Várfogság

(Festungshaft), a német birodalmi büntető törvény szerint (17. §) kevésbbé súlyos szabadságvesztés-büntetés, amely részben a magyar büntető törvény megszabta börtönbüntetésnek, részben államfogházbüntetésnek felel meg. A V.-ot 1872 jun. 20. óta a német katonai büntető törvény is alkalmazza (16. §). V. ö. Sontag, Die Festungschaft (Lipcse 1872).

Varfű

(növ.) a. m. fekélyfű (l. o.).

Värfvad

l. Svéd hadsereg.

Varga

1. Bálint, iró és tanár, szül. Szentleányfalván (Arad) 1856 jun. 23. A gimnáziumot Hódmező-Vásárhelyen, egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. 1880. letette a tanári, 1885. a doktori vizsgát. 1882-84. a budai reáliskolánál nyert alkalmazást, 1884-93. a budapest-vidéki tankerületi főigazgatóság tollnoka volt s azonfelül több fővárosi iskolában tanított. 1893-1896. a debreceni főgimnázium rendes tanára volt, 1896 szept. óta a budapesti református gimnáziumban működik. Irodalmi működését a Gazette de Hongrie-nál kezdette (1881-82), melyben Madách Ember tragédiáját is közlé francia fordításban. Irt azonfelül a Fővárosi Lapokba s az Országos Tanáregyesületi Közlönybe (1882-1885) a Budapesti Szemle számára (1884-85); Boileau két szatiráját fordította le magyarra. Egyéb munkái és fordításai: Le Sage. A sánta ördög (Budapest, Olcsó könyvtár 1882); A francia nemzet és nyelv megalakulása (u. o. 1883, a Philologiai Közlönyben is megjelent); Ploetz, Syllabaire français (u. o. 1894, 2. kiadás Schack Bélával 1897); Francia beszédgyakorlatok (Pozsony 1896); Német olvasókönyv (Budapest 1897).

2. V. Ferenc, állatorvostanár, szül. Mező-Komáromban 1835. Középiskoláit elvégezve, 1854. az irgalmasok rendjébe lépett, 1856. azonban a szerzetből kilépve, az orvosi egyetemre iratkozott be, minthogy pedig 1859. az olaszországi zavarok miatt az egyetemen az előadások szüneteltek, az állatorvosi tanfolyamot hallgatta és 1862. elnyerte az állatorvosi, majd később az orvosdoktori oklevelet. 1862 óta az állatgyógyintézeten tanársegéd, 1867 óta a vöröstoronyi veszteglő-intézet helyettes igazgatója. 1869. külföldi tanulmányutat tett, melyről visszatérve, 1870. a pesti állatgyógyintézeten a sebészeti kór- és gyógytan nyilvános rendes tanárává, majd 1888. az állatorvosi tanintézet igazgatójává neveztetett ki, mely állásáról betegsége miatt 1897. nyugalomba vonult. Munkái: A hasznos házi állatok természetrajza és fajzattana (Budapest 1872); Patkolástan (Eisenmeyerral együtt, u. o. 1866).

3. V. Mihály, irói néven Zámolyi, pozsonyi kanonok, termékeny iró, szül. Sopronban 1834 okt. 20. Középiskoláit Kőszegen, Szombathelyen és Nagyszombatban, a teologiát a bécsi Pazmaneumban végezte. Pappá szentelték 1857 jul. 27. Káplán volt Héderváron, 1864. zámolyi (Győr) plébános, 1879. alesperes, 1882. esztergom-vizivárosi plébános, 1888 febr. 12. nagyszombati és 1889 dec. 20-án pozsonyi kanonok. Önálló művei: Titkos értelmü rózsa (egyházi beszéd, Győr 1860); Tóbiás, a jámbor családfő (Pest 1864); A ker. kath. család (2 köt., Győr 1868-69); Szájhősök. Humoros életképek (u. o. 1879); A házi nevelés, példákban előadva (2 köt., Budapest 1879-82); Lurdi emlény (imakönyv, Winterberg 1887); A pohány humanismus és a ker. szeretet (ford., Esztergom 1888); A sátoros cigány (Budapest 1890, bővítve Pozsony 1893); Koldusvilág Magyarországon (Pozsony 1890); Nefelejtsek a holt idény virányairól (u. o. 1891); A gátfalvi arisztokraták (u. o. 1896); Öldöklő angyal Csejthén (Báthory Erzsébet rémtettei, u. o. 1897) stb. V. ö. Zelliger A., Egyházi irók csarnoka.

4. V. Ottó, tanár és iró, szül. Kis-Csömötén (Vas) 1853 jun. 24. A középiskolákat Kőszegen és Sopronban, az egyetemi tanulmányokat Budapesten végezte; 1879. tanári oklevelet nyert. Részt vett a boszniai okkupációban, nevezetesen a Bihac vidékén vívott ütközetekben. Miután Budapesten a gyakorló iskolában három éven át tanított, az aradi gimnáziumon működött, mig végre 1884. rendes tanárrá lett. 1891 óta a budapesti II. ker. főgimnázium tanára. Fővárosi és vidéki lapokban és folyóiratokban (Budapesti Szemle, Tanáregyesületi Közlöny, Magyar Pedagogia) számos értekezést, ismertetést és birálatot közölt. Céljának tűzte ki a gimnáziumi történeti és földrajzi tanítás anyagának azonos elvek szerint való, egymással összefüggő teljes feldolgozását s azt 8 kötetben, másfél étized munkájával keresztül is vitte (Elemi földrajz, Földrajz, Magyarok történetet, Világtörténet, Politikai földrajz, Magyarok oknyomozó története). E feldolgozás egyes kötetei ma már 4-5. kiadásban járják és egyesek szerb és olasz nyelvre fordítvák Jovatiovics Milán és a fiumei tanárok által. 1891. kiadta az Aradi vértanuk albumát, mely rövid idő alatt négy kiadásban (10,000 példány) látott napvilágot. A Kisfaludy-társaságnak a magyar történet népszerü elbeszélésére kitűzött 500 forintos pályadíját Magyarország története (1895) illusztráltan megjelent művével nyerte el.

5. V. Pál, gépészmérnök, szül. Nagy-Kanizsán (Zala) 1854., hol atyja uradalmi számvevő volt. Iskoláit ugyanott kezdte, majd az ágostaiak budapesti gimnáziumába s onnét a főreáliskolába lépett; végezte műegyetemi tanulmányait is, közben tanulók magán-oktatásával s a szünidők alatt gyári munkával, rajzolással foglalkozva. Az egyetemi életben tevékeny részt vett s tanulmányai befeztével egyideig a magyar államvasutak budapesti főműhelyében dolgozott mint géplakatos (mérnök-gyakornoki címmel) s 1876 dec. vétetett föl az akkori cs. kir. szabadalmazott osztrák államvasút-társulat bécsi igazgatóságához műszaki díjnokul, honnét mint segédmérnök került 1880. ismét Budapestre s a vasút államosításával 1891-ben újra a magyar államvasutak kötelékébe lépett. Különféle minőségben szolgálta a vasúti gépészet ügyét s műszaki teendői mellett a vasúti műhelyi szolgálat megmagyarosításában vett tevékeny részt; ez idő szerint a magyar államvasutaknál felügyelő és a budapesti nyugati műhely főnöke. A magyar mérnök- és építészegyesület gépészeti és gyáripari szakosztályának is több minőségben volt tevékeny tagja s több ízben tartott aktuális kérdésekről előadást. Tapasztalatainak bővítése céljából időnkint utazásokat tett Ausztriában, Németországban, Belgiumban és Franciaországban, Svájcban stb. E lexikonba a vasúti gépészet cikkeit irta.

Vargabetü

kerülő, eltérés az egyenes útról.

Vargafa

(növ.), Barra szerint a Coriaria, l. Csermirtusz.

Vargafa

a cserkéreg-üzemnél a már kihasznált, azaz lehámozott fiatal fák törzseiből származó dorongfa, mely 1 m. hosszuságra földarabolva selejtesebb tüzelőanyagot ad. Sütők, vendéglősök lángos tüzelésre jól használhatják.

Varganya

(növ.), a régi botanikában egészen rövid = var + ganya. Varg + ánya, ahogy Diószegiék irták, nem szabályszerü; Boletus Dill. Clusius szerint, de Diószegiék a Boletust tinórunak nevezték, ellenben vargányának a Cartharellust (l. Csirkegomba) mondották; a himenomiceta gombák génusza, kalapforma, nyeles termőteste van, himeniuma pedig a kalap alsó szinén számos kifelé nyiló, egymással összenőtt cső, de a kalaptól könnyen leválasztható. Ez különbözteti meg a taplótól, melynek hasonló csövei a kalappal szorosan összenőnek. Számos faja az erdei földet szereti s részint mérges, részint pedig ehető. A Boletus castaneus Bull. (ehető V.) csöve fehér v. szürke, lába üres, nem pikkelyes, kalapja cimetszinü, finom szőrü, húsa pedig fehér, töréskor változatlan. Szintén ehető a Boletus scaber Fr. (érdes V.), a kalap csöve meg a húsa ugyanolyan szinü, de a lába tömött, kivülről pedig pikkelyezett. Kalapja piros, fehér vagy barna. A többi faj csöve élénk sárga, vénülve zöldes vagy barna. A Boletus luridus Schäff. (mérges V., boszorkánygomba) tönkje gumóforma, miniumpiros, a cső nyilása piros. Húsa sárgás, széttörve megkékül, kalapja molyhos, kissé ragadós, barna. A Boletus Stanas Lenz (l. Sátángomba) nagyon mérges. Ellenben a Boletus edulis Bull. (úri gomba, l. a Gombák képmellékletén) csöve sárga, később zöldes, nagyon szűk, húsa változatlan fehér, kalapja barna, pohos tönkje fehér, íze meg az illata kellemes, azért nagyra becsülik. A következő fajok az előbbiektől könnyen megkülönböztethetők, mert a tönkjük hengerded, sohasem gumóforma. A Boletus variegatus Sw. kalapja száraz, fiatalon molyhos, sárga-barna, később szőrös-pikkelyes, csöve cimetszinü, háta sárgás, törve megkékül. Ehető, szintugy mint a Boletus subtomentosus L. (kecskeajak). Ennek a húsa fehér, kalapja egyenletesen molyhos, olajszinü v. barna, csöve sárga. A ragadós kalapuak ehető fajai: a gesztenyeszinü V. (Boletus badius Fr.), kalapja gesztenyeszinü, csöve halaványsárga, szögletes, húsa sárgás-fehér, megtörve kissé kékes, tönkje sima, barna-sárga. A Boletus bovinus L. (tinógomba, medvegomba) kalapja barnás-sárga, csöve szürke-sárga, később rozsdaszinü, húsa fehér, változatlan, tönkje sima, barnás-sárga. A Boletus granulatus L. kalapja barnás-sárga, csöve sárga, a nyilása szemcsés, tönkje sárga, fölfelé barnás szemcsés. A Boletus luteus L. tönkjén fehér, később barna perec van, kalapja barna, púpos, csöve sárga, húsa változatlan fehéres. A Boletus piperatus Bull. (borsgomba, vagy borsos V.) gyanus, kalapja meg a tönkje sárga, csöve nyilása szögletes, piros-barna. Húsa változatlan sárga, erős csípős ízü. A bronzszinü V. (bronzgomba, Boletus aeneus Fr.) kalapja fénylő réz- vagy fekete-barna, tönkje sárgás, csöve kénszinü, húsa a levegőn sárga; ehető. A Boletus chirurgorum, Boletus fomentarius, Boletus igniarius, Boletus laricis Jacq. a taplógomba (l. o.) fajai.

Várgát

l. Erődítés.

Várgede

kisközség Gömör vármegye rimaszécsi j.-ban, (1891) 910 magyar lak., vasúttal, postahivatallal és postatakarékpénztárral, kis fürdővel (vasas savanyuviz). V. már 1244. említtetik mind Fülek szomszédja. 1451. Giskra siker nélkül ostromolta; 1502. Kubinyi László, a budai vár udvarbirája, Gedeő várát Gedeőalja városával királyi adományul kapta. 1526. Feledi Istók csellel elfoglalta Gede várát, de hatalmaskodása miatt a nádori biróság tőle megfosztotta. A törökök a XVI. sz.-ban gyakran pusztították; 1554. innen indult ki Bebek Ferenc és Perényi Gábor a füleki őrség segítségére a vármegyei felkelt sereggel; 1567. a XVII. t.-c. és 1569. a XIX. t.-c. elrendelte, hogy Gömör vármegye Gede és Balog váráshoz munkásokat adjon, nehogy az ellenség kezébe jusson. 1574. a törökök már lerombolták. Ma csak gúlaalaku halma és romjai tanuskodnak régi fényéről.


Kezdőlap

˙