Vaga

a Dvina (l. o.) baloldali mellékfolyója.

Vaga

Perino del (tulajdonképen Buonaccorsi Péter), olasz festő, szül. Firenzében 1499., megh. 1547. Először Firenzében Vaga nevü festőnek volt tanítványa, majd Rómában Ráfael iskolájába került és főleg mestere tervei után készült pompás díszítményeivel nagy hirnévre tett szert; részt vett a Vatkán loggiáinak díszítő kifestésében stb. 1527., Róma kifosztása után, Genovába ment és ott a Doria-palota termeit olyan gyönyörüen festette ki, hogy ezen festményei az olasz renaissance legszebb díszítő művei közé tartoznak. Genovából Pisán át, hol p a székesegyházban bájos angyalalakokat festett, Rómába ment és a Vatikán Sala Regiája mennyezetének festményein kivül még számos templomi freskóképet, épületek homlokzatára festett képet stb. készített. Valószinüleg része volt Ráfael utolsó festményeinek befejezésében is. Díszítő festményein általában az összhatás és a dekorativ részletek szebbek az alakoknál.

Vagabundae

(állat), kóbor pókok, a pókok rendjének az a csoportja, amelynek fajai hálókat nem szőnek, hanem ide-oda vándorolva vadásznak zsákmányukra. Egyik részük a futó pókok (Citigradae), másik részük az ugró pókok (Saltigradae) alrendjét alkotja. Hazai fajok is ismeretesek.

Vagabundus

(állat) a. m. csavargó, kóborló, l. Csavargás.

Vaganac

község Lika-Krbava vármegye korenicai j.-ban, (1891) 2097 horvát-szerb lak.

Vagánsok

(a lat. vagor a. m. csatangol szótól), a középkorban kóborló barátok neve, kiknek állandó foglalkozásuk nem lévén, országszerte kószálva tengették életüket. A XI. sz. vége felé különösen nagyban kószáltak a V., gyalog vándorolva egyik kolostortól a másikig, néha egészen céltalanul, néha valamerre állást keresve. A diákköltészet legnagyobb támaszai és terjesztői ez időben ők voltak (l. Carmina burana és Minnesang; Magyarországon, l. Garabonciák diák).

Vágány

(voie, Gleis), olyan pálya, illetőleg út, melyen a járóművek a már előkészített nyomon haladnak. Az ókorban a szorosan egymáshoz illesztett kőlapokon mélyítésben vezették (kőkátyuban a kerekeket; a bányászok fagerendákon; a vasutakat vas-, illetőleg acélsínpáron. A vasutakon több sínpárt, u. n. V.-t is fektetnek egy úttestre és ennek megfelelően nevezik a pályát egy-, két stb. V.-unak (l. Egyvágányu vasút). Az állomásokon levő V.-okat rendeltetésük szerint nevezik el. Van fő V., mellék-V., csonka V., mely csak egyik végén van a többi V.-nyal összefüggésben; gurító-V. (l. o.), összekötő V. stb. A nyilt vonalon vannak elágazó V.-ok, rakodó-V.-ok, ipar-V.-ok stb.

Vágánybővítés

l. Nyombővítés.

Vágányköz

A két vagy több egymással párhuzamosan haladó vágányok között akkora szabad tért kell hagyni, hogy az egymás mellett elhaladó vonatoknak esetleg kinyiló ajtai se érinthessék egymást. Nálunk a nyilt vonalon a V. 3,5 m., állomásokon pedig a fő vasutakon 4,75 m., a helyi érdekü vasúton 4,5, sőt 4,0 m.

Vágányölelkezés

előáll akkor, ha kétvágányu pályának (l. Vágány) keskenyebb helyein a vágánynak sínpárai folytonosságuk megszakítása nélkül párhuzamosan haladva egymást metszik (l. az ábrát). Hazánkban több helyen, hol eredetileg csak egyvágányunak épült a vasút, a költségkimélés végett meghagyott régi hidakon vezetik át a kettős vágányt.

[ÁBRA] Vágányölelkezés.


Kezdőlap

˙