Üzérkedés

a. m. spekuláció (l. o.).

Üzlet

alanyi értelemben a személynek iparszerü tevékenysége, tárgyi értelemben e tevékenység eszközeinek összessége. Ha az illető személy kereskedő, akkor kereskedelmi Ü.-ről szólunk. A kereskedelmi törvény az Ü. szót ugy alanyi mint tárgyi értelemben használja. Alanyi értelemben midőn arról szól, hogy valakinek Ü.-e a kisipar körét meghaladja; tárgyi értelemben pedig midőn fennálló kereskedelmi Ü.-nek megszerzéséről intézkedik. E tárgyi értelemben az Ü. nem más mint vagyonösszesség. Az a bizonyos önállóság s különállás, melyet gazdasági tekintetben az Ü. a kereskedő személyével és egyéb vagyonával szemben elfoglal, s amelynél fogva az Ü. áll az előtérben, s a kereskedő annak mintegy csak mindenkori képviselője, több jogászt annak a tételnek a felállítására vezetett, hogy a kereskedelmi Ü. önálló jogalany, jogi személy. Tételes törvényünk szerin ez nem áll.

Üzletátruházás

A kereskedelmi üzlet - e szónak tárgyi értelmében vagyis mint vagyonösszesség - ugy élők között mint halál esetére átruházásnak tárgya lehet. A törvény szerint a szerző (de csakis a volt tulajdonos v. jogutódainak beleegyezésével) az üzletet az addigi cég alatt az utódlást kifejező toldattal (l. o.) vagy a nélkül folytathatja az üzletet, mert máskülönben az üzletét egyedül folytató kereskedő nem csatolhat cégéhez oly toldatot, mely társas viszonyra mutatna, közkereseti és betéti társaságoknál a cégnek a társasági viszon ylétesítésére utaló toldatot kell tartalmaznia, a részvénytársaságok és szövetkezetek pedig cégükben határozottan mint ilyenek jelölendők meg. Ami a megszerzett üzlet kötelezettségeit (passziváit) illeti, ezek az üzlet megszerzésének tényével ipso jure nem mennek át az új tulajdonosra, hanem csak akkor, ha azokat átvállalta, de viszont az átvállalás ténye önmagában, a hitelezők hozzájárulása és beleegyezése nélkül, nem szabadítja fel az addigi tulajdonost s nem szünteti meg ennek kötelmeit. A dolog tehát Ü. esetében ugy áll, hogy az Ü. önmagában, ha az új tulajdonos az adósságokat át nem vállalta, a hitelezőknek az új üzlettulajdonos ellen kereseti jogot nem ad; ha az új tulajdonos az adósságokat átvállalta, a hitelezők a régi adósuk mellé új adóst nyernek az új üzlettulajonos személyében, ugy hogy a régi és az új tulajdonosok a hitelezőknek egyetemleg felelnek. A régi tulajdonos ellen a hitelezők kereseti joga csak akkor enyészik el, ha irányában igényükről lemondottak, őt kötelezettsége alól felszabadították s az új tulajdonost egyedüli adósnak elfogadták. Ü. fogalma alá esik s azért az itt kifejlett elvek abban az esetben is alkalmazandók, ha fennálló egyéni üzletbe valaki társtagul belép; s magától értetődőleg akkor is, ha kereskedelmi társaság üzlete ruháztatik át, akár egyes természeti személyre, akár más társaságra. Ellenben nem Ü. az az eset, ha valaki valamely fennálló közkereseti társaságba lép. Ebben az esetben a törvény kifejezett rendelkezése szerint a belépő és pedig tekintet nélkül arra, történt-e ez által a cégben változás vagy nem, a belépése előtt keletkezett társasági kötelezettségekért a többi tagokkal egyenlően felelős s az ezzel ellenkező szerződés a hitelezőkre s általában harmadik személyek irányában joghatállyal nem bir.

Üzletév

másként számadási év, az időnek egymásutáni része, amely egy-egy vállalat életében a periodikusan visszatérő gazdasági és elszámolási teendők szerint van megállapítva. Sem hosszára sem kezdetére és végére nézve nem mindig esik össze a polgári évvel, hanem a vállalat üzemének körülményeihez alkalmazkodik; rendesen törekesznek ugyan a vállalatok a polgári év szerinti időbeosztásra, de ez néha keresztülvihetetlen. Az Ü. végén elszámolási teendők merülnek fel (l. Zárlat), amelyek az üzlet gazdasági eredményeit állapítják meg.

Üzleti összeköttetés

A kereskedők egymással vagy szerződésileg, vagy arra vonatkozó szerződés nélkül tényleg állhatnak Ü.-ben. Hogy utóbbi esetben mikor forog fenn Ü., azt a körülményekből kell megitélni; per esetében tehát az Ü. a biróság által eldöntendő ténykérdést képez. Megállapítandó jelesül az Ü. akkor, ha az illetők között megelőzőleg gyakran jöttek létre, különösen pedig hitelre történt ügyletek. Az Ü. ténye azért fontos, mert bizonyos esetekben nagy jogi jelentősége van. Mig ugyanis az egyik fél részéről a másiknak tett ajánlat esetében a jogügylet csak akkor jő létre, ha utóbbi az ajánlatot elfogadta s a hallgatás elfogadásnak nem vélelmezhető, addig Ü.-ben álló kereskedőknél a megfordított szabály áll, vagyis az, hogy a kereskedő a hozzá intézett ajánlat iránt azonnal nyilatkozni tartozik, ellenkező esetben hallgatása az ajánlat elfogadásának tekintetik.

Üzleti stílus

az üzleti forgalomban használt irásmód, melynek fő kelléke a világosság, rövidség és szabatosság s természetesen az illető üzleti szak műkifejezéseinek pontos használata. Az Ü. mintegy a hivatalos stílus egy neme.

Üzleti szerződések

általában az üzleti életben előforduló kötelmek biztosítására és bizonyítására szolgáló okiratok, különös értelemben pedig a vaspályák azon szerződéseit nevezik igy, amelyekben a vaspályák fuvarozási ügyleteire vonatkozólag a tarifákban és az üzletszabályzatokban elő nem forduló különös kikötések állapíttatnak meg. E szerződéseket az 1875-iki XXXVII. t.-c. 423. és 424. §-ai bizonyos megszorításoknak vetik alá, nevezetesen kényszerrendszabályokat állapítanak meg a közforgalomnak átadott és árufuvarozásra rendelt vaspályákra nézve. E korlátozó rendszabályok a fuvarozás elvállalása és a teljesítés idejére nézve meghatározzák, hogy a) a vaspályák rendes körülmények között nem tagadhatják meg a fuvarozást; b) az elküldés idejére nézve egyik feladót sem részesíthetik kedvezményben.

Üzleti tőke

az élő tőkének az a neme, amely egyes vállalatokban a termelési tevékenység folytatására van alkalmazva. A termelés egyes fázisai szerint lehet a) feldolgozási tőke, mely a foldolgozandó nyers anyagokra szükséges; b) munka-tőke, mely az eszközök, gépek, erőforrások és a segédanyagok beszerzésére fordíttatik és c) fentartási tőke, mely a termelő személyek szükségleteinek fedezésére szolgál. Az alkalmazás módját tekintve pedig megszokták különböztetni az álló és forgó tőkét. L. Tőke.

Üzletszabályzat

a vasúti szállítás sokfélesége és tömege szükségessé tette a szállítási feltételek egységes megállapítását. Ezeket, vagyis a személy-, poggyász- és áruszállítás feltételeit, a vasútnak és az érdekelt közönségnek ebből folyó jogait és kötelmeit magában foglaló könyvet nevezik Ü.-nak. Magyarországon a jelenleg érvényben levő Ü.-ot a kereskedelemügyi miniszter 83,249/IV-1892. szám alatt adta ki, melyet az 1892. XXV. t.-cikk 2. §-a törvényerejünek elismert. L. még Postai üzletszabályzat és Telegráfüzleti szabályzat.

Üzletvezető

az a kereskedelmi meghatalmazott, aki valamely kereskedelmi üzlet vezetésére van feljogosítva. Kirendelésére ugy a főnöknek, mint a cégvezetőnek (l. o.) van joga s azt gyakorolhatja akár szóval, akár irásban, ugy hosszabb, mint rövidebb időre, állandóan vagy ideiglenesen. Az Ü. a cégjegyzékbe nem iktatandó be, sőt ezt még a felek határozott kivánságára sem lehet megtenni. Hatásköre kiterjed a cégjegyzésre, továbbá mindazon ügyletek megkötésére, amelyek az általa vezetett üzlet folytatásával rendesen együtt járnak. Váltókötelezettségek elvállalására, kölcsönök felvételére és perek vitelére azonban maga az Ü.-ségre vonatkozó kinevezés nem jogosítja fel őt. E törvény által megállapított hatáskört a főnök tetszése szerint korlátozhatja, e korlátozásoknak azonban harmadik személyek irányában csak akkor van hatálya, ha e korlátozásról azok kellő figyelem mellett értesülést szerezhetnek (1875. XXXVII. t.-cik. 43-44. §).


Kezdőlap

˙