközelebbi országgyülés elé törvényjavaslatot terjesszen és ennek megtörténtéig a vármegyei hatóság gyakorlatát ideiglenesen szabályozta. A közbejött események folytán a kormány az ebben a törvénycikkben nyert utasításnak csakis 1870. tehetett eleget, amidőn az 1870. XLII. t.-c az első részletes szervezés munkáját teljesítette, amelyen az 1874. XXXIX. t.-c csak annyiban módosított, amennyiben megengedte, hogy a vármegye főispánja, székely székek, kerületek és vidékek főkirálybirjája vagy főkapitánya egyszersmind szab. kir. v. T.-i jogal felruházott városok főispánja, illetőleg kerületi grófja is lehet. Az 1870. XLII. t.-c. T.-i joggal felruházta illetőleg önálló T.-oknak jelentette ki: a) a vármegyéket, b) a székely székeket, c) a Jászkun-, Hajdu- és nagykikindai kerületet, d) Kővár-Fogaras és Naszód vidékét, e) a szepesi XVI város kerülett, f) a szab. kir. városokat (l. o.), valamint g) az egyidejüleg T.-i joggal felruházott (20) városokat e) városok betürendben a következők: Abrudbánya, Bereck, Csík-Szereda, Fogaras, Göllnicbánya, Hátszeg, Ilyefalva, Kecskemét, Kézdi-Vásárhely, Kolos, Nagyvárad, Oláhfalva, Szász-Régen, Szék, Székely-Udvarhely, Sepsi-Szent-György, Vajda-Hunyad, Versec, Vizakna és Zilah). Az 1873. XXVII. t.-cikkel Pancsova, Fehértemplom és Karánsebes T.-i joggal ruháztattak föl. Időközben, jelesül az 1876. XX. t.-ckkel nagyobb számu szab. kir., illetőleg T.-i joggal felruházott városok mint önálló T.-ok megszüntettek s azokba a vármegyékbe bekebeleztettek, amelyeknek területén feküsznek; az 1876. XXXIII., valamint az azt kiegészítő 1877. I. törvénycikkek több T.-nak területét szabályozták. Ez, valamint a közigazgatás szervezetében időközben behozott több változás, a T.-ok új szervezését tette szükségessé. E szükségnek megfelelt az 1886. XXI. t.-c. amely az 1892. XXVI. t.-cikkel eszközölt csekély módosítással mai napig a T.-oknak szervezeti törvénye. E törvény értelmében T.-ok: I. a vármegyék (vármegyei T.), II. T.-i joggal felruházott városok (városi T.), III. Budapest székes főváros, amelynek a többi T.-okétól eltérő szervezetét az 1872. XXXVI. t.-c. szabályozza és IV. Fiume városa és kerülete (Fiume áll: a városból és Plasse, Cosala és Drenova alközségekből), amelynek ügyei hasonlag nem az 1886. XXI. t.-c., hanem a törvény újabb rendelkezéséig a fennálló törvényes gyakorlat szerint intéztetnek. Irányadó jelesül a minisztertanács határozata alapján a m. kir. belügyminiszternek 1872 ápr. 27. kelt rendeletével helybenhagyott statutum, amelynek teljes címe: Fiume szabad város és kerületének statutma (Statuto della libera citta di Fiume e del suo distretto). Az 1886. XXI. t.-c. szerint: I. vármegyék ezek: 1. Abaúj-Torna, 2. Alsó-Fehér, 3. Arad, 4. Árva, 5. Bács-Bodrog, 6. Baranya, 7. Bars, 8. Békás, 9. Bereg, 10. Beszterce-Naszód, 11. Bihar, 12. Borsod, 13. Brassó, 14. Csanád, 15. Csík, 16. Csongrád 17. Esztergom, 18. Fejér, 19. Fogars, 20. Gömör és Kis-Hont, 21. Győr, 22. Hajdu, 23. Háromszék, 24. Heves, 25. Hont, 26. Hunyad, 27. Jász-Nagykun-Szolnok, 28. Kis-Küküllő, 29. Kolozs, 30. Komárom, 31. Krassó-Szörény, 32. Liptó, 33. Máramaros, 34. Maros-Torda, 35. Moson, 36. Nagy-Küküllő, 37. Nógrád, 38. Nyitra, 39. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, 40. Pozsony, 41. Sáros, 42. Somogy, 43. Sopron, 44. Szabolcs, 45. Szatmár, 46. Szeben, 47. Szepes, 48. Szilágy, 49. Szolnok-Doboka, 50. Temes, 51. Tolna, 52. Torda-Aranyos, 53. Torontál, 54. Trencsén, 55. Turóc, 56. Udvarhely, 57. Ugocsa, 58. Ung, 59. Vas, 60. Veszprém, 61. Zala, 62. Zemplén, 63. Zólyom; II. T.-i joggal felruházott városok: 1. Arad (szab. kir.), 2. Baja, 3. Debrecen (szab. kir.), 4. Győr (szab. kir.), 5. Hódmező-Vásárhely, 6. Kassa (szab. kir.), 7. Kecskemét, 8. Kolozsvár (szab. kir.), 9. Komárom (szab. kir.), 10. Marosvásárhely (szab. kir.), 11. Nagyvárad, 12. Pancsova, 13. Pécs (szab. kir.), 14. Pozsony (szab. kir.), 15. Selmec- és Bélabánya (szab. kir.), 16. Sopron (szab. kir.), 17. Szabadka (szab. kir.), 18. Szatmár-Németi (szab. kir.), 19. Szeged (szab. kir.), 20. Székesfejérvár (szab. kir.), 21. Temesvár (szab. kir.), 22. Újvidék (szab. kir.), 23. Versec, 24. Zombor (szab. kir.). A T.-oknak összes száma 89.

A T.-ok mint önkormányzati joggal felruházott testületek gyakorolják a törvény kolátai között: a) az önkormányzatot; b) az állami közigazgatás közvetítését és c) egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel is foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik, egymással és a kormánnyal közölhetik és kérvény alakjában a törvényhozás bármelyik házához közvetetleneül felterjeszthetik. A felterjesztésnek ez a joga Budapest székes fővárost is kétségtelenül éppen ily terjedelemben megilleti, jóllehet a szervezeti törvény nem a törvényhozás bármelyik házát, hanem csak a képviselőházat említi.

Önkormányzati joguknál fogva a T.: a) saját belügyeiben önállólag intézkedik, határoz és szabályrendeleteket alkot; b) határozatait és a szabályrendeleteit saját közegei által végrehajtatja; c) tisztviselőit választja; d) az önkormányzat és közigazgatás költségeit megállapítja és a fedezetről gondoskodik és pedig a megyei T. a megyék háztartásáról szóló 1883. XV. t.-c., a városi T. pedig a községi törvény (1886. XXII. t.-c. rendelkezései szerint); e) a kormánnyal közvetetlenül érintkezik. Fiume szabály szerint a kormányzó közvetítésével levelez a kormánnyal, de a közvetetlen érintkezés jogát részére is a Statutum biztosítja. L. Magyarország (XII. köt. 123. és 131. old.) és Budapest (III. köt. 778. old.).


Kezdőlap

˙