Tüdőinfarktus

(infarctus baemorrhagicus pulmonum), a tüdő egyes részeinek véres beszürődése, melynél a vér ugy a tüdőhólyagocskákban, mint a kötőszövetben fekszik s a véresen beszűrődött tüdőrészlet elhalásához vezet. Mivel a vérzés valamely embolizált verőértől periferikusan fekvő részletben történik, az eldugaszolt verőérhez tartozó finomabb érrendszer pedig ékalakulag terjed el, azért a T. alakja mindig ékalaku; az ék alapja, a tüdő periferiája, csúcsa a tüdő központja felé irányul. Az infarktus sötét-vörös, légtelen. Ha az infarktust okozó embolus (l. o.) fertőzött, akkor a T. is elgenyed, elüszkösödik s könnyen halálhoz vezet. A kezelés jó táplálkozásra szorítkozik.

Tüdőkövek

mészsókkal infiltrált kőszerü sejtproduktumok, melyek kronikus tüdőloboknál, főleg idült tüdőgümőkórnál a bronchusokban vagy magában a tüdőszövetben találhatók.

Tüdőlégdaganat

(emphysema pulmonum), lásd Emfizéma.

Tüdőlob

l. Tüdőgyuladás.

Tüdőmájasodás

l. Hepatisatio.

Tüdőmoha

(növ.) a. m. tüdőzuzmó (l. o.).

Tüdőpróba

Egyike azon törvényszéki szempontból fontos próbáknak, melyek együttesen a magzat élveszülöttségét, illetve hosszabb méhen kivüli élettartamát bizonyítják. Lényege az, hogy lélekzett tüdő kisebb fajsúlyánál fogva a vizen úszik: ez a levegőpróba. Fontos kiegészítője ennek a vérpróba, melynek lényege, hogy az ébrényi vérkeringés megszünte után a tüdő gázcserét közvetítő hajszálerei vérrel telnek meg, ami objektiv bizonyítja levegő jelenléte mellett, hogy a magzat élve született. Ki kell zárni azonban lehetőségét annak, hogy a tüdő más okból, p. rothadási gázok vagy befúvott levegő folytán úszhassék, másrészt tekintetbe kell venni azt, hogy élve született magzat tüdeje is alámerül, ha nem, vagy igen keveset lélekzett, avagy pedig méhez belül szerzett tüdőgyuladással jött a világra.

Tüdős csigák

(Pulmonata), l. Haslábuak.

Tüdősebészet

a tüdőnek közvetlenül történő sebészeti gyógyítása. Eddig még kevés eredménnyel jár ugyan, de egyes esetekben sikerrel alkalmaztatott tüdőbetegségeknél. A beteg tüdőszövetbe történő befecskendezésre alkalmas gyógyító folyadékoknak vagy a beteg tüdőrészletnek kimetszése (resectio), mit Block ajánlott és 1882. halálos eredménnyel végezett is, eddig még kisérletek, melyek éppen a leggyakoribb tüdőbajoknál (a tuberkulózisnál) semmi eredményhez sem vezettek.

Tüdős halak

(Dipnoi), a halak osztályának egyik alosztálya, csak tökéletlenül csontosodott belső vázzal; pikkelyes bőrrel, kopoltyufödővel, dificerk farkkal, spirális hártyát tartalmazó béllel; légjáratos és tüdők gyanánt működő úszóhólyaggal; belső nyilásos orral. A páros végtagok mindig megvannak; a hasúszók hátulsó állásuak; az úszók bizonyos fajoknál fonalformák (Lepidosiren, Protopterus), másoknál levélformák (Ceratodus). A kopoltyufödőktől fedett kopoltyuk száma 3-4, melyekhez mellékkopoltyuk is járulnak. Legfontosabb jellem az úszóhólyagnak tüdőszerü működése s ez vagy páros, vagy páratlan, ami az osztályozásnál irányadó, amennyiben megkülönböztetnek Monopneumonákat és Dipneumonákat. A buvárok egy része a zománcos halakhoz (Ganoidei) sorolja. Tüdőlélekzésükkel átmenetet alkotnak a halaktól a kétéltüekhez. Még eddig csupán három nemet és négy fajt ismernek. Lepidosiren Fitz. (l. o.), Protopterus annectus Ow. (l. o.) és Ceratodus (l. o.).


Kezdőlap

˙