Twiste

Waldeck és Pyrmont hercegség egyik kerülete, 302 km2 ter., (1890) 16,587 lak., Arolsen székhellyel.

Tyana

ókori város Kis-Ázsiában, Kappadócia déli vidékén, a kilikiai szorosok közelében. Appolonios szülővárosa. A város helyén ma Kilisze-Hisszar áll, melynek közelében láthatók a régi T. romjai. Itt született Apollonius misztikus.

Tyburn

(ejtsd: taibörn), azelőtt falu Londontól Ny-ra Middlesex grófságban, ahol ma az Oxfordstreet Ny-on végződik; 1783-ig itt volt a londoni nyilvános kivégzések szinhelye. A Hyde Parktól É-ra a XIX. sz.-ban keletkezett városrészt Tyburniának nevezték el.

Tyche

az ókori mitologiában a véletlen szerencsének istenasszonya, akit azonban a költők különböző helyek iktattak be az istenek családfájába. Hesiodos Okeanos és Tethys leányai között sorolja fel, Pindaros a moirák között emlékezik meg róla. Képzőművészeti ábrázolásaiban különféle jellemző tárgyakkal fordul elő. Apelles óta mutatkoznak az ülő T.-szobrok, melyek sajátságos módon csaknem mind falkoronával birnak. Minden jel arra mutat, hogy ez a felfogás keleti eredetü és hogy T.-t a keletiek a városokat óvó Astartéval azonosították, aki a helléneknél Aphroditévá lett ugyan, a diadochok városalapításai alkalmával azonban megint puszta személyesítéssé változott vissza.

[ÁBRA] Tyche (Róma, Vatikán).

Ez alkalommal lett abból a diadémszerü fejdíszből, mely különösen Hera és Demeter szobrain jelenik meg, a szimbolikus falkorona. E falkoronás ülő T.-szobroknak legremekebb példája Eutychides antiokiai T.-je (l. az ábrát). Igy lett T. egyes államoknak s városoknak megőrzője, jelképe és belőle alakultak a művészetben azok az újkori falkoronás nőalakok, melyek képeken és pénzeken (p. a kiegyezést megelőzőleg használt régi osztrák papirosforintokon) fordulnak elő. T. neve a rómaiaknál Fortuna (l. o.). V. ö. Allegre, Études sur la déesse grecque T. (Páris 1892).

Tycho

Brahe, dán csillagász, szül. Knudstrupban (Helsingborg mellett) 1546 dec. 14., régi svéd családból, megh. Prágában 1601 okt. 24. Nagybátyja még gyermekkorában adoptálta. Kezdetben jogot tanult, 1559. Kopenhágában, később pedig Lipcsében. Jogi tanulmányaiban szorgalmas volt ugyan, de e mellett mindig nagy kedvvel foglalkozott a csillagászattal. 1565. meghalt nagybátyja és T. egy évet hazájában töltött, honnét ismét Németországba utazott. Itt Vittenbergában tartózkodott, mig ott a pestis ki nem ütött. Ekkor Rostockba ment, hol Levin Battus bevezette őt az alkémiába. Ugyanitt történt, hogy párbajban orrát elvesztette. 1567 körül egy utazást tett, melyet Baselben megismerkedett Ramus Péterrel, az Aristoteles-féle filozofia hires ellenségével. Augsburgban pedig Hainzel testvéreknél, kik csillagászattal foglalkoztak, egy nagy quadranst állított fel és ezzel tett megfigyeléseket. 1571. anyja kivánságára visszatért hazájába, hol nagybátyja Stten Bille, ki maga is foglalkozott csillagászattal, egy régi kolostorban számára obszervatoriumot rendezett be. Itt figyelte meg az 1572-iki új csillagot, mely a Cassiopeiában jelent meg. Az erről irott jelentés tette T. nevét a tudós világban ismertté. Ezen időben házasodott, elvett egy szegény származásu leányt, miért családjával összeütközésbe jutott. Csak II. Frigyes kivánatára adott elő csillagászatot a kopenhágai egyetemen. Azonban nem soká maradt ezen állásában, hanem már 1575-ben ismét utazásra indult. Casselben megnézte IV. Vilmos hesseni fejdelem csillagászati obszervatoriumát, innét Franciaországon át Svájca, Velencébe, Augsburgba, végre Regensburba utazott. Midőn visszatért hazájába, a dán király mindent megtett, hogy a tudós hazájában maradjon. Neki adományozta Hven szigetet minden jövedelmével és számára ott csillagvizsgáló és kémiai intézetet alapított. Ez volt az Uranienborg, melyben T. 1580. kezdte meg munkásságát. Csakhamar számos tanítvány vette körül, kik közül különösen kiváló Christian Severin (Longomontanus). Miután T. itt 17 évig működött, 1588-ban meghalt II. Frigyes és az új király kevésbbé érdeklődött a csillagászat iránt. A birtokot ugyan el nem vehette T.-tól, hanem más jövedelmeit folyton csökkentette, ugy hogy nemcsak az Uranienborg ment tönkre, hanem még családját sem tudta eltartani. Igy tehát II. Rudolf császárhoz fordult, ki őt még Regensburgból ismerte s ki 3000 arany forint évi fizetéssel császári csillagászává nevezte ki. Előbb azonban két évet töltött barátjánál Ranzau grófnál Wandsbeckben (Hamburg mellett). Csak miután Ranzau gróf meghalt, foglalta el új állását. Először Benatek császári kastélyában élt, később pedig Prágába költözött, hol nagyobbszerü obszervatoriumot rendezett be. 1601 febr. 1. kezdette meg itt munkásságát, de nemsokára meghalt. Sírja a prágai Thein-templomban van. Műszerei gyorsan tönkre mentek, iratait pedig Keppler használta, ki Prágában T. segédje volt; ezután sok viszontagság után Kopenhágába kerültek.

T. mint igen kiváló észlelő igen sok javítást tett a csillagászati műszereken, valamint a megfigyelés módszereit is sokban javította. Ő ad először pontos módszert valamely hely földrajzi szélességének meghatározására, a sarkcsillag legmagasabb és legalacsonyabb állásának megmérése által. Ő fedezte fel a Hold mozgásának azon egyenetlenségét, melyet variációnak nevezünk. T. nagy tiszteletben tartotta ugyan Coppernicust, de az ő rendszerét mégsem fogadta el, hanem magának egész külön világrendszert alkotott. Szerinte a Föld a világ központja, haladó mozgást ugyan nem végez, hanem minden nap saját tengyele körül egyszer megfordul. Ugyanezen tengely és a Föld középpontja körül forog egy hónap alatt a Hold és 13,4 hónap alatt a Nap. A Nap körül keringenek a többi bolygók, melyek közül akkor ötöt ismertek. Az álló csillagok szerinte egy gömbfelületen vannak, mely egy a nappályára merőleges tengely körül 25,000 év alatt nyugatról keletre megfordul. Ezen világrendszert De mundi aetherei recentioribus phaenomenis c. munkájában tárgyalja: Nevezetesebb munkája: Tychonis Brahe astronomiae instauratae progymnasmata (Kopenhága 1589, Prága 1603, Frankfurt 1610); Opera omnia (Prága 1611, Frankfurt 1648).

Tydeus

Oineus és Periboia fia, akinek Kalidonból menekülnie kellett, mert apjának testvérét Melast, mások szerint ennek fiait megölte. Mint földönfutó került Argoszba Adrastoshoz, aki szivesen fogadta, sőt leányát Deipylét feleségül adta hozzá. Csakhamar fiuk is született: Diomedes (l. o.). Adrastosszal és Polyneikesszel együtt ő is elment Téba ellen és kitünt vitézsége, egyúttal azonban durvasága által is. Egyszer egymaga 50 tébai harcost ölt meg, akik lest vetettek volt neki. Utoljára aztán ő is halálos sebet kapott, még pedig tébai Melanippos kezétől. Mikor halálát várta, Athene halhatatlanná akarta tenni, de akkor Amphiaraos, aki T.-gyűlölte, gyorsan levágta Melanippos fejét és T.-nak adta, ki viszont kettéhasította a koponyát és kiette belőle a velőt. Ezt a szörnyüséget már Athene sem tűrhette és engedte, hogy T. meghaljon.

Tyldesley

(ejtsd:tillszli), város Lancaster angol grófságban, a Leigh és vasút mellett, Shakerleyt is beleszámítva (1891) 12,891 lak., pamutiparral és szénbányákkal.

Tyler

(ejtsd: tajlor), 1. János, az északamerikai Egyesült-Államok tizedik elnöke, egy virginiai ültetvényes fia, szül. 1790 márc. 29., megh. Richmondban 1862 jan. 18. Jogi tanulmányainak végeztével 1816. a washingtoni képviselőház tagja, azután Virginia állam kormányzója lett, 1827-1836. Virginiában szenátorrá választották. 1840. mint a whig-párt jelöltje az Egyesült Államok alelnöke, Harrison halála után pedig (1841) elnöke lett. Folytonos viszálykodásban állott a képviselőházzal. A kormányról lelépve (1845 márc. 4.) virginiai birtokára vonult vissza. Életét fia T. Gardiner Lyon irta meg (2 köt., Richmond 1884). - 2. T. Wat, l. Wat Tyler.

Tyloma

l. Bőrkérgesedés.

Tylopoda

(állat), l. Kérges talpuak.


Kezdőlap

˙