Tűsléces nyujtógép

rostszálak fonásánál nyer alkalmazást s veleje abban áll, hogy a nyujtóhengerpárok között tűkkel borított lécek támasztják a szalagot.

Tüsszentés

az orr nyálkahártyájában levő idegvégződések ingerlése folytán támadt reflex mozgás. Az ingerlés lehet mekanikai vagy kémiai, az utóbbit erős szagu, csípős szerek idézik elő, mint p. a burnót. T. kiséri természetesen az orr nyálkahártyájának hurutját (nátha) is. A reflex mozgás a lélekző-izmokban váltódik ki s heves kilélekzést okoz az orron keresztül; ezáltal célszerü mozgást okoz, mert iparkodik az ingerlő anyagtól megszabadulni. A T.-t néha erős fény behatása is előidézi, sőt lehet az ideges jelenség is.

Tüsszentő szerek

por alakjában az orrba felszívott szerek; ilyenek: a tubák, a fehér zsázsa, ipekakuanha, szasszaparilla-gyökér és ennek hatóanyag a szaponin, továbbá az euforbium-gyanta. Manapság e szereket nem használják, régebben heves fejfájás, siketség ellen adták, akkor is, mikor a gyönge szülőfájdalmak miatt a méhmagzat nem akart távozni, vagy mikor a lélekzőcsőbe valami idegen test jutott be, amelynék eltávolítását csak ilyen erőszakos rázkódtatás által vélték elérhetni. Sőt régebben az a tudományos babona is járta, hogy a T. használata mindenféle kezdődő testi bajnak is elejét veheti (innen ered az egészségre kivánás tüsszentés alkalmával)

Tűs telegráf

l. Telegráf.

Tűs vasérc

(ásv.), l. Göthit.

Tüsző

(lat. folliculus a. m. kis bőrzacskó, tömlő), a köztakrón és a nyálkahártyákban gazdagon előforduló, a hámréteg kesztyüujjszerü kitüremkedéséből származó s tehát hámmal bélelt csövek, melyek e hártyákon szabadon nyilnak; ilyenek a bél csöves Lieberkühn-mirigyei, a bőr szőr-T.-i a beléjük szájadzó faggyumirigyekkel. Egyes szervekben (apizsmirigy, petefészek) a T.-k golyóalakuak és zártak; de ezek is a hám betűrődéséből s másodlagos lefűződéséből származnak. Vannak azonban nem hámból képződő, hámot nem tartalmzó, hanem nyirokszövetből (limfadenoid szövetből) álló képletek, melyeket szintén T. névvel jölöl az anatomia. Ilyenek a nyirokmirigyek kéregállományában fekvő folyóalaku képletek; a nyelv gyökén, a garatban, a belekben előforduló gombostűfejnyi és nagyobb, helyenkint (Peyer-plagne) nagyobb szigetekké összeálló képletek; a lépben előforduló Malpighi-féle T.-k. A köztakarón gyakran válnak lob székhelyeivé (T.-s bőrlobok: akne). - T. a növénytanban: egyetlen egy termőlevélből alakult olyan egyrekeszü, száraz toktermés, mely a hasi oldalon hosszant nyilik fel és gyakran, körbe helyezkedve, társasan többedmagával (sisakvirág, hunyor, l. az ábrát) szokott kifejlődni (a hunyornemüeké), ritkán magános, mint a mezei szarkalábé, de már a hegyi szarkalábfajoké társas. A T. magva a hasi forradáson van. Az állattanban a T.-nek összetétele használatos, p. haj-T., nyálka-T.

[ÁBRA] A Helleborus tüszője együtt, balra egy felrepedve.

Tüszőatkák

(Demodicidae), az atkák (Acarina) rendjének egyik családja. Fajai igen kis testüek, féregformák, hátsó végükön hegyesedettek; bőrük kivált, a potrohon, gyűrüs; csonkszerü lábaik három taguak; szájszerveik igen kicsinyek. Egyetlen neme a Demodex Ow., melynek faja egyenként vagy tömegesen az emlősök szőrtüszőiben és faggyumirigyeiben élnek s ezekbe fejükkel befelé furakodnak be; a megtámadott helyen néha nagyobb kinövéseket okoznak. Az ember bőrében a D. falliculorum hominis Sim. él, mely 1842 óta ismeretes. Ismerik a kutya, a disznó és a macska Demodexét is.

Tűvesztés

vagy tűhullás (növ.), l. Tűbarnulás.

Tűz

l. Égés és Láng.

Tűzakna

l. Torpedó.


Kezdőlap

˙